Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-08 / 6. szám

Jó munkával kivívott elismerés iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii Nagy a forgalom a szűk irodaház előtt. Az érsekújvári (Nővé Zámky) Novofruct vállalat nagyraktárából szállítják ide a feldolgozásra szánt nyersanyagokat. Pillanatnyilag valami nézeteltérés mutatkozik a gépkocsivezetők és az átvevők között. Kovács Lajosnévai nem lehet alkudozni. Csak a tiszta súlyt hajlandó elismerni, a többletet könyörte­lenül kihúzza a szállítólapról. Ügyelni kell, hogy csak annyi kerüljön az emberek teljesítményébe, amennyit szállí­tanak. Miután rendeződnek a dolgok, Dékány Imréné könyvelő újságolja, hogy most sárgarépát szállítanak, ezt dolgozzák fel a berendezéseken. De egyes raktárakból fűszerpaprika is érkezik. Egy-két tény erejéig betekintést nyújt a vállalat udvardi (Dvory nad 2itavou) részlegének termelési prog­ramjába. Valamikor paprikaőrlő-malom volt itt, ezért a hagyományokra építve főleg fűszerpaprikát szárítanak. Másik nagy tétel a hagymaszárítás. Amikor az irodaház dolgozói egy kis lélegzethez jutnak, Kovács Lajos részleg­vezető beszél a tervteljesítésről és a távlatokról. Azzal kezdi, hogy a munkát jól meg kell szervezni, mert az idényjelleg nagyon kihat a munkateljesítményre. Általában minden évben július közepén kezdik a hagyma szárítását. Ezt addig végzik, amíg a fűszerpaprika be nem érik. A fűszerpaprikát feldolgozás előtt megmossák, utána sze­letelik és egy berendezésen újra szárítják. Amikor van elég- A hideg időszakban sem csökkent a termelés- mondja Kovács Lajos, az üzemrészleg vezetője nyersanyag, akkor különböző módon konzerválják a zöld­séget. az előzetes tájékozódás után a részlegvezetővel meg­tekintjük a feldolgozó munkahelyeket. Az egyikben felsze­letelt sárgarépát szárítanak. Egyelőre az üzemi konyhákba szállítják, 15 kilogrammos csomagokban. Ha a kereskede­lem igényt tartana rá, akkor kisebb egységcsomagokat is készítenének. Nagy Ferencné - aki már 18 éve megszakí­tás nélkül dolgozik itt - a szalagon igazítja a sárgarépát. Elmondja, nem volt könnyű a húszfokos hidegben három műszakban dolgozni. Mégis helytálltak, mert felelősséget vállaltak azért, hogy a tervet teljesítik. A szomszédos helyiségben ügyes kezű asszonyok készítették a zöldség-ínyencségeket. Az Adria konzervet, amelybe piros paprikát, karfiolt, uborkát és vékonyra szeletelt sárgarépát tettek. A Labuzník konzerv hatfajta zöldségből készült. Tettek bele karfiolt, sárgarépát, ubor­kát, piros paprikát, hagymát és savanyított gombát. Az ilyen vegyeszöldségnek jó a híre, és nagyon keresett cikk az üzletekben. A hetvenöt tagú munkakollektívából mindenki igazán nagy felelősséggel végzi munkáját. A kisebb-nagyobb összejöveteleken mindig megbeszélik a feladatokat, és ha szükséges, nagyobb teljesítményt nyújtanak. Kezdemé­nyezésüknek köszönhető, hogy tavaly a feldolgozás tervét 125 százalékra teljesítették. A hideg időszakban is folya­matosan ment a munka, vasárnap is fűtöttek, hogy a vízve­zetékek ne fagyjanak be és minden berendezés üzemké­pes legyen. Jó munkával vívták ki a vállalati igazgatóság elismeré­sét. A jövőben is számítanak rájuk, kedvezőbb munkakö­rülményeket teremtenek számukra. Tizenöt millió koronás beruházással új, korszerű szárító épül. Új fűtőtesteket helyeznek üzembe, hogy a feldolgozáskor legyen elég meleg víz. A fejlesztési program 25 új munkás alkalmazá­sával számol, vagyis a jövőben még többen találnak megélhetést ebben a falusi üzemrészlegben. BÁLLÁ JÓZSEF­Nagy Ferencné, a sárgarépa-szárító berendezésen ügyel a folyamatos üze­melésre Ügyes kezű asszonyok készítik a zöldségkonzerveket (A szerző felvételei) Együttműködés - a kölcsönös érdekeltség alapján A szocialista országok gazdasági kap­csolatait egyrészt a közös, másrészt az egymástól eltérő sajátos vonások hatá­rozzák meg. A kapcsolatukat alapvetően meghatározó közös jellemző az, hogy a termelési eszközök társadalmi tulaj­donban vannak, a hatalom pedig a mun­kásosztály kezében összpontosul. A ki­zsákmányoló osztályok felszámolásával nemcsak a nemzeten belüli, hanem a nemzetek közötti ellentétek is feloldód­tak, megteremtődött a népek között a va­lóban kölcsönös előnyökön nyugvó kap­csolatok objektív alapja. A szocialista országok ezen túlmenően kölcsönösen is érdekeltek egymás gazdasági és politikai erősödésében, mivel a szocialista világ- rendszer általános erősödése a legfőbb biztosítéka annak, hogy forradalmi vív­mányainkat és nemzeti függetlenségün­ket megvédjék az imperialista társada­lommal szemben. Az általános és a nem­zeti fejlődés közötti szoros összefüggés tudatos felismerése az alapja a szocialis­ta országok közötti kapcsolatokban kife­jezésre jutó kölcsönös segítségnyújtás­nak és proletár internacionalizmusnak. A szocialista országok között az érdekek, a célok és a világnézet azonossága a fő összetartó erő. A szocialista országok nemzetközi kapcsolataira a közös tényezők