Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-11 / 266. szám, hétfő

A HARMADIK PRÓBÁLKOZÁST SIKER KORONÁZTA Bajnokcsapat pálya nélkül Nagy volt az öröm a szálkái (Salka) labdarúgók táborában, amikor az együttes ez év júliusában kiharcolta a kerületi bajnokságba jutást. Az Érsekújvári (Nové Zámky) járás alig 1500 lélekszámú határmenti községének labdarúgói a járási bajnokság és az osztá­lyozó megnyerésével nagy fegyvertényt hajtottak végre. Az újonc a magasabb osztályban is kitűnően szerepel, hiszen az őszi idény hajrájában az élmezőnyben tanyázik. A szálkái csapat több, mint két évtizedet játszott a járás legjobbjai között, az utóbbi három évben pedig csoportjában az első helyen végzett. Kétszer alulmaradt az osztályozókon, harmadik nekiru­gaszkodását viszont siker koro­názta. Pedig nem úgy indult az 1984/85-ös bajnokság, hogy a szalkaiak végeznek az élen. Az őszi idényben nem ment a csapat­nak, s a bajnokság első félideje után a vezető Szőgyén (Svodín) mögött ötpontos hátránnyal a har­madik helyen állt. Közben a lab­darúgópálya helyén iskolát kezd­tek építeni, az új, kijelölt hely pedig nem volt alkalmas a focira. Két lehetőség közül választhattak. Vagy a szomszéd községekben játsszák le a tavaszi mérkőzése­ket, vagy pedig rövid idő alatt „összehoznak“ egy olyan pályát, amely a szabályoknak is megfelel. A sportegyesület tagjai az utóbbi mellett döntöttek.- Nem voltunk valami rózsás helyzetben, hiszen csak a határ­menti övezetben kaptunk egy fü­ves területet a helyi szövetkezet­től. Ezen az ideiglenes pályán ját­szottuk le a visszavágó hat hazai mérkőzését - jegyezte meg Jend- rušák József, a Szálkái Hnb titkára és a sportegyesület egyik veze­tője. A csapat a tavaszi idényben sorra aratta a győzelmeket és vá­ratlanul, de teljesen megérdemel­ten végzett csoportjában az élen. Az őszi fordulókon Fónad János volt a szalkaiak edzője, tavasszal pedig Karol Zdeno, a divíziós štú- rovói csapat egykori játékosa. A magasabb osztályba jutást a kö­vetkező játékosok harcolták ki: Saláta - Izrael P., Izrael Gy., Bó- lya, Turczel, Molnár, Kocsner, Zu- zula, Cserge, Babiák, Jakubík, Sámuel és Zdeno.-Az igazat megvallva, Karol Zdeno edzőn kívül senki sem bí­zott a gárda továbbjutásában, mert míg a többi csapatok nyu­godtan készülhettek, nekünk egy­szerűen nem volt hol edzeni. Sok­szor a környező réteken készül­tünk. - állapította meg Ziman Vil­mos, a labdarúgó-szakosztály el­nöke. A járási bajnokság B-csoportjá- nak megnyerése után az osztályo­zó és az ezt követő bizonytalan­ság, valamint a hosszas huzavona viselte meg a vezetőket, játékoso­kat. Az első mérkőzésre Tardos- kedden (Tvrdošovce) került sor, ahol 3:1 arányban a hazaiak nyer­tek. Ezután azonban fura és érthe­tetlen események következtek. A visszavágó előtt pár nappal a tardoskeddi labdarúgók csereki­rándulásra utaztak az NDK-ba, s így hiába várták őket a második, továbbjutást eldöntő mérkőzésre. Óvások egész sora következett, végül a járási labdarúgó szövet­ség úgy döntött, hogy a Szalka lett a továbbjutó. Az, hogy miért nem került sor a visszavágóra, még a mai napig sem tisztázódott...