Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-04 / 260. szám, hétfő
A prágai Odeon könyvkiadó már hosszú évek óta a klasszikus és modern világirodalom egyik legjelentősebb cseh közvetítője. A kiadó könyveinek rendkívüli népszerűségét a vitathatatlan értékű klasszikus alkotások mellett a modern világirodaterton, Thomas Mann, Robert Merle, Németh László, Leo Rostén, Henryk Sienkiewicz, Patrick White, Peres Zejthunjan, a Grimm-testvérek, Friedrich Katz, Ljuba Klosova, Karel Hynek Má- cha, Eva Petrová és Jan Tomeš egy-egy művét jelenteti meg. Az előzetes megrendelések alapján a legnagyobb érdeklődés az ausztráliai Nobel-díjas író, Patrick White művét előzi meg. Ezt közvetlenül Németh László Irgalom című regénye követi. Nagy érdeklődésre tart számot Leó Rostén groteszk írása is, amelyben Kaplan úrnak, az örökös New York-i diáknak viszontagságait, további kalandjait követhetjük nyomon. Érdekes, hogy az utóbbi évekhez képest csökkent az érdeklődés Graham Greene és Világirodalom - cseh nyelven lomból készülő, nagy szakértelemmel válogatott müvek és kiváló műfordítások biztosítják. Emellett közkedveltek jó minőségű, gazdag képanyagú művészettörténeti publikációik, melyek közül kiemelkedik a tíz kötetben, immár második kiadásban megjelenő Művészettörténet (Déjiny uméní), a kiváló spanyol művészettörténész, Jósé Pijoan, alkotása vagy a Nemzeti Galéria (Národní galérie) című kötet, amely a cseh kép- zó- és szobrászművészet kiemelkedő alkotásait mutatja be az érdeklődőknek. Ez utóbbi, több kötetre tervezett kiadvány első része az 1984-es évben a kiadó díját is elnyerte. Az Odeon könyvkiadó egyik legnépszerűbb sorozata az Olvasók klubja (Klub őtenáfű). A sorozat könyveit megrendeléses alapon kaphatja kézhez az olvasó. Az egyes kötetek példányszámát a beérkezett rendelések szabják meg. A legalább három kötetet megrendelő klubtagok ajándék- könyvet kapnak. A sorozat 1986-ban Henri Bos- co, Francis Scott Fitzgerald, Graham Greene, Gilbert Keith ChesMADÁCH NAPTÁR 1986 Egy kalendáriumnak sajátossága a sokszínűség és a témagazdagság. A Madách Kiadó naptárja minden tekintetben igyekszik az olvasók számára hasznos tanácsokat közölni. Igaz, az idén mintha kevesebb lenne a színes fotó, s a naptári rész is leegyszerűsödött. A napokon és a csillagászati adatokon kívül csupán évfordulókat közöl. így a kalendárium egész terjedelméből nagyobb rész jutott az olvasmányos, tudományos-ismeretterjesztő, szépirodalmi és szórakoztató írásoknak. Figyelemre méltó, hogy a naptár összeállítói az idén határozottan törekedtek csehszlovákiai magyar tematikájú írások közreadására. Gál Sándor: MÉLYUTAK Gál, Sándor a csehszlovákiai magyar irodalom ismert és elismert költője, prózaírója, újságírója. Új kötetének „szerzője“ a délszlovákiai tájakat alaposan ismerő, e tájak valósága iránt szenvedélyesen érdeklődő riporter, aki a félmúlt gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti adalékainak összegyűjtésével kíván hozzájárulni közösségünk társadalmi öntudatának elmélyítéséhez. A Változni és változtatni című riportsorozat azokról a földműves-szövetkezeti elnökökről rajzol portrékat, akik részesei és alkotói voltak a falu szocializálásának, a közös gazdálkodásra való áttérésnek, azoknak a folyamatoknak, melyek alapvetően megváltoztatták a falut, a parasztságot, annak életvitelét, társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetét. Az Emberségből példát című riportsorozat azoknak a pedagógusoknak az életéről, sorsáról