Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-26 / 279. szám, kedd
Vérfürdő La Valetta repülőterén Egyiptomi kommandó támadta meg az elrabolt gépet • Mintegy 50 utas életét vesztette (ČSTK) - Az egyiptomi légitársaság Athén és Kairó között közlekedő Boeing 737-es gépének drámája tegnapra virradó éjszaka vérfürdővel ért véget. Az egyiptomi terroristák által elrabolt gép szombaton Málta fővárosában szállt le. La Valettába vasárnap egy speciálisan kiképzett egyiptomi terroristaellenes kommandó érkezett, amely megtámadta a repülőgépet. A lövöldözés során mintegy 50 utas életét vesztette, s ugyancsak meghalt a személyzet két tagja és mind az öt légikalóz. A repülőgép pilótája, aki megsebesült, elmondta, hogy a terroristák három kézigránátot robbantottak fel a gép fedélzetén. A géprablók már korábban hét embert kivégeztek, hogy kikényszerítsék a gép üzemanyaggal való feltöltését. A pilóta a dráma befejezése után három órával tartott sajtókonferencián beszámolt a terroristák kegyetlenségéről. Elmondta, amint a máltai hatóságok nem voltak hajlandók teljesíteni a terroristák követeléseit, fokozatosan megkezdték az utasok „kivégzését“. Vezetőjük valószínűleg őrült volt - mondta a pilóta -, mivel mindegyik kivégzés után énekelni, táncolni kezdett és vicceket mesélt társainak. A lelőtt emberek holttestét azután a repülőgépből egyszerűen kidobta. A máltai hatóságok elhárították magukról a felelősséget az egyiptomi kommandó akciójáért, bár a La Valetta-i kormány korábban egyetértett a támadással. Az amerikai külügyminisztérium támogatásáról biztosította a máltai és az egyiptomi kormány „nehéz döntését“. A géprablások történetének egyik legvéresebb esetét határozottan elítélte az egyiptomi korIrak-lrán Tüzérségi összecsapások (ČSTK) - Az iraki légierő helikopterei vasárnap támadást hajtottak végre a Miszan keleti térségeiben levő iráni állások ellen, adja hírül az iraki hadsereg vezérkarának közleménye. A dokumentumból az is kiderül, hogy az ellenfél az akció során súlyos veszteségeket szenvedett emberélet és haditechnika vonatkozásában egyaránt. Bászra várostól keletre és a front északi szakaszán helyi jellegű összetűzésekre került sor. Az iráni tüzérség lőtte Mandali iraki várost. Az ÍRNA iráni hírügynökség közölte, hogy iráni egységek vasárnap támadást hajtottak végre a front középső szakaszán és veszteségeket okoztak az ellenfélnek emberéletben és haditechnikában egyaránt. A front több szakaszáról tüzérségi összecsapásokról érkeztek jelentések. mány. A Palesztinai Felszabadítá- si Szervezet és Líbia hasonló értelmű nyilatkozatot adott ki. Kairói diplomáciai és katonai forrásokból származó hírek szerint az egyiptomi kormány már vasárnap harckészültségbe helyezte a hadsereget. Megerősített egységeket vezényeltek a líbiai határhoz. A líbiai televízió a JANA hír- ügynökségre hivatkozva közölte, hogy Szidi el-Barrani térségében, a líbiai határ közvetlen közelében egyiptomi harci helikoptereket szállító repülőgépeket és vadászbombázókat vontak össze. Líbia élesen elhatárolta magát az elsősorban az amerikai és brit titkos- szolgálatok által terjesztett rágalmaktól, miszerint Tripolinak köze lenne az egyiptomi repülőgép elrablásához. A géprablást viszonylag hamar az „Egyiptomi Forradalmárok“ nevű illegális szervezet vállalta magára. Megid külügyminiszter párizsi sajtókonferenciáján azt mondta, tudomása szerint ilyen szervezet Egyiptomban nem létezik. Libanon A drúzok és a síiták vezetője megállapodott a tűzszünetben (ČSTK) - Valid Dzsumblatt, a