Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

TUDOMÁNY ■ ... S i! TE CHNIKA A Tbiliszi-Rosztov-Tallinn vonalon közlekedő Tu-134A repülőgép másodpilótája, Gennadij Ivanovics Lazurin „tekin­tetével végigpásztázva saját oldalán az eget, jobbra fent egy állandó fényű, hatalmas csillagot pillantott meg. Nem is annyira csillagot, mint inkább egy sárga foltot... A foltból egy vékony-vékony fénysugár indult el, és irányult egyenesen a Földre... A fénysugár hirtelen szétnyílt, vakító fénykúppá alakult. Ettől a pillanattól a gép utasterének jobboldali részén ülök szintén mindent láttak.“ (Idézet a Trud szovjet napilapban megjelent beszámo­lóból). Kapcsolatkeresés idegen civilizációkkal A Szovjetunió területén tapasz­talt januári UFO-jelenség után új­ból előtérbe kerültek az ismeretlen eredetű repülő objektumokkal kapcsolatos találgatások. Száza­dunkban már sokszor jegyeztek fel „hiteles“ eseteket, de a leg­többször bebizonyosodott, hogy az állítólagos UFO nem más, mint egyszerű légköri vagy geológiai jelenség, esetleg a megfigyelő képzelődése. De van néhány olyan eset is, melynek még nem tudták magyarázatát adni. Tegyük félre az emberi fantázia kétségkí­vül dús kelléktárát, és próbáljunk meg tudományosan elgondolkodni e jelenségeken. Newton óta a fizikusok százai ismerték fel a természet törvény- szerűségeit, és a már feltárt összefüggéseket példamutatóan állították rendszerbe. így a mai napokban rendkívül modern ké­szülékek és mérési módszerek áll­nak a csillagászok rendelkezésé­re. Már meg tudják állapítani egy sok millió kilométernyi távolságra levő csillagról, hogy mekkora az átmérője, milyen a felszíni hőmér­séklete, sőt az életkorát is eléggé nagy pontossággal meg lehet ha­tározni. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeit használjuk fel a következő fejtegetésben. Lehetséges-e, hogy januárban Tallinn mellett tényleg idegen civili­záció képviselői vizsgálgatták Föl­dünket? Ha igen, vajon honnan jöttek? Ezekre a kérdésekre senki sem tud konkrét választ adni. Próbáljunk megfelelni inkább egy viszonylag „egyszerű kérdés­re: Létezhet-e a Földihez hasonló élet valahol a Galaxísben? Az amerikai Drake professzor szerint igen. Sőt, Drake egy képletet is megad, melynek segítségével meg lehet határozni a Galaxís­ben levő civilizált lények lakta bolygók számát: N = n.P1.P2.P3.P4l A professzor a következő ma­gyarázatot fűzi híressé vált képle­téhez: n - a Galaxis összes csillagai­nak száma (kb. 150 milliárd) P, - annak a valószínűsége, hogy egy csillagnak bolygó- rendszere van P2 — annak a valószínűsége, hogy egy bolygón kialakul az élet P3 - annak a valószínűsége, hogy az élet az adott körül­mények között a fejlődés fo­lyamán értelmes lényeket hoz létre P4 - annak a valószínűsége, hogy az értelmes lény techni­kailag fejlett civilizációt hoz létre t - a technikai korszak átlagos hosszúsága T - a Galaxis kora N - a Galaxísben levő egyide­jűleg létező magasan fejlett civilizációk száma Ez a matematikailag rendkívül egyszerű képlet több, mint érde­kes. Tartalmazza ugyanis az összes tényezőt, melyet meg kell vizsgálnunk. Egyébként viszont szinte semmire sem használható. Nem ismerjük ugyanis az egyes valószínűségek pontos értékeit. Ezek megállapításához segítségül kell hívni több tudományágat is. Nézzük csak: P, - hogy van-e egy csillagnak bolygórendszere, ennek megálla­pítása kizárólag a csillagászok