- Majdnem egy hónapig bi­zonytalanságban voltunk, nem tudtuk, mi lesz velünk. Mi le akar­tuk játszani az elmaradt meccset, ám mégis a zöldasztal mellett szü­letett meg a döntés. Ezt csak pár héttel a kerületi bajnokság kezde­te előtt tudtuk meg. Kevés időnk volt arra, hogy ideiglenes pályánkat a magasabb osztály követelmé­nyeinek megfelelővé tegyük. De örömmel kijelenthetem: sikerült. A község sportszerető lakossága most is bebizonyította segítőkész- ségét és azt hogy szívügyének tekinti a labdarúgást. Szinte napok alatt épült fel az öltöző. Valameny­nyien bízunk abban, hogy a közel­jövőben elkészül az új és korszerű sportpályánk - mondotta a szak­osztály elnöke. A szalkaiak várakozáson felül szerepelnek a kerületi bajnokság­ban, hiszen egy fordulóval az őszi idény befejezése elótt 15 ponttal a harmadik helyen állnak. Fónad János edző (az ősszel tért vissza Szalkára) legénysége valamennyi hazai mérkőzését megnyerte, ide­genben pedig egy döntetlent har­colt ki.- Mint újoncnak, annak ellené­re, hogy az élmezőnyben tanyá­zunk, a már említett pályagondok miatt szerények a terveink. A kö­zépmezőnyben szeretnénk vé­gezni - hangoztatta a hnb titkára. A felnőtt csapat mellett az ifjú­ságiak is kitünően szerepelnek. Godó János edző együttese az őszi idény után pontveszteség nélkül áll a járási bajnoksáq élén.- Szeretnénk összehozni egy t$rtalékcsapatot is, mivel az ifjúsá­gi együttesből évente hét-nyolc játékos távozik. Ezek nem vala­mennyien jutnak be a felnőtt csa­patba, s kiesnek a játékból. Ezért volna jó a ,, második vonal" hiszen itt mindenki kapna játéklehetősé­get és így természetesen bővebb lenne a keret is - mondta Ziman Vilmos. Jelenleg a szálkái sportegyesü­letnek csak egy szakosztálya van. A labdarúgáson kívül a 70-es években még az asztalitenisz­szakosztály is működött, de nem volt hol edzeni, és megszüntették. A most épülő új iskola mellett tornaterem is lesz, s a hnb titkárá­nak szavai szerint itt az asztalite- niszezók is otthonra találnak majd. A szálkái labdarúgók a nehéz körülmények ellenére figyelemre méltó eredményt értek el, hiszen azt lehet mondani, hogy hazai pá­lya nélkül lettek járási bajnokok. Ez a lelkes, a sportot igencsak szerető vidéki egyesület minden téren nagyobb támogatást érde­melne. „ . , ZSIGÁRDI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 1985. XI. 11. A tornateremben zeng-zúg a Hajrá, lányok! pedig csupán edzést tartanak a nagykürtösi (Veľký Krtiš) Slávia sportegyesü­let két kosárlabda csapatának tag­jai. Szombat délelőtt van, a szur­kolók zöme fiatal, alapiskolás. Ám a buzdítok között találni már idő­sebbeket is. Barátkoznak a kürtösiek a ko­sárlabdázással. A Slávia sporte­gyesület ugyanis, amelynek ko­sárlabda szakosztálya a legismer­tebb, legnépszerűbb, mindössze 1983. március 21-én alakult. Nagykürtösön, sok más kisvá­roshoz hasonlóan, hosszú eszten­dőkön át a labdarúgás volt a ked­venc sportág, az egyedüli szóra­kozás. A Bányász-sportegyesület többnyire labdarúgóit ajnározta csupán, közben pedig a nagy tö­megeket mozgató játékok, mint az atlétika például, szinte a feledés homályába merültek. Néhány lel­kes sportbarát azonban gondolt egyet és elhatározta: sportág ho­nosításba kezd. így jött létre há­rom évvel ezelőtt a Slávia sporte­gyesülete. Születésénél többek között Bornstein László, Ladis­lav Suja, Štefan Horváth, Ľubo­mír Dula, Eva