és munkájáról próbál számot adni, akik 1948 februárja után a szlovákiai magyar iskoláknak az újjászervezésében szereztek érdemeket. A kötet harmadik ciklusában egy szociografikus írás kapott helyet, a Csereháti krónika, amely a csereháti dombság településeinek múltját, jelenét, tegnapi és mai gazdálkodási rendjét, kulturális életét és közművelődésének állapotát tárja az olvasó elé. írtam egy költeményt“ KERÉNYI FERENC KÖNYVÉRŐL a Nobel-díjas lengyel Henryk Sienkiewicz regényei iránt, akik ezúttal a Tiszteletbeli konzul, illetve a Túzzel-vassal című műveikkel szerepelnek a kiadói tervben. Az öt novella sorozatban a cseh olvasók ezúttal öt portugál szerző kisprózáját találják. A nagy érdeklődés meglepő, hiszen a kevéssé ismert portugál irodalom - politikai okokból - a XX. század egy jelentős részében pszeudo- irodalommá, politikai publicisztikává alacsonyodott. Ennek ellenére ezúttal öt „vérbeli“, igazi portugál művészt ismerhet meg a cseh olvasó. A sorozat ajándékkönyve a neves cseh írónak, a cseh nyelv zsonglőrének, Vladislav Vančurá- nak Szeszélyes nyár című kedves, humoros műve, melyet Josef Čapek színes illusztrációi tesznek még vonzóbbá. Az Odeon könyvkiadó sikere szakavatott szerkesztők, lektorok, külső munkatársak, műfordítók együttes erőfeszítésének eredménye. Tevékenységük sokszínűségéről és színvonaláról nemrégiben a bratislavai kiállításon is meggyőződhettünk. (jen) Madách Imre, a magyar dráma- irodalom nagy mestere írta 1861. november 2-án Az ember tragédi- á/'ával kapcsolatban az alábbiakat Nagy Ivánnak küldött levelében: ,,Már több esztendeénél, hogy készen van. Említettem több ösme- rósöm elótt, hogy írtam egy költeményt... mosolyogtak rá, de elolvasni nem akarta senki. Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátomnak felolvasván s ó sürgetett adnám Aranynak bírálat végett. Oda adtam..." A Tragédia további sorsának alakulásáról valamennyien tudunk egyet s mást. Arról azonban, hogy 1982 tavaszán közgyűjteménybe került egy fontos, a drámai költeményre vonatkozó Madách kéziratlap, ez idáig csak kevesen szerezhettek tudomást. Igaz ugyan, hogy a szóbanforgó dokumentumról Tolnai Vilmos már 1921-ben beszámolt az Irodalomtörténeti Közleményekben, s eme írás nyomán Halász Gábor az 1942-es Madách-összkiadásban újra közzétette a kézirat szövegét, a ,,némileg kusza kéziratlap" sajnos ekkor is csak hibás olvasatával tárult a szakmabeliek elé. Nem csoda, hiszen a Madách Gáspártól Palágyi Lajoshoz került relikviát 1921 - ben Szász Andor könyvgyűjtő megvásárolta, így Halász Gábor ezt valószínűleg nem is látta. 1943-ban a Szász-hagyatékból Vasberényi Gézához vándorolt az irodalomtörténeti értékeket rejtegető papírlap, amely aztán az utolsó tulajdonos halála után méltó helyen, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában kötött ki. De miért is fontos az irodalom- történet számára ez a hosszú utat megtett dokumentum? Nos, mindez kiderül, ha figyelmesen elolvassuk Kerényi Ferenc irodalomtörténész tanulmánykötetét, az „... írtam egy költemény"-t. Az értékes Ján Kalinčiak: TISZTÚJÍTÁS Ján Kalinčiakot (1822-1871) a „szlovák Mikszáthként“ szokták emlegetni. S föművében, a Tisztújításban valóban sok a mikszáthi vonás: a magyar nemességnek, egyfajta kedélyes, „legyintó cinizmussal“ kevert kritikája, az anekdotázás, az erős folklórhatás - mind megannyi Mikszáth-sajá- tosság benne. Mikszáthi a regény meséje is: a nemes Besenyovszky és Potocky família az alispáni székért verseng, s