Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-13 / 268. szám, szerda

Az aranyielvényért ............ " ILI IIIOTHI........... , KO MMENTÁLJUK .......I ...■m.. IMI............... Kétszintes, minden igényt kielé­gítő új épületbe költözött a közel­múltban a Jesenskéi Állategész­ségügyi Központ. A körzet tíz állatorvosának azonban nem ez a hagyományos értelemben vett munkahelye, ugyanis a hét leg­több napját a farmokon, hizlaldák, istállók közelében töltik betegség­megelőző, járványvédelmi és gyó­gyító munkával. Hogy nem ered­ménytelenül, ezt sok-sok elisme­rés, kitüntetés, oklevél bizonyítja, melyekben a legutóbbi másfél év­tizedben részesültek a központ dolgozói. Az állatállomány nagyfokú kon­centrációja jellemzi ezt a körzetet - tudtuk meg dr. Éli István elvtárs­tól, az állategészségügyi központ vezetőjétől, aki korábban több mint két évtizeden át volt a Várge- dei (Hodejov) Efsz nagyüzemi juh- tenyészetének állatorvosa. A je­senskéi körzethez tartozik többek között a rimaszécsi (Rimavská Seč), a gesztei (Hostice), a simo- nyi (Šimonovce), az almágyi (Ge­merský Jablonec) és az újbásti (Nová Bašta) földműves-szövet­kezet. A körzethez tartozó negyven községben és településen közel 17 ezer szarvasmarha, 23 ezer sertés és 17 200 juh van gondjaik­ra bízva, ami bizony komoly meg­terhelést jelent az orvosok számá­ra. Amíg ugyanis a járásban 3350 szarvasmarha jut egy állatorvosra, ebben a körzetben meghaladja a 4200-at. A szocialista nagyüzemeken kí­vül jelentős a háztáji gazdaságok állatállománya is. Különösen a há­zi nyúltenyészet van fellendülőben, s fokozódik a baromfitartási kedv is. Persze, az állatorvosok nem­csak az objektumok rendjére és higiéniájára felügyelnek, hanem az állattenyésztőkkel karöltve részt vesznek az etetési progra­mok kidolgozásában is. Rendsze­resen ellenőrzik a takarmányok minőségét, mert az etetés színvo­nala és az állatok egészségi álla­pota között igen szoros az össze­függés. Nagyon fontos az állatorvosok felszereltsége, ellátottsága. A je­senskéi központnak ma már vala­mennyi* kihelyezett munkahellyel szoros és közvetlen kapcsolata van, s az orvosok szükség esetén késedelem nélkül eljutnak a leg­nagyobb állattenyésztési közpon­tokba. Minderre főként a rendelle­nes ellések során van szükség, de sokszor más esetekben is. A gon­datlan legeltetés sajnos még min­dig sok esetben okoz felfúvódást, s ilyenkor sokszor perceken múlik a beavatkozás sikere. A körzetben sok tapasztalt, ki­váló állatorvos dolgzik. A követke­A kétmillió korona ráfordítással épült Jesenskéi Állategészségügyi Központ i (A szerző felvételei) Dr. Éli István az állategészség­ügyi központ vezetője zó hetekben különösen nagy mun­ka vár az orvosi közösségre - mely egyébként egy szocialista mun­kabrigádot alkot hiszen hama­rosan megkezdik a száj és köröm­fájás elleni védőoltást, az üszők és más növendékállatok téli szűrő- vizsgálatát, emellett általában há­romnaponként éjjeli szolgálatot is tartanak. A körzet gazdaságai az őszi munkák befejeztével természete­sen hamarosan hozzálátnak idei gazdálkodásuk mérlegének elké­szítéséhez. A számvetés a jelek szerint mindenütt örvendetes lesz, mert kivétel nélkül túlteljesítették a tej- és a hústermelés tervét. Mindebben nem kis részük van a körzeti állatorvosoknak, vala­mennyi egészségügyi dolgozónak is. Nem érdemtelenül pályáznak - elsőként a járásban - a szocia­lista brigádmozgalomban a legna­gyobb elismerésre, az aranyjel­vényre. HACSI ATTILA Értékes hangok Minden alkalommal - ha idős elvtárssal beszélgetek- őszinte csodálatot vált ki bennem, hogy egy 65-70-80 éves- vagy még idősebb kommunista - mennyi értéket őriz az emlékezetében. Egyesek lassan bogozzák ki a múlt itt-ott már összekuszálódott szálait, olykor félóra - néha még hosszabb idő - is eltelik, mire tisztán kirajzolódnak egy olyan világ képei, melyről sokat tudunk ugyan, de nem eleget. 