Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-08 / 264. szám, péntek
Hídavatás Bratislavában * n KOMMENTÁLJUK fc n . . .. .n. .......... mmmmmmmmtmmá Nov ember hetedike, ez az emberiség történetének nevezetes dátuma most már Szlovákia fővárosának Duna-hídjai történetében is emlékezetes nap lesz, pontosabban 1985 november 7. lesz az. Bratislava harmadik hídja, amely a műszaki dokumentációban közúti-vasúti jelzővel szerepel, és csak később kapta a Duklai Hősök Hídja nevet, ezen a napon megszűnt a ,,hídleltárban“ úgy szerepelni, mint építés alatt levő objektum. A híd ugyanis elkészült, ami a hozzá csatlakozó további elengedhetetlen tartozékokat illeti, azok építése folyik tovább. így a 87 hónapra tervezett hídépítés a Duna 1866,4-es folyamkilométerénél befejeződött, mégpedig a határidőnél egy hónappal korábban. A 460,8 méternyi hídtest most már teljes egészében megfelel rendeltetésének. Avatása tulajdonképpen csak részleges. Több mint két éve ugyanis már átadták a híd egyik közúti sávját. Ez azóta szolgálta a városi közlekedést, tehermentesítve ezáltal Bratislava két addigi hídját, amelyek közül mellesleg időközben rekonstruálták a Szovjet Hadsereg hídját, és éppen egyidőben adják át újra a teljesen elkészült Duklai Hősök Hídjával. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert az összesen 460,8 méter hosszú hídtest most már végérvényesen elkészült, építői tulajdonképpen akár át is vonulhatnak a negyedik bratislavai híd építéséhez, a Dunát a Lafran- coni térségében majdan átszelő híd építkezésére. Amikor két évvel ezelőtt bekövetkezett a híd részleges átadása, tulajdonképpen a köztudatba az is „bevonult“, hogy a híd járható, azaz kész. Pedig annak csak közúti része és egyik vasúti sínpárja készült el, az azóta eltelt két év alatt épült meg tulajdonképpen a gyalogosok és a kerékpárosok számára készített palló. Ezen kívül most már a híd mindkét közúti sávja teljes egészében igénybe vehető mindkét partról. Jelenlegi állapotában képes a fokozottabb igénybevételre is, amire majd akkor kerül sor, ha mindkét oldalon teljes egészében elkészülnek a hídfeljárók - azok építése már nem a közvetlen hídépítés fogalomkörébe tartozik. Annak ellenére, hogy a beruházó és a kivitelező nem változik. De azt a munkát már más „zsebből“ fizetik. Amikor a fő kivitelező, a Dop- rastav nemzeti vállalat 1-es számú üzemének hídépítőit kerestem a Duna jobb partján 1977-ben létesített ideiglenes „hídfőállásukon“, megtalálhattam a teljes „vezérkart“. Igaz, az igazgató Pavol Smékal mérnök dolga sietős volt, akárcsak a főmérnöké, Ľuboš Hmčiaré. így aztán az egyik építésvezető, Ivan Tomáškovič mérnök irodájában telepedtünk le. Házigazdánk tervrajzok sokaságával illusztrálta, miként is alakult folyamatosan a helyszín a mostani állapotokig, amikor is elmondható; elkészült Európa második leghosszabb folyójának legújabb hídja.-A híd tehát már elkészült Ha visszanézünk Petržalkára...- magyarázta A két hídfő közötti rész, vagyis az öt hídpitlér közötti hídtest négy mezeje - amely 102,4 + 204,8 + 64,0 + 89,6 méter hosszú szakaszokból tevődik össze - teljes egészében kész. A közúti autópálya a Duna százéves átlagszintje fölött 25 méterrel szeli át a folyót, és egy-egy sávja 12,5 méter széles. Ez a legmagasabb szint, alatta mintegy 12 méterrel húzódik a városközpont felőli oldalról a „gyaloghíd“, a másik oldalon, a Duna folyásának irányában a kerékpárosok közlekedhetnek. Alig valamivel lejjebb van a tulajdonképpeni vasúti híd, amelynek jelenleg még csak az egyik sínpárját használják, de csak azért, mert az építés alatt levő hídfeljáró nem teszi lehetővé a mindkét irányban történő közlekedést. • A kívülálló a két hídfeljárónál gondolkodóba eshet...