Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
ÚJ szú Metód halála A morva érseknek azonban hamarosan újabb kellemetlenségei támadtak, merf Vili. János római pápa, aki szemet vetett Pannóniára, visszavonta elődjének a szláv liturgia morvaországi használatára vonatkozó engedélyét és betiltotta e liturgia további használatát. Metód azonban figyelmen kivül hagyta a pápai tilalmat, hiszen különben a bizánci misszió egész sikeres művét semmivé tette volna. Ezzel még inkább maga ellen hangolta német ellenségeit. S egyáltalán nem véletlenül idézték Rómába, ahol főként dogmatikus jellegű elhajlásokkal vádolták. Végül azonban mégis elismerték igazhitűnek, s a pápa a 880-ban kiadott Industiae tuae cimű bullájában ismét engedélyezte a szláv istentiszteletet, azzal a feltétellel, hogy mise alkalmával az evangéliumot előbb latinul olvassák, s csak ezután szláv nyelven. Úgy látszott, Metód maradéktalan győzelmet aratott a szuverén érsek, a szláv és a latin papok fölérendeltje marad. így is történt volna, ha a pápa nem küldte volna ki Metóddal egyidejűleg a Svatoplukhoz közelálló né: met papot, Wichinget is, a szláv liturgia nagy ellenzőjét, akit 880-ban Rómában nyitrai püspökké szenteltek. Tekintet nélkül a pápai döntésre, Wiching megtagadta Metódtól az engedelmességet s egy hamis pápai levéllel bizonyította, hogy ő nem alárendeltje, sőt inkább fölérendeltje a pannóniai és morvaországi érseknek. Wiching aligha léphetett volna fel így, ha nem támogatta volna Svatopluk, aki uralkodása elején nem lépett ugyan fel a szláv istentisztelet ellen, ám különösebben nem is védelmezte azt. A szláv liturgia azután került kritikus helyzetbe, hogy 885. április 6-án meghalt Metód. Utolsó útjára „embertömeg, férfiak és nők, kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, szabadok és rabszolgák, özvegyek és árvák, külhoniak és itthoniak“ kísérték. A Zsityije Mefogyija c. legenda szerint a „káptalantemplomban“, az ún. közbeiktatott legenda szerint „a nagy morva templomban“ helyezték örök nyugalomra. Bizonyítatlan állítások Az utóbbi évtizedek meglepő, különösen a Morva folyó középső és alsó folyásánál végzett régészeti kutatásainak alapján nemcsak nálunk, hanem határainkon túl is újjáéledt a kérdés, vajon hol lehetett a káptalan- vagy nagy morva templom, hova temethették Metódot. 1970-ben a szaksajtóban (Slovenská archeológia XVIII-1, 1970) jelent meg egy értekezés, melynek befejezésében a következőket olvassuk:,,Nagyon valószínű, hogy Metód sírját találták meg az Uhers- ké Hradisté-Sadyban feltárt nagymorva templom falában (sirkamrájában). Az Observatore Romano című hivatalos vatikáni lap ugyanakkor azt közli, hogy a sírt, akárcsak a morvaországi érsek székesegyházát, a csehszlovákiai Ve- ligrad-Sadyban találták meg. A megrongálódott sirkamrában valójában csupán emberi csontok apró töredékeit találták, különben semmi egyebet, ami esetleg vallbatott volna arról, hogy ki és mikor volt itt eltemetve. A fő nagymorva templom, tehát Metód rezidenciája és sírja lokalizálásával kapcsolatos kérdéskörnek kimagasló egyháztörténészeink is nagy figyelmet szenteltek, de állást ezzel kapcsolatban csak fenntartásokkal foglaltak. így például ThDr. Fr. Dvorník professzor, aki már a második • világháború előtt külföldön működött és hosázú éveken át a Harward Egyetemen tanított, nagyra értékeli ugyan az UPierské Hradisté melletti Staré Méstoban. végzett régészeti kutatások eredményeit, ám ugyanakkor a nagymorva kor egyéb jelentős helyein végzett feltárásokat sem hagyja figyelmen kívül. Egyebek között rámutat a Mikulcice melletti „Valy“-n feltárt objektumokra s az egyháztörténet szempontjából azt a tényt hangsúlyozza, hogy itt több templomot (ma már 12-t) találtak, köztük egy keresztelőmedencével ellátott háromhajós bazilikát, az eddig feltárt Morva menti templomok legnagyobbikát. Nyilván püspöki templomról van szó, amely összefüggésben lehetett a morva érsek székhelyével. Metód sírját azonban - akárcsak a Nagymorva Birodalom egyéb központi területein - itt sem találták meg. A szláv papok kiűzetése Metódot röviddel a halála előtt megkérték tanítványai, hogy jelölje ki utódját. Az érsek akkor Gorazdra mutatott, s a következőket mondta: „Ő szabad férfiú, s a ti országotokból való" (Zsityije Mefogyija c. legenda). Metód azt remélte, hogy Gorazd, aki jól tudott latinul, nemcsak a latin papok rokonszenvét nyeri meg, hanem Svatoplukét is, aki hatalmi politikája keretei közt akkor már teljesen a latin kultúra felé hajlott. Metód reményei nem váltak valóra: a morva egyházi szervezet fó helyére Wiching került, aki nyíltan fellépett a szláv liturgia ellen. V. István pápa végül bullában tiltotta be a szláv szertartásrendet. A bulla befejező részében elrendeltetik, hogy aki nem veti alá magát e tilalomnak, azt két előzetes figyelmeztetés után ki kell űzni az országból, Ezzel Metód tanítványainak a sorsa is megpecsételődött; köztük és Wiching meg a pápai légátusok s híveik között teológiai vita robbant ki a szláv liturgia jogos és igaz voltáról. A latin papok pártja győzött, Svatopluk ázó tanításukat sultak a különböző kézmüiparágak, köztük a fémöntés és az aranymívesség, valamint a bel- és külkereskedelem. Az anyagi kultúra gazdag leletei, amelyek negyven éve még teljesen ismeretlenek voltak a régészek számára, a világi és egyházi jellegű építmények maradványaival együtt arról tanúskodnak, hogy a nagymorva állam eljutott a korabeli fejlett nem-szláv európai országok színvonalára. A cseh és a szlovák nemzet ősei ugyan idegen, főként késő-antik és bizánci elemeket vettek át, az átvettet azonban saját felfogásuknak megfelelően alakították. így jött létre az a sajátos közép-európai szíáv anyagi kultúra, ■HB UALOSÄB hirdette ki kötelező érvényűvé az ország minden lakója számára. Megkezdődött Metód tanítványainak könyörtelen üldözése, melynek során Wiching önkénye nem ismert határt. A szláv papokat végül, kb. 887-ben, karddal és topjával felfegyverzett német zsoldosok kíséretében ruha nélkül űzték ki Morvaországból. Nagyrészük, mintegy kétszáz személy eljutott Bulgáriába, ahol aztán teljes mértékben kibontakoztatták a szláv írásbeliséget és kultúrát. A többieket rabszolgának adták el Velencébe, ahol a bizánci császár követe váltotta ki őket. A 894-ben meghalt Svatopluk király uralmának alkonyán, de még trónutódjának, az önálló egyházi szervezet felújítására kísérletet tevő II. Mojmírnak az idejében is, a Nagymorva Birodalomban teljes mértékben a latin istentisztelet érvényesült, s az egyházat a német papok uralták. Mindenekelőtt nevelő és kulturális küldetés Jóllehet a Nagymorva Birodalomnak gyakran kellett védekeznie a gyűlölt ellenséges hadak betörései ellen, hatalma a szomszédos országokra is kiterjeszkedett. Központi része - a mai Morvaország és Nyugat-Szlovákia - gazdaságilag erős és magas kulturális színvonalú terület maradt. Erről mindenekelőtt a régészeti kutatások és a szláv anyagi kultúra egyedülálló leletei tanúskodnak. Ezeknek az alapján nyerhetünk képet a falusi nép és az uralkodó réteg életéről; az uralkodó réteg arany csillogásé vagyonát egyébként a nagymorva városok és várak falai védelmezték. E falak között összpontoamely ma is csodálatra késztet bennünket. A Nagymorva Birodalomban nem maradt el azonban a műveltség és a szellemi kultúra fejlődése sem, amiben kétségtelenül a cirilli-metódi bizánci missziónak is komoly szerepe volt. Történészeink és szlavistáink zöme - köztük egyháztörténetünk nem egy kiváló ismerője is - rámutat arra, hogy e misszió fő feladata nem a „nemzet“ keresztény hitre való térítése volt, hanem a nevelő és politikaikulturális tevékenység. Felbecsülhetetlen jelentősége abban rejlik, hogy - gyakran kedvezőtlen politikai körülmények között, a római kúriával, s különösen az egyházi méltóságokkal meg a német papokkal harcolva - lerakta területünkön a szláv írásbeliség alapjait. A frank birodalom ellen s a nagymorva állam függetlenségéért, szláv egyházi szervezetének megteremtéséért vívott küzdelemben mindig Rostislav fejedelem oldalán állt. Ugyanakkor közvetítő szerepet játszott az ómorva környezet és a fejlett bizánci kultúra kapcsolatainak elmélyítésében, amiről az anyagi kultúra leletei, különösen a köépületek és az aranymives műhelyek termékei vallanak. A bizánci misz- szió Nagymorva Birodalom-beli működésével függ össze az a figyelemreméltó irodalmi tevékenység is, melynek eredményei egyebek között a liturgikus szövegek fordításai, különösen pedig a Konstantin és Metód Élete, a Kijevi levelek stb. A bizánci misszió mindössze 22 évig működött a Nagymorva Birodalomban. Felmerülhet tehát a kérdés, vajon intenzivebben hatolt-e be ily rövid idő alatt A Mikulcice melletti 9. századi nagymorva várhely kutatása során feltárták a Morva folyó régi medrét is. Felvételünk előterében az eredeti fahíd maradványai láthatók a kereszténység a széles néprétegek közé. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy a missziónak a központi nagymorva területre való megérkezése után - akárcsak korábban - kőtemplomok a fejedelmek és a nagyurak megerősített székhelyein, tehát az uralkodó réteg környezetében épültek. A falusi településhelyeken, melyek mezőgazdasági termékeitől a nagymorva városok függtek, mindeddig egyetlen egyházi jellegű építmény sem került elő. Az is nagyon figyelemreméltó, hogy a Nagymorva Birodalom politikai hatalmának megszűnte és belső felbomlása után, a 10. század elején a falusi lakosság behatol a nagymorva központokba és közvetlenül a templomok mellett vagy a templomok romjain építi fel lakóházait. S mint a Breclav melletti Pohanskón és Mikulcicében feltárt 10. századi pogány kultikus objektumok bizonyítják, visszatér ősei pogány szertartásaihoz. A bizánci misszió hagyatéka Hogyan tükröződik hát vissza a Nagymorva Birodalom bukása után a nemzetek életében a bizánci misszió működése és a szláv liturgia hatása? A 10. század végére datált Keresztély- legenda szerint Borivoj cseh fejedelmet Metód keresztelte meg 885 előtt, Svatopluk morva fejedelem udvarán. Amikor Metód tanítványa, Kaich pap kíséretében Borivoj visszatért Csehországba, a Prága melletti Levy Hradec-i székhelyére, „boldog Kelemen tiszteletére templomot“ alapított Nem kizárt dolog, hogy a Nagymorva Birodalomból akkor más szláv papok is Csehországba kerültek. Ebben az összefüggésben történészköreinkben elfogadott a nézet, miszerint Borivoj meg- keresztelése Svatopluk hatalmi politikájával függ össze, s hogy Svatopluk Így harc nélkül szerezte meg a csehek fölötti hatalmat. A prágai várban Svatopluk képviselőjeként Borivoj már mint a keletkezőiéiben levő s a Nagymorva Birodalom egyenes folytatásaként megjelenő korafeudális premysli állam feje uralkodott. Morva-szláv papok működtek Levy Hradecen, de Prágában is. Ebben a környezetben született az első, szt. Ludmilláról szóló ószláv legenda is, melynek egy része egy orosz prológusban maradt fenn. A Nagymorva Birodalom és Csehország szoros kapcsolatait azonban nem csupán az irodalmi tevékenység bizonyítja. Ezekről a kapcsolatokról tanúskodik a közép-cseh területen, de különösen a Kolín melletti Kourimban és a Prágai Várban feltárt számos arany és ezüst ékszerlelet is. Az ékszerek és a dísztárgyak nemcsak importból származtak, hanem az ómorva kézművesek helyi műhelyeiben is készültek. A nagymorva termelési hagyományok - az ószláv irodalmi tevékenységgel együtt - a premysli Csehországban a 10. században is megnyilvánulnak. A 10-11. századi ószláv emlékekből azonban nagyon kevés maradt fenn Csehországban. Zömüket elpusztították. A korabeli krónikás a következőket írja erről: ,,A nyelvükön szóló könyvek elpusztittattak és átadattak az enyészetnek, hogy semmiképpen se lehessen olvasni belőlük.“ Az ószláv nyelv csehországbeli használatának tanúja az 1032-ben alapított sázavai kolostor, amelyben csaknem a 11. század végéig szláv szerzetesek működtek. Megalapítója, Prokop, a behatoló németséggel szemben a hazai nyelvet védelmezte. Az anyanyelv védelme a Keresztély-legendában szintén megnyilvánul, s találkozunk vele a 14. század elejéről származó Dalimil-krónikában is, melynek verssoraiban az az egykorú nézet tükröződik, hogy a cseh kereszténység szláv gyökerű és az oroszhoni szláv liturgiával függ össze. Noha tehát a fehérhegyi csata előtt a latin istentisztelet kizárólagos helyzetben volt Csehországban, léteztek itt bizonyos keresztény csoportok, amelyek megőrizték a szaloniki testvérek ősi hagyatékát. Ezzel a helyzettel kétségtelenül IV. Károly, ez a körültekintő államférfi is tisztában volt: ö építtette fel Prágában Emauza kolostorát, s abból a Horvátországból hívott ide bencés rendi apácákat, ahol akkoriban szláv istentiszteleteket tartottak és használták a glagolica írást. Feltételezhető, hogy a cirilli-metódi misszió és a husziták között fennálló kapcsolatok hordozója éppen ez a kolostor volt. De míg a nagymorva korban a szláv istentiszteletet csak a tanult papok védelmezték, a huszita forradalmi mozgalomban már a cseh irodalommal, kultúrával és műveltséggel intenzívebben áthatott szélesebb néprétegek védelmezik a cseh liturgikus nyelvet és a nemzeti önállóságot, akárcsak a szociális téren végbement változásokat. JOSEF POULÍK akadémikus 1985. III. 1.