1948-tól részletesebben ismerjük hazánk társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásának legfontosabb állomásait, a het­venes évektől a fiatalok is viszonylag többet tudnak a mához vezető útról, hézagosabbak azonban ismereteink a távolabbi idők történéseiről, pedig minden akkori haladó megmozdulás egy-egy fontos tégláját képezi szocialista társadalmunk hatalmas, erős épületének. Hány elvtárs kockáztatta fiatal életét, amikor röplapokat vitt be a gyárba, vagy a párt fontos üzenetét juttatta el olyan egyénekhez, akiknek a lakását - sőt mozgásukat is árgus szemmel figyelte az akkori rendőrség! A sztrájkok, bérharcok megszervezése mennyi elszántsá­got és nem utolsósorban milyen nagy politikai tudást igé­nyelt az akció irányítóitól! Ezeknek - és más fontos politikai megmozdulásoknak - részleteit csak azok az elvtársak isme­rik, akik átélték ezeket az igen nehéz időket, és sajnos, már mind kevesebben vannak közöttünk. Szavuk értékeket juttat el hozzánk a múltból, melyben éppen az ő jövőbe vetett szilárd optimizmusuk, küzdelmük által fogantak mai életünk csírái. Igen, értékes szavak ezek... Mily jól esik hallgatni még magnószalagról is a komáromi (Komárno) Beck Pált, a seni­cai Ján Cíbiket, a dulovcei Nagy Bélát és másokat... 100-120 percbe sok minden, mégis nagyon kevés fér bele. Meg kell őriznünk ezeket a hangokat. Ennek érdekében az eddiginél többet tehetnének a tömegtájékoztató eszközök, valamint a pártszervek és -szervezetek irányításával a politikai és kulturális intézmények munkatársai. Számos iskola tanárai meghívják beszélgetésre a harcos múltú elvtársakat az isko­lába, vagy pedig azért érdemelnek elismerést, mert elmennek az idős elvtársak otthonába. De élnek még közöttünk olyanok, akikről kevesebbet tudunk, ők viszont sokat tudnak pártunk történetéről. Keres­sük meg ezeket az elvtársakat is, vegyük szalagra hangjukat, jegyezzük fel bátor harcos életük legfontosabb mozzanatait. Megérdemlik, hiszen cselekvő részeseik voltak a boldog jelenünkért folytatott küzdelemnek. Ezzel tiszteletünket és elismerésünket fejezhetjük ki érdemdús munkájukért, ugyan­akkor információik érdekes részletekkel gazdagíthatják párt­történeti ismereteinket. Az idős elvtársak emlékezései följegyzésében, megőrzésé­ben, földolgozásában sokat tettek a járási pártbizottságok és a politikai nevelés házainak munkatársai is. Számos politikai kiadvány örökíti meg bátor helytállásukat. A hangjuk - mely a történetek hitelét erősíti - már viszonylag kevesebb helyen található meg, ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy „tárolhatnánk“ ezeket is. Mert számunkra minden becses, ami a párt történetével összefügg, és kapcsolatos mai vívmányaink létrejöttével. KOMLÓSI LAJOS Pjotr Gyemicsev elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Ahogy Mihail Gorbacsov mond­ta, a szocialista országok nemze­teinek barátsága nagy vívmány, lehet mondani, felbecsülhetetlenül értékes közös tőkénk, amelyet őrizni és gyarapítani kell. A szocialista országok gazda­ságának fejlett szintje és a tudo­mányos-műszaki haladás újabb feladatokat adnak az együttműkö­dés