libanoni Haladó Szocialista Párt és Nabih Berri, a síita Amal mozgalom elnöke vasárnap megállapodást kötött arról, hogy azonnal megszüntetik a két szervezet fegyveres egységei közötti összecsapásokat, amelyek a múlt hét közepén különös hevességgel robbantak ki. A két politikus arról is döntött, hogy szervezeteik 300 főt számláló különleges rendfenntartó egységeket hoznak létre, amelyek a tűzszünet megtartását fogják ellenőrizni. Ezek az egységek utasítást kaptak arra, lőjenek le mindenkit, aki ismét lövöldözni kezd a városban vagy utcákat barikádoz el, embereket rabol el stb. Ennek ellenére Bejrút nyugati részében még tegnapra virradó éjszaka is szórványos lövöldözéseket lehetett hallani. A libanoni katonai és egészség- ügyi szervek közölték, az elmúlt napokban folytatott heves utcai harcokban, amelyekben a szembenálló felek harckocsikat, ágyúkat és aknavetőket is bevetettek, legkevesebb 65-en életüket vesztették, 300-an megsebesültek. Még szombaton történt, hogy álarcos fegyveresek mintegy 300 embert elraboltak, mindkét szembenálló fél táborából. A hétvégi nyugat-bejrúti harcok egyik sebesültje egy égő házból menekül (Telefoto - ČSTK) KÖZÉP-AMERIKA Washington akadályozza a válsághelyzet békés rendezését (ČSTK) - A nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front központi lapja, a Barricada a közép-amerikai rendezés lehetőségeivel foglalkozik. A lap rámutat, az a körülmény, hogy az amerikai Kongresszus újabb katonai segélyprogramot hagyott jóvá a nicaraguai ellenforradalmárok számára, azt bizonyítja, az USA mindent megtesz a válsághelyzet békés rendezése ellen. A törvény- hozás döntése jelzi azt is, hogy Washington meg akarja bosszulni az ellenforradalmi bandákra a közelmúltban mért megsemmisítő csapásokat. Greenpeace-ügy Új-Zéland nem enyhíti a francia titkosügynökök büntetését Újabb kísérleti atomrobbantás a Mururoán ÚJ SZÚ 1985. XI. 26. (ČSTK) - David Lange új-zélandi kormányfő tegnap kijelentette, hogy kizárt annak a közelmúltban tízéves börtönbüntetésre ítélt két francia titkosügynöknek korábbi szabadon bocsátása, akiket a Rainbow Warrior hajó elleni merényletben való részvétel vádjával állítottak bíróság elé. Paul Quiles francia hadügyminiszter az ítélethozatal után kijelentette, hogy Párizs megpróbálja kieszközölni a két ügynök mielőbbi hazatérését. Párizsban olyan követelések is elhangzottak, hogy Franciaország rendeljen el gazdasági szankciókat Új-Zéland ellen, ha Wellington nem lesz hajlandó Dominique Prieure-t és Alain Mafartot büntetésük letöltése előtt szabadon bocsátani. Az új-zélandi törvények szerint leghamarabb öt év múlva lehetne szó az elítéltek büntetése hátralevő részének elengedéséről. Franciaország a csendes-óceáni Mururoa korallzátonyon tegnap újabb föld alatti atomrobbantást hajtott végre. A hét kilotonna rob- banóerejú kísérlet immár a 7. volt ebben az évben. Hirosima és Nagaszaki japán városok polgármesterei tegnap erélyesen tiltakoztak a francia nukleáris kísérlet miatt. Franciaország tokiói nagykövetéhez intézett táviratukban felháborodásukat fejezték ki amiatt, hogy Párizs figyelmen kívül hagyja a térség népeinek atommentes övezet létrehozására irányuló törekvéseit. A közép-amerikai konfliktus békés rendezéséről csak akkor lehet megállapodást elérni, ha az Egyesült Államok megváltoztatja a forradalmi Nicaragua elleni eddigi felforgató politikáját - írja a Barricada. A Mexikói Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága hétvégi ülésén a többi között a középamerikai