mellett hatással vannak a köztük mutatkozó elté­rések, különbségek is. Ezek közül jelen­tőségében kiemelkedik az országok gaz­dasági színvonalában mutatkozó eltérés. A gazdasági színvonalak különbségéből következik, hogy az egyes országok köz­vetlen céljaiban és a célok elérését szol­gáló eszközökben, módszerekben is kü­lönbségeknek kell lenni. Az egymás kö­zötti kapcsolatok kiépítésénél, azok for­máinak megválasztásánál a közös voná­sok mellett a különbségeket is tekintetbe kell venni. A szocialista országok közötti gazda­sági együttműködés szervezeti feltételeit a szocialista országok többségét magába foglaló Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) 1949-ben történt meg­alapításával teremtették meg. A gazdasági integráció a társadalmi újratermelés bővülésével összefüggő fo­lyamat, amelynek során folyamatos vál­tozások mennek végbe a munkamegosz­tás rendszerében és terjedelmében. Ko­runk termelőerőinek teljes kibontakozása kb. 300-350 millió lakost magába foglaló országcsoportokon belüli együttműkö­dést tesz szükségessé. Mivel az integráció kibontakoztatása és fejlődése szoros együttműködést igé­nyel a részt vevő országok kormányai között, ezért a nemzetközi gazdasági integráció nem tisztán gazdasági folya­mat, hanem szorosan összefonódik a po­litikával is. Megvalósítása ezért feltételezi a lényegében azonos vagy egymáshoz közel álló politikai törekvéseket és az alapvető célok tekintetében a politikai egységet. A gazdasági integráció alapelvei, jelle­ge, célja és „játékszabályai“ a részt vevő országok társadalmi-gazdasági helyze­tétől függően változnak. A szocialista országok gazdasági in­tegrációja szuverén országok gazdasági közössége. Ez többek között azt jelenti, hogy minden ország továbbra is önállóan határozza meg gazdaságpolitikáját, meg­őrzi népgazdasága nemzeti rendszerét (állami tervezés, költségvetés, nemzeti valuta, nemzeti bank stb.). Ugyanakkor minden ország a kölcsönös politikai és gazdasági érdekeltség alapján jobban fi­gyelembe veszi az integrációban részt vevő országok fejlődési perspektíváját és az együttműködés lehetőségeit. A szocialista integrációs együttműkö­dés célja a következőkben foglalható össze: • Segítse elő a gazdasági növekedés új forrásainak feltárását és kiakná­zását, a gazdasági és műszaki fejlő­dés felgyorsítását, a műszaki szín­vonalban ma még meglévő lemara­dás behozását. • Hozza létre az országhatárokat át­lépő termelési kooperáció és szako­sítás nagyfokú bővülését, ezen belül az egyes ágazatok és olyan nagy létesítmények nemzetközileg összehangolt fejlesztését, amelyek jelentősége túlnő az egyes orszá­gok nemzetgazdaságának keretein. • Növelje a szocialista vállalatok ver­senyképességét, tegye lehetővé a világpiac lehetőségeinek jobb ki­használását. • A beruházási és a fogyasztási cik­kek nemzetközi kereskedelmének bővítésével segítse elő a bőséges áruválaszték kialakítását minden KGST-országban. • Járuljon hozzá az integrációban részt vevő országok gazdasági fej­lettségének kiegyenlítődéséhez. • Gyorsítsa meg a lakosság életszín­vonalának emelkedését. A szocialista országok gazdasági in­tegrációjának a továbbfejlesztése a kö­vetkező főbb formákban és területeken történik.- konzultációk a gazdaságpolitika alapvető kérdéseiről;- az együttműködés elmélyítése a ter­vezés területén;- a nemzetközi szakosítás és koope­ráció bővítése a termelésben, vala­mint a tudomány és a technika terü­letén;- a kölcsönös kereskedelem bővíté­se, összhangban a valutáris, pénz­ügyi viszonyok és a külkereskedelmi árrendszer tökéletesítésével;- az együttműködés jogi alapjainak tökéletesítése, többek között annak érdekében, hogy növekedjék a köl­csönös kötelezettségek iránti fele­lősség. A KGST-országok által kidolgozott és elfogadott Komplex program a szocialista országok gazdasági integrációjának a ki­bontakoztatását tűzte ki célul, megfogal­mazta a legfontosabb feladatokat és ten­nivalókat. Az integráció továbbfejlesztése szükségessé teszi az együttműködő or­szágok gazdasági szerkezetének lénye­ges változásait is, ami jelentős beruházá­sokat kíván és feltételezi a termelőerők nagy részének átcsoportosítását. A tervszerű, hatékony nemzetközi gazdasági együttműködés rendszerének alapvetően két fő együttesen megvalósí­tandó követelménye van: • Biztosítsa az együttműködést érintő területeken a részt vevő országok távlati gazdasági célkitűzéseinek összehangolását. • Olyan gazdasági feltételeket (ár, valutáris, pénzügyi, külkereskedel­mi) teremtsen, amelyek érdekelté teszik a gazdálkodó szerveket az együttműködésben rejlő előnyök fo­lyamatos és maximális kihasználá­sában. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szo­cialista országok gazdasági integrációjá­nak további elmélyítése fontos feltétele a fejlett szocialista társadalom kiépítésé­nek és a szocializmus világméretű győ­zelmének. HARNA ISTVÁN mérnök, docens ÚJ SZÚ 6 1985. II. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents