Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
fr M egsárgult családi fotók a legjobb bizonyságai annak, hogy még az ezüstbromid alapú felvételeket is kikezdi az idő vasfoga, néhány évtized múltán elvesztik eredeti színüket, árnyalataikat. Ugyanez a helyzet a mozifilmekkel is, amelyeknél külön gondot okoz, hogy az ezüstszemcséket hordozó zselatinréteg idővel annyira kiszárad, hogy a film megrepedezik, mind élvezhetetlenebbé válik. De ezek a gondok eltörpülnek a színes filmekkel kapcsolatosak mellett: a szerves festékek idővel teljesen kifakulnak, már arra is volt példa, hogy a film- forgalmazók kénytelenek voltak fekete-fehér kópiát készíttetni egy-egy filmről, mivel néhány évtized alatt a színes kópia teljesen élvezhetetlenné vált. Hogy élet- hűbbek legyenek a színek és megnövekedjék a filmek élettartama, kidolgozták a Technicolor eljárást, ami azt jelenti, hogy az egyes színkomponénseket (sárga, bíbor, kékeszöld) fekete-fehér negatívon tárolják, majd nyomda- technikai eljárással alakítják ki a pozitív szalagot. De ezzel is csak néhány évtizeddel hosszabbodik a film élettartama. A számítástechnika és az űrfényképezés tapasztalatainak fel- használásával a filmes szakemberek egy új, rendkívül hatékony eszközt kaptak a kezükbe: a filmek számítógépmemóriában történő tárolásának lehetőségét. A televíziós felvevöcsóhöz hasonló berendezésben a képet (mozifilmet) pontokra bontva digitális jelekké (impulzuskombinációvá) alakítják át, amelyeket a különféle memóriákban korlátlan ideig lehet tárolni, majd tetszés szerinti időben „lehívni“. Már az úrfényképezés során is kiderült, hogy a számítógép ennél sokkal többre képes. A rendkívül nagy távolságból érkező képek rádiójeleire a különféle kozmikus eredetű sugárzás és az ionoszfé- rán történő áthaladás következtében zavaró jelek „rakódnak“, a vett jel rendkívül gyenge minőségű, korrekcióra van szüksége. A számítógép megfelelő matematikai műveletek segítségével képes megnövelni az eredetileg szürkés kép kontrasztját, mélységélességét, színárnyalatait, sót egyes hiányzó képrészek rekonstruálására is képes. így az úrfényképezés eredményeinek a filmművészet szolgálatába való állítása 1980/44). Egy ideig nem nyilvánult meg túlzott érdeklődés e lehetőség iránt, újabban azonban a legnagyobb amerikai forgalmazók egyre-másra készítik el régi fekete-fehér filmjeik színes változatait. A magyarázat a rendkívül fellendült videokazetta piacban keresendő. A filmszalagról számítógépmemóriába történő beírás, majd „színesítés" után a filmszalagra való visszamásolás ugyanis nemcsak aprólékos, de rendkívül költséges munka is, így nem csoda, ha a filmvállalatok ódzkodtak fill. [MlMirííl Aim KM I üü nem ütközött különös akadályba. Különösen a század elején készült, kezdetleges technikával kidolgozott filmek százai forogtak veszélyben, hiszen állaguk napról napra romlott. Ezzel a módszerrel sikerült megmenteni az enyészettől a filmtörténet egyik jeles úttörőjének, Georges Meliés- nek az alkotásait is. Csak öt évvel ezelőtt, elsőként Angliában született meg az ötlet, hogy esetleg az eredetileg feketefehér filmeket is színessé lehetne varázsolni, amiről annak idején lapunk olvasói is tudomást szerezhettek (A színes televízió jelene és jövője, Vasárnapi Új Szó, Hölgy - kicsiben Gyerekek ülnek a stúdióban, versikéket skandálnak, énekelnek úgy-ahogy. Vezetőik, egyben a műsor vezetői - a korban hozzájuk hasonló kislány és a már ugyancsak szemrevaló nagylány - nem nagyon tudják őket belemelegíteni a játékba: láthatóan inkább magukkal vannak elfoglalva, mint a feladatukkal. Láthatóan arra ügyelnek elsősorban, hogy: „én legyek a helyes, én legyek a szép, én legyek a hibátlan“. A többi, a gyerekek, a játék - ugyan? És érdekes, a kamera is a két „hölgyet“ mutatja többet: persze, lehet éppen azért, mert az adásvezető is észrevette, amit más, következésképpen még mindig tévészerübb őket adni a