Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-25 / 278. szám, hétfő
A budapesti Gondolat kiadó Német' Lászlóné Démusz Ella és dr. Lakatos Istvánné Németh Ágnes válogatásában- összeállításában jelentette meg a Németh László élete képekben című fényképalbumot. A borítón az író megfontolt-kiegyensúlyozott, elmélyültséget sugárzó arca fénylik az előtérbe. Ez a kép tiszteletteljes magasztosságot, lenyűgöző nagyságot, igaz emberséget is hordoz magában. Német László valódi mauzóleuma ez a „könyv“. Kitűnő és gondos nyomdatechnika, klasszikusan arányos fejezetcímek és minden diszharmóniát kerülő képelcímú önállóan szerkesztett lapról is. Miként a képekből kiderül, az „organizátor“ körül pezsgett az élet. A kultúra elnyűhetetlen fák- lyavivóje volt, nem sajnálta erejét és energiáját, sem gyakori kudarcait és „meddő“ törekvéseit. A legnagyobb vitát A minőség forradalma című tanulmánya váltotta ki. A kötetben megtalálhatók a népi irodalom dokumentumai is: a szociográfiai munkák fotói, valamint vallomások és emlékezések. A Németh László-albumban színházi bemutatók plakátjai és színpadi jelenetek is megtalálhatók: a „legtökéletesebb“, a Galilei, a leginkább „lefitymált szövegű“, a Nagy család, s a továbbiak - Széchenyi, A két Bolyai, Pa- pucshós, Villámfénynél, vagy a Ghandi halála. A II. Józsefről így nyilatkozik: „Tán egyetlen darabom sincs, mely ennyire egyetlen szerep...“ S a folytatás: „II. József történetét ebbe a drámába ott vettem fel, ahol a török háborúból betegen hazajön. Egy éve van még hátra, amely alatt ingó életművéért hadakozhat: ennyi volt akkori számításom szerint az én időm is.“ A török kor és bukása Egy múzeumi kiadványról Egy élet képekben A Németh László-albumról rendezés. Értő, okos és szeretettel! jegyzetfoszlányok, frappánsan megfogalmazott képaláírások. A kilenc részre tagolt emberi sors periódusainak egy-egy állomását is szimbolizálják a képek: a bölcsőtől a koporsóig. A pár mondatos eszmefuttatások (könyveiből kiragadott jellegzetes részek) a vallomások én-jellegét is meghagyják, mintha az összeállítók illetéktelennek tartották volna önmagukat nélküle nyilatkozni. A fényképalbum az életpálya vázlatán kívül tükre a társadalmipolitikai változásoknak is - tények és (József Attila szavával) „valóságdarabok“ hullanak itt az ember elé. Bemutatja „ember- és népnevelő“ polémiáit, népi irodalmi törekvéseit, művei születésének körülményeit, a családi környezetet, fordítói tevékenységét, tanári pályafutását a hódmezővásárhelyi leánygimnáziumban, drámaírói rátermettségét és barátságait-ba- rátkozásait. A fényképek egymásutániságukban szinte semmiféle apró mozzanatot nem hagynak figyelmen kívül. Soruk a dédszülök portréival, meg önéletrajzi megnyilatkozásokkal kezdődik. „Én nem vagyok tiszta művész, s nem akarok csak művész lenni. Adósuk vagyok mindazoknak, akik úgy hányódnak, kallódnak, mint én...“ Irodalomtörténeti tény: a Hor- váthné meghal című novellával tört be a zajos irodalmi életbe. Egyszerre több újságnak is munkatársa volt. A gyűjteményes fényképalbum minden jelentősebb megmozdulásról tudósít, különféle vitákat elevenít fel, szól a Tanú Németh László életműve: nyolc nyugat-európai és kilenc kelet-európai nyelven jelent meg, többnyire regényem, s ha a készülő svéd és japán fordítást, no meg a magyart hozzávesszük, kihozhatjuk a húszat. Az országok: Portugáliát és Görögországot kivéve egész Európa s az Egyesült Államok.