dolga. Ez a probléma sokkal bo­nyolultabb, mint gondolnánk. Ugyanis a mai kétségkívül modern csillagászati módszerekkel sem lehet közvetlenül észlelni a csilla­gok bolygóit. Teljes biztonsággal a Napon kívül egyetlen csillagról sem tudjuk, hogy vannak-e bolygói. P2 - az élet keletkezése egy bolygón - a biológusok és kémiku­sok problémája. Jól tudjuk, renge­teg körülmény kedvező egybeesé­se szükséges ahhoz, hogy az élet kialakuljon. Itt szerepet játszik a csillagtól való távolság (ami lé­nyegében a felszíni hőmérsékletet határozza meg), a bolygó pályája, mérete, a csillag sugárzásának egyenletessége stb. P3 - értelmes lény kialakulása az élet folyamán - nagyon össze­tett kérdés. Hogy a törzsfejlődés végső fokaként az emberhez ha­sonló értelmes lény fejlődjön ki egy bolygón, ez nagyon hosszú folyamat. Aki ismeri az emberré válás történetét, jól tudja, hogy véletlenek láncolata volt szüksé­ges az állatvilágból történő kivá­láshoz, s tán még több véletlen segített megóvni a korai kipusztu­lástól a kissé gyámoltalan homo sapienst. P4 - technikailag fejlett civilizá­ció - viszonylag magas valószínű­sége. Ha az evolúció folyamán kialakult egy értelmes lény az adott bolygón, nagy valószínűség­gel a földi emberhez hasonló utat jár végig, és előbb-utóbb korszerű civilizációt hoz létre. t/T - szintén valószínűség - mégpedig az egyidejűségé. Ez­zel a tényezővel azért kell számol­nunk, mert elképzelhető ugyan, hogy egy bolygón kialakult a fejlett­civilizáció, de ugyanakkor az is lehetséges, hogy már régen el­pusztult. Az egyes valószínűségek nu­merikus értékeit nem ismerjük, becslések is alig állnak rendelke­zésünkre. Egyes állítások szerint P3 kisebb, mint 10-6, P, és P2 között pedig a következő össze­függés érvényes: P2=P1.0,02. Térjünk most vissza egy kis idő­re az emberi fantáziához. Mivel szinte mindenkit érdekel az eset­leges idegen civilizációkkal törté­nő kapcsolatfelvétel, természete­sen sok képtelennél képtelenebb verzió létezik az „idegenekről“. Figyeljünk csak: Lehet, hogy az idegenek isme­rik a fénysebességnél gyorsabb utazás módját, lehet hogy nem is anyagi, hanem gondolati jellegű­ek, lehet, hogy más dimenziójú, vagy esetleg anti-világban élnek, így mi nem is érzékeljük esetleges jelenlétüket. Ezeket a lehetőségeket az em­berek többsége azért veti el, mert olyan jelenségeket feltételeznek, melyek a mi világunkban elképzel­hetetlenek. Mégsem meri őket hi­vatalosan senki megcáfolni. Mert mi történne, ha minden cáfolat ellenére holnap reggel kis zöld emberkék köszönnének ránk az utcán? Nyilvánvaló, hogy az elméleti kutatás e témakörben nagyon ke­veset ér, mivel a legszebb elmélet sem fogadható el bizonyítékok nélkül. Éppen ezért a tudósok már 1960 óta egy szervezett gyakorlati program keretén belül végzik a „kapcsolatkeresést“. A Drake- képletben szereplő egyes P érté­kek vizsgálata alapján megállapí­tották, hogy a 20 legközelebbi csil­lag közül a Tau-Ceti és az Epszi­lon Eridani rendszere lehet ottho­na egy másik civilizációnak. Hatal­mas, majdnem 30 méter átmérőjű rádióteleszkóppal szisztematiku­san figyelték e csillagokat, hogy felfogják az esetleges jeleket, me­lyeket a csillagrendszerek lakói küldtek. A kutatás akkor nem ho­zott eredményt, de jó volt arra, hogy a csillagászok tapasztalato­kat szerezzenek. Rövidesen új programot dolgoztak ki, és azóta állandó jelleggel figyelik a világűrt, nemcsak