Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-20 / 300. szám, péntek

A csillag - fennen ragyog A 70 ÉVES BENJÁMIN LÁSZLÓT KÖSZÖNTJÜK Első verses kötete A csillag nem jött címmel jelent meg (1939). A kötet egy huszonnégy éves bu­dapesti, pontosabban pestperem- vidéki proletár-fiatalember csaló­dottságának, kirekesztettségének, lázadásainak és - konok-fegyel­mezett, osztályához elkötelezett hitének a figyelmeztető kiáltása. Nem is lehetett egyéb - Benjámin László az elsó világháború máso­dik esztendejében született; a má­sodik világháború előestéjén vált felnőtté. A mesebeli hat jóságos tündér sorra elkerülte, csak a he­tedik állt meg gonosz mosollyal, rontásokkal teli puttonyával, a böl­csője mellett. Eredendő sorsává vált, hogy egy többszörösen meg­bélyegzett, elátkozott nemzedék­hez tartozzék, csoda-e hát, ha a hajdani megbántottságok még akkor is felsajdulnak benne, amikor köszönt, méltat, dicsér. „Szóhoz jutni, kilépni a pályára, ez a legelső - a legkevésbé látvá­nyos, de a legfontosabb - elisme­rés, amit fiatal költő kaphat, a bi­zalom és a megbecsülés elsó kife­jezése. Hiányáról aligha panasz­kodhatnak a most formálódó leg­újabb nemzedék költői; ilyen rövid idő alatt annyi új névvel, annyi szót kérő és kapó fiatallal, mint a leg­utóbbi három-négy évben, koráb­ban nem találkoztunk!“ - írja 1969-ben egy akkori költő bemu­tatásakor Tölgyessy Miklós és versei elé. (Költők egymás közt, Szépirodalmi Könyvkiadó, Buda­pest.) Benjámin László, a hajdani fia­tal proletárköltó, aki József Attilát vallotta példaképének, alig „jutott szóhoz“, máris hallgatásra ítélte­tett... Az sem adatott meg neki, hogy - szándékához híven - meg­mutathassa készülő kötete kézira? tát vállalt mesterének: József Atti­lát akkor már a halálba sodorta a vállalásra nem méltó élet, s már a halál leselkedett azokra is, akik­ért József Attila - és Benjámin László - csatázni indult. Emberi sorsa és pályafutása is majdnem azonos volt József Attila sorsával, kivéve, hogy míg József Attilát tanári oklevele átvétele előtt taná­csolta el a szegedi főiskoláról „az egyetem fura ura“, Benjámin Lászlót már a gimnáziumból taná­csolta el egy ennél a hatalmas­ságnál is hatalmasabb úr: a nyo­mor, elsó kötetének újra meg újra visszatérő, nyomasztó árnya: A szegény költő - érzi - itt kölöncül cselleng csupán, s bár az életre bátor ­nem menekülhet fagytól s éhhaláltól. (Forró imával) Az „életre bátor“ költő idézett, elsó kötetének Előszava ezért le­hetett volna akár Utószó is - az osztályharcos hit és reménykedés utolsó sóvár feljajdulása: „ Talán lesz egy tiszta rejtek, hol - elfeledve régiek nevét - felnő az új, boldog emberiség. A bemutatkozás után új kötete a fasizmus évei alatt már nem jelenhetett meg. A második világ­háborúnak a Horthy-hadsereg fe­lett is megcsillanó, kezdeti „diada­lai? tovább tetőzték üldözöttségét: kjvül rekedt a „diadalokon“ - nem is óhajtott részt vállalni belőlük -, s „itt idegen, ott száműzött“ (Sze­gedi út, 1942), 1942-ben munka- szolgálatra vonultatták be. Ezek az évek érlelték meg benne a nemzeti önvizsgálat, az ember­telenségek gyalázatából kivezető út keresésének a megszállottsá­gát; azt a párhuzamos, egymástól elválaszhatatlan ideológiai és eti­kai folyamatot, amely már az Om mani padme hum című (1941) köl­teményében megszólal - Te állj, keresztbe font karokkal, / mint vér­padon egykori hősök / és mondd, mondd, mondd a rádbízott szót / makacsul, mint az eszelősök a felszabadulás után megjelenő elsó verseiben pedig világos, tisz­ta képletté, a túlélő nemzedék fe­lelősségérzetévé és felelősségtu­datává válik: Millió halott hever bennem, és minden halott én vagyok. (Tüzet akartam, 1945) Itt azonban feltétlenül szüksé­ges sietve leszögeznünk: a fenti két sorban kifejezett képlet sem­miképpen sem azonos a háború utáni, „német bűntudat“, s ennek mintájára „magyar bűntudat“ né­ven ismert jelenséggel és önmar- cangolással. Már csak