Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-24 / 303. szám, kedd
Nehéz feltételek között is eredményesen A KOMMUNISTÁK HELYTÁLLTAK A TÖBBLETFELADATOK TELJESÍTÉSÉBEN A Hroneci Kohászati Üzem pártalapszervezeteiben nehéz, de eredményes munkát értékeltek a legutóbbi hetekben megtartott évzáró taggyűléseken a kommunisták. A hetedik ötéves tervidőszak elsó évében ugyanis megkezdődött a termelőrészlegek általános felújítása. Az összesen csaknem félmilliárd korona beruházást- igénylő, régen várt rekonstrukció, kapacitásbővítés és korszerűsítés közben természetesen nem szünetelhetett a gyártás, hiszen az üzem termékei - főleg a sokféle vasöntvény - nélkülözhetetlenek Közép-Szlovákia gépiparában.- Mind az építkezések, mind az új berendezések idő- és munka- igényes szerelése lépten-nyomon nagyban megnehezítette a tervteljesítést - ismerteti a komoly gondokat Stanislav Nemky, az öntöde pártalapszervezetének elnöke. - Eleinte csak a zsúfoltságot növelték a felújításhoz soktonnás tételekben szükséges építőanyagok, elóregyártott épületelemek, vasszerkezetek, állványok és gépek, de amint megkezdődött a kivitelezés, felbolydult méhkashoz hasonlítottak a termelési részlegek. Szinte egyetlen nap sem múlott el anélkül, hogy a gyártás folyamatossága érdekében ne kellett volna valamilyen gyors szükségintézkedést hozni. Az üzem gazdasági vezetőségének céltudatos törekvéseit állandóan mindenben támogatták a pártalapszervezetek. Rendes havi gyűléseinken és a pártcsoportok szokásosnál jóval gyakoribb tanácskozásain egyre újabb, rövid határidős konkrét megbízatásokat osztottunk ki a kommunistáknak a gyártáskiesések megakadályozására. Ezek teljesítését kivétel nélkül valamennyiünktől számon kérte a pártbizottság. Rendszeresen társadalmi munkát is szerveztünk, amivel elősegítettük az építési és szerelési ütemtervek betartását.- Mi lett a többéves fokozott igyekezet eredménye?- A tervidőszak elmúlt négy esztendejét kedvező mérleggel zártuk. Termékeinket késések nélkül a kért mennyiségben és az immár hagyományos jó minőségben sorra megkapták a partnervállalatok. A legtöbb helyen szinte észre sem vették a megrendelők, hogy bonyolult körülmények között dolgozunk. A becsületes helytállásért viszont nemcsak a helyi kollektíva érdemel dicséretet. Az építők és a szerelők szintén kitettek magukért. Eddig harminc- három objektum felújítása, illetve teljes korszerűsítése fejeződött be, amelyekben a korábbihoz képest jóval könnyebbé és főleg eredményesebbé vált a termelő- munka. így kevesebb gonddal járt az idei év elején energiaszolgáltatási korlátozások és nyersanyagellátási nehézségek miatt bekövetkezett lemaradások bepótolása is. Ezt követően az ezévi gyártási feladatok következetes teljesítésére és a 8. ötéves tervidőszak gondos előkészítésére összpontosult a pártmunka zöme. Az üzem kommunistáinak még most is bőven kijut a felújításokkal és korszerűsítésekkel kapcsolatos többletfeladatokból. Jelenleg két fontos létesímény építése, illetve berendezés-felszerelése folyik a teljes ütemű termelés mellett. Az egyik beruházásnál, a központi kazánház felújításánál nem sikerült betartani az átadás eredeti határidejét. Az építők ugyan a tervezettnél három hónappal előbb elvégezték munkájukat, de a ČKD vállalattól a többszöri sürgetés ellenére is késve érkeztek meg az új fűtőművek. Ezért a fűtési idény kezdetéig nyolc helyett még csak két kazán kipróbálására kerülhetett sor.- Ez a lemaradás a téli hónapokban veszélyezteti a tervteljesítést - aggódik a pártelnök. - A hidegek beköszöntésekor kényszer- megoldásként légmelegító aggregátorokat állítottunk be az üzemcsarnokokba, hiszen fűtetlen helyiségekben lehetetlen a termelés. Nálunk pedig éppen az utolsó negyedévben az átlagosnál nagyobb teljesítményekre van szükség, mert az automatikus öntvénymegmunkáló gépsor szerelésével a berendezések elhúzódott leszállítása miatt szintén lemaradtak a kivitelezők. Ennek újabb nem kis gyártáskiesés lett a következménye. A lemaradás bepótlását körülményessé tette, hogy az öntvénymegmunkáló gépsor beindításakor az olvasztóműhelyekben egyszerre harminc helyen dolgoztak a felújítással megbízott építő- és szerelőbrigádok. A hétvégeken rendkívüli műszakokat kellett szervezni, ami elsősorban ugyancsak a kommunistáktól követelt újabb példamutatást. Az alapszervezetek évzáró taggyűlésén valamennyiük helytállását név szerint kiértékelték. Ezúttal senkinek sem volt oka a pironkodásra, hiszen a napi feladatok, a konkrét megbízatások és felajánlások teljesítésén kívül a párttagok a munkaver- seny-mozgalom szervezésében is figyelemre méltó eredményeket értek el. A hetedik ötéves tervidőszakban főleg a nyersanyag- és energiaköltségek csökkentésére összpontosították a munkakezde- ményezók igyekezetét. A most mérlegelt fél évtized alatt összesen több mint 75 000 gigajoule energiát és csaknem 700 tonna fémet takarítottak meg a népgazdaságnak. Ugyanakkor 306 újítási javaslatot is kamatoztatni kezdtek, ami eddig 4 815 000 korona hasznot hozott. A hosszan tartó nehéz termelési feltételek között született kiváló eredmények alapján biztosra vehető, hogy a jövő évben is, amikor befejeződik az üzemrészlegek felújításának újabb fontos szakasza, teljesítik feladataikat a hroneci kohászok. LALO KÁROLY Karácsonyi hangulat a prágai Havel téren. (Michal Krumphan ÜNNEP AZ ÜNNEPEK ELŐTT A falusi ember számára amióta világ a világ eseményszámba ment a disznóölés. Az asszonyok már jóval a kitűzött nap előtt súrolták a katlanokat, a fazekakat, lábasokat, teknőket, zsemlét pirítottak, fokhagymát törtek, köménymagot őröltek, elkészítettek mindent, amire majd szükség lesz. Vajon a mai rohanó életben nem szürkült meg ez az ősi, szép szokás? Vajon disznóöléskor összejönnek-e még a családtagok, a rokonság, úgy mint valaha? Vajon ma is élmény még a disznóölés? (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČSTK) Kimondhatatlan izgalommal és kíváncsian nyitottunk be kora reggel a Bratislavához közel eső éberhárdi (Malinovo) Kreka család portájára, ahol már nagy sürgésforgás közben találtuk a ház népét. A nagy katlanokban zubogott a víz, a kályhában vidáman ropogott a tűz. Pali bácsi a feleségére nézett, intett a fejével, s mindenki elindult az ól felé. Rövid tanakodás után a család két férfitagja vállalta a feladatot, hogy végezzenek az állattal. Igen ám, de az ólban két jókora sertés volt. Mária asszony ugyan javasolta, először az egyiket húzzák ki az udvarra, s ott végezzenek vele, ám a férfiak másként döntöttek. Amíg madzagot kötöttek az állat lábára, a másik védve társát, nekiment a „betolakodóknak“. Ekkor dördült el a pisztolylövés majd az életben maradt sertés hangos visítása közben négyen húzni kezdték az élettelen állatot kifelé. Ott szúrták szíven, s Mária asszony idősebbik lányával együtt nagy edényekbe fogta fel és keverte a gőzölő vért. - Jól eltaláltad- mondta elismeréssel a házigazda. Mária asszony közben hátra szaladt az ólhoz, megnézni, hogy a másik kocának nem esett-e baja. - Biztos megijedt szegény- magyarázta - jaj, csak egyen- sopánkodott, s egy kis moslékot öntött a vályúba. Csupán akkor nyugodott meg, amikor látta, az állat mohón falatozik. De addigra a férfiak már perzselték is a mintegy 180 kilós sertést. Gyorsan, szakértelemmel dolgoztak, tudták dolgukat, hiszen annak ellenére, hogy egyiknek sem ez a tanult mestersége, jónéhány disznóölést tudnak már a hátuk mögött. - Faluhelyen mindenhez érteni kell- közölte röviden Pali bácsi, majd elmondta, hogy ő 17 évesen vágta le az első disznót.- Perzseljétek már a fülét- szaladt a férfiakhoz a házigaz- dáék fiatalabb lánya. - Az a legfinomabb falat - mondta türelmetlenül, majd amikor a többiek is élvezettel rágták a vékonyra szeletelt fület, szántam rá magam arra, hogy megkóstoljam én is. Hát... Addigra már a szegény állatot „lefejezték“, és a fej a házigazda asztalára került. A szalonnának való hasalját is ó vágta le, azt sem bízta inasaira. Azután megkezdődött a nagyüzem. A katlanokba került a fej, a belsőrészek, a toka, elkezdődött a bélmosás, de a konyhából kiszólt az egyik családtag:- Hozzatok már májat, húst, hadd készítsem a harapnivalót. A jóleső kényszerpihenó-falato- zás után ismét mindenki dolgára sietett. A házigazdáék, míg Pali bácsi csontozta a húst, megbeszélték miből mi készül, melyik részét füstölik, mit hagynak nyershúsnak, mennyi legyen a kolbász, a hurka. Az egyik unoka segítséget keresett a szalonnavágáshoz, a másik forralt borral kínálta a családot. Bizony jólesett kiegyenesedni, megmelegíteni a hidegtől kipirosodott kezünket. Közben megjött a 83 éves nagymama is, aki nélkül nem lenne teljes a család, és bizony nem lenne olyan finom az étel sem. Már évek óta ő készíti a töltött káposztát, ő párolja, ízesíti a hurkába kerülő rizst. A másik katlanban sisteregve olvadni kezdett a szalonna, majd kezdődött a kolbász, a hurka és a disznósajt készítése. Bámulatos munkaszervezés - gondoltam magamban, de tűnődni nem volt időm, mert befogtak a hurkakészítésbe. Amikor már az asztalon egymás mellett sorakoztak a hurkák, Mária néni kifőzte őket az abálólében, majd megfőtt a disznósajt is, kiolvadt a szalonna, bö- dönökbe került a zsír, az illatos ropogós töpörtyű. Pali bácsi „fátyolkába“ borította a kolbászhússal töltött szűzpecsenyét s kijelentette, ezzel vége a disznóölésnek. Mire besötétedett, tíz órás kemény munka után terített asztal várta az átfázott, fáradt, de elégedett háznépet. Pali bácsi köszöntötte az összesereglett családtagokat, s jóleső érzéssel ült az asztalfőre. - Finom a leves - jegyezte meg valaki. - Jaj, de omlós ez a pecsenye - kontráztak az asztal másik végéről. - No, most jön a káposz a nagymama, nyugtázta a hurka, kolbász hisz mindent mert ez a szoh vesen a házigj A családtac közben nagy r a régebbi diszr nyian csúfolták adót, hogy m; a másik „csuny majd ha másik sebb leszek, - után gondoske lásról - nézett szony. - Úgy bácsi, majd ho biek, nekem a \ ta: - Nem mag hiszen nem a húst. A gyei kért történik i üzletbe vásári bászt, hurkát, Mert ugye, a f más, kaccsinto már tudtam mi zai, helyeselve meg nagy örö a család. S amikor este, otthon végigpergettem a naf tudtam, hogy a disznóölés ma is ünnep, esemén] nek ezidáig hírből ismerhettem csak. L ehet, hogy egy városban élünk, lehet, hogy nem. Lehet, hogy láttuk már egymást, lehet, hogy nem. Lehet, hogy a múlt héten ö futott nekem az esőben. Lehet, hogy tegnapelőtt a másik után fordultam meg a téren. Lehet. De nem biztos. Mint ahogy az sem, hogy egyszer, hogy egyetlen egyszer hallom még őket az életben. A játékot a képzelet szülte. Nem tudom, kikkel beszélgettem. Arra sem emlékszem, hány jegyű számokat hívtam. Csak fogtam a kagylót és tárcsáztam. Én bemutatkoztam, ók nem. De nem is a nevük és nem is a foglalkozásuk - az életük érdekelt. Pontosabban: pillanatnyi közérzetük. A férfi nyugodt volt és azonnal bizalmat szavazott. A nő meglepődött. Előbb arra kért, ne játsszak vele. Hogy szórakozzak inkább valaki mással. Aztán mégsem tette le a telefont. Elbeszélgettünk.- Nagyon várta már a karácsonyt? A Férfi: - Igen. Én szeretem ezeket a napokat. Mindig is szerettem. A hangulatuk... az olyan fontos nekem. Az, hogy karácsonykor valahogy úgy érzem, mindenki közel van hozzám, aki szerepet játszik az életemben. Na és az ajándékok, amiket szétosztok! Ha hiszi, ha nem: én egész évben arra várok, hogy december 24-e legyen. Sem a névnapom, sem a születésnapom nem tart akkora lázban, mint a karácsony. A Nő: - Vártam. És mondhatom: jól esett ez a furcsa várakozás. Nekem a karácsony fenyőillat, nyugalom és szabadságérzet. Öröm, hogy mindenkinek, akit szeretek, adhatok valamit, öröm és egyszerűen jó közérzet, hogy nem kell beosztanom az ic Hogy azt csinálok, amit akarok. Hogy zegethetem az almákat, amelyekbe n évben hosszú sárga gyertyákat szúri egyik gyertya az apámért ég, aki mái köztünk, a másik anyámért, a harmadé tya pedig én vagyok.- Mit szeretne kapni ezen az estén A Férfi: - Nem nevet ki? Egy puszii egy puszit, semmi mást. Én már al Gyertyák a szivb megérzem, mit jelentünk egymás éle Nézze: Nekem mindenem megvan, í som szép és ízlésesen berendezett. K nyaralóra nem vágyom. Csak egy simogatásra, de arra nagyon! Harm negyven között már tisztán látja az ( a szeretetnél semmi sem szebb a i S ha most elárulom, mi volt életem legszebb karácsonyi ajándéka, akk hiszi majd, hogy hóbortos vagyok, egyáltalán. Sosem felejtem el: évekke lőtt, amikor pár kedves szóval a ke; nyomtak egy szépen csomagolt fejtöi kot, akkor azt hittem, magamhoz J egész világot. Aztán ugyanez a vilá sokkal később semmit sem ért számot is váltam gyorsan, hisz pokollá vált í tem. Borzasztó csúnya hónapok jöttek nehezek, hogy attól féltem, örökre r hagynak a telkemen. Aztán szépen rendeződtek a dolgaim. Ismét tatáik valakivel... '
