Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-30 / 307. szám, hétfő

Elbeszélés - humor - szatíra Duba Gyula: Kiárusítás délelőtt me a kölcsönös önkéntesség legyen . . . Az elégedettség már-már halál. Ugye, maga is érezte már, hogy a minden nem elég?" A személyiség igénye, mely filozófiai szempontból teljes mértékben reális és elfogadható, a (lelki) megújulást hirdeti. A keletkező szerelmi érzés és vágy azonban megelégszik a kompromisszummal, és, a kiteljesedés helyett, erejét vesztve menekül az áldozatvállalás elöl - önmagának ellentmondóan még a szerelmi kalandra is képtelenné válik. Kiderül, hogy a hirtelen jött érzést nem a szenvedély irányítja, s a megszokás, biztonságérzet, kényelem és részben a családjuk iránt érzett felelősségérzet nem engedi addigi életük megváltoztatását. A férfi és a nó azonos (vagy inkább hasonló) pszichikai alaphelyzete csak arra elégséges, hogy érzelmeiket kövessék egy ideig, de azonosulni vele és vállalni, azt sose tudják. Tervezett találkozásuk és elutazásuk sikertelensége, majd annak tisztázatlansága alapot ad a kölcsönös csalódottságra, az érzelmek elszürkülésére és kihűlésére. Duba kétségtelen írói érdeme, hogy a bonyolult lélektani témát kellő művészi erővel jeleníti meg. Az apróbb momentumok szervesen illeszkednek a központi motívumhoz, az érzelmi életben zajló változások feltárása meggyőzően hiteles képet nyújt. Úgy érezzük, a szerző jó úton halad abba az irányba, hogy biztos kézzel tudjon megírni egy hatásos lélektani regényt is. A Szatíra a szatíra születéséről című fejezet rövidebb humorosszatirikus írásokat tartalmaz, melyek azonkívül, hogy megnevettetik az olvasót, komolyan el is gondolkodtatják, a valóságra tapintó szemléletmódukkal. Az Új Szilveszteri Álmoskönyv „megfejtései" csupán szórakoztatnak, a Jövőbiztosítás minden abszurditása mellett általánosan aktualizált házasságbiztosító ötlete már meditációra is késztet, mert mély emberi és társadalmi vonatkozásai vannak. A hasonló tematikájú Megszegjük a rendeletet és a Nem kivétel a kivétel abszurditásait a groteszk teszi még direktebbé, de az írói motiváció lényegében valós tényekből és helyzetekből is adódhatott. A „vállalati-téma" folytatása a Különös eset a tartalékokkal cimú írás is, mely egy vállalatvezetés pellengérre állításával mutatja be gúnyosan a belső tartalékok feltárásának „stratégiai és taktikai" körülményeit. A humorista Dubának itt is érvényesül az az előjoga, hogy az életünkben tapasztalt gyarlóságokat, hibákat és ügyetlenségeket kiélezze, sőt megnagyítsa és ezzel még kézzelfoghatóbbá tegye. A csengelei csikós csendes csikaja című írásának Petrencés Balázsát találékonysága tette nagy emberré, és egy nyilvános gyűlésen elmondott gyermekmondóka alapozta meg életének szerencséjét. Ebben az írásban a kifogásolt gyarlóság (kritika és önkritika gyakorlásának hiánya) lényeges és eltérően más a kötet többi írásától; csak részleges együttérzést kelt az íróban, így a humoros szerzői attitűd is átcsap határozott szatírába. A humórtól a szatíra felé vezető úton jól észlelhetők az irónia eszközei, s ily módon a humor és a szatíra szervesen egymásba épülve egészíti ki egymást. Jelen van itt a szatirikusán kemény és éles ítélkezés, de az író humora figyelembe vesz enyhítő körülményeket és bizonyos jelenségekben rejlő értékeket is. Duba különleges írói adománya, hogy ötletesen képes felfedezni és megjeleníteni olyan ellentéteket, amelyek a látszólagos és a való között léteznek, amelyeket a cselekvő ember végez és végeznie kellene, az eszköz és a cél, az eszköz és a vele végzett tevékenység között. A Tanúskodom, avagy hogyan lettem az igazság bajnoka című szatíra Duba igazi humorista erényeit csillogtatja meg. Éppúgy, mint a Hétalvó center, melyekben az író derűre hangolja olvasóját azzal is, amit mond, azzal is, ahogyan mondanivalóját szavakba foglalja - a legjobb értelemben szórakoztat. Megtanít minden körülmény között fellelni olyasmit, ami derűjével biztató távlatokat nyújt. Az író képzelete felismer és elemez, újszerű összefüggésekre kapcsol és a tapasztalatok számára méltó írói kifejezést talál. A kötet utolsó fejezete (Müvek görbe tükörben) két fiatalabb prózaírónk egy-egy művének irodalmi karikatúráját mutatja be (Grendel Lajos: Célba köpés, Vajkai Miklós: A várandós busz éjszakái). Duba kitűnő megfigyelőként a túlzás és torzítás eszközeivel teszi nevetségessé a parodizált írók témáját és stílusának jellegzetességeit. Bőségesen kiaknázza a parodizálással kelthető komikus hatást, de mindezen túl művészi módon tud kerek egészet és eredetit alkotni. Külön figyelmet érdemel nyelvi leleményessége, mely kitűzött céljának érdekében biztosítani tudja a művészi hatás összetevőinek kellő színvonalát. A humor ezekben az írásokban (a műfajnak megfelelően) törvényszerűen átcsap szatírába. Az átmeneti fokozatokat az irónia biztosítja. A Kiárusítás délelőtt című kötet Duba Gyula nagy társadalmi regényei közé ékelődve az író pályájának egyik pontját jelenti, amely kiegészíti és teljesebbé teszi az alkotói életművet. (Madách, 1985) ALABÁN FERENC „Itt az ujjév, ujjat hozzon!" Szokások és hiedelmek a Középső-lpoly mentén Az esztendő első napjához olykor a Középső-lpoly mentén is több szokás és hiedelem fűződött. A fiúgyermekek például már kora reggel elindultak ,,ujjévet köszöntenyi". Valamikor majd minden házhoz betértek, ma azonban már csak a rokonokat és a szomszédokat keresik fel. Látogatásuknak egyébként mindenütt örültek, mert - a hiedelem szerint - ha újév reggelén fiúgyermek érkezett elsőként a házhoz, akkor ott ,,égisz évbe' szerencse lett". A gyermekek újévi kívánságait rigmusos versikék formájában adták elő. Ezért aztán néhány koronát, esetleg csekély tárgyi jutalmat kaptak. A verses szövegek hűen tükrözték a nép vágyát; kifejezték a szegényember óhaját, s mindazt, amit a parasztság az adott helyzetben a legszükségesebbnek tartott. A bőséget, az áldásos szaporodást kívánó sorok valamennyi köszöntőbe belefoglaltattak. De kicsendült az újévi versikékből a minennapi kenyér óhaja, megfogalmazódtak bennük az állatok szaporodását célzó kívánságok is. A házaló gyerekek kívánták továbbá a gazdaság gyarapodását, a betegség és a szerencsétlenség távolmaradását stb. Az újévi köszöntők manapság is jól gyűjthetők. Gazdag változatukból teszünk itt közzé néhányat. Az alábbi versikét, melyet Paláston (Pláátovce) jegyeztünk le, több faluban is előadták újév reggelén: „Az ujjév, az ujjév, Áldást hozzon rátok, Mint egy aranymadár, Szálljon be hozzátok. Szálljon be hozzátok Arany csicsergéssel, Sok boldogságot kívánok az ujj esztendőbe'!" A nagycsalomijaiak (Veiké Őalomija) egyik köszöntője így hangzott: ,,Boldog ujjévet kívánok Az ujj esztendőbe', Fehér kenyér dagadjon a nyáriateknőbe'! Hús, kenyér és ruha Legyen mindig bőven, A patikát felejtsük el Az ujj esztendőbe'!" Szépen hangzott az ipolynyéki (Vinice) gyerekek alábbi köszöntője is: „Az ujjév reggelén Vígan üdvözöljünk, Mer mán az óévet Tegnap eltemettük. Legyen egissígbe', Boldogságba' részünk, S az apró bajnak Majd oda se nézünk. Legyen bő aratás, Szénával telt pajta, Bankóktól duzzadjon Gazdák pénztárcájja!" Ipolybalogi adatgyűjtőktől hallottuk a következő versikét: ,,ltt az ujjév, Ujjat hozzon, Régi jótól Meg ne fosszon! S ha már több jót Nem is adhat, Vigye el a Régi rosszat!" Az említetteken kívül újév napjához több hiedelem, tilalom, és előírás is kötődött. Lássunk néhányat ezek közül is! A palástiak szerint ilyenkor nem volt szabad szárnyas állatot fogyasztani, „mert hogy az szétverte a pízt". Pereszlényben (Presel'any nad Iplom) újév napjára a gazdaszszony csak disznóhúst főzött, mert a hiedelem szerint a disznó ,,betúrta a szerencsét". A szárnyasállatról az itteniek azt tartották, hogy ,,kiröpíti a szerencsét". Ugyancsak pereszlényi adatközlésekből tudjuk, hogy újév napján ajánlatos volt túrósrétest sütni, mert aki azon a napon abból evett, az ,,hosszú életű lett". Tiltották viszont a mákos étel fogyasztását, nehogy sok legyen az új évben a ,,bóha a házná'". Nem volt szabad az év első napján diót se törni, mert akkor „abba a' évbe' mást is összetörtek vóna". Az ipolyhídvégiek (Ipefské Predmostie) a nyúl fogyasztásától óvakodtak. A hiedelem szerint ugyanis ez ,,elvitte a szerencsét". CSÁKY KÁROLY Julo Polák: Három fa M

intha megsejtette, előre látta volna a tizenkilencedik század, hogy a közvetlenül utána következő huszadik úgyis a legnagyszerűbb felfedezések százada lesz, felülmúlhatatlanul, még utolsó éveiben is nagyon igyekezett, hogy egyebek között a mozit se „engedje át" neki, legyen minél több azoknak a találmányoknak a száma, amelyek öt, a tizenkilencedik századot idézik majd az gyakat a vásznon. És látnak. Vonat robog a szemük előtt, tenger hullámzik, emberek tűnnek föl, egy szökőkútból csobog a víz. Néhány megelevenedő pillanatkép egy-két percig tartó ,,kis történet" azok közül, amelyeket a Lumiére-fivérek készítettek olyan címekkel, mint például Egy fal ledöntése, A kisbaba reggelije, Kikötőből távozó bárka, A cica reggelije, Tengeri fürdés. Nem mutattak többet anAz első mozi utókor emlékezetében, és amelynek révén talán még a dicsőségét is zengik majd a holnapban sorjázó nemzedékek. És erőfeszítései nem voltak hiábavalók, a mozgókép esetében sem, köszönhetően szenvedélyesen kutató szellemeinek, és természetesen, mint annyi más területen, az előzményeknek, korábbi kísérletezések - olykor véletlenül-váratlanul elért - eredményeinek, melyek egybefogásával végül megszületett az új csoda, az egyetemes emberi kultúra gazdagodására. Kilencven esztendővel ezelőtt, 1985. december 28-án került először a nyilvánosság elé, s ez a nap egyúttal egy új művészet, a filmművészet születésének napja is. A helyszín Párizs, a Grand Café kávéház pinceterme, a Boulevard des Capucinesén. A helyiségbe mindössze százan férnek be, de annál izgatottabban várják, amit a Lumiére-fivérek, Louis és Auguste ígértek: mozgó embereket, tárnál, amit a címük sugallt, a világ első mozijának közönsége mégis lelkesen fogadta e „műveket", magától értetődően. És ahogy terjedt a Boulevard de Capucines-én látható csoda híre, úgy nőtt iránta az érdeklődés, és már nemcsak Franciaországban. További bemutatótermek kellettek, és további epizódok, melyeket tucatszámra készítenek Lumiére-ék; lyoni gyárukba pedig sorra érkeznek a megrendelések - felvevő- és vetítőgépekre, amelyeknek a kifejlesztésében akkoriban ők jutottak a legmeszszebbre is. Ilyenképpen nemcsak az első nyilvános mozielőadás, nemcsak a rögzítésre, egyszersmind vetítésre is alkalmas kinematográf megszerkesztése, nemcsak az első, Franciaországon kívüli vetítések (1896ban London, Brüsszel, Bécs Berlin, Pétervár), nemcsak a világ első filmvígjátékának, A megöntözött öntözőnek a ,,megalkotása" fűződik a nevükhöz - ők azok, akiknek nem kis részük van a filmipar kialakulásában is. Akik ott voltak azon a kilencven évvel ezelőtti előadáson, aligha sejtették akkor, hogy minek a csírái rejlenek azokban az egyszerű mozgóképekben, vagyis hogy a Grand Café pincehelyiségétől milyen utat jár be hamarosan a film. Felér az egy másik csodával, amelynek szintén tanúi lehettek, ha csupán két-három évtizedet éltek is a nevezetes esemény után. Tanúi lehettek egy művészet formálódásának, példátlanul gyors fejlődésének és térhódításának. Visszanézve - a moziban, tévében látott filmek százaira, ezreire emlékezve - bizony, ha jobban belegondolunk, mi is ámulhatunk a filmművészet eddigi teljesítményén, melyet már századunk első évtizedeiben sem pusztán a csobogó szökőkút, sétálgató-integető emberek bemutatása jelentett. A többi művészetekhez hasonlóan, a vásznon is megjelenik az érző-gondolkozó-cselekvö-küzdő ember, megelevenedik a történelem, eszmék és eszmények csatája, egyéni és közösségi sorsok - az élet, amilyen, tragédiáival és naposabb oldalaival ebben az áldott-átkozott huszadik században. A melyben élnünk adatott, /"» és amelyben oly sokat - ki tudná felbecsülni? - köszönhetünk a filmnek, nem felejtve természetesen derék úttörőit, és azok szülőjét sem, a tizenkilencedik századot. BODNÁR GYULA ÚJ SZÚ 6 1985. XII. 30. Duba Gyula legújabb kötete rövidebb prózai írások gyűjteménye: elbeszéléseket, szatirikus írásokat és irodalmi paródiákat tartalmaz. Ezekben az írásokban többnyire nem az írói vallomás tükröződik vissza, a szerző nem saját életének mozzanatait formálja irodalommá, mint regényeiben, hanem általában tárgyán felülemelkedve, sokszor szemlélőként foglalkozik témáival és hőseivel. Ez azonban semmiképpen sem jelenti az írói atitúd megváltozását, mert Duba rövidebb írásaiban is kiváló megfigyelő, ábrázoló és főleg lélekelemző készségéről tesz bizonyságot. Elbeszélései, novellái, de humoros-szatirikus írásai is egyre gyakrabban merítenek az ember lelkivilágának szféráiból. Ez pedig feltétlenül megbecsülendő érték nemzetiségi prózánkban, mert újabb tematikai régiók feltárásának, újabb esztétikai minőségek felszabadításának biztosít teret. A kötet első fejezete (A viharok időszaka) elbeszélések és novellák sora A Kiárusítás délelőtt című írásban a legfontosabb motívum a hős lelkiállapota. A vén ószeres és üzlete, a környezet és a lejátszódó kis eseménysor csupán körülmények és a hős lelkében zajló változások kísérői; annak az embertípusnak a millióje, akinek különös tehetsége a tettekre való képtelenség és az utólagos önelemzést követő hamis önigazolás. A viharok időszaka című novellisztikus írásnak szimbolikus értelme van, amely egy nyárutói rosszul sikerült tengerparti nyaralás keretében mutatja be egy házaspár érzelmi életének összetevőit. A feszültség forrása az a gyűlölködés és érzékenység, melynek légköre állandóan körülveszi az írás szereplőit. Reflexiószerúségükkel tűnnek ki a Magyarok Prágában, a Csődület, Az anyós, a menye meg az unokája, a Milán és Ilona című írások. Ez utóbbi kettő a visszás emberi kapcsolatok pillanatnyi tükörképe, míg az előbbiekben az író szinte riporteri szemmel nézi és örökíti meg a körülötte zajló hétköznapi eseményeket. Az éjszakai autóstop történetének igazi epikai magva van, mely a maga egyszerűségében a más műfajú feldolgozást is lehetővé tenné. E fejezet legterjedelmesebb írása a Semmi nem történt című, szinte kisregénynek is beillő elbeszélés, mely egy középkorú vezető beosztású értelmiségi férfi és nő gyengéd érzelmeinek rövid történetét mondja el. A változó korban levő emberpár kapcsolatteremtése, éppúgy, mint érzelmi viszonyának befejeződése is, tulajdonképpen a véletlen müve, azé a véletlené, amely valójában csak játszott velük, hatalmába kerítette őket, de végül a gondjaikat is megoldotta. A lélektani megalapozottság, mely a férfi egyik vallomásából tűnik ki, teljes mértékben pozitív előjelű: ,,Mindent elértem, nyugalom lehetne bennem. Mégis elégedetlen lettem, nyugtalan vagyok, és szeretnék valamit, ami még nem volt, ami még nem történt meg velem. Valakivel oktalanul és céltalanul találkozni, kötetlenül és egyenrangúan úgy találkozni, hogy annak egyetlen értei-