Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-29 / 282. szám, péntek
Elsőrendű feladat a béke megszilárdítása ÚJ SZÚ 1985. XI. 29. (Folytatás a 4. oldalról) lehetetlen. Ezt teljes felelősséggel kívánom kijelenteni, a nép nevében és legfelsőbb hatalmi szervének a nevében. Megállapodás akkor érhető el, ha abban tekintetbe veszik mindkét fél érdekeit. Az amerikai fél azon igyekezetének, hogy folytatni kívánja a kozmikus fegyverek fejlesztését, csak egyetlen eredménye lehet: gátolja a lázas nukleáris fegyverkezés megállításának lehetőségét. Az ilyen eredmény természetesen keserű csalódást okozna a világ népeinek s meggyőződésem, hogy az amerikai népnek is. Ma reális lehetőség van az atomháborús veszély lényeges csökkentésére, s arra úgyszintén, hogy teljesen felszámoljuk kitörésének lehetőségeit. Ennek a lehetőségnek az elszalasztása végzetes hiba lenne. Reméljük, hogy ami Genfben elhangzott a stratégiai védelmi kezdeményezésről, az nem az amerikai fél utolsó szava. Reagan elnökkel megállapodtunk abban, feladatul adjuk a nukleáris és űrfegyverekről folytatott genfi tárgyalásokon részt vevő küldöttségeinknek, gyorsítsák meg a párbeszédet a két ország között januárban kötött megállapodás értelmében. Ezzel mindkét fél a legfelsőbb szinten erősítette meg: elkerülhetetlenül szükséges a lázas űrfegyverkezés elhárítása, s ezt a kérdést komplex módon, az atomfegyverek csökkentésével kell megoldani. A Szovjetunió éppen erre fog törekedni, s erre szólítjuk fel az Amerikai Egyesült Államokat is. Vállalásunk valódi teljesítésével - amely iránt közösen elköteleztük magunkat - az egész világ népeinek reményeit teljesítjük. Egyre élesebben vetődik fel a nukleáris kísérletek leállításának kérdése. Mindenekelőtt azért, mert ezáltal véget vetnénk az új atomfegyverek fejlesztésének és a már meglévő fajták tökéletesítésének. Továbbá azért, mert a kísérletek, a felújítás nélkül fokozatosan kibontakozna a nukleáris arzenálok elhalásának, az atomfegyverek felszámolásának folyamata. S végezetül azért, mert tovább már nem engedhető meg, hogy az atomrobbantások - s több száz robbantásról van szó - rombolják a mi szép földünket és fokozzák azokat az aggodalmakat, hogy hogyan fognak itt élni az elkövetkező nemzedékek. A Szovjetunió ezért 1986 január elsejéig moratóriumot hirdetett minden nukleáris robbantásra és készen áll a moratórium meghosz- szabbítására, ha csatlakozik hozzá az Egyesült Államok is. Az USA kormányától olyan konkrét és pozitív megoldásokat várunk, amelyek kedvezően nyilvánulnának meg a helyzet egészét tekintve, sok mindenben változást hoznának, és szilárdítanák az országaink közötti bizalmat. Ezt a kérdést Genfben az amerikai elnök elé terjesztettük. Hallgatás volt a válasz. Valóban, a nukleáris kísérletek betiltása ellen lényegében semmilyen ésszerű érv nem létezik. Néha az ellenőrzés nehézségeire hivatkoznak. A Szovjetunió viszont egyértelműen bebizonyította, hogy a nemzeti eszközökkel végzett ellenőrzés teljes mértékben megvalósítható. Az idén észleltünk egy, az USA-ban végzett nagyon kis erejű földalatti atomrobbantást, amelyet nem jelentettek be. Készen állunk arra is, hogy megvitassuk a nemzetközi ellenőrzés megteremtésének a lehetőségét. Ezzel összefüggésben figyelmet érdemelnek azok a gondolatok, amelyeket a hat ország vezetőinek a felhívása tartalmaz. Ez javasolja, hogy országainkban olyan speciális állomásokat hozzunk létre, amelyek az atomrobbantások leállításáról szóló szerződés teljesítését követnék figyelemmel. Az egész világ szót emel a nukleáris kísérletek leállítása érdekében. Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán a napokban fogadtak el ilyen értelmű határozatot. S csupán három ország - az USA, Nagy-Britannia, Franciaország - szavazott ellene. Ez sajnálatos dolog. Azonban még van idő. Gondolom, az USA és más nukleáris hatalmak vezetői kihasználják ezt a lehetőséget, ha a béke érdekeiből fognak kiindulni és megnyilvánul náluk a szükséges felelősség- tudat. Hozzá szeretném fűzni, a mi moratóriumunk érvényben marad, s reméljük, hogy ennek a kérdésnek a megvitatását a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén úgy fogják értékelni, mint sürgős felhívást minden nukleáris kísérlet reális és azonnali betiltására. A Szovjetunió a lázas fegyverkezés minden irányát felölelő - legyen szó a földön vagy az űrben folytatott, a nukleáris, vegyi vagy hagyományos fegyverkezésről - javaslatok komplex rendszerét terjeszti elő. Ezeket a konkrét javaslatokat ismerik Bécsben, Genfben és Stockholmban is. Továbbra is érvényben maradnak és teljes mértékben megőrzik aktualitásukat. Külön kell szólni Európáról. Itt most minden korábbinál sürgetőbb az a feladat, hogy ne engedjük meg a katonai konfrontáció szintjének további növekedését. Európa a mi közös hazánk, ahol a földrajzi helyzet és a történelem szorosan összefűzte az országok és népek tucatjainak sorsát. Az európaiak csak kollektíván tudják megőrizni közös hazájukat, jobbá és biztonságosabbá tenni akkor, ha a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés ésszerű normáihoz fognak igazodni. Abból indulunk ki, hogy Európa, amely a kultúrában, tudományban, technikában, a haladó társadalmi gondolkodásban olyan sokat adott a világnak, képes példával szolgálni a fölöttébb bonyolult problémák, a jelenlegi nemzetközi élet problémáinak megoldására is. Ennek alapját tíz évvel ezelőtt teremtettük meg Helsinkiben. Legmélyebb meggyőződésünk, hogy az európai helyzet pozitív alakulásával végső soron az egész világ csak nyerhet, beleértve az Egyesült Államokat is. Annak jegyében dolgoztunk és dolgozunk, hogy az európai földrészen, amely oly sokat szenvedett, energikusabban szilárduljanak az enyhüléspolitika alapelvei, hogy leküzdjük a múlt káros hatásait, az utóbbi évek konfrontációjának következményeit. Külön szeretnék szólni a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról. Sok nyugati országban a vállalkozók körei szélesebb gazdasági kapcsolatokat szeretnének velünk létesíteni. E körök befolyásos képviselőitől hallottam, hogy készek kiterjedtebb kontraktusokat kötni, s megkezdeni a nagy és közös tervek kidolgozását. Véleményem szerint egyszerűen értelmetlenül cselekednek azok a politikusok, akik korlátozni szeretnék ezeket a természetes törekvéseket a kereskedelmi együttműködésre abban a reményben, hogy valakit „megbüntetnek“, hogy ártanak a partnereknek. Az ilyen politika már régen túlhaladott. Sokkal hasznosabb valami másra törekedni, arra, hogy a kereskedelem és a tudományos-műszaki csere szilárdítsa az egyetértés és a bizalom anyagi alapjait. Európában és más földrészeken a tartós békéért és a népek közti együttműködésért folytatott harcban továbbra is szorosan együttműködünk szövetségeseinkkel - a Varsói Szerződés országaival, a szocialista közösség minden államával. A Varsói Szerződés tagországai semmilyen körülmények között sem áldozzák fel nemzeteik biztonságát. Egyre inkább egyesítik erőfeszítéseiket a KGST keretében, a tudományos-műszaki haladás és a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása során. A nemzetközi kapcsolatok egészségesebbé tétele szempontjából rendkívüli jelentősége van az el nem kötelezett országok mozgalmával folytatott együttműködésnek, beleértve a sokoldalú együttműködést az Indiai Köztársasággal, melynek népe és vezetése iránt a legmélyebb tiszteletet érezzük. A szovjet vezetés nagy jelentőséget tulajdonít Ázsiának és a csendes-óceáni térségnek. Ázsiában vannak a Szovjetunió leghosszabb határai. Hűséges és megbízható szövetségeseink is vannak itt - a szomszédos Mongóliától egészen a szocialista Vietnamig. Rendkívül fontos elérni azt, hogy ez a terület ne legyen sem a feszültség forrása, sem pedig a katonai konfrontáció szférája. Azt kívánjuk, hogy a béke, a jószomszédi kapcsolatok, a kölcsönös bizalom és együttműködés érdekében tovább bővüljön a politikai párbeszéd e térség minden állama között. Üdvözöljük a Kínai Népköztársaság álláspontját, amely elutasítja a világűr militarizálását, valamint azt a kijelentését, hogy elutasítja az atomfegyver elsőkénti alkalmazását. A Japánnal való kapcsolatok javítása mellett vagyunk, s meggyőződésünk, hogy erre van reális lehetőség. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy országaink majdnem közvetlen szomszédok. Az alapvető kérdésben - a nukleáris veszély elhárításában - a Szovjetunió és Japán érdekei nem különbözhetnek. Az egyenjogú együttmüködés kapcsolatait építjük Latin-Ameri- ka, Afrika és a Közel-Kelet számos államában. A Szovjetunió továbbra is céltudatosan fog munkálkodni e kapcsolatok,fejlesztésén. Nagyra értékeljük azokat a szoros kötelékeket, amelyek a világ különböző térségeiben a szocialista orientációjú országokkal jöttek létre. Napjainkban a világ népei elótt számos olyan probléma áll, amelyeket csakis közösen és békében lehet megoldani. Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek gyakorlatilag még nem ismerték a komoly ökológiai problémákat. A mi nemzedékünk viszont az erdők tömeges pusztulásának, az állatok kihalásának, a folyók és egyéb vízforrások mérgezésének, a sivata§ ok terjedésének lehet a tanúja, s milyen világot ismernek majd meg a jövő nemzedékei? Képesek lesznek-e élni benne, ha nem vetnek véget a természet könyörtelen pusztításának, ha napjaink gazdasági, műszaki és tudományos sikerei nem az ember létfeltételeinek és fejlődésének, a környezet védelmének biztosítását szolgálják, hanem a pusztító eszközök tökéletesítését? Vagy vegyük az energetikát. Eddig lényegében a föld mélyének kincseiből élünk. Azonban mindaz, ami közvetlenül a felszín alatt volt található, lassan kimerül, s a további kiaknázás egyre költségesebb és nehezebb. Emellett ez a forrás nem kimeríthetetlen. Veszélyes megrázkódtatásokkal fenyeget a magasan fejlett kapitalista országok kis csoportja és azon fejlődő államok - s ezek alkotják a nagy többséget - között egyre növekvő szakadék, amelyeknek a nyomor, az éhezés és a kilátástalanság jutott osztályrészül. A világ e két pólusa között húzódó szakadék állandóan mélyül, kapcsolataik egyre kibékíthe- tetlenebbek. Mások nem is lehetnek mindaddig, amíg a fejlett kapitalista országok nem változtatnak önző politikájukon. Az emberiség ma képes lenne mindezeknek a problémáknak a megoldására, ha egyesítené erejét és értelmét. Akkor a civilizáció fejlődésében újabb csúcsokat lehetne meghódítani. A militarizmus a nemzetek ellensége. Esztelen a lázas fegyverkezés, amelyet a hadiipari komplexum nyereséghajhászása ösztönöz. Minden ország és nép létérdekeit veszélyezteti. Tehát amikor azt ajánlják nekünk, hogy a nukleáris fegyverek felszámolása helyett növeljük a lázas nukleáris fegyverkezést kiterjesztve a világűrre is, határozottan nemet mondunk. Nemet mondunk, mert a fegyverkezés az eszközök további értelmetlen pazarlását jelenti. Nemet mondunk, mert a fegyverkezés a világot fenyegető veszély további fokozását jelenti. Nemet mondunk, mert az élet nem kíván versengést a fegyverek terén, hanem együttműködést a béke javára. A Szovjetunió határozottan síkraszáll a nemzetközi helyzet ilyen irányú fejlődése mellett. A Szovjetunió kezdeményezésére a különböző országok tudósainak részvételével megkezdődött a Tokamak termonukleáris reaktor terveinek előkészítése, amely lehetővé teszi az energiaprobléma radikális megoldását. A tudósok véleménye szerint már ebben az évszázadban létre lehet hozni a „földi napot“ - a termonukleáris energia kimeríthetetlen forrását. Megnyugvással szögezhetjük le, hogy Genfben megegyezés született e fontos munka folytatásáról. Országunk az ENSZ-ben előterjesztette a világűrben folytatandó együttműködés széles körű programját, javasolta olyan nemzetközi úrszervezet létrehozását, amely koordinálná az országoknak a világűr kutatásával és kihasználásával kapcsolatos erőfeszítéseit. A lehetőségek e téren valóban kimeríthetetlenek. Ide tartoznak a tudományos alapkutatások és ezek eredményeinek alkalmazása a geológiában, orvostudományban, a klíma és az életkörnyezet kutatásában, valamint az anyagismeret terén. Ide tartozik továbbá az átfogó műholdas távközlési rendszerek létrehozása, a földfelszín űrből történő vizsgálata. S végül ide tartozik az új űrtechnika létrehozása és kihasználása - beleértve a nagy tudományos űrállomásokat, - s a jövőben a föld körüli térség indusztria- lizálását - minden nép érdekében. A „csillagháborús“ tervekkel szemben ez a reális alternatíva, amely az egész emberiség békés jövőjét célozza. A Szovjetunió egyike volt a világóceán kincsei gazdaságos kihasználása alapelveiról szóló nemzetközi konvenció aláíróinak. E feladat teljesítésének ugyancsak nagy jelentősége van az emberi civilizáció fejlődésének biztosítása, a mai társadalom lehetőségeinek bővítése és meghatványo- zása szempontjából. Az egész világ - beleértve a kapitalista világot is - elé terjesztjük a kölcsönösen előnyös együttműködés széies körű, hosszú távú és sokoldalú programját, amely tekintetbe veszi azokat az új lehetőségeket, melyeket a tudományosműszaki forradalom korszaka nyitott az emberiség elótt. E program megvalósításában is nagy szerepe lehetne két olyan ország együttműködésének, mint a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok. A mi politikánk világos. Ez a béke és az együttműködés politikája. Elvtársak! Külpolitikánk sikerei a szocialista rendszer belső lényegéből erednek. A kommunista párt jól tudatosítja a bel- és külpolitikája iránt megnyilvánuló össznépi támogatást, s nagyra becsüli azt. Ez a támogatás az emberek millióinak mindennapi konkrét munkájában nyilvánul meg. A népgazdaságban elért eredmények nemcsak gazdaságiak, hanem jelentős erkölcsi és politikai eredmények is, amelyek tanúsítják, hogy hűek vagyunk irányvonalunkhoz. Fontos, és nem könnyű feladatok várnak ránk. Lenin azonban arra tanított, hogy ami nem köny- nyű, az még nem teljesíthetetlen. Fontos az a bizonyosság, hogy a helyes utat választottuk és ez a bizonyosság százszorosán felerősíti a forradalmi energiát és a forradalmi lelkesedést. Ilyen bizonyossággal, amely meghatványozza erőnket, rendelkezik a párt és a szovjet nép is. Meggyőződésünk, hogy minden kommunista, minden munkás, minden paraszt, mérnök és tudós, minden munkakollektíva teljesíti kötelességét, tudatosítva a haza iránti nagy felelősségét. Meggyőződésünk, minden munkahelyen mindent megtesznek annak érdekében, hogy az 1986-os évre szóló terveket sikeresen teljesítsék és túlteljesítsék, hogy országunk még gazdagabb és erősebb legyen, hogy szilárduljon és győzzön a világbéke. Mihail Gorbacsov beszédét gyakran kísérte hosszan tartó taps. A Legfelsőbb Tanács képviselői az ülésszakon (Telefoto: ČSTK)