azért sem, mert jól tudjuk, hogy ezt a bizo­nyos „bűntudatot“ csak azok érezték át őszintén, akik maguk búntelenek voltak. Benjámin Lász­ló mentes minden érzelgősségtől: az ó felelősségtudata a korhoz kiált, s a munkásosztálynak és az egész nemzetnek azt az egységét sürgeti, amely a fasizmus éveiben sem volt képes kibontakozni, ki­alakulni és helytállni, de még egy­ségesen védekezni sem. Vissza­emlékező verseiben Benjámin László nagyon pontosan fogal­mazza meg eirt a keserű hiányér­zetét: ...A védtelenség, az volt arcpirító, a mindennapos megaláztatás, (önéletrajzi jegyzetek, 1954) A felszabadulás után sorra je­lennek meg már címükkel is felfi­gyeltető kötetei: A betűöntők dia­dala (1946); A teremtés után (1948); örökké élni (1949) Tűzzel, késsel (1951); Éveink múlása (1954); Egyetlen élet (1956) - majd, a magyarországi politikai válság éveiben, bár költemények­ben nem, kötetek megjelentetésé­ben hosszú hallgatás, sót - mellőz - tetés következik. 1956 s az azt megelőző, ellentmondásos évek Benjámin László felett sem suhan­tak el jeltelenül. Noha az 1956-ot megelőző koncepciós perek a köl­tőt nem érintették közvetlenül, tu­lajdon személyében - Benjámin László sohasem vett részt a „csi­nált“ politika csatározásaiban, so­hasem azonosult személyekhez fűződő politikai áramlatokkal, csakis az osztályhúség értelmében elkötelezett politikát vállalta az események mélységesen meg­rendítették és kiábrándították: az eseményeket előidéző vezetőkből ábrándult ki. A válság, tulajdon lelki válsága, egy fél évtizedig nyomasztotta; míves költő életé­ben hosszú időszak. S mert a köl­tő életsora versei tükrében követ­hető a legmaradéktalanabbul, a jelzett időszaknak Benjámin László költészetében két ki­emelkedően szép költeménye, az 1957-ben született, archaikus ih- letettségú Elmegyek meghalni, s az 1962-ben írt s mottóként Aragon két sorával indított, Vérző zászlók alatt című költeménye a határjelzői. Ennek a két versnek az összefüggéseiről, szintéziséről hosszú, elemző tanulmányt lehet­ne - és kellene - írni. De rövid felvillantásra talán elegendő, ha az Elmegyek meghalni (és az 1956-ban írt Töredék című vers „hazug istenek, hamis perek“, majd „Elrontották? Ember vagy. Újra kezdd el - de most az alap­nál“ (soraira válaszoló Vérző zászlók alatt versszakzáró, arago- ni sorait idézzük: Mégis így egész az élet, újra ezt kezdeném. Tűz is, korom is az élet, újra ezt kezdeném. Kínjaiból-támadt az élet, újra ezt kezdeném. de az enyém ez az élet, újra ezt kezdeném. S végül: lenni akar, amíg él, ez az élet - elkezdem újra, el én! És Benjámin László újra elkezdte, kötetei újra felsorakoznak: ötödik évszak (1962); Világfüstje (válo­gatott költemények, 1964); egy rendhagyó „irodalmi torzkép“ kö­tet: Kis magyar antológia (1966); Tengerek fogságában (1967); Sziklarajzok (válogatott és új ver­sek, 1975). De mert napjaink még egyre a budapesti kulturális fórum eseményeinek utóhangjaival fog­lalkoznak, álljunk meg itt, s hadd idézzük méltó és korszerű befeje­zésül Benjámin Lászlónak azt a versét, amely a kulturális fórum mottója lehetett volna - s nagy kár, hogy nem lett a fórum hivata­los vezérgondolata: ... nem megváltani, nem meg­alázni - megérteni megtartani kívánjuk a világot. A forradalom vagyunk és Európa vagyunk, s a forradalom: a rend, a forrada­lom: a világosság, a forradalom: a szellem, és Európa: a rend, Európa: a világosság, Európa a szellem, s nem az ösztönök ősmocsara, nem majom-ősünk idétlen makogása nem a könyörtelen önzés, nem a bicska és nem a bomba. Szeretettel és tisztelettel kö­szöntjük születése évfordulóján Benjámin Lászlót, a költőt. RÁCZ OLIVÉR A természetnek élnie kell Michal Studený tárlata Nem ismerem személyesen, mégis ismerősöm, hiszen amit fest, közös témáink, mindennapi kérdéseink. Képei látszólag ellent­mondásokra épülnek. Egyszerre líraiak és tárgyilagosak, szubjekti­vek és általános érvénnyel szólók. Nem ábrázolnak konkrét emberi alakokat, mégis érezzük az ember jelenlétét. Az 1939-ben született Michal Studený festészete filozofikus jel­legű. A lét kérdései foglalkoztatják a művészt, az élet különféle meg­nyilvánulási formái, a legalacso­nyabb rendű élőlényektől kezdve. Studený elsősorban gondolatai­nak ábrázolására használja őket. Például az Esküvőhöz című képén a festett növénymag valóságos mivoltában a megtermékenyülést, az élet születését jelképezi. A fes­tékbe ragasztott magvacskák, le­velek, indák, kagylóhéjak az élet alapvető megnyilvánulási formái­nak jegyei. A cseréptöredékek az emberi kézre utalnak. A Huszadik század című képén a kagylókból összeállított lepkék sorát mű­anyag lepkecsatok váltják fel, mintegy bírálva a negatív emberi beavatkozást. Michal Studený: Mindennapi kenyerünk (olaj, 1970) A szelíd, pasztellszínű olajfestmé­nyek, melyekbe immár tizenötödik éve újra és újra beépülnek a ter­mészet, a növény- és állatvilág elemei, mintha az olyan gyakran emlegetett környezetvédelmi problémák megoldására ösztö­nöznének. Ez a figyelmeztető „hang“ nem az egyetlen nálunk, más fiatal és idősebb művészek is tiltakoznak számos művükkel a környezetszennyezés veszélye el'en, nem beszélve a háborús veszélyről. A természeti elemek alkalma­zása a festészetben természete­sen nem újkeletű dolog, ismerték már a dadaisták, sót a középkor művészei is. (Arcimboldo). Michal Hagyományőrzés és tudatformálás Prágában megkezdte munkáját a Szlovák Kultúra Háza November közepén Prága bel­városában, a Máj áruház, illetve a metró „Národní“ nevű állomá­sának kijárata mellett takaros, tel­jesen felújított kétemeletes régi épület falára két bronztáblát he­lyeztek el. Az egyikről e műemlék történetéről tájékozódhatunk, a másik viszont az épület mai, új rendeltetésére utal: Dúm slovens­ké kultury, azaz a Szlovák Kultúra Háza. Az új létesítmény létrejöttének előzményei közt meg kell említe­nünk, hogy Prágának több mint húszezer, Szlovákiából származó lakosa van, s rajtuk kívül, átmene­tileg, vagy hosszabb időre sok szlovák diák, katona, vagy építő- munkás tartózkodik a fővárosban. Ugyanakkor a cseh lakosság kö­zül is sokan érdeklődnek a szlovák kultúra, s általában a testvérnem­zet élete, munkája és történelme iránt. A prágai szlovákok kulturális igényeinek kielégítésére 1969- ben a Matica slovenská helyi szer­vezete tette meg az elsó lépése­ket, majd 1976-ban a Prágai Fő­városi Nemzeti Bizottság kulturális szervei hozták létre a Szlovák Kul­túra Klubját. Jozef Havaš, a prágai Szlovák Kultúra Klubjának elnöke egyik sajtónyilatkozatában elmondta: a szervezet elsősorban a szlovák nép haladó hagyományaiból, s je­lenlegi eredményeiből kíván merí­teni. A prágaiak számára hozzá­férhetővé szeretné tenni a mai, szocialista ihletettségű irodalmi, zenei, film- és képzőművészeti ér­tékeket. Élvonalbeli szlovák és cseh művészek közreműködésé­vel új, önzetlen barátokat igyek­szik szerezni a szlovák kultúrának. Elmondható: az elmúlt tíz év alatt a prágai Szlovák Kultúra Klubja méltó helyet vívott ki magá­nak a főváros kulturális létesítmé­nyeinek sorában és - anélkül, hogy más intézmények szerepkö­rét átvenné - új színfolttal gazda­gította Prága kulturális életét. A klub hozzájárult a fővárosban élő szlovákok társadalmi aktivitá­sának kibontakoztatásához, a szlovák kultúra értékeinek nép­szerűsítéséhez. A november kö­zepén megnyílt Szlovák Kultúra Háza még szélesebb alapot nyújt a fővárosban élő szlovákság és a szlovák kultúra barátainak társa­dalmi és kulturális igényei kielé­gítéséhez. A Ház megnyitását megelőző sajtóértekezleten elmondták: A 18. század elején épült, s utána többször átalakított épületet most szlovákiai építővállalatok újították fel. Ezzel egyidejűleg a Szlovák Kultúra Klubja is bővíthette prog­ramtervezetét, mert rendezvényei­nek zöme immár „saját“ létesít­ményében valósul meg. Előadó­művészek műsoros összeállításai, irodalmi és zenei