egy, hanem több rádió- teleszkóppal, és nemcsak két, ha­nem több csillagot. A „hallgató- dzás“, egyelőre eredménytelen. A mai napig nem érkeztek hoz­zánk értelmes lények által küldött rádiójelek. A világűr hallgat. De lehetséges az is, hogy mikorra ide­érne a sokmillió fényévnyi távol­ságból küldött rádiójel, a bolygón, ahonnan jött, már elpusztult a civi­lizáció. A Föld azonban nem kénysze­rül passzivitásra a társkeresés fo­lyamatában. Egy másik program keretén belül a csillagászok elekt­romágneses rádiójeleket bocsáta­nak ki egyes csillagok felé. Megé­ri-e ez a munka a rengeteg befek­tetett energiát, fáradságot? Nem tudni! De tény, hogy a kapcsolat- keresésnek ez az egyetlen reális módja, mivel az elektromágneses hullámok a fény sebességével ha­ladnak. Korai lenne még csillagűr­hajók tervein gondolkodni, az em­beriségnek nincsenek meg az eszközei, hogy elkészítsen és út­jára bocsásson egy ilyen kétségkí­vül kalandos és sokak számára romantikus expedíciót. De egy űr­szonda már úton van. 1972. már­cius 2-án bocsátották útjára a Pio- neer-10 űrszondát, az első em­berkéz alkotta szerkezetet, mely elhagyta naprendszerünket. Sok évszázad múlva érkezik meg a Bi­ka csillaghalmazába, közel az El Nath nevű csillaghoz. S talán ott értelmes lények megfejtik a magá­val vitt táblára vésett adatokat, melyek érthető jelekkel ismertetik az embert és tágabb világát, a naprendszerét. Lehet, hogy meghallgatják és megfejtik a hangszalagra rögzített üzenetet, Kurt Waldheimnek, az ENSZ ak­kori főtitkárának szavait. Az emberiségnek pedig az a feladata, hogy amíg nem érkezik válasz a mi üzeneteinkre, addig olyan világot építsen, melyet majd büszkén mutathatunk meg az ide­geneknek. Csak maradjon mit megmutatni. FONÓD TIBOR SZÉNPOR-MOTOR A kaliforniai Berkeley laboratóri­umban dízelolaj helyett vízben eloszlatott szénporral működtet­nek egy átépített dízelmotort. A kí­sérlettel arra keresnek lehetősé­get, hogy a mozdonyok és a hajók nagy dízelmotorjait, továbbá a csúcserőművek dízelmotorjait szénporral táplálhassák. Két prob­lémát kell megoldani. Először is nagyon gyorsan kell elégniök a szénrészecskéknek, hogy a víz azonnal elgőzölögjön, másrészt elviselhető határok közé kell szorí­tani a jelentős kopást. Mindkét feladatot újfajta befecskendező rendszerrel akarják megoldani, amely 360 fokra hevíti fel a szén- por-szuszpenziót, mielőtt nagy nyomással befecskendezi az égéstérbe. A kísérleti motort üveg­falakkal látták le, hogy az égési folyamatot, megfigyelhessék és lefényképezhessék. (d) A progresszív hegesztési módszerek kifejlesztését jelentős mér­tékben segíti elő a Bratislavai Elektrotechnikai Művek és a Brati­slava! Hegesztéstechnikai Kutatóintézet együttműködése. Jelen­leg közösen vesznek részt az adaptív ipari robotok és manipulá­torok alkalmazására irányuló állami kutatási feladat egyik területét képező részfeladat teljesítésében. A ,,Robottechnika a hegesz­téstechnikában“ című részfeladat keretében a robotizált ív- és ellenálláshegesztési munkahelyek szerszámellátásáról gondos­kodnak. A kifejlesztett hegesztőberendezések és egyéb tartozé­kok megbízhatóságát a PR 32 E robottal működő ideiglenes munkahelyen próbálják ki. A Bratislavai Elektrotechnikai Müvekben már felkészültek a megrendelők ez irányú igényeinek kielégítésére is. A TOKOZ Pol'ná vállalat számára szállított automatizált hegesztőmü például csaknem