Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-24 / 303. szám, kedd

Nehéz feltételek között is eredményesen A KOMMUNISTÁK HELYTÁLLTAK A TÖBBLETFELADATOK TELJESÍTÉSÉBEN A Hroneci Kohászati Üzem pártalapszervezeteiben nehéz, de eredményes munkát értékeltek a legutóbbi hetekben megtartott évzáró taggyűléseken a kommu­nisták. A hetedik ötéves tervidő­szak elsó évében ugyanis meg­kezdődött a termelőrészlegek ál­talános felújítása. Az összesen csaknem félmilliárd korona beru­házást- igénylő, régen várt re­konstrukció, kapacitásbővítés és korszerűsítés közben természete­sen nem szünetelhetett a gyártás, hiszen az üzem termékei - főleg a sokféle vasöntvény - nélkülöz­hetetlenek Közép-Szlovákia gép­iparában.- Mind az építkezések, mind az új berendezések idő- és munka- igényes szerelése lépten-nyomon nagyban megnehezítette a tervtel­jesítést - ismerteti a komoly gon­dokat Stanislav Nemky, az öntöde pártalapszervezetének elnöke. - Eleinte csak a zsúfoltságot nö­velték a felújításhoz soktonnás té­telekben szükséges építőanya­gok, elóregyártott épületelemek, vasszerkezetek, állványok és gé­pek, de amint megkezdődött a ki­vitelezés, felbolydult méhkashoz hasonlítottak a termelési részle­gek. Szinte egyetlen nap sem mú­lott el anélkül, hogy a gyártás folyamatossága érdekében ne kellett volna valamilyen gyors szükségintézkedést hozni. Az üzem gazdasági vezetőségének céltudatos törekvéseit állandóan mindenben támogatták a pártalap­szervezetek. Rendes havi gyűlé­seinken és a pártcsoportok szoká­sosnál jóval gyakoribb tanácsko­zásain egyre újabb, rövid határ­idős konkrét megbízatásokat osz­tottunk ki a kommunistáknak a gyártáskiesések megakadályo­zására. Ezek teljesítését kivétel nélkül valamennyiünktől számon kérte a pártbizottság. Rendszere­sen társadalmi munkát is szervez­tünk, amivel elősegítettük az épí­tési és szerelési ütemtervek betar­tását.- Mi lett a többéves fokozott igyekezet eredménye?- A tervidőszak elmúlt négy esztendejét kedvező mérleggel zártuk. Termékeinket késések nél­kül a kért mennyiségben és az immár hagyományos jó minőség­ben sorra megkapták a partnervál­lalatok. A legtöbb helyen szinte észre sem vették a megrendelők, hogy bonyolult körülmények kö­zött dolgozunk. A becsületes helytállásért viszont nemcsak a helyi kollektíva érdemel dicsére­tet. Az építők és a szerelők szintén kitettek magukért. Eddig harminc- három objektum felújítása, illetve teljes korszerűsítése fejeződött be, amelyekben a korábbihoz ké­pest jóval könnyebbé és főleg eredményesebbé vált a termelő- munka. így kevesebb gonddal járt az idei év elején energiaszolgálta­tási korlátozások és nyersanyag­ellátási nehézségek miatt bekö­vetkezett lemaradások bepótolása is. Ezt követően az ezévi gyártási feladatok következetes teljesíté­sére és a 8. ötéves tervidőszak gondos előkészítésére összponto­sult a pártmunka zöme. Az üzem kommunistáinak még most is bőven kijut a felújításokkal és korszerűsítésekkel kapcsolatos többletfeladatokból. Jelenleg két fontos létesímény építése, illetve berendezés-felszerelése folyik a teljes ütemű termelés mellett. Az egyik beruházásnál, a központi kazánház felújításánál nem sike­rült betartani az átadás eredeti határidejét. Az építők ugyan a ter­vezettnél három hónappal előbb elvégezték munkájukat, de a ČKD vállalattól a többszöri sürgetés el­lenére is késve érkeztek meg az új fűtőművek. Ezért a fűtési idény kezdetéig nyolc helyett még csak két kazán kipróbálására kerülhe­tett sor.- Ez a lemaradás a téli hóna­pokban veszélyezteti a tervteljesí­tést - aggódik a pártelnök. - A hi­degek beköszöntésekor kényszer- megoldásként légmelegító aggre­gátorokat állítottunk be az üzem­csarnokokba, hiszen fűtetlen he­lyiségekben lehetetlen a termelés. Nálunk pedig éppen az utolsó ne­gyedévben az átlagosnál nagyobb teljesítményekre van szükség, mert az automatikus öntvénymeg­munkáló gépsor szerelésével a berendezések elhúzódott leszál­lítása miatt szintén lemaradtak a kivitelezők. Ennek újabb nem kis gyártáskiesés lett a következ­ménye. A lemaradás bepótlását körül­ményessé tette, hogy az öntvény­megmunkáló gépsor beindítása­kor az olvasztóműhelyekben egy­szerre harminc helyen dolgoztak a felújítással megbízott építő- és szerelőbrigádok. A hétvégeken rendkívüli műszakokat kellett szervezni, ami elsősorban ugyan­csak a kommunistáktól követelt újabb példamutatást. Az alapszer­vezetek évzáró taggyűlésén vala­mennyiük helytállását név szerint kiértékelték. Ezúttal senkinek sem volt oka a pironkodásra, hiszen a napi feladatok, a konkrét megbí­zatások és felajánlások teljesíté­sén kívül a párttagok a munkaver- seny-mozgalom szervezésében is figyelemre méltó eredményeket értek el. A hetedik ötéves tervidő­szakban főleg a nyersanyag- és energiaköltségek csökkentésére összpontosították a munkakezde- ményezók igyekezetét. A most mérlegelt fél évtized alatt össze­sen több mint 75 000 gigajoule energiát és csaknem 700 tonna fémet takarítottak meg a népgaz­daságnak. Ugyanakkor 306 újítási javaslatot is kamatoztatni kezdtek, ami eddig 4 815 000 korona hasz­not hozott. A hosszan tartó nehéz termelési feltételek között született kiváló eredmények alapján biztos­ra vehető, hogy a jövő évben is, amikor befejeződik az üzemrész­legek felújításának újabb fontos szakasza, teljesítik feladataikat a hroneci kohászok. LALO KÁROLY Karácsonyi hangulat a prágai Havel téren. (Michal Krumphan ÜNNEP AZ ÜNNEPEK ELŐTT A falusi ember számára amióta világ a világ eseményszámba ment a disznóölés. Az asszonyok már jóval a kitűzött nap előtt súrolták a katlanokat, a fazekakat, lábasokat, teknőket, zsemlét pirítottak, fokhagymát törtek, köménymagot őröltek, elkészítettek mindent, amire majd szükség lesz. Vajon a mai rohanó életben nem szürkült meg ez az ősi, szép szokás? Vajon disznóöléskor össze­jönnek-e még a családtagok, a rokonság, úgy mint valaha? Vajon ma is élmény még a disznóölés? (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČSTK) Kimondhatatlan izgalommal és kíváncsian nyitottunk be kora reg­gel a Bratislavához közel eső éberhárdi (Malinovo) Kreka család portájára, ahol már nagy sürgés­forgás közben találtuk a ház né­pét. A nagy katlanokban zubogott a víz, a kályhában vidáman ropo­gott a tűz. Pali bácsi a feleségére nézett, intett a fejével, s mindenki elindult az ól felé. Rövid tanakodás után a család két férfitagja vállalta a feladatot, hogy végezzenek az állattal. Igen ám, de az ólban két jókora sertés volt. Mária asszony ugyan javasol­ta, először az egyiket húzzák ki az udvarra, s ott végezzenek vele, ám a férfiak másként döntöttek. Amíg madzagot kötöttek az állat lábára, a másik védve társát, neki­ment a „betolakodóknak“. Ekkor dördült el a pisztolylövés majd az életben maradt sertés hangos vi­sítása közben négyen húzni kezd­ték az élettelen állatot kifelé. Ott szúrták szíven, s Mária asszony idősebbik lányával együtt nagy edényekbe fogta fel és keverte a gőzölő vért. - Jól eltaláltad- mondta elismeréssel a házigaz­da. Mária asszony közben hátra szaladt az ólhoz, megnézni, hogy a másik kocának nem esett-e ba­ja. - Biztos megijedt szegény- magyarázta - jaj, csak egyen- sopánkodott, s egy kis moslékot öntött a vályúba. Csupán akkor nyugodott meg, amikor látta, az állat mohón falatozik. De addigra a férfiak már perzselték is a mint­egy 180 kilós sertést. Gyorsan, szakértelemmel dolgoztak, tudták dolgukat, hiszen annak ellenére, hogy egyiknek sem ez a tanult mestersége, jónéhány disznóölést tudnak már a hátuk mögött. - Fa­luhelyen mindenhez érteni kell- közölte röviden Pali bácsi, majd elmondta, hogy ő 17 évesen vágta le az első disznót.- Perzseljétek már a fülét- szaladt a férfiakhoz a házigaz- dáék fiatalabb lánya. - Az a legfi­nomabb falat - mondta türelmetle­nül, majd amikor a többiek is élve­zettel rágták a vékonyra szeletelt fület, szántam rá magam arra, hogy megkóstoljam én is. Hát... Addigra már a szegény állatot „le­fejezték“, és a fej a házigazda asztalára került. A szalonnának való hasalját is ó vágta le, azt sem bízta inasaira. Azután megkezdődött a nagy­üzem. A katlanokba került a fej, a belsőrészek, a toka, elkezdődött a bélmosás, de a konyhából ki­szólt az egyik családtag:- Hozzatok már májat, húst, hadd készítsem a harapnivalót. A jóleső kényszerpihenó-falato- zás után ismét mindenki dolgára sietett. A házigazdáék, míg Pali bácsi csontozta a húst, megbe­szélték miből mi készül, melyik részét füstölik, mit hagynak nyers­húsnak, mennyi legyen a kolbász, a hurka. Az egyik unoka segítsé­get keresett a szalonnavágáshoz, a másik forralt borral kínálta a csa­ládot. Bizony jólesett kiegyene­sedni, megmelegíteni a hidegtől kipirosodott kezünket. Közben megjött a 83 éves nagymama is, aki nélkül nem lenne teljes a csa­lád, és bizony nem lenne olyan finom az étel sem. Már évek óta ő készíti a töltött káposztát, ő pá­rolja, ízesíti a hurkába kerülő rizst. A másik katlanban sisteregve ol­vadni kezdett a szalonna, majd kezdődött a kolbász, a hurka és a disznósajt készítése. Bámulatos munkaszervezés - gondoltam magamban, de tűnődni nem volt időm, mert befogtak a hurkakészí­tésbe. Amikor már az asztalon egymás mellett sorakoztak a hur­kák, Mária néni kifőzte őket az abálólében, majd megfőtt a disz­nósajt is, kiolvadt a szalonna, bö- dönökbe került a zsír, az illatos ropogós töpörtyű. Pali bácsi „fá­tyolkába“ borította a kolbászhús­sal töltött szűzpecsenyét s kijelen­tette, ezzel vége a disznóölésnek. Mire besötétedett, tíz órás ke­mény munka után terített asztal várta az átfázott, fáradt, de elége­dett háznépet. Pali bácsi köszön­tötte az összesereglett családta­gokat, s jóleső érzéssel ült az asztalfőre. - Finom a leves - je­gyezte meg valaki. - Jaj, de omlós ez a pecsenye - kontráztak az asztal másik végéről. - No, most jön a káposz a nagymama, nyugtázta a hurka, kolbász hisz mindent mert ez a szoh vesen a házigj A családtac közben nagy r a régebbi diszr nyian csúfolták adót, hogy m; a másik „csuny majd ha másik sebb leszek, - után gondoske lásról - nézett szony. - Úgy bácsi, majd ho biek, nekem a \ ta: - Nem mag hiszen nem a húst. A gyei kért történik i üzletbe vásári bászt, hurkát, Mert ugye, a f más, kaccsinto már tudtam mi zai, helyeselve meg nagy örö a család. S amikor este, otthon végigpergettem a naf tudtam, hogy a disznóölés ma is ünnep, esemén] nek ezidáig hírből ismerhettem csak. L ehet, hogy egy városban élünk, lehet, hogy nem. Lehet, hogy láttuk már egymást, lehet, hogy nem. Lehet, hogy a múlt héten ö futott nekem az esőben. Lehet, hogy tegnapelőtt a másik után fordul­tam meg a téren. Lehet. De nem biztos. Mint ahogy az sem, hogy egyszer, hogy egyetlen egyszer hallom még őket az életben. A játékot a képzelet szülte. Nem tudom, kikkel beszélgettem. Arra sem emlékszem, hány jegyű számokat hívtam. Csak fogtam a kagylót és tárcsáztam. Én bemutatkoztam, ók nem. De nem is a nevük és nem is a foglalkozásuk - az életük érdekelt. Ponto­sabban: pillanatnyi közérzetük. A férfi nyu­godt volt és azonnal bizalmat szavazott. A nő meglepődött. Előbb arra kért, ne játsszak vele. Hogy szórakozzak inkább valaki más­sal. Aztán mégsem tette le a telefont. Elbe­szélgettünk.- Nagyon várta már a karácsonyt? A Férfi: - Igen. Én szeretem ezeket a na­pokat. Mindig is szerettem. A hangulatuk... az olyan fontos nekem. Az, hogy karácsony­kor valahogy úgy érzem, mindenki közel van hozzám, aki szerepet játszik az életemben. Na és az ajándékok, amiket szétosztok! Ha hiszi, ha nem: én egész évben arra várok, hogy december 24-e legyen. Sem a névna­pom, sem a születésnapom nem tart akkora lázban, mint a karácsony. A Nő: - Vártam. És mondhatom: jól esett ez a furcsa várakozás. Nekem a karácsony fenyőillat, nyugalom és szabadságérzet. Öröm, hogy mindenkinek, akit szeretek, ad­hatok valamit, öröm és egyszerűen jó közér­zet, hogy nem kell beosztanom az ic Hogy azt csinálok, amit akarok. Hogy zegethetem az almákat, amelyekbe n évben hosszú sárga gyertyákat szúri egyik gyertya az apámért ég, aki mái köztünk, a másik anyámért, a harmadé tya pedig én vagyok.- Mit szeretne kapni ezen az estén A Férfi: - Nem nevet ki? Egy puszii egy puszit, semmi mást. Én már al Gyertyák a szivb megérzem, mit jelentünk egymás éle Nézze: Nekem mindenem megvan, í som szép és ízlésesen berendezett. K nyaralóra nem vágyom. Csak egy simogatásra, de arra nagyon! Harm negyven között már tisztán látja az ( a szeretetnél semmi sem szebb a i S ha most elárulom, mi volt életem legszebb karácsonyi ajándéka, akk hiszi majd, hogy hóbortos vagyok, egyáltalán. Sosem felejtem el: évekke lőtt, amikor pár kedves szóval a ke; nyomtak egy szépen csomagolt fejtöi kot, akkor azt hittem, magamhoz J egész világot. Aztán ugyanez a vilá sokkal később semmit sem ért számot is váltam gyorsan, hisz pokollá vált í tem. Borzasztó csúnya hónapok jöttek nehezek, hogy attól féltem, örökre r hagynak a telkemen. Aztán szépen rendeződtek a dolgaim. Ismét tatáik valakivel... '

Next

/
Thumbnails
Contents