rendezvények, emlékestek, kerekasztal-beszél- getések, előadások, filmvetítések alkotják a Szlovák Kultúra Háza havi munkatervének magját. Az épület olvasótermében szlovák új­ságok, folyóiratok és szakirodalom áll az érdeklődök rendelkezésére. A földszinten a Szlovák Képzőmű­vészeti Alap kiállítóterme és üzlet- helyisége várja a látogatókat. Akik a szellemi értékek mellett a szlo­vák konyhaművészettel és ven­déglátással is szeretnének megis­merkedni, azok az épület föld­szintjén létesített éttermet, illetve az alagsorban kiváló szlovákiai nedűket kínáló borozót is megláto­gathatják. Ezeken kívül a Szlovák Kultúra Házában kéthavonként kötetle­nebb, házi jellegű rendezvényeket is terveznek. Kérjük, a cipőt ne vesse le! címe annak a műsor­sorozatnak, amelyben Milan Mar­kovié, a bratislavai Naív Színház tagja neves művészeket, tudóso­kat, ismert sportolókat lát vendé­gül - együtt a közönséggel. A Prá­gában élő szlovák családok isko­lás gyermekei számára havonta - általában szombat és vasárnap délelőtt - színpadi jelenetekből, filmekből, társasjátékokból össze­állított műsort is terveznek. Janu­árban bratislavai folk- és sanzon­énekesek lépnek fel. A bratislavai Kék Színház tagjait is vendégül látják. A prágai Szlovák Kultúra Házá­ban folyó munka fő célja - aho­gyan azt a megnyitó alkalmából Ján Riško, a Szlovák Kultúra Klub­ja tiszteletbeli elnöke hansúlyozta -, hogy sajátos eszközökkel has­son a szocialista társadalmi tudat fejlődésére, közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság további felvirágoztatása ér­dekében. SOMOGYI MÁTYÁS Studený jelképrendszerében a stilizált házikó - a gyermekraj­zok ikonográfiájának megfelelően - az otthon fogalmával azonos. Az alma, mint kedvelt motívuma, az élet körforgására, egyúttal az em­beri szeretetre utal. A színeknek is jelképes jelentésük van. A kék például a végtelennek, az örökér­vényűnek a kifejezője. Képein a reális hátteret és a horizont vo­nalát fokozatosan egyfajta végte­len - gyakran kék - tér váltja fel. Ebből a térből emelkednek ki a ve­zérgondolatot kifejező leegyszerű­sített formák, a minimálisra redu­kált színek. Némely képén (példá­ul Mindennapi kenyerünk, melyen tubusokból kinyomott festék van a tányéron) enyhén ironikus han­gon szól; más alkotásait látva: nyilvánvaló a természet iránti von­zalma, visszavágyódása a termé­szetbe, melyet meg kell őriznünk; ugyanakkor áhítja a szeretetet. Michal Studený bratislavai kiál­lításán a mintegy harminc olajfest­ményen kívül néhány könyvilluszt­ráció és borítóterv is szerepelt, főként az utóbbi két év termésé­A. GÄLY TAMARA Kulturális hírek • A Moszkvához közeli Sahmatov- ban idén új irodalmi múzeumot nyitot­tak. Ebben Alekszandr Biok nyári itt tartózkodásaira utaló dokumentumokat és a neves költö tárgyait gyűjtötték össze. Emlékére minden évben meg­rendezik a költészet ünnepét Idén im­már tizenhatodszor. Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság minisztertanácsának határozata értel­mében belátható időn belül restaurál­ják a sahmatovi település régi épületeit és a XVIII. században épült közeli templomot. • Kissé paradox módon utal témá­jára A jó terrorista (The Good Terrorist) című új regény, amelyet az 1976-ban Nobel-díjra is jelölt Doris Lessing brit irónó írt. A szerző ebben a jelenlegi világban eluralkodó erőszakhullám sa­játos vizsgálatára tesz kísérletet. Hű­vös távolságtartással, amelyben helyet kap az irónia és a humor is, rajzolja meg azoknak az embereknek az arcu­latát, akik forradalmi perspektíva nélkül törekszenek annak a politikai rend­szernek a megdöntésére, amelyben élnek. Az irónó éles kritikával ítéli el a mai tőkés társadalom e markáns jelenségét. • A Szófia-85 elnevezésű idei iro­dalmi nagydíjat a Ludmila Zsivkova művelődési palota nagytermében ad­ták át Georgij Markovnak, a Szovjet­unió írószövetsége elnökének. (d) ÚJ szú 6 1985. XII. 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents