Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-22 / 8. szám

r * r «midi® A _ ökör egy lusta, rossz r\vL gazdánál szolgált. Annak ellenére, hogy dolgos ökör volt, valamennyi munkát egyformán jól végzett el, min­dennap csak száraz kenyeret kapott. Beköszöntött a hideg tél, vastag, fagyos hótakaró borította a tájat. Az ökör éhe­zett, fázott. Végül elhatározta: ,,Továbbállok innen. Ennél rosszabb sorsom már nem lehet." Ment, mendegélt. Egyszer csak összetalálkozott a kossal.- Hová mész? - kérdezte az ökör.- Futok a meleg nyárhoz a kegyetlen tél elöl.- Megyek veled. Kettőnknek vidámabb lesz az út.- Én nem félek a fagytól, befúrom magam a földbe - vé­lekedett a malac.- Bennünket a toll fog mele­gíteni - világosította fel a ökröt a kakas és a liba. t>­így hát szegény ökör egye­dül maradt. Sokáig bolyongott a sötétségben, míg végül meg­pillantott egy házikót az erdő szélén. Nem messze a házikó­tól egy kisebb szalmakazal állt. Gondtalanul élt ott az ökör. A házikó menedéket nyújtott a hideg szél elöl, a szalmaka­zallal pedig megoldódott szá­mára a táplálékszerzés gondja. Egy hajnalon arra lett figyel­mes, hogy valaki kopog a házi­Mese az erdöszéli házikóról UKRÁN NÉPMESE Amint ballagtak, észrevet­ték, hogy nem messze tőlük lihegve szalad a malacka.- Hová, hová? - kiabált utá­na az ökör.-A kegyetlen tél elöl futok a melegebb nyári napokhoz, röf, röf.- Gyere velünk, mi is arrafe­lé tartunk. Lépegettek hármasban a vastag hótakaróban. Nemso­kára találkoztak a libával.- Hová tartasz? - szólította meg az ökör.- A hideg elől menekülök a napfényes nyári napokhoz- felelte a liba.- Akkor nyugodtan mehe­tünk együtt, ugyanis mi is arra­felé tartunk - mondotta az ökör. Most már négyen men- degéltek a zimankós hidegben, összetalálkoztak a kakassal. Ö is a melegebb napokat keres­te, így hát velük tartott. Már öten menekültek a hideg tél viszon­tagságai elől. Erősen sötéte­dett, a hideg is egyre elviselhe­tetlenebbé vált.- Gyerünk, barátaim, házi­kót keresni, az megvédene bennünket a hidegtől - ajánlot­ta az ökör.- Engem megvéd a bundám- mondotta a kos. kó ajtaján. A kos állt a kü­szöbön.- Engedj be testvér, mert teljesen megfagyok - könyör- gött.- Nem engedlek - válaszolt az ökör. — Azt mondtad, ha hideg lesz, téged a bundád fog melegíteni.- Ha nem engedsz be, a szarvammal kiverem a desz­kákat a házad falaiból és meg­fagysz itt. Gondolkodott az ökör, végül is úgy döntött, hogy beengedi. Éltek, éldegéltek kettesben. Nemsokára a malacka is ko­pogott az ajtón.- Engedj be testvér, nagyon hideg van idekint - kérte az ökröt.- Nerh engedlek. Te be­bújsz a földbe, ha hideg van.- Ha nem engedsz be, kitú­rom helyéből a házikódat - fe­nyegetőzött a malac. Sokáig töprengett az ökör, aztán mégiscsak beengedte. Most már hárman éltek a kis házikóban. Nemsokára megjelent a liba és a kakas is. Ók is könyörög­tek az ökörnek, hogy engedje be őket.- Nem engedlek be. Titeket megvéd a toll a hideg téltől.- Ha nem engedsz be, kicsi­pegetem a mohát a házikód falai közül - mondta a liba. - Én meg - tette hozzá mérges hangon a kakas - szétkapa­rom az egész házad! Akkor próbálj majd meg itt élni, meg­látod milyen kellemes lesz! Szegény ökör nem tehetett mást, kénytelen-kelletlen be­engedte mindkettőjüket. Gond­talanul, békésen éltek együtt valamennyien. Egyszer véletle­nül a ház közelében ólálkodott a róka. Hallja, hogy a házban kakas kukorékol. Rögtön étvá­gyat kapott a finom kakashús­ra. Gondolkodni kezdett, ho­gyan csalogathatná ki a kakast a házikóból. Végül is úgy dön­tött, legjobb lesz, ha szól a ba­rátainak, hogy milyen finom fa­latokat ígérő vadászat van kilá­tásban. Szaladt is azonnal a medvéhez és a farkashoz.-i Gyertek gyorsan, baráta­im! Az erdöszéli házikóban csupa ínyenc falat található. Neked, medve, Ízletes ökörpe­csenyét, neked, farkas jól megtermett kost találtam. A róka odavezette az állato­kat a házikóhoz.- Menj te elsőnek - szólt a medve a farkashoz.- Menj csak te, neked mégis több erőd van, mint nekem.- Rendben - egyezeti bele a medve. Az ablakon keresztül látja az ökör, hogy vadállatok közeled­nek a házikóhoz. Megijedt a kos, félt a malacka, a sarok­ban remegett a liba és a kakas. Megszólalt az ökör:- Ne féljetek, barátaim. Jó nekünk itt együtt, nem lázunk, nem éhezünk. Barátságban, békességben élünk, szükség esetén ki kell segítenünk egy­mást. Menjünk egységesen, védjük meg magunkat a közös ellenségtől. Úgy is lett. Amint a medve kinyitotta az ajtót, az ökör, a kos, a malacka, a liba és a kakas egyszerre vetették rá magukat. A kos a szarvával a medve a fejét vette célba. A malac a földet túrta a hatal­mas barnaszörú lába alatt. A li­ba csipegetni kezdte a medve lábát. A kakas felrepült az ajtó­ra és kukorékolni kezdett. Megijedt a farkas, azt hitte, még többen is vannak a házikóban, őket hívja a kakas. Megfordult és szaladni kezdett. Nagy ne­hezen a medve is kiszabadult támadóinak karmai közül, és gyorsan elfutott. Így aztán az ökör, a kos, a malacka, a liba és a kakas azóta is háborítatlanul, békes­ségben és boldogságban él­nek az erdőszéli kis házikó­jukban. KAMONCZA MÁRTA fordítása GONDOLKODOM TEHÁT... MI A KŐVETKEZŐ? K H N E N E K H K H E N A felső sor ábrái bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Ennek alapján az alsó sor a, b, c, d-vel jelzett ábrái közül melyiket tennéd a kérdőjel helyébe? 1 MINDENNAPI TÁRGYAINK A LEMEZJÁTSZÓ Az embernek több olyan ősi álma volt, amely évezredeken át nem teljesült. Ezek közé tartozott a hang rögzítése, „konzerválása“ is. Bár a mai lemezjátszó feltalálásához egy sor felfedezésre volt szükség, elsősorban a fizika és a villa­mosságtan területén, tény, hogy a lemezjátszó őse, a fo­nográf olyan szerkezet volt, amelyet már legalább ezer év­vel a megszületése élőt felta­lálhattak volna. A fonográf esete is bizonyít­ja, hogy nagy találmányokhoz elsősorban jó megfigyelökész- ség és műszaki érzék kell. Thomas Alva Edison mindket­tővel rendelkezett, amihez még rendkívüli szorgalom és intelligencia is párosult. Mint tudjuk, az emberi be­széd megrezegteti a levegőt, azaz a hang a levegő útján terjed, rezgésbe hozva az em­ber dobhártyáját is. Edison zsenijének szép bizonyítéka, hogy felismerte: egy gyűrűre kifeszitett marhahólyag ugyan­úgy megrezdül, akár a dobhár­tya. Az így keletkezett rezgést egy mechanikus szerkezet, melynek a végére tűt erősített, forgó henger viaszfelületére, csavarmenet alakban véste be. Visszajátszáskor a leírt fo­lyamat fordítottja történt: a viaszhenger barázdáit „le­tapogató“ fonográftű a mecha­nikus szerkezeten keresztül megrezegtette a kifeszített hártyát, létrehozva a hangot. Mindez 1877-ben történt. A fonográf feltalálása annyi­ra lázba hozta a közönséget, hogy hires emberek, politiku­sok, királyok, császárok örökí­tették meg hangjukat. De a ku­tatók és a zeneszerzők sem tudták kivonni magukat a hatá­sa- alól. Számunkra legismer­tebb Kodály és Bartók felbe­csülhetetlen értékű munkássá­ga: népdalgyüjtö kőrútjaik so­rán fonográfhengerek ezreire játszották fel a legszebb ma­gyar, szlovák és román népda­lokat. Edison találmányának meg­születésétől mindössze tíz év telt el, amikor 1887-ben Emile Berliner német származású amerikai kutató elkészíti a töl- cséres gramofont. Ez már jóval ismerősebb számunkra, né­hány évtizeddel ezelőtt még so­kat lehetett látni belőle. A me­chanikus gramofont rugó­val kellett felhúzni, a tű rezgé­sét fémből- készült lemez (membrán) veszi át, ehhez csatlakozik a hangtölcsér, hogy a felvétel úgy-ahogy hall­ható legyen. Berliner leglénye­gesebb újítása, hogy a gramo­fonhoz megalkotja a hangle­mezt. Mivel ez idő tájt a felvételek minősége még gyenge volt, nagy sebességgel kellett a le­meznek forognia, hogy ezzel is javítsák a hang minőségét. Ilyenképpen a tölcséres gra­mofonok lemezei 78 fordulatot tettek meg percenként, a tű meglehetősen nagy volt, a fel­vétel barázdája széles és Kockatalány mély. Egy mai nagylemez egy oldalára mindössze két percnyi felvétel fért. A villamos meghajtású le­mezjátszó már a huszadik szá­zad gyermeke, elterjedéséhez több feltételre is szükség volt: a villany általános használatá­ra, az elektroncsövek feltalálá­sára, ami lehetővé tette villa­mos erósitök megalkotását, hangszórók feltalálására és természetesen megfelelő haj­tómotorok kikísérletezésére. A mai modern lemezjátszók fordulatszáma a kislemezek esetében 45 (percenként), a nagylemezeknél 33. A villa­mos motor általában dörzske- reket hajt meg, ez a lemezját­szó tányérjának belső falához nyomódva forgatja a tányért, vele együtt a lemezt. Az olcsóbb lemezjátszókon a lemez barázdáiban zafírból készült tű tapogatja le a felvé­telt, a drágább típusoknál gyé­mánt. A rezgéseket egy ún. piezoelektromos kristály alakít­ja át villamos jelekké, ezt az erősítő tetszés szerinti teljesít­ményre növeli. A villamos jele­ket aztán hangszórók alakítják át hangrezgésekké, tehát hall­ható hanggá. OZOGÁNY ERNŐ Meg tudnád számolni, hány kocka van az ábrán? MEGFEJTÉS A február 8-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Kacsóh Pongrác; Hága, Le­ningrad. Nyertesek: Ferenczi József, Szilas (Brestovec); Kiss Katalin, Érsekújvár (Nő­vé Zámky); Bodon Enikő, Sa- fárikovo; Nagy Ildikó, Mulyad (Mul'a); áimcík Laura, Karva (Kravany nad Dunajom). ÚJ SZÚ 18 1985. II. 22. Fű hegyén csöpp bogár. Apja-anyja merre száll? Anyja sír, apja jár, gyöngyszemére rátalál. Ág tövén csöpp madár. Apja-anyja merre száll? Kereső Anyja már fönn szitál, csöpp fiára rátalál. Nyári dél, lepkepár: pille-gyermekére vár. Pille száll, visszaszáll, apja-anyja rátalál. KONCSOL LÁSZLÓ Varjubál Téli ágon varjupár. Vénülő két madár, árva néma varjupár. Szürke égen varjubál. Sárra hó, hóra sár, szürke ágon varjupár. 9 Téli égen varjubál. Körre kör, „kár“-ra „kár“, forgó-zajgó varjubál.

Next

/
Thumbnails
Contents