Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-30 / 283. szám, szombat
A CSKP KB Elnökségének beszámolója hazánk gazdasági és társadalmi fejlesztése 8. ötéves terve és 1986. évi terve kidolgozásáról ÚJ SZÚ 1985. XI. 30. (Folytatás a 4. oldalról) tó aktivitása. Feltételezzük azt, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakhoz képest a tudományosműszaki fejlődés állami tervfeladatainak megoldása alapján hozzávetőleg a háromszorosára növekszik a termelési volumen, a magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő gyártmányok volu- menje pedig több mint 40 százalékkal. Amikor arról beszélünk, hogy feltétlenül jelentősen emelnünk kell gyártmányaink műszaki-gazdasági színvonalát, olyan paraméterekre gondolunk, amelyek kell, hogy megfeleljenek a világ élenjáró termelői által elért paramétereknek. Ismét emlékeztetnünk kell arra, hogy a saját mércéink nem elegendőek. Következetesen a nemzetközi piacokon objektíve érvényesülő követelményekből kell kiindulnunk. Ma már nem számolhatunk valamiféle „laza piacokkal“, amelyek elnézőek lennének gyártmányaink rosszabb minőségével, alacsonyabb fokú használati értékével szemben. S számunkra nem lehet ilyen „laza piac“ a saját belpiacunk, valamint beruházásaink területe sem. Ebből a szemszögből kell megítélnünk minden innovációs változtatást. A tényleges gyártmányújításnak kifejezésre kell jutnia a használati érték, vagyis a minőség, a megbízhatóság, az élettartam, a működési hatékonyság növekedésében, de egyben a külalakban, a rugalmas szállításban és a tökéletes szervizben is. Ezzel egyidejűleg szorgalmazzuk azt, hogy a gyártmányok használati értékének növekedésével párhuzamosan viszonylag csökkenjenek a társadalmi költségek. Ezek a szempontok egyben az illetékes minisztériumok, termelé- si-gazdasági egységek és vállalatok tevékenysége értékelésének a szempontjai és kell, hogy azok legyenek. Ennek kell, hogy megfeleljen a termelési egységek irányításában a jogkör és a felelősség rendszere is. A műszaki fejlesztés döntő fontosságú akcióinak megválasztásáért, az innovációnak kedvező légkör sokoldalú feltételei megteremtéséért és népgazdaságunk műszaki-gazdasági színvonaláért felelősséggel tartoznak minden központi szerv vezetői. A tudomány és a technika eredményeinek gyors termelési alkalmazásáért pedig felelősséget kell vállalniuk a vezérigazgatóknak és a vállalati igazgatóknak. Hatáskörükben ők hozzák létre annak előfeltételeit, hogy a végeredményről idejében gondoskodjanak már. a termelést megelőző szakaszokon, a fejlesztési, a tervező és a konstrukciós-technológiai alakulatokban. Ezzel összefüggésben azonban meg kell mondani, hogy számos vállalati és vezérigazgató, de egyben miniszter irányító munkájának tartalmában, stílusában és módszereiben még nem nagyon tükröződik az a tény, hogy a tudo- mányos-műszaki haladás eredményeinek alkalmazását a fejlődés fő láncszemének tekintjük. Ezt, nagyon leegyszerűsítve, csak a szakosított intézmények és alakulatok ügyének tekintik és nem saját irányító munkájuk legfontosabb, alapvető részének. Hiszen elsősorban nekik kell tisztában lenniük egyrészt szakáguk jelenlegi műszaki és gazdasági világ- színvonalával, másrészt lehetséges fejlesztésének távlati kilátásaival, s egyben nekik kell olyan javaslatokat és konkrét feladatokat előterjeszteniük, amelyek a szükséges gyors változásokhoz vezetnének. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen irányvételt és munkastílust az eddiginél jóval hatásosabban kell támogatnia az egész gazdasági mechanizmusnak, amely záloga lesz annak, hogy senki sem lehet nyugton, aki nem tesz eleget az igényes minőségi követelményeknek a kivitelnél és a hazai szállításoknál. A tudományos-műszaki fejlődésről beszélve, ezzel egyidejűleg a beruházáspolitika értelmezéséről és jellegéről is szólunk. Ezt a politikát elsősorban nem a termelés extenzív növelése erőforrásaként kell értelmeznünk és irányítanunk, hanem főleg az intenzi- fikálás, a korszerűsítés és a felújítás tényezőjeként, az anyagi-műszaki bázis technikai és gazdasági színvonalának növelése alapján. Már a 7. ötéves tervidőszakban arra törekedtünk, hogy az intenzív fejlesztés követelményével összhangban alapvető fordulatot