“ Műfordításai közül talán a leg- monumentálisabb vállalkozás az Anna Karenina volt, de magyarra ültette át többek között Wilder Caesarai és Jirásek Sötétségét. Műfordításaiért a Szovjetunió a Megbecsülés Jele érdemrenddel tüntette ki. „Az, hogy régi vonzalmaimat s eredményeimet a Szovjetunióban is észrevették, nem remélt ráadás volt. “ Egészségi állapota egyre rosz- szabbra fordult - a hipertónia a vérzések szakaszába ért. Az utolsó képsorokra az elmúlás bánata telepedik, de intermezzóként még felbukkannak a boldog-békés sajkódi napok és esték. A képeket nézegetve egy ismerősre bukkanok; Német László baráti szeretettel fogja át Fábry Zoltán vállát a stószi kertben. Mindketten egy jobb kor emberéért küzdöttek... A fényképalbum tökéletesen igazolja: Németh László sohasem adta fel a harcot, s még legnehezebb időszakában is a megkezdett, igaznak vélt útján haladt. Az életmű egésze végül is ót igazolta. Szellemisége évtizedekre ízlésirányt befolyásoló és meghatározó. KÖBÖLKÚTI JÓZSEF A közel másfél évszázados oszmán-török uralom alóli felszabadulás (1685. augusztus 19-én) 300. évfordulójára, az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Múzeum és a Városi Nemzeti Bizottság közös kiadványaként jelent meg, Vojtech Kopčan (történész) és Blaskovics József (turkológus) kitűnő tanulmánya Érsekújvár a török megszállás alatt (1663-1685) címmel. Köztudott, hogy a korabeli, ok- és röpiratok Érsekújvárt „a legfőbb magyar erősség “-ként tartották számon. Az egyre terjeszkedő török hódítókkal szemben az esztergomi érsek úgy igyekezett megvédeni e sűrűn lakott és természeti javakban viszonylag gazdag területet, hogy a Nyitra folyó jobb partján, Nyárhíd falva mellett, 1545-ben egy palánkvárat építtetett. Miután kiderült, hogy ez az erőd az akkori hadászati követelményeknek nem felel meg, helyette - az olasz Ottawio és Giullio Baldigaro építészek tervei alapján- egy komoly stratégiai jelentőségű és „korszerű“, reneszánsz erőd (kőből, téglából) építésébe kezdtek, amelynek munkálatai 1573-tól egészen 1580-ig tartottak. A kiadvány bevezető részében sok mindent megtudhatunk az érsekújvári erődről, annak külső- és belső elrendezéséről („Szabályos hatszögalakban épült, erős várfalakkal és a tüzérség számára füles bástyákkal. A várfalakat a Nyitra folyóval összekötve, széles vizesárok övezte.“). De tudósít az erőd belső életéről, gondjairól és védőiről is. (Pl. 1655-ben Forgách Ádám várkapitány 1000 huszárja és 500 gyalogosa képezte a vár őrséget.“) Az érsekújvári erőd- a Bécs elfoglalására indított hadjárat során - 1663. szeptember 26-án török kézre került. Sőt, mi több, a nagy hadjárat végkifejleteként az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári békeszerződés hosszú „huszonkét évre megpecsételte Érsekújvárnak és környékének sorsát.“ E tanulmány legfőbb erényei közé sorolható, hogy az anyag jelentős része nemcsak a történelmi művekből már ismert „háborús>“ és „politikai“ viszonyok bemutatására szorítkozik, hanem az egyszerű nép, a falusi jobbágyság sorsát, életét és munkáját is kiemelten taglalja. Igy objektív képet kapunk a lakosság számáról, a termelésről, az adózásról és a sanyargatás legkülönbözőbb formáiról, hiszen ezeknek ösz- szessége képezte a törökök jövedelmét. Nem kis mértékben gyarapodnak ismereteink az ,,Újvári ejálet“ (tartomány) hétköznapjairól, az ún. „békés korszakról“. De, ez a színlelt nyugalom és látszólagos béke, korántsem fedi a valóságot, hiszen „A fennmaradt írások számos adattal szolgálnak az oszmán, és a hazai katonák közötti összeütközésekről, de nyílt csatározásokról is szólnak“. A tanulmány befejező részében részletesebben olvashätunk az érsekújvári vár ostromára történő előkészületekről, „amelyet fokozatosan a birodalom további hadtestei is megerősítettek, úgyhogy a vár körülzárásában mintegy 43 ezer katona vett részt“. A végső támadást Rummel bajor vezérezredes és gróf Scherffenberg tábori fegyvermester háromezer fős csoportja, 1685. augusztus 19-én indították meg, és „a rohamozó sereget már nem lehetett megállítani.