Bernátová és Šte­fan Murár bábáskodtak. Jelenleg a Slávia 19 szakokta­tóval, 10 edzővel, 25 szakképzett játékvezetővel és öt szakosztály­ba tömörülő fiúval, leánnyal, fel­nőttel rendelkezik. A kosárlabda, turisztikai és atlétikai szakosztá­lyok elnyerték a „Példás egység“ címet. Két iskolai tornaterem és egy sportcsarnok áll a rendelkezé­sükre. A sportoló diákok közül majd kétszázan a rátermettségi verseny bronzjelvényesei. De mintegy 20 felnőtt is elmondhatja már magáról ugyanezt. Sót, And­rea Kanátová az aranyjelvény bir­tokosa. Tavaly az egyesület tagjai csupán kosárlabdázhattak és az atlétikának hódolhattak, az idén viszont már szinte minden ifjúsági sportág képviselteti magát a kürtö­si piros-fehérek színeiben. Az egyesületnek Štefan Murár az elnöke. Štefan a nemzeti bizott­ság dolgozója, a diáksport szerel­mese. Szóljunk néhány szót a szak­osztályokról külön-külön is. A legnépszerűbb a legtöbb sze­mélyt foglalkoztató kosárlabda­szakosztály. Az ifjabb diáklányok csapatát, amely a múlt évi kerületi bajnoki küzdelmek során a negye­dik helyen végzett, mindössze egyetlen ponttal lemaradva az el­ső helyezett gárdától, Lavrík Lász­ló, fiatal, hozzáértő testnevelő ta­nító vezeti. Nem egy ízben kétváll- ra fektették a Banská Bystrica-i sportközpont válogatottját is. A fia­talabb lányok ifjúsági együttese ligás szakosztályok (Ružomberok, Handlová, Prievidza) utánpótlás csapataival küzd a dobogós he­lyek valamelyikéért. Tavaly ne­gyedikek lettek. Az idősebb diák­lányok kollégiuma is rendelkező sportiskolák legjobbjaival veszik fel a versenyt. Helytállnak becsü­lettel. Tavaly a bajnokságban a 9. helyet szerezték meg, holott a já­tékosok zöme három esztendeje jóformán azt sem tudta, mi fán is terem a kosárlabda. Az ifjabb di­áklányok, ezt ki ne felejtsem, 1984-ben a szlovákiai döntőben szerepelhettek. A tanulóknak módfelett tetszik a játék.- Úgy érzem - mondta Bornste­in leánya -, szürkébb, szegé­nyebb lenne az életem a kosárlab­dázás nélkül. Ráadásul még a ta­nulmányi átlagom is feljavult azál­tal. Ha ugyanis néhány rossz ér­demjegy kerül az ellenőrzőnkbe, könyörtelenül eltiltanak bennünket a játéktól. S ezt egyikünk se sze­retné!- A gondunk az - magyarázta Štefan Murár sportköri elnök a mi­nap hogy Kürtösön nincsenek szakközépiskolák, ahol az alapis­kolából „kiöregedett“ leányok tovább folytathatnák a kosarazást. így egyedül célunk, hogy a szlová­kiai sportközpontok valamelyikébe irányítsuk a legtehetségesebb já­tékosokat. Az atlétákra sem lehet a Sláviá- soknak panaszuk. A múlt évben a kürtösi válogatott nyerte a Kö­zép-szlovákiai kerület atlétikai csapatversenyét. Anton Hupka például, a zsélyi (Želovce) Mező­gazdasági Szaktanintézet diája, 2. rúdugró lett a szlovákiai eróméró- ben, s az országos döntőben is szerepelt. A Sláviában népszerű a tö­megsport is. Éva Makajová és Éva Spriňová vezetésével heti három alkalommal tornáznak a lányok, asszonyok; mintegy hatvanan. Ám a gondokból is kijut az egyesület vezetőinek. Nincs saját közlekedési eszközük, amivel a távoli városokba szállíthatnák versenycsapataikat. Vonattal, au­tóbuszon pedig fárasztó, körülmé­nyes, időigényes az utazgatás. A Slávia sportolói sikeresen szerepeltek a spartakiád bemuta­tókon. Számos órát dolgoztak