nem minden gúny, kritikai él nélkül szemlélt kortesháború során beteljesedik a gazdag Besenyovszky lány és a szegény nemes Levický István szerelme. De ez a „szlovák Mikszáth“ évtizedekkel előzi meg a magyar klasz- szikust (a Tisztújítás megjelenési éve 1860), s ez a tény sajátos rangot,ad neki a magyar olvasó előtt. képanyaggal és fontos dokumentumokkal illusztrált kiadványt- amely Madách születésének 160. évfordulóján jelent meg- egyébként jól kiegészíti a mellékelt kéziratlap szövege. Tanulmányában Kerényi Ferenc mindenekelőtt leszögezi, hogy 1860. március 26-án a Tragédiának még nem az a változata feküdt az alsósztregovai „oroszlánbarlang“ íróasztalán, amely később Madách saját kezű javításaival Arany Jánoshoz került. A kéziratlap a Tragédia első- javítatlan - „verziójára“ utal. A drámai költemény megírásának kezdő- és záródátumát is „rögzítő mellékterméke“ ez, melyet a Ma- dách-irodalomban eddig tévesen a mű elsó vázlataként tartottak számon. A tévedést Kerényi Ferenc korrigálja; a kéziratlapra vonatkozó végső következtetése ugyanis eltér az eddigi megállapításoktól. Kiderítette például, hogy „nem vázlattal van dolgunk, hanem olyan feljegyzéssel, amely a Tragédia megírása közben, az egyes jelenetek, színek papírra vetésével párhuzamosan született, és a mű belső arányainak megteremtésében, azaz az alkotó munkájának ellenőrzésében játszott fontos szerepet". A Tragédia előmunkálatait tartalmazó vázlatokat Madách ugyanis sorra megsemmisítette. Található viszont a kéziratlap hátoldalán három szövegtöredék, összesen kilenc verssor is. Valamennyi a XI., a londoni szín egyegy szakaszának verzióira utal. Ez csak növeli az említett dokumentum értékét, mivel a három töredék „nemcsak a Tragédia két részlete szövegváltozatának (A két mesterlegény dalának változatáról van szó. - Cs. K. megj.), de az egyetlen ilyen típusú, fennmaradt feljegyzésnek tekinthető". Kerényi Ferenc, aki valamennyi szempontból alaposan szemügyre vette Madách kéziratát, így sum- máza következtetéseit: ,,Kéziratlapunk jelentősége nemcsak abban áll, hogy rögzíti a megírás idejét, hanem abban is, hogy segítségével bepillanthatunk Madách műhelyébe, és tüzetes vizsgálatával olyan kérdésekre adhatnak választ, amelyekre sem az emlékezések sorozata, sem a drámai költemény fennmaradt kézirata önmagában nem képes." Kötetében már maga a szerző is bepillant a titokzatosnak vélt műhelybe, eleget téve ezzel az újabb elvárásoknak is. Kerényi tanulmányának egy-egy fejezete elkalauzolja az olvasót Madách ,, gondokkal terhes, zaklatott emberi és kétségekkel küszködő írói világába". Munkája így többet nyújt ,,egy pusztán szövegfilológiai kérdéssor megválaszolásánál". Mindenekelőtt a nagy mű megírása előtti nehéz évtizedeket, az 1849-1859-es esztendők tragédiáinak sorozatát követi nyomon, bemutatva a ,,magányos műhely“ légkörét is, melynek szellemi végterméke Az ember tragédiája. CSÁKY KÁROLY A megkésett Irodalmi Szemléről Az olvasók bizonyára már keresték, az előfizetők várták az Irodalmi Szemle szeptemberi számát, s valószínűleg nem tudják mire vélni, hogy itt van november, és a 7. száma még mindig nem jelent meg. A lap nyomdatechnikai okokból késik. A Nyugat-szlovákiai Nyomdák komáromi (Komárno) üzeme ugyanis nemrégiben új épületbe költözött, s az átszervezés, a költözés késedelmet okozott. Végül is elkészült a szeptemberi szám, és már a napokban eljut a standokra és a megrendelőkhöz. Miről is olvashatnak majd a 7. számban? Zs. Nagy Lajost köszöntik 