“ Az érsekújvári erődben fészkelő törökök megadták magukat, „a császári zászlókat a várfalra tűzték, és E. Caprara tábornagy (...) a győzelem hírét küldhette Bécsbe.“ E hasznos tanulmányt, amely történelemre tanít, a hátsó lapokon a XVI. és XVII. századból származó rézmetszetek és rajzok, valamint a felhasznált irodalom jegyzéke gazdagítja. Negatívumként mindössze annyi hozható fel, hogy a tanulmány mellől hiányoznak a jegyzetek, valarrtint a terminológiai szójegyzék, annak ellenére is, hogy az idegen (török) szavak megfelelője zárójelben fel van tüntetve (bár nem minden esetben). Mindent egybevetve dicséretes tett, hogy az érsekújvári múzeum a tanulmányt 2000 szlovák nyeK/ú és 2000 magyar nyelvű példányban adta ki. VÖRÖS PÉTER Világkönyvtár • Robin Hood, a kommunista - ezzel a címmel számolt be Lev Tokarev arról a moszkvai sajtókonferenciáról, amelyet a Knyiga kiadóban tartottak. A beszélgetés témáját az a „tisztogatás" adta, amely az Egyesült Államokban és más országokban az utóbbi időben zajlik. Ennek során nemcsak Robin Hoodot gyanúsítják azzal, hogy a ,,törvénytelenséget, az erőszakot és a kommunizmust népszerűsítettehanem 1981 óta a világ más országaiban is mintegy 600 művet tiltottak "be (köztük olyan szerzőkét, mint Shakespeare, Twain, Steinbeck, Hemingway, Vonnegut). A cikk szerzője Ehrenburgot idézi: ,,A világkultúrának olyan ütőerei vannak, amelyeket nem lehet büntetlenül felvágni." • A közelmúltban jelent meg Balogh Edgár romániai magyar író Hídverők Erdélyben 1944—46 című publicisztikai kötete. Ebben a könyvben ^azokat az időket idézik fel cikkei, amikor kiépítették a magyar iskolahálózatot, megindították a magyar könyvkiadást és megszervezték a magyar kulturális intézményeket. 1957-tól az újra kiadott Korunk főszerkesztő-helyettese volt Nyugdíjba menése után, 1971 óta megszakítás nélkül írja emlékiratait, szerkeszti a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont. >-dÚJ KÖNYVEK BETTES ISTVÁN: Két bukfenc között Bettes István a Főnix Füzetek sorozatban debütált, s kötetét igen kedvezően fogadta mind az irodalomkritika, mind az olvasóknak a jáfékos, kísérletező költészetre fogékonyabb része. Első kötetének versei többnyire derűs létszemléletnek a jegyében fogantak, ennek a derűsebb tónusú lírának azonban, szerencsére, semmi köze nem volt holmi kincstári optimizmushoz. Szó- és ritmusjátékaival a költő inkább a líra nyelvének a teherbírását vizsgálta, pátosz helyett iróniával, komolykodás helyett felszabadító egyszerűséggel. Bettes István új kötetének verseire is a már ismeri fanyar, ironikus hangvétel a jellemző. A fiatal költő sokféle stílusban, formában és modorban tud megszólalni, többnyire könnyedén, görcsösség nélkül, néha szinte kamaszosan szabadszájúan és egyszerűen. Nagy kedvvel alkalmazza a montázstechnikát, de tud kötöttebb formákban is szólni vagy jó ritmusú dalocskákra fakadni. MINT A VADGYÜMOLCS Kamaszkoromban találkoztam vele először. Mitagadás: lenyűgözött 1963-ban megjelent magyar nyelvű verseskötete, a Rakéták és szekerek. Mi más kellett korán lázadó kamaszságom hangulatainak, mint az ó versei; egyszer még szerelmes is az ó versével lettem. A Bűvölő azóta mindig- mindig visszatér „tavaszi és nyári, és őszi, és téli éjszakán. “ A felülmúlhatatlan magyar fordítás szavai zsongnak a fülemben ma is: „A csönd csendjével susogja szám, / az esővel esen- gem szaporán, a hóval, mely szűk szobád ablakán / bedereng s - álmomban, s álmom után.“ E ,,találkozás“ óta majd két évtized telt el. Közben a Férjhez mennek az angyalok című antológiában olvasott Tatár ének című verse újra felkavart. Messziről hozták a szelek, de közeli volt, ismerős a költői élmény... Nem lehetett akkori hatása alól szabadulni, most sem lehet. Nem hagy nyugodni a szeptemberben megjelent Pravda-beli verse sem, a Nehogy má ’bajlegyenisták, és legutolsó magyarul megjelent kötete ismét magával ragadott. Bizonyos értelemben ezt titkolnom kéne, hiszen manapság nem divat könyvekért, festményekért lelkesedni. Illik a tárgyilagosság, tetszetős a tudálékos fanyalgás, divat a közöny. Közben az évek múlásával olyan könyvsikereket feledünk el, mint Garcia Márquez Száz év magány című mítosz- regénye, Örkény István a világnak emberibb profilt adó egypercesei vagy Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című modern eposza. Csak embernyi távolságok a felsorolt könyvek között - ezért oly közeliek. Mint ahogy közeli Jevtusenko Ahol a vad gyümölcs terem című esszéregényének az összetett világa is. Hiszen benne élek. Foglalkoztat, nyugtalanít, elhiteti velem, hogy mindenhez közöm van, ami a világon történik. Az objektív létezés szerves részeként vagyok ember - sugallja Jevtusenko, így vagyok magyar, csehszlovákiai, európai és földi. Értelmem lehetővé teszi, hogy befogadjam - teszem fel - most éppen Jevtusenko gondolatait, de a szibériai vadgyümölcsgyújtó bölcsességeit, a ,,bibliai szemű amerikai fiú“ érzelmességét, vagy a könyv befejezésében megidézett Ciol- kovszkij jövendölését: „Az egyetlen, ami örökre kizárhatja a háborút: az emberi pszichikum megváltozása. Azoknak, akik fölrepülnek a Földről, és megpillantják teljes szépségében és törékenységében, meg fog változni a lelkiviláguk. Eleinte csak egy-ketten lesznek, aztán százak, majd milliók.“ Ilyen hát a mai Jevtusenko. Milyen? Amilyen húsz évvel ezelőtt volt. Megérint és magával ragad. Olyan mint a vadgyümölcs, amely a téli fagyokban egyre édesebbé - önmaga lényegévé változik. „ DUSZA ISTVÁN színjátszók, valamint a Matesz mutatta be műveit. A szerző- szakmai vélemények szerint- mindig hatásos, vonzó témát dolgoz fel. Darabjaiban a mai ember erkölcsének néhány kinövése szembesül azoknak az embereknek az eszményeivel, akik a máért, a mai szocialista jelenért harcoltak egykor. Klimits Lajos szinte minden alkotásában aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mindig a történetre, az egyes alakok típusaira figyelve. VALJA STÝBLOVÁ: Kérem a szikét! KLIMITS LAJOS: Vad áradás A szerző először jelentkezik tévéjátékainak és drámáinak gyűjteményével. A Csehszlovák Televízió és a dél-szlovákiai amatőr Már a könyv címe is jelzi, milyen környezetben játszódik Valja Stýblová cseh írónő regénye, amely hazájában rövid idő alatt két kiadást is megért. A szerző maga is orvosprofesszor, s így minden feltétele megvan hozzá, hogy megteremtse a kórházi környezet hamisítatlan légkörét. S környezet- ismeretével mesteri elbeszélőképesség is párosul. A regény főhőse egy híres idegsebész, akinek naponta kell életet mentenie. Stýblová orvosprofesszora azonban nem mágus, se nem csodatevő, miként olykor a nagy sebészeket ábrázolni szokták, hanem a munkáját szerető ember, aki mindenkor tudatában van óriási felelősségének. Az olvasó új képet kap a kórházról, olyat, amilyet mint laikus nem ismert és nem is ismerhetett. ŐJSZÓ 4 1985. XI. 25.