Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
« Y T 3 fr Lubomír Feldek Olgika száz babája Volt egyszer egy ház és annak a háznak volt két utcára néző ablaka, alacsonyan a föld fölött, egyik a másik mellett. És mindkét ablak nyitva volt, s az egyikben megjelent Olgika. Az utcán pedig épp akkor ment arra Évike. Megpillantotta Évike Olgikát, megpillantotta Olgika Évikét. Rámosolyogtak egymásra és Évike megállt.- Mutasd meg a babáidat,' Olgika! - szólalt meg Évike, ha már úgyis állt. Miért ne mutatnám, ha azt akarja, hogy megmutassam? örömet szerzek neki ezzel, gondolta Olgika. És fölemelte a kezét és egy rongybabát tartott abban.- Jé! - kiáltott fel Évike az ablak előtt. - Ez aztán a gyönyörű baba! Mutass még valamilyet! Van még?- Van, de a másik szobában - mondta Olgika és eltűnt az ablak mögül. Ám alighogy eltűnt az egyik ablak mögül, már meg is jelent a másikban és újból fölemelte a kezét és egy rongybabát tartott abban. És amikor Olgika eltűnt az egyik ablak mögül és felbukkant a másikban, az utcán Évike is odaszaladt az egyik ablaktól a másik elé. Amikor pedig újból megpillantotta Olgika kezében a babát, megint felkiáltott:- Jé! Ez is'gyönyörű!- Van ám még! - mondta Olgika és eltűnt a másik ablak mögül. És amint eltűnt e másik ablak mögül, azon nyomban fel is bukkant az elsőben és fölemelt kezében egy rongybabát tartott. Évike pedig az utcán ugyancsak odaszaladt a második ablaktól az első elé, és amikor megpillantotta Olgika kezében a babát, újból felkiáltott:- Jé! Neked aztán gyönyörű babáid vannak! Mutass még! Még! Ekkor aztán Olgika nagy sebesen el-eltúnt az egyik ablak mögül és fel-felbukkant a másikban, aztán megint eltűnt és megint felbukkant, és valahányszor, amikor csak felbukkant, fölemelte a kezét, amelyben egy rongybabát tartott és így szólt:- Es itt van még egy! És itt van még egy! Évike pedig ugyancsak nagy sebesen szaladgált az utcán az egyik ablaktól a másikig, mindig ahhoz, amelyikben Olgika éppen felbukkant. Évike tehát ide-oda szaladgált és örvendezve kiáltozott:- Jé! Jé! Jé! Ennyi gyönyörű baba! Megörült Olgika, hogy Évikének ennyi örömet szerzett.- Neked annyi babád van, Olgika - szólalt meg ekkor az örvendező Évike -, nekem meg nincs egyetlenegy se. De ha nekem adnál egyetlenegyet, akkor már nekem is lenne! Végighallgatta őt Olgika, aztán elkomorodott.- Ezt jól kigondoltad! Neked adom a babámat és nekem mi marad? Hiszen csak ez az egy van!- Méghogy egy! - kiáltotta Évike. - Hogy merészelsz a szemembe hazudni? Nem egy, hanem száz van neked, csakhogy eltitkolod, mert nem akarsz adni, te zsugori!- Hogy én zsugori vagyok?! Nem vagyok semmiféle zsugori! Csakhogy tudd, itt van! - mondta Olgika és kidobta Évikének az ablakon az egyetlenegy rongybabáját. Évike meg fölemelte a babát és így szólt:- Akkor sem köszönöm meg! Biztosan a legcsúnyábbat adtad oda! Ez történt, így történt. Tóth László fordítása MEGFEJTÉS A február 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Kassák: Csaba, Ernő. Nyertesek: ifj. Czafik István, Doborgaz, (Dobrohosf); Tánczos Tihamér, Pozsonyeperjes (Jahodná); Jakab Klaudia, Tornaváralja (Turnianske Podhradie); Lavenka Erzsébet, Udvard (Dvory nad Zitavou), Halász István, Rád. lAlfHb ■ A finomlelkű kutya Beléndek Béninek olvasásra szottyant kedve, belépett hát a szobájába. Ott meglepődve látta, hogy a karosszékben kutyája ül nagy kényelmesen. Béni ismerte négylábú társa érzékenységét: ha kizavarja őt a karosszékből, nyü- szitve fetreng majd a sarokban. Ezért lélektani cselhez folyamodott. Az ablakhoz lépett és kikiáltott a kertbe: - Sicc, ronda