50. születésnapján Koncsol Lászlónak a költőhöz írt levelével, Barak László Nekrológ helyett Zs. Nagy Lajosnak című versével, Lacza Tihamér Ceruzarajzok Zs. Nagyról című írásával, valamint Turcsan Lászlónak a költő verseihez készített illusztrációival. KözlikZs. Nagy Lajos Vers a Förtelmes Kaszáló- gépről című új versét is. A 7. szám szépirodalmi anyagai között helyet kapott Rácz Olivér A cockney című elbeszélése, Ozs- vald Árpád két verse és Mészáros László sci-fi novellája. Folytatják Duba Gyula új regényének közlését. A Látóhatár rovatban megemlékeznek a század legnagyobb portugál költőegyéniségéről, Fernando Pessoáról, halálának ötvenedik évfordulóján; ennek kapcsán mutatják be öt mai portugál költő versét. Jakoby Gyulára emlékezik a Napló rovatban Szigeti László. A szerkesztőség ankétot szervezett műkritikánk jelenlegi helyzetéről. Négy kérdéssel fordult irodalmunk képviselőihez irodalom- kritikánk milyenségéről, a kritikai utánpótlás nevelésének lehetőségeiről, a kritikának az író és az olvasó közötti közvetítésben betöltött szerepéről stb. A kérdésekre érkezett válaszokat két részben közlik a Fórum rovatban. A szeptemberi számban Alabán Ferenc, Dénes György, Fónod Zoltán, Klimits Lajos, Mészáros Károly, Rácz Olivér, Révész Bertalan, Szilvássy József és Tóth Károly hozzászólását olvashatják. Ebben a rovatban kapott helyet Fónod Zoltán írása az új helyesírási szabályzatról. A szeptemberi számba Mészáros László írt kritikát Vajkai Miklós Veszteglők és Cúth János Életfa című kötetéről, Szeberényi Zoltán pedig Koncsol László két megjelent verseskötetét elemzi. Remélhetőleg a nyomda késedelme ellenére október végére a 8. szám is megjelenik. Az októberi számban az ötvenéves Tő- zsér Árpádot és Gyimesi Györgyöt, valamint a nyolcvanesztendős Morvay Gyulát köszöntik; megemlékeznek Bábi Tiborról; továbbá Barak László, Gál Sándor, Soóky László és Török Elemér verseit közlik. Megjelenik Dobos László elbeszélése, és folytatják Duba Gyula regényének közlését. Az októberi számban kapott helyet a Holnap rovat, amely Feliinger Károly, Juhász József, Krausz Tivadar, Mázik István, M. Csepécz Szilvia, Ravasz József verseit és Hogya György novelláját mutatja be. Szigeti László Ferdics Gábor grafikáiról, Tóth Károly pedig fiatal alkotóinkról írt Iródia és iródiások címmel. Az ankét a kritikáról Dobos László, Duba Gyula, Lacza Tihamér, és Tózsér Árpád hozzászólásával folytatódik. A kritikai rovatban Dusza István ír Kendi Mária verseiről. A Figyelő rovatban Németh Gyula beszélgetését közlik Plei- dell János festőművésszel, akinek festményeivel az októberi számot illusztrálták. Remélhetőleg a novemberi szám már idejében eljut az olvasókhoz. Abban ízelítőt adnak a szovjet líra és próza új alkotásaiból; Grendel Lajos novelláját és Kulcsár Ferenc versét közlik; megkezdik Koncsol László színes magyar verstanának közlését Ütemező címmel. Megemlékeznek Sáfáry Lászlóról, írásokat közölnek a debreceni Sarló-gyűjteményről, a sziktivkari VI. Nemzetközi Finnugor Kongresszusról, Móricz Zsigmond levelezéséről, a műfordításról, a magyar és szlovák nyelv kontrasztív jelenségeinek középiskolai oktatásáról, nyelvhasználati gondjainkról. Kritikai rovatukban Alabán Ferenc kritika-kötetével és a Magyar Területi Színház mesejáték-ősbemutató- jával foglalkoznak. A decemberi számot a humornak kívánja szentelni a szerkesztőség, feltehetőleg akkor már idejében az olvasókhoz kerül az Iro-, dalmi Szemle. -imÚJ SZÚ 4 1985. XI. 4. ÚJ KÖNYVEK