elmélyítésében. Most különö­sen fontos a korszerű technológia elsajátítására, a kooperáció szer­vezésének hatékonyságára és a termelés szakosítására irányuló közös erőfeszítés. A szovjet emberek érdeklődés­sel figyelik a csehszlovák nép si­kereit, amelyeket a szocialista épí­tés során érnek el. A szovjet em­berek nagy érdeklődéssel fogad­ták a Csehszlovákia 1985 néven rendezett jubileumi kiállítást. Ez beszélt annak az útnak az ered­ményeiről, melyet az ország meg­tett, a változásokról, a szocialista rendszer előnyeiről és az általa kínált lehetőségekről. Moszkvában,a jubileumi kiállí­tás megnyitásakor Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákiának mind a megújulása és fejlődése, mind a jelene és a jövő­je szorosan kötődik a Szovjetunió­val folytatott baráti együttműködés fejlődéséhez, valamint ahhoz a tényhez, hogy Csehszlovákia a szocialista közösség tagja. Szeretnénk még egyszer hang­súlyozni, drága barátaim, hogy mindent megteszünk a szovjet -csehszlovák barátság további * szilárdításáért, a baráti országok közötti együttműködés fejlődé­séért. A szovjet emberek a párt XXVII. kongresszusára készülnek, amely kitűzi a kommunizmus építésének és a fejlett szocializmus tökélete­sítésének perspektivikus céljait. Az SZKP KB ez évi októberi ülése megtárgyalta és jóváhagyta pártunk új szerkesztésű program­ját, az SZKP alapszabályzatában eszközölt változásokat, a gazda­sági és szociális fejlődés 1986-1990-re, valamint a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányelveinek javaslatát. Amint a kongresszusi doku­mentumok hangsúlyozzák, tizenöt év alatt meg kell kétszereznünk a nemzeti jövedelmet és az ipari termelés volumenét. Mindezt a munka termelékenységének a növelésével kell elérnünk. Pártunk a tudományos-műszaki haladást, a szocialista demokrácia további tökéletesítését, a tömegek öntudata és kultúrája fejlesztésé­nek, a szovjet nép forradalmi harci és munkabeli hagyományai fej­lesztésének kulcsfeladatait hirdeti meg. A közzétett kongresszusi doku­mentumokról kezdett országos vi­ta lehetővé teszi, hogy mindezeket a párt és a nép tapasztalataival gazdagítsák, ami egyben hozzájá­rul a tömegek alkotó és munkahe­lyi aktivitásának fokozásához. Tudjuk, hogy a szovjet kultúra napjai Csehszlovákiában a kom­munistáknak és a csehszlovák dolgozó népnek a CSKP XVII kongresszusára való készülődése idején zajlanak. Szívből kívánjuk, a testvéri kommunista pártnak és a köztársaság minden dolgozójá­nak, hogy újabb eredményeket ér­jenek el a szocializmus építésé­ben, s így méltóképpen köszönt­hessék a párt XVII. kongresz- szusát. Drága barátaim! Bonyolult és olykor robbanásig feszült nemzetközi helyzetben élünk. Az imperializmus reakciós körei az enyhülési politika aláásására, a hegemonizmus érvényesítésére és a nemzetközi kapcsolatok be­folyásolására törekszenek. Az amerikai kormány minden eszköz­zel megpróbál katonai fölényt elér­ni, s újabbnál újabb ürügyet keres a lázas fegyverkezésre. Most ép­pen a világűr militarizációja került sorra. Az USA elnöke a „csillag­háborús“ terveket „erkölcsösnek" és „demokratikusnak“ tünteti fel. Az emberiséget fenyegető há­borús veszély egyre fokozódik. A szovjet vezetés az emberiség sorsáért érzett nagy felelősséggel készülődik a legmagasabb szintű genfi találkozóra. A Szovjetunió konstruktív intéz­kedéstervezetet terjesztett elő, amelyben a lázas fegyverkezés korlátozásának, a világűr militari- zálásának gondolatát húzta alá. A bizalom erősítését szolgáló egyoldalú