Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
II. 22. Mroűaii Díszes meghívó, bíborvörös bársonyborítóban díszes oklevél. Rajta arany betűkkel Oravetz István neve, akit hatvan évvel ezelőtt avattak doktorrá a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.- Milyen is volt az élete? - tesszük fel a kérdést Oravetz István doktornak otthonában.- Mozgalmas - feleli azonnal, majd tekintete a távolba réved és csendesen hozzáteszi: - Nagyon szép. Majd amikor kényelembe helyezi magát, emlékezni kezd.- 1900-ban születtem, édesapám orvos volt, édesanyám minket nevelt- tizenegyen voltunk testvérek. Nem éltünk rosszul, de a pénznek mindig megvolt a helye. Főleg akkor, amikor húgaim felcseperedtek, s készíteni kellett a stafi- rungot, a hozományt. A fiúkkal akkoriban is kevesebb volt a gond - mondja huncut mosollyal. - 1917-ben háborús érettségivel a zsebemben, osztálytársaimmal együtt bevonultunk s néhány hónapos kiképzés után az olasz front jelentette a gyermekkor végét. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok a kezembe fegyvert. Hogy mégsem lett Így, azért a történelem a felelős. Súlyos betegen vonattal küldik a hátországba. A lázas, beteg katonát nem lehet tovább szállítani, ezért egy budapesti kórházban hagyják. Mindenáron haza akar jutni, tanulni, mezőgazdász szeretne lenni. Barátai beíratják az orvosi egyetemre.- Csodálatos diákévek következtek- sóhajt Oravetz doktor, - bár a történelmi események még többször beleszóltak életembe. 1919 júniusában a Magyar Tanács- köztársaság vörös katonájaként szani- técként orvostanhallgató társaival az érsekújvári állomáson teljesít szolgálatot. Közben, mert több nyelven is beszél, tolmácsként működik. Az állomás megtámadása után elfogják, Nógrádverőcén keresztül Ságra viszik, onnan pedig a Hranice na Morave-i fogolytáborba, ahol több hétig raboskodott.- Jó érzés, hogy mint volt vöröskatonát még ma is meghívnak a Magyar Tanácsköztársaság évfordulóinak megünneplésére - mondja, s máris mutatja a meghívókat. Azután felgyorsultak az események. Következik a megfeszített tanulás időszaka, de azért talál időt arra, hogy diáktársaival a nyomdászokkal és a csepeli vasmunkásokkal együtt tüntessen. Ha pénzre volt szüksége szenet hordott, krumplit mázsáit, volt jegyszedö és villamoskalauz.- 1924-ben doktorrá avattak, utána hazajöttem. Piest'anyba jelentkeztem, alkalmaztak is, de a diplomámat nosztrifi- káltatni kellett. Munka mellett tanultam, s 1927-ben újra diplomáztam. Folytatta munkáját, gyógyította betegeit. A szakszervezeti gyógyüdülők főorvosa lett, közben megnősült, két gyereke született. Nem jutott sok ideje a családra, megszállottként dolgozott. Fürdőorvos volt és páciensei mellett volt a helye. A második világháború kitörésekor nem ment el a szeretett városból. Kötelességének tekintette a segítségnyújtást. Zsidó betegeket bújtatott, megmentve őket a gázhaláltól, gyógyszereket juttatott a koncentrációs táborokba, gyógyszert, kötszert, élelmiszert adott, s anyagiakkal is támogatta a partizánokat. Vállalta a veszélyt. Ment, amikor Blatnicába hívták, nem törődve azzal, hogy a faluban német katonák állomásoznak, s ellátta az erdőben bujdosó partizánokat. Amikor 1945 áprilisában bombázás érte a várost, ott volt ő is, s mentette az áldozatokat. A felszabadulás után a piesfanyi szovjet katonai parancsnokság orvosaként is működött. Folytatta munkásságát, harcolt a gyógyüdülők hálózatának bővítéséért. A vezetése alatt álló Jalta gyógyüdülő fogalommá vált, 1947-ben szlovákiai viszonylatban első, 1948-ban a fürdők közötti országos versenyen a második helyezést érték el.