kétszeresére növelte a munkatermelékenységet az ablak- és ajtósarokvasak hegesztésénél. Hasonló eredményt értek el a Mladá Boleslav-i Autógyárban, ahol az automatizált hegesztőmü a munkaerő-megtakarítás mellett a hegesztés minő­ségi színvonalát is javította. Az automatizált hegesztőmű gyártói célul tűzték az ipari termelés lehető legnagyobb mértékű ellátását ezekkel a berendezésekkel. A felvételen Ján Witkovsky az automatizált hegesztöberende- zések fejlesztési szakosztályának a vezetője az egyik mintadarab robottal való hegesztését ellenőrzi. A CSTK felvétele Érdekességek, újdonságok VÁLTÓÁRAMÚ VILLANYAUTÓ Finn szakemberek, az eddigi kísérleti járművektől eltérően, váltó­áramú villanymotorral felszerelt villanyautóval végeznek kísérleteket. A száz kilogramm súlyú villanymotor teljesítménye percenkénti 1500 fordulattal 27 kilowatt. Az eddigi számítások szerint 400 kilogramm súlyú telepre van szükség 80-100 kilométeres út megtételéhez. Ezt követően a telepek feltöltése 12 órát venne igénybe. Az óránkénti 80 kilométeres legnagyobb sebességet elérő, csendes üzemű jármüvet főként városi forgalomra szánják. VÍZBEN OLDÓDÓ FAKONZERVÁLÓ Angol kutatók jelentős sikert értek el a fakonzerválásban: a nem­zetközi ónkutató intézetben vízben oldódó ónalapú fakonzerválósze­reket próbáltak ki sikeresen. Az ón alapú vegyületeknek sok előnyük van a manapság használt fakonzerváló szerekkel szemben. Nem mérgezők (mint az arzént, krómot vagy rezet tartalmazó vegyületek), és nem is potenciálisan rákkeltők (mint például a kreozot). De eddig szerves oldószerekben oldották fel az ónvegyületeket, ami tűzveszé­lyessé és csak korlátozott ideig eltarthatóvá tette ezeket a vegyülete- ket. Három évvel ezelőtt kezdtek hozzá a vízben oldódó konzerváló­szerek kifejlesztéséhez. A tributil-ón kitűnő biológiai hatóanyagnak bizonyult, de nem volt oldható vízben. Ezért metil- és etilszulfonsav molekulákat kapcsoltak a tributil-ón molekulákhoz, így létrejött a víz­ben oldódó vegyület, amelynek hatása eléri a réz alapú fakonzervá­lószerekét. A Kanadában végzett kísérletek szerint a vízben oldódó ónvegyület stabil, és nem mosódik ki a védett fából, ami egyébként nagy gondot okoz a vízben oldódó vegyületek esetében. „VEGYTISZTÍTÁS“ A REPÜLŐTEREKEN Ukrán tudósok kidolgozták a repülőtéri kifutópályák tisztításának technológiai rendszerét, megszüntetve ezzel a környezet szennyezé­sének jelentős forrását. A repülőtéri kifutópályákon port, tüzelő­anyag-maradványokat, lekopott gumirészecskéket és más anyago­kat tartalmazó keverék gyűlik össze. Ezek az anyagok az esővel bejuthatnak a víztárolókba és jelentős szennyezést okozhatnak. A kijevi vízvédelmi központ szakemberei különleges tisztítóberende­zések létrehozását javasolják a repülőtereken. Ezek a szennyezés mértékétől függően különböző kezelésnek vetnék alá a kifutópályá­kat. A most épülő vagy rekonstrukcióra kerülő repülőtereket már kivétel nélkül felszerelik az újfajta „vegytisztító“ berendezésekkel. A CITROM ROVARÖLŐJE Az eddigi legerősebb rovarmérget fedezték fel amerikai kutatók a citrom és a narancs héjában. Halálra bénítja a tűzhangyákat, a házilegyeket, a szúnyogokat, darazsakat. A gyümölcshéj éterolajá­ban megkötött hatóanyag erősen felhígítva, vizes oldatban használ­ható. Hatása emlékeztet a japán és afrikai krizantémban felfedezett biológiai rovarirtóéra. (d)

Next

/
Thumbnails
Contents