helyzettel foglalkozott. A mexikói kommunisták úgy vélik, a térség munkáspártjait és antiimperialista mozgalmait, valamennyi demokratikus és haladó erejét konszolidálni kell a sikeres harc érdekében. A párt elítéli az Egyesült Államokat agresszív politikája miatt. Felszólítja az amerikai kormányt, szüntesse meg a Nicaragua elleni felforgató tevékenységét. A központi bizottság ülésén elfogadott határozat leszögezi, a párt a parlamentben törvényjavaslatot terjeszt elő Mexikó semlegességének kinyilatkoztatásáról. A perui baloldal javaslata (ČSTK) - A perui Egységes Baloldal koalíció, melynek tagja a kommunista párt is, Limában hétfőn kiadott nyilatkozatában a dolgozók helyzetének javítását célzó mélyreható változásokat szorgalmazott. A dokumentum hangsúlyozza, az ország külföldi adósságainak problémáját úgy kell megoldani, hogy ne szenvedjen csorbát Peru szuverenitása. A koalíció a 14 milliárd dollárra rúgó tartozások törlesztésének öt évre való befagyasztását javasolja. Észak-írország SOHA? „Never, never, never!”, azaz „Soha, soha, soha!“ - ezt ordította a tévébeszámoló tanúsága szerint teli torokból lan Paisley lelkész híveinek vasárnapi belfasti több ezres tüntetésén. Az észak-íror- szági (ulsteri) protestáns szélsőséges erők vezéralakja ezzel azt adta értésre: sosem fogadja el London és Dublin egyezségét Uls- terról, amelyet Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír miniszterelnök írt alá november 15-én egy Belfast melletti kastélyban. Észak-írország már hosszú évek óta a terror, a tragédia szinonimája, s a helyszíni tudósításokban is a leggyakrabban szereplő szó a pokol és a zsákutca. A vallási köntösben jelentkező, ám valójában társadalmi-gazdasági okokra visz- szavezethetó ellenségeskedések történelmi gyökerei a század első évtizedeibe nyúlnak vissza 1921 -ben jött létre az ír Szabadállam, azonban a sziget északi része (hat grófság) továbbra is Nagy-Britannia tartománya maradt. A déli résztől eltérően itt többségbe kerültek az angol és skót telepesek protestáns vallású leszármazottai (az arány ma kettő az egyhez). Az ulsteri katolikus kisebbség életkörülményei összehasonlíthatatlanul rosszabbak voltak (s azok ma is) a brit koronához tartozás fenntartását valló, azaz az unionista protestánsokénál. Mivel a helyzet javulásának még a reménye sem látszott, a hatvanas években a katolikus kisebbség jogfosz- tottságának megszüntetését célzó polgárjogi mozgalom egyre gyakrabban nyúlt a fegyverekhez. Az IRA, az ír Köztársasági Hadsereg így fokozatosan terrorszervezetté alakult, s egyre több hívet szerzett az Írországhoz csatlakozást szorgalmazó eszméinek. Londonderryben 1968 nyarán a katolikus gettók lakói békés tüntetésen követelték helyzetük javítását, ám protestáns rohamosztagok támadtak rájuk, s a véres terror és ellenterror kisebb-na- gyobb szünetekkel azóta is tart. A brit kormány 1969-ben vezényelt katonaságot Ulsterbe azzal az ürüggyel, hogy megakadályozza a felekezeti összetűzéseket. A rendcsinálás helyett azonban a brit katonák is a gyilkosságok, mészárlások részeseivé váltak (emlékezetes az 1972-es „véres vasárnap", amikor 12 katolikus tüntetőt lőttek le). Dublin Írország részének tekintette Ulstert, s nem titkolt célja volt mindig is, hogy a két országrészt egyesítse. London viszont azt hangoztatta, az ír Köztársaságnak semmi köze az ulsteri ügyekhez. Miközben a kérdés egyre rontotta a viszonyt a két ország között, Észak-Írországban folytatódott az IRA-terroristák és protestáns ellenlábasaik kölcsönös öldöklése, s