macskái, sicc! - A kutyának sem kellett több, ki a fotelból, fel az ablakpárkányra, vadul csaholva. Béni ezalatt gyorsan elfoglalta a fotelt, és olvasni kezdett. Másnap megint olvasni akart Béni, bement hát a szobájába és belesüppedt a karosszékbe. Falta a betűket, de közben a kutyáján járt az esze: milyen előzékenyen tessékelte ki tegnap a fotelból. Hiába az ember okos tud lenni, nem úgy, mint az állat. Ekkor kinyílt az ajtó és az érzékeny lelkű kutya meglepődve látta, hogy gazdija a karosszékben ül, újságjába temetkezve. Hátsó felére ereszkedett, félrefordította a fejét, úgy nézte a gazdit. Aztán hirtelen elhatározással az ablakpárkányon termett. Hangosan ugatott, a kert irányába. A morgással vegyes csaholást a világért sem akarta abbahagyni. - Vajon mi lehet az? - zárta be Béni az újságot, és az ablakhoz sietett. A kertben egy teremtett lelket sem látott. Megfordult, hogy visszaüljön a helyére. Elképedve látta, hogy a karosszékben már a kutyája ül. Bényi Darina (Lekér-Hronovce) Gondolkodom, tehát... NEVKERESO Az alábbi mondatokban egy-egy nevet rejtettünk el, természetesen a vezetéknév mellett az utónevet is. 1. Csak nem képzeled, hogy a karnagy mar gitárodra díszt? 2. Úgy látom, a kabátja elég poros, vincellér uram. 3. úgy látom, gyomorgörcs, ti borogatással nem segíthettek, hívjatok orvost. 4. Meghajlok, és kész a bók, a titok továbbra is titok marad. 5. Itt van, fiam, a tus, kár oly hűhót csapni. 6. Egy görbe bot, Hani, itatónak sehogyan sem felel meg. Készítette: N. L. f I I I I I s I I I I I I I I I I I TÖRÖK ELEMÉR CINEGEMADÁR Tél van, konok tél, fehér a határ, merre, merre szállsz, cinegemadár? Ne hagyd el fészked, cinegemadár, a tél hóderes kalitkába zár. A fagyos mezőn semmit nem találsz, jobb, ha fészkedben a tavaszra vársz. Ha megéheztél, cinegemadár, enni füttyögve ablakomra szállj. MÓKUS Aranyküllőjét villantja a nap a zöld kontyú fák közt, a fürge mókus két lábra állva borókabogyót majszol boldogan, lompos farka barnán leng a reggeli fényben. HÁNYAS A LIMONÁDÉ? Az azonos rajzokat mindig azonos számok helyettesítik, és természetesen úgy, hogy az összegük csakugyan 12 legyen. Tehát: hányas a limonádé és milyen szám felel meg a többi rajznak? 3! «dÖ ‘y : 12 *-i w : 12 & 12* l2® : 12 3! V &= : 12 II II Tí II 12 12 12 12 I I I I Hagyományos találkozó • A kiállítás egy részlete (A szerző felvétele) Az izzólámpa Ma már elképzelni is rossz, mennyit kellett vakoskodni a pislákoló mécses vagy a füstölgő petróleumlámpa fényénél. Az izzólámpa egyetlen gombnyomásra fényárban úsztatja a szobát, utcákat, tereket, arról nem is beszélve, hogy az esti közlekedés elképzelhetetlen lenne nagyteljesítményű autófényszórók nélkül. Az izzólámpa felfedezése azonban rendkívül hosszú folyamat volt. Egy teljesen új tudományág, a villamosságtan kialakulása kellett hozzá, valamint egy sor felfedezés az anyag természetéről, a hőhatások és az elektromágnesesség kapcsolatáról. A múlt század folyamán sok tudós foglalkozott a hőhatásokkal, megállapítva, hogy az anyagok atomjai hevítés hatására rezegni kezdenek. Egy bizonyos hőmérsékleten felül ez a rezgés olyan erőssé válik, hogy az anyag elektromágneses hullámokat bocsát ki. A melegítést fokozva először hösugarakat (ún. infravörös sugarakat), majd látható fényt is kisugároz. J. P. Joule, a híres angol tudós, akiről a hálás utókor az energia egységét nevezte el, a múlt század közepén hozta nyilvánosságra törvényét, amely szerint az ellenálláson áthaladó áram hatására keletkezett hő egyenes arányban van az áramerősség négyzetével, az ellenállással és az idővel. Ebből logikusan következik, hogy ha az ellenálláson áram halad át, akkor fel- melegszik és fényt bocsát ki. Tehát az izzólámpa tulajdonképpen egy ellenállásh.uzal. Ahhoz, hogy megfelelő meny- nyiségú fényt bocsásson ki, nagyon magas hőmérsékletre kell az izzószálnak hevülnie (kb. 2500 C°-ra). Ilyen hőmérsékleten a legtöbb anyag hirtelen oxidálódik, vagyis elég. Ezt a problémát szellemesen oldotta meg a múlt század egyik zseniális konstruktőre, Thomas Alva Edison, aki 1879-ben légritkított terű üvegcsőbe helyezte az izzószálat, megalkotva ezzel a villanykörtét. És csodák csodája, nem kellett különleges anyagból készíteni az izzószálat, oxigén híján nem tudott elégni. Közönséges elszenesített bambuszt használt erre a célra, a későbbiek folyamán pedig elszenesített gyapjúszálat. Izzójának felfedezése egy csapásra kiszorítja az addig népszerű gázt a világításból, forradalmasítva a világítástechnikát. Érdemes megemlíteni, hogy gyapjúszálas izzólámpái több száz órán át voltak működőképesek. Edison találmánya olyan tökéletesre sikerült, hogy évtizedekig senkinek se jutott eszébe tovább tökéletesíteni. Csak a századforduló előtt kezdenek megjelenni a fémszálas izzólámpák, először W. H. Nerst német fizikus szerkeszti meg a ritka-földfé- mes izzót, majd az osztrák K. Auer készíti el az oszmium- lámpát. Mindkét esetben kis fémrudacska izzása hozta létre a fényt. Mai formájában az izzószál 1905-ben jelenik meg. W. Bolton és O. Feurlein jóvoltából, akik tantálból készítenek spirális izzószálat. Napjainkban a mindennapi gyakorlatban szinte kizárólag wolfram- szálas izzólámpákat használnak. Ezt 1910-ben Amerikában konstruálták meg. Legfőbb előnye hosszú élettartama (több ezer óra) és az, hogy olcsó. A jelenleg használt izzók kettős spirál alakúak, ami a fényerőt és az élettartamnövekedést segíti. Az izzólámpa nagy népszerűsége ellenére a jövőben egyre inkább kiszorul a használatból, mivel rendkívül gazdaságtalan: a felvett energia csupán nyolc-kilenc százalékát alakítja át fénnyé, a többit hősugárzás formájában adja le, tehát voltaképpen fűt és csak „mellékesen“ világít. Energiapazarlása akkor válik szembeszökővé, ha belegondolunk, hogy egy átlagos szoba megvilágításához szükséges két darab 100 W-os izzó többet fogyaszt, mint egy színes tévé, egy képmagnó vagy egy személyi számítógép. Emiatt egyre népszerűbbé válnak a különféle fénycsövek, amelyek hatásfoka eléri a negyven-ötven százalékot. OZOGÁNY ERNŐ A jesenskéi magyar és szlovák iskolában régi hagyomány, hogy a pionírok minden év elején ünnepélyes keretek között találkoznak a község, valamint a község területén működő üzemek vezetőivel. Ezeken a találkozókon mindkét iskola műsort is bemutat, és értékeli a vállalt kötelezettségek teljesítését. így volt ez az idén is. A találkozó helyszínén, a helyi művelődési házban kiállítást rendeztek a tanulók képzőművészeti munkáiból, a jelenlévők láthattak rajzokat, festményeket, pamutból készült figurákat, térítőkét stb. A kulturális műsorban lányok és fiúk egyaránt felléptek; a község és az üzemek vezetői a pionírok között foglaltak helyet a nézőtéren. Hogy mik szerepelnek a pionírok idei felajánlásaiban? Vállalták, hogy a felszabadulási évforduló és a Világifjúsági Találkozó tiszteletére összegyűjtenek 60 mázsa papírt, 80 mázsa vasat, 10 mázsa textilhulladékot többek között; és 4000 órát dolgoznak társadalmi munkában. A felajánlásokat írásban átadták a helyi pártszervezet képviselőjének, Ádám Barnabás elvtársnak, aki megköszönte a pionírok eddigi munkáját és sok sikert kívánt a nyolcvanötös eszten, ÚJ SZÚ Farkas Ottó ■ 13 r1985. II. 15.