érjünk el a beruházások hatékonyságában, abszolút mértékben csökkentve a beruházási eszközöket. Van, amiben sikert értünk el, de ennek a területnek komoly fogyatékosságait nem sikerült kiküszöbölnünk. Nem hátrálhatunk meg attól a követelménytől, hogy a létrehozott nemzeti jövedelemnek megfelelő volumenben hatékonyan és ésszerűen beruházzunk. A nemzeti jövedelemnek erre szánt része, továbbá az építőipari kapacitás és a korszerű technológia erőforrásai a 8. ötéves tervidőszakban lehetővé teszik hozzávetőleg 875 milliárd korona beruházását. Ez 70 milliárd koronával több, mint a 7. ötéves tervidőszakban. A tervjavaslatban tehát azzal számolunk, hogy az átlagos éves növekedés 1,6 százalékos lesz. Ez kisebb a nemzeti jövedelem éves gyarapodásánál. Erre a lépésre annak szüksége vezet bennünket, hogy elmélyítsük külgazdasági kapcsolataink egyensúlyi helyzetét és meggyorsítsuk az életszínvonal emelése tervezett programjának megvalósítását. Csak a 9. s a 10. ötéves tervidőszakban kerül sor annak a koncepciónak a megvalósítására, hogy fokozatosan kiegyenlítsük a beruházások és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét. A beruházás célja elsősorban a szerkezeti változások biztosítása. Arról van szó, hogy befejezzük a haladó gépipari szakágak építését és fejlesszük őket, megvalósítsuk az elektronizálás és a roboti- zálás programját, fejlesszük a könnyű vegyipart és a biotechnológiát, korszerűsítsük a közszükségleti és az élelmiszeripar kiválasztott szakágazatait. Továbbá korszerűsíteni kívánjuk a kohászati termelést, csökkentve volu- menjét és lényegesen javítva minőségét, valamint választékát. Biztosítani kívánjuk a fűtőanyag- energetikai bázis átépítését az atomenergetika és a földgáz javára, a folyékony halmazállapotú fűtőanyag jobb feldolgozását, a fűtőanyag és az energia fogyasztásának ésszerűsítését. Többet fordítunk a terciális szférára is, miközben súlyt helyezünk a szolgáltatások, a közlekedés, a távközlés, az egészségügy és a vízgazdálkodás fejlesztésére. Az anyagi-műszaki bázis korszerűsítésének és felújításának koncepciójával összhangban számolunk azzal, hogy a beruházásokban lényegesen növekedni fog a gépek hányada. Ezeknek volu- menje a 7. ötéves tervidőszakhoz képest 100 milliárd korona értékben kell hogy növekedjen. Persze, figyelemmel kell kísérnünk korszerűsítő hatásukat, amelynek kifejezésre kell jutnia a nagyobb jövedelmezőségben és munkatermelékenységben. Ezzel összefüggő követelmény az elavult állóeszközök gyorsabb kiselejtezése és a meglévő létesítményekben a termelésnövelés minden lehetőségének kihasználása. A 8. ötéves tervidőszak alapvető beruházási orientációjából következnek építőiparunk feladatai is. Fejlődésének kedvező tendenciái pártunk központi bizottsága elnöksége 1982. és 1983. évi határozatai megvalósításának köszönhető. Ezek a kedvező tendenciák megteremtik az építőipari teljesítőképesség növelésének előfeltételeit. Ennek a következő ötéves tervidőszakban lehetővé kellene tennie a hazai és a külföldi beruházási szándékok megvalósítását. Meggyőződésünk, hogy építőipari dolgozóink a múlthoz hasonlóan helytállnak olyan nagy akciók megvalósításában is, amelyek összefüggnek részvételünkkel a jamburgi gázvezeték építésében és a Krivoj Rog-i vasérc fejtésében. Beruházásaink alapvető orientációja megkívánja, hogy az építőipar kapacitását továbbra is összehangolja az említett koncepciók követelményeivel, főleg az építkezések gyors befejezésének, a beruházási határidők 15-20 százalékos lerövidítésének igényével, a felújító és korszerűsítő akciók nagyobb méreteivel. Külgazdasági kapcsolataink hathatósabban segítsék a népgazdaság intenzifikálását Elvtársak, a külgazdasági kapcsolatoknak is jobban hozzá kell járulniuk a népgazdaság intenzifi- kálásához. Ez annyit jelent, hogy a kivitel hatékonyságának szüntelen növelésére, az export- és az importárak arányának javítására kell törekednünk. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk, hogy a külfölddel szembeni fizetési mérlegünk egyensúlyát elsősorban gyártmányaink külföldi piacokon való jobb értékesítésével kell szavatolnunk. Nincs más utunk. Különben leszűkítenénk a nemzeti jövedelem hazai fogyasztásra történő felhasználásának lehetőségét. Ennek során feltétlenül meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy a külkereskedelmi forgalom gyorsabban növekedjen a nemzeti jövedelemnél. A vállalatok, a termelési-gazdasági egységek és a tárcák - beleértve a külkereskedelmi szervezeteket - címére meg kell mondanunk, hogy a kiviteli feladatok tervezése és az importkövetelmények iránti eddigi hozzáállásuk nem xfelel meg egyelőre ennek a fontos népgazdasági szükségletnek. Ez vonatkozik az egész ötéves tervidőszakra csakúgy, mint a következő évre. Magától értetődően nem törekszünk a külkereskedelmi forgalom bármiféle növelésére. El kell érnünk azt, hogy ne csak az export, hanem az import is az intenzifiká- lás hatékony eszközévé váljon. Az 1986-1990-es években egyelőre azzal számolunk, hogy kivitelünk több mint 20, behozatalunk pedig 14 százalékkal fog növekedni. Ezzel a fejlődési ütemmel azonban csakúgy, mint a kivitel javasolt hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. Ezért főleg a meghatározó fontosságú export szakágakban a termelés és a külkereskedelem szoros együttműködésében gyors ütemben ki kell dolgozni az exportfejlesztő programokat s azokat be kell iktatni a gazdasági tervekbe. Tisztában vagyunk azzal, hogy a külkereskedelmi tevékenységgel szemben a következő fél évtizedben támasztott követelmények megkívánják a szükséges előfeltételek megteremtését a gazdasági mechanizmusban is. Abban a vonatkozásban, hogy a tervvel és az egyéb, megfelelő eszközökkel főleg az export hatékonyságának növelését és a behozatal magas fokú ésszerűségét ösztönözzük s ebben a vonatkozásban elmélyítsük a termelés és a külkereskedelem nagyon szoros együttműködését. A külgazdasági kapcsolatok említett feladataival szorosan összefügg az a nem kevésbé fontos célunk, hogy az 1986-1990-es években szilárdítsuk külgazdasági egyensúlyi helyzetünket. A 8. ötéves tervidőszak szándékainak megvalósítására kedvező hatással lesz sokoldalúbb együttműködésünk a KGST tagállamaival Ez a 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésre vonatkozó számos két- és sokoldalú programra épül. Döntő fontosságú lesz megvalósításuk szakasza, amely sürgetően megkívánja a termelés ágazatokon és szakágakon belüli jóval mélyebb nemzetközi szakosítását és kooperációját, a kutatás és a beruházások közös szervezését és általában a sokoldalú együttműködést a tudományosműszaki, valamint a gazdasági tevékenység minden területén. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb reményekre jogosít fel a különféle közvetlen kapcsolatok fejlődése, beleértve a közös vállalatok alapítását. A szocialista közösség gazdasági együttműködése ilyen új, magasabb rendű formáinak kedvező előfeltételei a szocialista termelési viszonyok jellegéből következnek. Viszont bátrabban kell elhárítanunk utunkból mindazt, ami fékezi a gazdasági szervezetek együttműködése ilyen formáinak kibontakozását. Ennek előfeltétele főleg a KGST tagállamai keretében az irányítás rendszerének összehangolása, amiben a KGST szervei lényegében már megegyeztek. Erre hatásosabban kell felhasználni az ár-, a pénz- és a devizaviszonyokat. A 8. ötéves terv javaslata kidolgozásának jelen szakaszában nem tekintjük véglegesnek azt a szándékunkat, hogy az 1986-1990-es években szocialista kivitelünket 22, behozatalunkat pedig csaknem 17 százalékkal fogjuk növelni. Erre feljogosítanak bennünket a legmagasabb szinten Moszkvában megtartott gazdasági tanácskozás határozatai, amelyekből egyértelműen következik, hogy minden testvérországnak azonos érdeke a hosszú távú együttműködés minőségileg új szintjének elérése, mivel együttműködésüknek még mindig jelentősek a tartalékai. A nem szocialista kivitelünknek 1990-ig több mint 11 százalékkal kellene növekednie. Törekvésünk célja azonban az, hogy az export- képesség növekedése és fizetési mérlegünk egyensúlyi helyzetének szilárdítása ezen a területen főleg termelésünk és külkereskedelmünk hatékonyságának növekedéséhez igazodjon. Elsősorban a gépiparnak és az elektrotechnikának* kell biztosítania a csaknem 30 százalékkal nagyobb devizatermelést. Tekintettel arra, hogy a 7. ötéves tervidőszakban nem értük el céljainkat a gépipari kivitelben, ez nagyon igényes