- Igen, hiszen ó nem tudhatja a paramétereit a Dunát átszelő vasbeton-acél kolosszusnak. A hídfeljáró lehetne jóval távolabb is, ha nem olyanok lennének a partviszonyok, amilyenek, és nem itt épültek volna a főváros fontos kivezető útjai. Egyébként ez a híd egy nagyon fontos része a Žilina-Bratislava autópályaprogramnak, és ha elkészül a Laf- ranconi-híd, akkor ez a két, Dunát átszelő „sugárút“ tehermentesíti majd a városközpontot az átmenő forgalomtól. Akkorra azonban meg kell épülnie a két hidat is összekötő szakasznak. Ezért aztán mi is költözködünk majd, mert ahol ez a „főhadiszállás“ van, a petržalkai hídfeljáró egyik ága halad majd. Időközben, a híd építésének megkezdése óta eltelt időszakban olvasóink megismerkedhettek Smékal mérnökkel is, a Doprastav hídépítőinek igazgatójával, aki az elmúlt hat év során nem kevés nehézséggel küzdött meg, vállvetve társaival. Emlékei közt azonban az emberi helytállásnak az a példája ragadt meg leginkább, amikor 1979-ben hirtelen megjött a „nagy víz“. Az árhullám azzal fenyegetett, hogy elsodorja azt a kis hidat, amelyet azért vertek, hogy a munkák meggyorsítása érdekében a Duna jobb partját összekösse a folyómederben levő második pillér környékén létesített kis szigettel. (Egyébként innen indult az egész hídtest konstrukciója, ezen a pilléren van az egyetlen szilárd illesztés - a szerző megj.). Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a hidat 24 órán belül le kell szerelni, különben elviszi a víz, végül mégis másképp döntöttek: megemelték a segédhidat, 90 centiméterrel, így éppen csak átfolyt alatta a zöldár, amely az 1979 esztendő első nyári napjára virradóra tetőzött. Idén a bal parti részen adtak át nagyobb mennyiségű hídrészt, hiszen ezen az oldalon nagyobb a forgalom, a hídfeljáró egyes be- kötóutaira itt van szükség hamarabb. A petržalkai oldalon - mint már említettük - a Lafranconi-híd elkészülése után építik teljessé a hídfeljárót. A gyaloghíd korlátján serénykedtek Horanský mérnök emberei, hogy ne legyen semmi kivetnivaló a külcsínben sem. A kerékpárosok részére készült sáv utolsó simításait Panák művezető csoportja végezte. Nagyjából a hídtest geometriai középpontjában jelenleg még megszakad a híd kecses íve, de a hídfeljáró térségében már készülnek Dobíšek mérnök építés- vezető embereinek munkája nyomán a tartópillérek, amelyek a feljáró újabb sávját tartják majd. Igaz, hogy ez utóbbit már a járulékos építkezések kiadásaira tervezett összegből térítik meg, és akkor lesz majd igazán attraktív ez a háromszintes hídfeljáró, amikor ez a bekötőút is elkészül. De ez mit sem változtat a tényen - a hídavatás megtörténhet. MÉSZÁROS JÁNOS Kevés az elárusító Aki figyelmesen járja a főváros utcáit észreveheti, hány üzlet ajtaján látható munkaerőt toborzó felhívás. Nem mintha a termelő vállalatok nem keresnének dolgozókat, de hogy az üzemekben az előírtnál kevesebben dolgoznak, azt a kívülállók nem veszik észre. A sorbanállás közben viszont felmerül a kérdés, vajon miért kevés a kiszolgáló. A magyarázatot azzal kezdhetjük, hogy a kereskedelmi pálya nem tartozik a divatosak közé. Az is tény, hogy az elnőiesedett szakmákban gyakrabban okoz gondot a dolgozók hiánya, mivel a betegségek, a gyermekneveléssel kapcsolatos kiesések pótlása nem egyszerű feladat. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a szakma vonzásához. Meglepődve hallgattam a Zdroj tröszt fővárosi szakmunkás- képzőjének igazgatóját, aki arról számolt be, hogy a tanév elején az elsősök között végzett felmérés szerint a tanulóknak csupán egynegyede jelentkezett saját elhatározásából ebbe az iskolába. A többiek jobb híján, vagy a szülök rábeszélésére kerültek ide. Az is említésre méltó, hogy a fiatalok 60 százaléka vidékről jár be, s már a tanulmányi idő alatt megunják az ingázást, a korai kelést, s alig várják a bizonyítványosztást, máris más munkahely után néznek. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumához tartozó szakmunkásképzőkben jelenleg 12 ezren készülnek a kereskedelmi pályára, de ki tudja, hányuknak válik hivatásává ez a munka. A munkahelyi körülményeknek is igen nagy hatásuk van a dolgozók stabilizálására. Igaz ugyan, hogy az új kereskedelmi központok, boltok szociális és higiéniai felszereltsége jónak mondható, de az élelmiszer- és a zöldség üzletekben még megterhelő fizikai munkát végeznek az elárusítók. Örvendetes, hogy a tárca kimutatásai szerint 1976-hoz viszonyítva 186-ról 129-re csökkent a veszélyes munkahelyeken dolgozók száma, az akkori 5759 nő helyett ma 2494 emel a megengedettnél nagyobb terhet. Ennek ellenére nem mondható a helyzet rózsásnak. Az elmúlt közel egy évtized alatt a gyermekintézményekben a kereskedelmi dolgozók gyermekei számára fenntartott helyek száma 252-röl 5166-ra emelkedett és 16 saját üzemegészségügyi létesítmény készült el. Jelentős összeget fordítottak az üzemi étkeztetés bővítésére, a vállalati üdültetésre, a munkavédelmi eszközök vásárlására. Mindezek ellenére a várt eredményt nem érték el. Főképp a padokból kikerülő fiatalok, de a néhány éves gyakorlattal rendelkező eladók is gyakran nem úgy viszonyulnak szakmájukhoz, mint ahogy ezt tőlük szocialista kereskedelmünk elvárná. Természetesen nem szabad általánosítani, hisz nagyon sok becsületesen helytálló dolgozó van köztük, akikhez mindig szívesen térünk be vásárlásaink során. Megszívlelendő viszont, amit ezzel kapcsolatban az egyik nyugdíj előtt álló kereskedelmi dolgozó mondott: hiányzik az eladókból a valódi üzleti szellem. Csak nagyon kevesen törekednek közülük arra, hogy a boltba visszatérjenek a vevők. A kereskedelem érdekeit már a pályaválasztáskor és a későbbiek során is szem előtt kellene tartaniuk azoknak, akik az eladói pályát választják. A statisztika azt mutatja, elegendő elárusítót képezünk, csak túl sokan lesznek hűtlenek a pályához. Ezen kellene változtatni, de a feladat nem egyszerű. DEÁK TERÉZ ORVOSI TANÁCSADÓ Egészség vagy betegség 2. Előző számunkban megismerkedtünk a kövérség fogalmával, s rámutattunk az obesitas veszélyeire. Tudjuk, hogy az elhízás nem kívánt jelenség, s így érthető, hogy sokan szeretnének leadni egy pár kilót, s elérni, vagy legalább is megközelíteni az „ideális testsúlyt“. A normális testsúly meghatározása azonban nem olyan egyszerű, s a mindennapi életben nem is lehetséges teljes pontossággal. Igaz, létezik többféle eljárás, képlet a helyes testsúly kiszámításához, azonban egyik sem hiba nélküli, s az egyes módszerek segítségével kapott eredmények között gyakran kisebb-nagyobb eltérések vannak. Ez azzal magyarázható, hogy egyik eljárás sem veszi figyelembe az egyén személyi sajátosságait mint pl. korát, testmagasságát, az izomzat és csontok fejlettségét, a nemet stb. A legközismertebb az ún. Broc féle index, amely szerint az ideális testsúly = testmagaság cm-ben - 100. A normális testsúly megállapításához a legalkalmasabb a Hej- da-Hátle