- Eredetileg negyven beteget fogadtunk, később 140-et. Hogy ki mindenki meg nem fordult a Jaltában, hányféle nemzet képviselője! - jegyzi meg, majd hirtelen feláll és egy dobozból fényképeket tesz elénk. Nevetve meséli, hogy amikor egy finn csoport jelentkezett gyógykezelésre, meg kellett tanulnia finnül, s máris sorolja: - A kéz kézi, a vér veri, a viz vizi - egyszerű nem? Azért, hogy a betegeimmel megértsem magam, tanultam meg angolul és franciául, meg svédül is egy kicsit. Ebben segítségemre volt a feleségem. Nagy bánatomra már tizenhat éve nincs mellettem. Azután ismét feláll, fürgén kimegy a szobából s egy óriási dobozzal tér vissza. - Rendet kellene tennem a papírjaim között - mondja, miközben elénk tesz egy-egy iratot. Megtudjuk, hogy 1950-től 1954-ig a helyi nemzeti bizottság tanácsának tagja, képviselő, hogy évekig elnöki tisztséget töltött be a kertbarátok és a filatelisták egyesületében, tevékenyen részt vett a Nemzeti Front plénumának munkájában. A piesfanyi bridzs-klubot is ő vezette. - A sportolás, főleg a teniszezés mellett - 1925-ben bajnokságot nyertem, s erre ma is nagyon büszke vagyok - a bridzs volt a kedvenc szórakozásom. S még ma is, nyolcvanötévesen hetente háromszor bridzs-partikra járok. Ez az én szellemi edzésem, agytornám. Amióta nyugdíjba mentem, 1976 óta több a szabad időm, s azt igyekszem hasznosan eltölteni. Délelőttönként sétálok, a szabad délutánjaimon pedig régi barátaimmal találkozom, olvasgatok, szeretek keresztrejtvényt fejteni s még ma is szívesen tanulok. Hogy mit? - néz ránk, s elénk tesz egy vaskos füzetet: - Ha valami érdekeset olvasok, feljegyzem, pl. miből áll az atom, de itt van az atmoszféra rétegeinek latin elnevezése is, ez pedig a saját szinonima szótáram, - mutatja. - Estéimet idehaza töltöm, szeretem nézni a tévét, főleg a sportközvetítéseket és az ismeretterjesztő filmeket. Sokat utaztam valamikor, jártam Párizsban, a szomszédos országokban, eljutottam Amerikába, Kanadába, többször voltam Olaszországban. Apropó, Olaszország. - nevet fel hirtelen és mesélni kezd. - Cambal és Svoboda labdarúgók, a hires Plánicka csapat játékosai Piestanyba jöttek gyógykezelésre. A kúrák után nem győztek hálálkodni, s azzal búcsúztak, hogy nem feledkeznek meg rólam. Teltek-múltak a hetek, s egyszer táviratot kézbesített a postás, melyben az állt, hogy szeretettel meghívnak a római mérkőzésükre. Vonatra ültem, másfél napot utaztam oda, nyolc órát töltöttem Rómában és másfél napig tartott az út hazafelé. De ott voltam a mérkőzéseni Ez 1934-ben történt. 1974-ben Oravetz doktor, a szeretett Pista bácsi (mert Piesíanyban mindenki így szólította) betegség miatt nem vehette át orvossá avatásának jubileumi arany oklevelét. Ugyancsak betegség miatt nem lehetett ott negyven volt diáktársa között, amikor 1984-ben átvették a gyémánt oklevelet.- 1989-ben már személyesen veszem át a vas oklevelet - közli mosolyogva. (gy legyen. PÉTERFI SZONYA H avas eső esik, de a népi milícia üzemi egységének tagjai észre sem veszik a mostoha időjárást. Meghallgatják a parancsnok eligazítását, majd a híradósok után a lövész- és az aknavető alegység is elhagyja az üzem területét. A parancs szerint a Zöld tó közelében kell harci alakzatba felfejlődniük.