feladat. A hatékony export döntő előfeltétele annak, hogy a 8. ötéves tervidőszakban növeljük az importot a nem szocialista országokból is. Ez főleg az új technikára, technológiára, valamint a belpiac választékát kiegészítő gyártmányokra vonatkozik. Az iparilag fejlett tőkés országok viszonylatában a kölcsönös előnynyújtás elvének tiszteletben tartása mellett arra fogunk törekedni, hogy elmélyítsük az együttműködés magasabb rendű formáit, főleg a termelési kooperációt. Ennek során koncepciózusabban kell eljárnunk, összhangban hosz- szú távú szándékainkkal. Törekednünk kell közben az olyan nem anyagi jellegű import-export műveletekre, amilyen például a licen- cek, a technológia vásárlása és eladása, a turizmusnak, a tranzit-, a közlekedési és a távközlési szolgáltatásoknak fejlesztése. A fejlődő országokkal kapcsolatban lehetőségünk nyílik arra, hogy nagyobb részt vállaljunk iparosítási programjaik megvalósításából. Olyan terület ez, amelyet külkereskedelmünk nem értékel és nem használ ki eléggé. Számos országban - ugyan eltérő intenzitásban - megvalósul a gazdaság alapvető strukturális átépítése, ami számunkra lehetővé teszi főleg a gépek kivitelét. Ezzel egyidejűleg gazdasági fejlődésünk mind jobb előfeltételeit teremti meg annak, hogy ezekből az országokból ne csak nyers- és alapanyagot importáljunk, hanem késztermékeket is, amelyeknek gyártását mind nagyobb méretekben, fokozatosan elsajátítják. Koncepciót kell kidolgozni, amely számba veszi mindezeket a vonatkozásokat, mind a fejlődő országok sajátos problémáit, beleértve eladósodottságukat és megteremti annak előfeltételeit, hogy lényegesen bővítsük gazdasági együttműködésünket a világ e részével is. Konkrét feladatok népgazdaságunk minden ágazatában Elvtársak, a 8. ötéves terv javaslatának koncepciójából természetesen nagyon konkrét feladatok hárulnak minden népgazdasági ágazatra. Ma nem célunk ezeket a problémákat külön-külön elemezni. Ennek ellenére engedjék meg, hogy röviden szóljak két kulcságazatról - gépiparról, valamint a mezőgazdasági- élelmi- szeripari komplexumról. Az ötéves terv javaslata azzal számol, hogy a gépipari termelés 1990-ig több mint 30 százalékkal fog növekedni. Értékben tehát a mai 234,5 milliárd koronáról több mint 306 milliárd koronára. E gyorsabb ütemnek megfelelően az elektrotechnikai ipar termelésének több mint 62 százalékkal kell növekednie. A központi bizottság 10. ülése határozataival összhangban a gépipart és az elektrotechnikai ipart arra orientáljuk, hogy előnyben részesítse a gyártmányok műszaki-gazdasági színvonala és a velük összefüggő szolgáltatások színvonala növekedését, ezeknek az ágazatoknak nagyobb részvételét a globális kivitelben. Azonos fontosságú, hogy ezek az ágazatok megteremtsék mind a saját szakágaik, mind a többi népgazdasági ágazat műszaki felújításának és korszerűsítésének szükséges előfeltételeit. Ez főleg a fejtőiparra, a mezőgazdaságra, az élelmiszer- és a közszükségleti iparra, a vegyiparra, az egészségügyre és a terciális szféra kiemelt ágazataira vonatkozik. Ezért megkívánjuk azt, hogy a gépipari komplexum következetesen irányt vegyen az új nemze- dékú gépek fejlesztésére és gyártásuk elsajátítására, hogy így hozzájáruljon olyan technológiák alkalmazásához, amelyek szavatolják a munkatermelékenység jelentős növekedését, szem előtt tartva a technológiai folyamatok elektronizálásának és automatizálásának világszerte tapasztalható tendenciáit. Konkrétan a rugalmas termelési rendszerek gyártásának fejlesztéséről van szó - beleértve az aktív ellenőrzésnek, a múveletközi manipulálásnak eszközeit és egyéb irányító elemeket -, mégpedig az ipari robotok és manipulátorok fel- használásával. Az egyes szakágakat tekintve a leggyorsabban fog fejlődni az elektrotechnikai alkatrészbázis, a mikroelektrotech- nikai elemek gyártása, a számító- és az automatizálási technika és a fogyasztási elektronika. Ezzel párhuzamosan közvetlenül kell felhasználni az elektronikát az energiafogyasztás szabályozására és olyan gépcsoportok fejlesztésére és gyártására, amelyek nagyobb mértékben hasznosítják az automatizálást a technológiai folyamatok irányításában. (A beszámoló befejező, részét hétfői számunkban közöljük.)