a katolikus lakosság körében mindinkább nőtt a szélsőséges erőkkel rokonszenvezők tábora (különösen azután, hogy a Maze börtönbeli éhségsztrájkok során 1981-ben tucatnyi IRA-tag vállalta az önkéntes halált). Valamilyen megoldást kellett végre keresni, mert az eddigi londoni intézkedések (pl. nagyobb autonómia, helyi parlament létrehozása Ulsterben stb.) inkább visszájukra fordultak, ugyanis nem a probléma gyökerét, tehát a társadalmi-gazdasági viszonyokat igyekeztek gyógyítani. A Dublin és London között most kötött megállapodást 15 hónapig tartó bonyolult és kemény alkudozás előzte meg. Mindkét fél engedett korábbi álláspontjából, s ennek eredményeképp jöhetett létre az egyezség, amely - Írország kettészakí- tása óta első ízben - „beleszólást“ enged az ír Köztársaságnak Ulster ügyeinek irányításába. Ennek intézményes formája egy ún. kormányközi konferencia, vagyis ír és brit miniszterekből álló tanácskozótestület lesz, amely a vitás kérdések megtárgyalása útján a két nagy vallási csoport össze- békítésének előmozdítását fogja szem előtt tartani. Dublin emellett véleményt nyilváníthat a brit kormány északír ügyekkel megbízott minisztere által kinevezett szervek összetételére és feladatkörére vonatkozóan. A leglényegesebb, hogy a megállapodás nem változtat Ulster jogállásán, tehát a hat grófság továbbra is Nagy-Britannia része marad. Az elszakadásra, illetve az Írországhoz való csatlakozásra csak akkor kerülhet sor, ha a lakosság többsége népszavazáson dönt erről. Dublin tehát ebben a kérdésben sokat engedett, ugyanakkor Londonnak nem esett nehezére ez a megfogalmazás, mivel a protestáns többség maradéktalanul a Nagy-Britanniával való unió híve. Az angol-ír megállapodás kiterjed a terrorizmus leküzdésére, a bírósági szervek és a rendőrség együttműködésére, illetve közös gazdasági és szociális programokra is. Az ennek megfelelő gyakorlati lépéseket a későbbiekben konkretizálják. A dokumentum Dublinban és Londonban hangoztatott célja az, hogy jobb feltételeket teremtsen a további lépésekhez, és stabilizálja az észak-írországi helyzetet. A valódi problémákra nem kínál gyors gyógymódot, jelentősége arra korlátozódik, hogy jelzi az ír Köztársaság és Nagy-Britannia készségét az együttműködésre ebben a bonyolult kérdésben. Ez azonban kevésnek mutatkozik, s emellett maguk az érintettek sem fogadják az angol-ír megállapodást megértéssel. A már említett Paisley lelkész szerint a megállapodás „árulással ér fel“, az Ulster fölötti brit felségjogok feladását jelenti. A protestáns unionista pártok azzal fenyegetőznek, 15 képviselőjük kivonul a londoni alsóházból. Az „Ulsteri Szabadságharcosok“ nevű protestáns terrorszervezet pedig kilátásba helyezte: leszámol mindazokkal, akik a megállapodás végrehajtása céljából beteszik Belfastba a lábukat. A katolikusok terrorszervezete, az IRA és annak politikai szárnya, a legálisan működő Sinn Fein párt szintén elutasítja a szerződést, mert az szerintük gátolja céljukat, vagyis az ír sziget egyesítését. Thatcher asszonyt és Fitzgeraldot ugyancsak bírálatok érik otthon (Haughey korábbi ír kormányfő, a jelenlegi ellenzék vezére egyebek között azt hangoztatta, ha ismét kormányra kerül, felülvizsgáltatja vagy felmondja a mostani megállapodást). A protestáns szervezetek 1974- ben már meghiúsítottak egy hasonló megegyezési kísérletet: az akkori általános sztrájkjuk nyomán a káosz lett úrrá Ulsteren, s újjáéledt a terrorhullám. S mi lesz most? A szélsőséges erők mozgolódása semmi jót nem jósol. PAPUCSÉK GERGELY