le tavaly és 1985-ben is, társadalmi munkában az alapszervezet tag­jai. Nem csupán a sportpályák csinosításánál, építésénél, kor­szerűsítésénél, hanem a mező­gazdaságban is. Többen önkétes véradók. Van már hová menniük délutá­nonként, szabad óráikban a város fiataljainak, nemesen, hasznosan, testedzéssel tölthetik el szabad idejük jelentős részét. A sportkör 290 taggal kezdte el a munkát, jelenleg pedig már mint­egy négyszázan gyakorolnak, sportolnak, versenyeznek az egy­re terebélyesedő kürtösi klub szí­neiben. A Slávia elsősorban a ti­zenévesek, az alapiskolások, a fi­atalok egyesülete. ZOLCZER LÁSZLÓ A tíz hónap alatt épült a stadion bejárata (A szerző felvétele) Egy falu, ahol közügy a sport A Csallóközt valósággal ketté­szeli a 63-as számú európai ran­gú, rendkívül forgalmas főútvonal, s közben érinti Hroboňovo köz­séget, amelyben nyilván kevés ember figyelmét kerüli el az út mentén álló, vakítóan fehérló, ter­jedelmes, motelra emlékeztető épület. Közelebbről nézve derül ki, hogy a helyi sportszervezet tele­pének járulékos épülete, amelyet nagyobb sportszervezetek is szí­vesen magukénak tudnának, mint a Družstevník Hroboňovo, amely­nek labdarúgói a kerületi bajnok­ság déli csoportjában, az asztali­teniszezők a járási bajnokságban játszanak. Az öltözőkön, mosdó­kon kívül van benne szauna, klub- helyiségek és egy nagy, kulturális és egyéb események rendezésére is alkalmas tanácsterem. A fedett lelátó legalább hatszáz néző befo­gadására alkalmas. Felmerül a kérdés: hogyan telik egy kis csallóközi falunak ilyen pompás stadionra? A magyarázat után az egyesület titkárának, Sá­tor Zoltánnak a segítségével ku­tattam, aki egyúttal a hnb titkára és népművelő. Szavai nyomán elég hihetetlen, de érdekes, má­sok számára is követendő és ta­nulságos példa tárult elém:- Községünkben nagyon jó a körfelfogás - kezdte magyaráz­ni a 31 esztendős hnb-titkár, aki néhány éve még a kassai (Košice) ipari szakközépiskolába járt, maga is ígéretes vágtázóatléta volt olyan ismert nevek, mint Priščák vagy Leitner társaságában. - Az embe­rek készségesen vállalják az áldo­zatot, ha a falu érdekeiről van szó és ha látják, hogy a munkájuknak értelme van. Elhiszi, hogy ezt az épületet alig tíz hónap alatt fejez­tük be? Nehezen, de elhittem, mert a tények meggyőztek. 1983 tava­szán kezdték el a munkát és 1984 januárjában lezajlott az avatás. A pálya gyepszónyegét tavaly a nyári idényszünetben újították fel! A tavaszi idény utolsó hazai mérkőzését még a régi gyepen, az őszi első fordulót már a felújított gyepszónyegen játszották. Igaz ugyan, hogy a Csehszlovák Test- nevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságától kétmillió koronát kaptak a ráfordításokra, de ebből még aligha építették vol­na fel ilyen rövid idő alatt a sport­telepet, amelynek az értéke négy és félmillió korona. Tetemes része van benne a község polgárainak. A testnevelési szövetség is csak azzal a feltétellel adta a pénzt, hogy rövid idő alatt felhasználják. Felhasználták, de inkább hadd be­széljen ismét Sátor Zoltán:- Nem lenne nehéz összeszá­molni, ki mennyit dolgozott. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy valóban rekordidő alatt elkészül­tünk vele. Két látványos társadal­mi munkanapot szerveztünk, hogy a többiről ne is beszéljek. Az egyi­ken százkilencvenen voltak és egyetlen nap alatt felhúztuk a fala­kat. A másikon kétszázhúszan és az egész épületet bevakoltuk. Ott volt valóban mindenki, még a hnb- elnök, meg a szövetkezeti elnök is kőműveskanállal forgolódott. Szó­val nálunk szívesen segítenek az emberek, és nemcsak akkor, ha sportról van szó. Igy építettük fel az iskolai tornatermet és a hozzá tartozó összekötő folyosót, ame­lyet az asztaliteniszezők használ­nak, de így építettük fel az iskolai étkezdét, az óvodát, a vízvezeté­ket és így készül most az üzlet és vendéglátóipari központ is. A községben működő üzemek támogatják a sportegyesületet. A lenagyobb támogató azonban a névadó, vagy ha úgy tetszik a bázisszerv, a földműves szövet­kezet. Nevezetesen Kun István mérnök szövetkezeti elnök, aki annak idejön a DAC labdarúgója volt, és úgy tűnik, a vér nem válik vízzé: ma is a sport nagy támoga­tója. Sokat jelent a közönség erköl­csi támogatása is. Az 1990 lakosú községben a testnevelési szövet­ségnek 268 tagja van. Ugyancsak az egyesületi titkártól tudom, hogy amikor az 1982/83-as évfolyam­ban megnyerték a járási bajnoksá­got és a területi átszervezés miatt Egyházgellével (Holice na Ostro­ve) és Kolárovóval kellett osztá- lyozót játszani a feljebbjutásért, az egyik mérkőzésen 1900, a mási­kon 1950 néző volt. Sok ligacsa­pat kapva kapna az ilyen látoga­tottságon. Egy-egy bajnoki mérkő­zésnek 350—400 fős közönsége van. Hroboňovón tehát szeretik a sportot és nem is csoda, hogy ilyen hátországgal, ilyen erkölcsi támogatással a labdarúgók jól szerepelnek a kerületi bajnokság­ban. Nincsenek vérmes reménye­ik, de a huszonkettes keret Német László irányítása alatt szorgalma­san edz. Mindamellett alapos és körültekintő munkát végeznek az ifjúság körében. Ennek az ered­ménye, hogy a legutóbbi idényben mind az ifjúsági, mint pedig a ser­dülő csapat járási csoportgyőztes lett, s a feljebbjutásért játszott osz­tályozókon egyik esetben sem ki­zárólag a tudásbeli különbség döntött. Mindenesetre meg kell dicsérni Szikhart Lajos testnevelő tanárt, aki fáradságot nem kímélve edzi mindkét csapatot. A fiatalok köré­ben óriási az érdeklődés a labda­rúgás iránt. Az ificsapatban olyan ígéretes tehetség nevelkedik, mint Tóth Tamás (csak névrokona a DAC gólgyárosának, aki szintén Hroboňovóról származik), aki az őszi idényben már félszáz gólt lőtt a bajnoki mérkőzéseken. A labdarúgókon kívül az asztali- teniszezők két férficsapattal rajtol­nak a járási bajnokságban. A sak­kozók évekig szerepeltek a kerü­leti bajnokságban, de az idén ki­léptek, mert a hirtelen nemzedék- váltás miatt képtelenek voltak nyolc jó képességű játékost asz­talhoz ültetni. Rajtuk kívül a karate-szakosztály bontogatja szárnyait.- A karatésokat különös embe­reknek tartják - mondja Sátor Zol­tán. - Nincs az a labdarúgó, akit rá lehetne kényszeríteni, hogy annyit eddzen, mit ók. Hovan József mérnök irányítása alatt majdnem minden nap gyakorolnak fiúk és leányok egyaránt, örülünk neki, hogy a karatésok is mozgolódnak, mert szeretnénk bővíteni a sporto­lási lehetőséget mindenki számá­ra. A feltételeket ehhez megte­remtették - és ez jó kiinduló­pont. PALÁGYI LAJOS SPORTÁGHONOSÍTÓK

Next

/
Thumbnails
Contents