reális lépései nagy visszhangot keltettek az egész vi­lágon. Az imperialista körök „katonai fölényről“, „csillagháborúról“ hir­detett elképzeléseivel szemben a Szovjetunió és a baráti országok a tartós világbéke koncepcióját állítják. A Varsói Szerződés tagállamai­nak nyilatkozatában, melyet a po­litikai tanácskozó testület Szófiá­ban hagyott jóvá, megadták a vá­laszt arra, hogy országaink miként értékelik a jelenlegi helyzetet, mit szándékoznak tenni azért, hogy Európában és az egész világon tartós béke legyen. A szocialista államok békesze- retó állásfogalalása minden nép érdekeivel azonos. A nemzetközi kulturális együtt­működésnek is a béke és a nem­zetek közötti kölcsönös megértést kell szolgálnia. Ezt az álláspontunkat szilárdan védelmezzük a most zajló buda­pesti kulturális fórumon is. Határozottan ellenezzük, hogy a kultúra az alkotás szabadságá­nak ürügyén a gyűlölet és az erő­szak, a fajgyűlölet és a soviniz­mus, a háború és a militarizmus népszerűsítését és igazolását szolgálja. Minden kulturális területen te­vékenykedő ember kötelessége, hogy felemelje hangját á béke és az élet védelmében a Földön. Ószintén kívánjuk, hogy a kultu­rális fórum minden ország értelmi­ségét egyesítse a békéért és a tár­sadalmi haladásért, a nemes hu­manista eszményekért vívott harcban. Kedves elvtársak! A Szovjetunió és Csehszlovákia kulturális kapcsolatai példái lehet­nek az igazi kulturális együttműkö­désnek. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia között meglevő kulturá­lis és művészeti együttműködés ma már fontos és hatékony eszkö­ze lett az eszmei közeledésnek, a dolgozók internacionalista neve­lésének, és egyre nagyobb befo­lyással bír a kommunista és szo­cialista építés valamennyi terü­letén. Hazánk művészei nagy felelős­séggel készültek a szovjet kultúra napjaira. A csehszlovák nézők többek között a moszkvai Állami Akadémiai Nagyszínház Balett­társulatát, a moszkvai Szatirikus Színházat, a Moszkvai Központi Rádió és Televízió Akadémiai Kó­rusát, a krasznojarszki Állami Szi­bériai Táncegyüttest, az Észt SZSZK-beli Vainemujne Állami Akadémiai Színházat és a grúz Iverija együttest láthatják. A kultúránk napjaira Csehszlo­vákiába érkezett Irina Arhipova, Jevgenyij Nyeszterenko, Mihail Pletnyev, Szergej Leiferkus, Bulat Minzsilkijev és mások. Megrendezésre kerülnek az Október szülte művészet, A palehi művészet és A Moszkva XVIII. és XIX. századi metszeteken című kiállítások. Megrendezik a szovjet filmek fesztiválját, s a szovjet könyvek és hanglemezek kiállítását és vá­sárát. A kultúra napjainak gazdag mű­sorát a művészeti szövetségeink készítették elő. A rendezvény keretén belül ta­lálkoznak a szovjet és a csehszlo­vák zenészek, képzőművészek, építészek, filmesek és színházi szakemberek. Ezeken a találkozó­kon minden alkotásbeli és kulturá­lis kapcsolatainkat érintő kérdést megvitatnak. A szovjet kultúra napjain több mint 800 művész képviseli a sok- nemzetiségű szovjet művészetet. A szovjet kultúra ünnepei több városban is zajlanak, így Prágá­ban, Bratislavában, Brnóban, Ko- šicében, Gottwaldovban, Karlové Varyban és más helyeken. Meggyőződésünk, hogy a szov­jet kultúra napjai újabb bizonyíté­kát adják népeink egységének a békéért és a társadalmi haladá­sért vívott harcban, újabb ösztön­zést adnak az országaink és né­peink közötti sokoldalú együttmű­ködés elmélyítéséhez. Éljen a megbonthatatlan szov-, jet-csehszlovák barátság! Éljen a béke és a szocializmus! ÚJ SZÚ 4

Next

/
Thumbnails
Contents