- Siessünk fiúk, nehogy szégyent valljunk a mai gyakorlaton, - jegyzi meg Jozef Anta- loviő, az aknavetős alegység parancsnoka, majd elhangzik a vezényszó: - Az előttünk lévő dombhajlat mögött tüzelöállást foglalni. A túzkészséget jelenteni... Gyors futás, néhány ásónyom s az aknavetők helyükre kerülnek. Tibor Telecky mérőműszerrel foglalatoskodik. Elsőnek Micha! Moravicka raja jelenti a túzkészséget. Még néhány perc telik el s az aknavető alegység megkezdi feladata teljesítését. A közelben Pavol Zenka és Miroslav Maga! híradósok továbbítják a kapott parancsot. Frantisek Cifersky, az egység parancsnokának politikai helyettese szemlátomást elégedett a gyakorlóegység teljesítményével:- Ebben a kiképzési időszakban is szeretnénk megvédeni a példás egység cimet - mondja. - Ez nemcsak az én vágyam, hanem az egység minden egyes tagjának az elhatározása. Mérnök, technikus, munkás egy emberként arra törekszik, hogy a gyakorlótéren is éppúgy helytálljanak, mint a munkahelyen. A Nővé Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézet egysége, amelynek gyakorlatát látjuk, évek óta példásan teljesiti feladatát. Kerületi, de szlovákiai viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Két évvel ezelőtt a Februári Győzelem Érdemrenddel tüntették ki. Mindezt az egység parancsnokától Milan Skovajsatól tudom meg, amíg a híradósokhoz megérkezünk.- Büszke vagyok, hogy a népi milicia egyenruháját hordom - vélekedik Éva Ada- mat'ová híradós, az üzemi pártbizottság tagja. - Mindent megteszünk, hogy a férfiakkal egyenrangúak legyünk. A közelmúltban tagja az üzemi egységnek, parancsnoka a híradós rajnak.- Elszálltak fölöttem az évek, de örülök, hogy még mindig hasznos munkát végezhetek. Nemcsak a népi milicia üzemi egységében, hanem a Honvédelmi Szövetségben a sorkötelesek felkészítésében is segítek. Amig egészségem engedi, nem vetem le az egyenruhát - mondja határozottan. Magas, szakállas ember lép a helyiségbe. Nincs rajta egyenruha, mégis régi ismerősként fogadják. A hetvenéves Karol Osvald már csak tiszteletbeli tag, de ha teheti, itt van közöttük. Fegyvertársairól ezt rhondja:- A fiúk nem szeretnek eredményeikkel dicsekedni, ezért jó ha tudják, hogy az egység 75 százaléka kiváló lövész. A versenyrajunk a járási versenyben tavalyelőtt a harmadik, a múlt évben pedig a második helyen végzett. Az aknavetős és a híradós alegységek is megszerezték a példás címet. A fiúk megszereztem a szakminősitési jelvény harmadik fokozatát. Mondanivalóját félbe kell szakítania. Gyorsan jegyezget, majd továbbítja: ,,Sirály ...Itt Fácán... A parancsot vettem ...Az aknavetősök a megadott terepszakaszon foglaljanak újabb tüzelőállást." Mindenki gyorsan, pontosan teljesíti feladatát. Az egész olyan benyomást kelt, mintha tényleges katonák tartanának bemutató gyakorlatot, pedig a legtöbbjük már túl van az ötvenedik életévén is. Előfordul, hogy apa I fiával gyakorlatozik, mint a két Antaloviő, vagy a két Cifersky. A terepszinú egyenruhában ott van köztük az üzemi pártszervezet elnöke, Frantisek Danko is, rajta kívül egy I kivétellel az összes vezetőségi tag.- Évekig gondot okozott, hogy nem volt megfelelő helyiségünk, de amikor néhány évvel ezelőtt lehetőség nyílt a népi milicia székházának megépítésére, egy év alatt felépítettük. Egységünk tagjai több mint hétezer *órát dolgoztak társadalmi munkában - jegyzi meg az elnök. - Az üzemben is sokat segítünk, s a bosacai efsz-ben a múlt évben több mint 1600 óra társadalmi munkával segítettünk az idénymunkákban. A felhő mögül előbukkan a napsugár, amikor megérkezik a bevonulási parancs. A híradósok leszerelik az antennákat, az aknavetősök autóra rakják lövegűket. A lövészegység legénysége beül az ott várakozó autóbuszba. Jóval elmúlt már dél, amikor az üzembe érnek, minden bizonnyal már meg is éheztek, de első dolguk, hogy rendbe tegyék fegyvereiket. A hiradós kocsi körül tesz-vesz Adolf Sedlácek, a kerületszerte ismert rádió- távirász, tartalékos alezredes, aki 1964-től szakmai téren is megállják a helyüket, a szakminőségi jelvény első fokozatát négyen, a másodikat tizenöten, a harmadikat pedig huszonkilencen szerezték meg.- Ebben nagy érdeme van a helyi katonai tanintézetnek is - veszi át a szót Frantisek Cifersky, a parancsnok politikai helyettese. - Mindenben segítenek, amiért hálásak vagyunk s ahogy tudjuk, viszonozzuk is azt.. Az üzemi egység tagjai más téren is helytállnak. Büszkék arra, hogy a Honvédelmi Szövetség kiképzőközpontja, amelyik fölött védnökséget vállaltak, tavaly járási viszonylatban a harmadik helyen végzett, öten szerezték meg a példás sorköteles jelvényt. A szakközépiskolákban honvédelmi napokat szerveznek, az alapiskolákban előadásokat tartanak. A forradalmi hagyományok emlékszobájában újra találkozunk Karol Osvalddal. Az egység krónikáját lapozgatja, majd egy régebbi bejegyzésre mutat:- Egységünk a barátsági vasútvonal építéséből is kivette a részét. Én is ott voltam. A napi normát csaknem háromszáz százalékra teljesítettük. Látástól vakulásig dolgoztunk, mert tudtuk, hogy a népgazdaságnak nagy szüksége van erre a vasútvonalra. Munkaruhás, galambősz hajú ember áll meg előttünk. Ismerősnek tűnik, mintha nem először találkoznánk... Az emlékszoba egyik paneljére tekintek, ugyanez a szempár néz vissza rám. Nem kétséges, az egység első parancsnokával állok szemben. A régi kommunista családból származó Rudolf Lobik 1948-ban lett az egység parancsnoka. Azonban nem maradt sokáig ebben a tisztségben. A párt hivó szavára a néphadsereg hivatásos katonája lett. öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba, s lám pihenés helyett újra itt van a gyárban, a népi milícia tagjai között.- Az egység soraiban több föltaláló és újító van. Nem egy közülük országos hírnévre tett szert. Az összes tag példásan teljesiti feladatát - állítja Frantiéek Sjanina docens, az intézet igazgatója. - A közelmúltban egy épületet kellett lebontani, az üzemi egység tagjai ezt társadalmi munkában végezték el. Rájuk mindenkor számíthatok. Alkonyodik, amikor bezárul az egység épületének a kapuja. A távozók az órájukra néznek, latolgatják, hogy érdemes-e még a múszakkezdésig hazamenni, elérik-e még a legközelebbi vonatot. Becsülettel teljesítették a mai napon a kiképzés feladatait. Nem hoznak szégyent azokra, akik 1948-ban a munkásosztály védelmére fegyvert fog,ak NÉMETH JÁNOS CO co c? CO o loo 'X M s I 0 •X 0) *0 *3 c 1 5“ 5 '0> 5 X ? =0 X CD CO £ Q) •X :0 X o *5 Ö) 4-* > >o y 0) N CO x< ■X w 8 £ V. o X) K