féle táblázat. Ez az életkoron kívül a testmagasságot és a nemet is figyelembe veszi. Egy 170 cm magas nő súlya például 25 éves kortól 73 éves korig 66 kilogrammtól 77 kilogrammig változik. (Figyelmükbe ajánljuk MUDr. S. Hejda, DrSc. és Ing. O. Šmrta CSc. Kalórie se počítají című könyvét, amely az Avicena kiadó gondozásában jelent meg cseh nyelven.) A feltüntetett értékek megközelítőleg megfelelnek a normális testsúly felső határának. A hazai gyakorlat szerint a legnagyobb megengedett eltérés 10 százalék lehet (más országokban a norma kisebb). Az elhízás lényegében azt jelenti, hogy a szervezet kevesebb energiát ad le, mint amit felvesz, s így létrejön a pozitív enerigamér- leg. A szervezetnek az energiát a tápanyagok szolgáltatják, s értékét kalóriákban (kcal) vagy joulok- ban (kJ) fejezzük ki. (1 kcal = 4,2 kJ) A felvett energiamennyiség egyrészt a test építéséhez használódik fel, másrészt pedig az izommunkánál és a belső szervek működésénél. Az elmondottakból következik, hogy a napi energiafelvétel nem haladhatja meg a szervezet által leadott energia mennyiségét, különben bekövetkezik az elhízás. Hídfeljáró - bekötóutakkal (Gyökeres György felvételei) hessük a 1/2-1 kg-os testsúly- csökkenést, azaz 2 hónap alatt 5-10 kg-ot fogyjunk, az energiafelvételt 1000 kcal-val kell csökkenteni (pl. a szellemi munkát végző nő 2300 kcal helyett csak 1300 kcalt vehet fel), vagy 1000 kcal-val fokozni az energialeadást (pl. a megszokott napi teendők mellett egy órát kell evezni, vagy két órát sízni) az energiafelvétel csökkentése nélkül. Amint látjuk, a fogyókúrázásnál nagy szerepet játszik a sportolás, a testi munka. Ugyanis minél több fizikai munkát végzünk, annál kevésbé kell diétázni, éhezni. A futás nagyon kedvezően hat a fogyókú- rázás idején. Pl. egy óra futás 500-900 kcal leadásához vezet, úszáskor 200-700 kcal, evezés 1000-1250 kcal, sízés 500-950 kcal, korcsolyázás 300-700 kcal, óránkénti séta 4 km után 115 kcal, 6 km megtételekor 220 kcal, 8 km megtételével pedig 500-600 kcal leadását eredményezi, biciklizés sík úton 200 kcal, széllel szemben 600 kcal-hiányt okoz. Sportoláskor kedvezőbben hat a kisebb intenzitású, de hosszabb ideig tartó izomtevékenység, mint a túl megerőltető, de rövid ideig tartó munka. Ennek az a magyarázata, hogy hosszabb ideig tartó munkavégzés után az anyagcsere még 7 óra elteltével is magasabb a normálisnál, ami a test energialeadásához vezet. Sportoljunk lehetőleg naponta 1/2-1 órát, esetleg többet is, a testi adottságoktól függően, ha lehet a természetben, s használjunk szellós tornaruhát és kényelmes tornacipőt, egészségügyi betéttel. Sportolás után zuhanyozzunk lé, s testünket töröljük szárazra. Kezdetben tornásszunk kevesebbet, s fokozatosan növeljük a test megterhelését. A következő tanácsadónkban a fogyókúrázás másik fontos elemével, a redukciós diétával fogunk , megismerkedni. Dr. Madarász István ÚJ SZÚ 4 1985. XI. 8. A napi energiaszükséglet kcal-ban kifejezve: Nők kor könnyű testi vagy középnehéz nehéz munka szellemi munka K 19-34 2300 2600 2900 kcal 35-54 2200 2400 2700 kcal 55-74 a napi energiaszükséglet kb. 2100 kcal Férfiak könnyű középnehéz nehéz ^^munka* ^ 19-34 2700 3000 3500 4100 kcal 35-59 2500 2800 3300 3800 kcal 60-74 a napi energiaszükséglet kb. 2400 kcal A napi energiaszükséglet érthető okok miatt magasabb a terhesség és a szoptatás idején, és alacsonyabb az idősebb korban. Pl. 70 év fölött az energiaszükséglet csaknem 30 százalékkal kisebb mint 30 éves korban. Ahhoz, hogy egy hét alatt elér-