képernyőre, mint az érdektelen gyermekarcokat, bátortalanul megnyíló ajkakat behozni. A „hölgyek“ magamutogató színjátékánál már csak egy dolog bosszantott jobban: a kisebbik műsorvezetőnek, a nyolc-kilenc éves kislánynak a kifestett szeme. Tudom, hogy a televízióban vannak szépítőszerek meg kendőzőszerek meg mindenféle szerek, hogy sminkelnek és kozmetikáznak, de ebben az esetben igazán mellőzhették volna a festést. Ország-világ előtt emeltek példává olyasmit, amit a gondos szülő otthon is legfeljebb tréfából enged meg a magas sarkú cipőt próbálgató, a nagyokat utánozni akaró gyermekének. A pedagógiai rendszabályok ugyancsak tiltják az efféle „szépítgető műveleteket“, nagyon helyesen. Erre jön a televívió: nincs abban semmi, kislányok, ha festitek a szemeteket: Íme, mily bájos, aranyos ez a mi kis műsorvezetőnk. Hát igen. Aki már most úgy viselkedik, mint egy sztár, élvezi, hogy fölötte áll(hat) a többieknek, akik nincsenek kifestve. A gyerekeken meg természetszerűleg az látszik, hogy a kislány nem közülük való, nam közös játék folyamán, nem természetes, hogy úgy mondjam, demokratikus úton került ki közülük vezetőnek. Ha így lett volna, bizonyára más a helyzet, és akkor egy szavam sincs. Meg akkor sem, ha közös megegyezéssel, „festésre“, szerepalakításra megy ki a játék, magyarán, ha játékról van szó. Persze, nem a kislány a hibás, akinek ilyenképpen holnap legalább annyi az esélye a csalódásra, a kiábrándulásra, mint a biztos karrierre. Hanem azok a felnőttek akik - legyek rosszmájú? - így akarják eladni műsoraikat. Emlékezzünk csak! Egy másik televízió táncdalfesztiválján, mely nem éppen gyerekműsor volt, élőben közvetítve, este tíz körül konferáltak be egy tíz év körüli „táncdalénekesnöt“, aki természetesen már koránál fogva is „bejött" a szokatlanra, a rendkívülire mindig harapó közönségnél. „Ó, mily bájos, mily aranyos?!“ Közben ugyanaz a tévé minden este fél nyolc felé jó éjszakát kíván a ,,táncdalénekesnö- éhez“ hasonló korú gyerekeknek - is. Köztük a lányomnak például, aki akkor már régen aludt, a macira hallgatva. A józan észre. (bodnár) tőle, jogosan bízva a fekete-fehér változat filmtörténeti értékeiben. Egészen más a helyzet a képmagnó esetében. A digitális formában tárolt jelet egyetlen áramkör közbeiktatásával könnyen folyamatossá (analóggá) lehet tenni, így minden nehézség nélkül felvehető a képmagnóra. Maga az ún. pszeudo-színezés folyamata leginkább a rajzfilmstúdiók rajzoló-kifestóinek munkájához hasonlít: a fázisrajzoló által elkészített kép alakjait kell a megfelelő színekkel minden egyes képkockán kifesteni. A folyamat természetesen teljesen elektronizált. A fekete-fehér kép egyes tárgyain a szürke szín árnyalataihoz bizonyos színt rendelnek. Állókép esetében a számítógép egyetlen gomb lenyomásával kiszínezi a képet, akárcsak nagyanyáink esküvői fotóit az élelmes fényképész kézi retusálással. Hangsúlyozni sem kell, hogy a technika tökéletessége folytán az elektronikusan előállított színes kép teljesen élethű (annyira, amennyire a mozifilm, illetve a tévékép élethűen vissza tudja adni a színeket). A klasszikus rajzfilmmel szemben a folyamat annyival egyszerűbb, hogy a gép a színezést a mozgó kép esetében automatikusan végzi, a programozóknak csak arra kell ügyelniük, ha új tárgy kerül a képbe, az is „megkapja“ a maga színeit, ellenkező esetben a számítógép olyanra festi, mint amilyen a képen már meglevő, legközelebbi szürkeárnyalathoz rendelt szín. fgy könnyen megtörténhet, hogy a színésznő ruháját és a képbe bekerülő falombot azonos szürke árnyalatuknak megfelelően egyaránt lilára festi, mivel a technikusok előzőleg a ruhát lilára színeztették a géppel. Tehát a pszeudo-színezési eljárás aránylag lassú folyamat, a rajzfilmnél azonban sokkal egyszerűbb, hiszen a színezést folyamatosan végzi. Ez a tény nem kerülte el a rajzfilmkészítök figyelmét, így aztán az utóbbi években sorra készülnek a sokszorosított és a számítástechnika eredményeit felhasználó xerox és elektronikus rajzfilmek. A számítógép által elkészített színes filmváltozatot kazettára játsszák, így kerül a videoüzle- tekbe. Köztudott tény, hogy a filmes alkotók, elsősorban a rendező és az operatőr, a színeket, illetve a fekete és a fehér kontrasztját, a szürke árnyalatait dramaturgiai hatáseszközként használnák (színdramaturgia, fénydramaturgia). Emiatt filmesztéták, kritikusok, de a mozikedvelő közönség egy része is abbéli aggályainak adott hangot, hogy a kifestéssel a filmek elvesztik eredeti hangulatukat, negédessé, esetleg rossz színezés esetén giccsessé válhatnak. A gyártók természetesen erre is megtalálták a frappáns választ: az elektronikusan színezett felvételek nem kerülnek forgalmazásra, képkazettáról lejátszva pedig a tévétulajdonosnak csak egy gombot (a színkapcsolót) kell a készülékén lenyomnia, hogy a kolorizált filmeket eredeti szépségükben, tehát fekete-fehér változatban láthassa a képernyőn. A régi filmek színes változatának egyre növekvő népszerűségét az eladott kópiák mennyisége is bizonyítja. Úgy tűnik fel, nemcsak múló divatról van szó, a nézők szívesen veszik, ha Ásta Nielsen, Charlie Chaplin vagy Marlene Dietrich színesben jelenik meg a képernyőn. A szakemberek számára ennél sokkal fontosabb, hogy a számítógép digitálisan kódolt alakban hosszú időn keresztül (elméletileg „örökké“) „romlás“ nélkül, változatlan formában megőrzi a filmtörténet nagyjainak legkiválóbb alkotásait. OZOGÁNY ERNŐ KAMERAKOZELBEN • Leningrádban 1938-ban kezdődött meg a tévéadás, melyet azonban három év múlva kénytelenek voltak megszakítani. A háború után a lenin- grádi televíziós központ a legnagyobb volt a Szovjetunióban, és a legnagyobbak, legjobban felszereltek közé tartozott Európában. Egyenes közvetítést először 1949-ben láttak a leningrádi nézők, a május elsejei ünnepségekről. Újabb dátum 1961, ekkor adták át az új tévéközpont épületének első részét. Színesben rendszeresen 1963-tól közvetít ez a tele• Tamara Akulova szovjet színésznő Szergej Bondarcsuk és Irina Szkobceva tanítványa. Első főszerepét tévéfilmben alakította, s azóta is jelentős feladatokat kap. Most a Grant kapitány gyermekei című Verne-regényből készült szovjet tévésorozatban játssza az egyik főszerepet. ♦ • A bolgár televízióban tv- játék készült a Rózsák doktor Somovnak című Aszenov-da- rabból, mely a karrierizmus ellen szól. + • Külföldi színészek közreműködésével ezúttal az NDK televíziója forgatott filmet Jack Londonnak A mexikói című elbeszéléséből, Felipe Rivera, a mexikói címmel. * • Mireille Mathieu, a világhírű francia énekesnő nemrégiben Mexikóban szerepelt egy nagyszabású televíziós műsorban, melyben fellépett többek között az ugyancsak világhírű operaénekes, Placido Domingo is. + • A tanító a címe annak a háromrészes osztrák tévéfilmnek, mely a középiskolai tanárok nem könnyű munkájáról szól. Főszereplője egy, a mai ifjúság tipikus problémáival foglalkozó professzor. + ' • A rekordok könyvében is szerepel, hogy a világon megjelenő hetilapok között a TV Guide című amerikai televíziós hetilap vezet, legalábbis ami a példányszámot illeti. Ez a lap már a negyvenes évek második felében 1 milliárd példányban jelent meg évente. ♦ • A Philips cég harmicöt évvel ezelőtt kezdte meg a tévégyártást. Eddig 100 millió készüléket adott a piacra, ami 10 ezer ötven vagonos szerelvényben férne el. A statisztikák szerint a világon minden harmadik másodpercben talál gazdára Philips-készülék. ÚJ 14 1985. I. 4. Többször szerepelt már a képernyőn is Winnetou, akit ezen a felvételen még a mozikban ugyancsak nagy sikerrel vetített filmsorozat egyik jelenetében látunk. Időközbe'n újabb, ezúttal hatrészes televíziós sorozat készült történeteiből, francia feldolgozásban, melyet a Magyar Televízió már bemutatott. A közeljövőben ugyanezt a sorozatot műsorára tűzi a Csehszlovák Televízió is.
