Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-18 / 272. szám, hétfő
A nemrég befejeződött montreali VB azt mutatta: Mindkét szovjet csapat elhúzott a mezőnytől ÚJ SZÚ 1985. XI. 18. Két esztendeje a budapesti világbajnokságon a szovjet tornászokat jegyezték föl a krónikák a legeredményesebbként. A világ legjobbjainak napokban befejeződött montreali találkozója még ennél is nagyobb szovjet sikert hozott: a lányok és a fiúk együttesen csak aranyéremből tizenegyet vittek el. Ez a gyűjtemény tökéletesen kifejezi óriási fölényüket a Velodrome versenyein, s egyben új rekordot jelent: ennyi érmet soha egyetlen ország sem nyert világbajnokságon. RÉG VOLT ILYEN EGYSÉGES AZ EGYÜTTES. Már az előírt gyakorlatok során feltűnt, s a továbbiakban csak igazolódott: régen volt ilyen egységes a szovjet csapat. Ezért is történhetett meg, hogy tornászai jócskán maguk mögött hagyták a mezőnyt. A férfiak 3,05 pontnyi különbséggel lettek elsők Kína előtt, a lányok pedig 4,525 ponttal előzték meg az ezüstérmes Romániát. A Leonyid Arka- jev vezette szovjet gárda visszahódította a kínaiaktól a Budapesten elveszített elsőséget. Méghozzá úgy, hogy a válogatott erőssége, az összetett világ- bajnoki cím védője, Dmitrij Bilo- zercsev nem volt ott a VB-n. Montrealban újból megbizonyosodtunk róla, a Szovjetunióban nem okoz gondot egy ilyen egyéniség kiesése: helyére azonnal mások lépnek. Ezen a világversenyen Jurij Koroljov vette át (illetve vissza) a vezető tornász szerepét: 1981 után újból elhódította az összetett világbajnoki címet. Ráadásul a szerenkénti döntőkben további három aranyérmet harcolt ki, s lett ezzel a XXIII. VB legsikeresebb versenyzője. Pedig a szovjet vezetők nem Koroljovot (sőt, nem is a második helyezett Artyemovot) tartották a legjobb formában lévő tornásznak. Amint az a szólítási sorrendből kiderült, Balabanovtól várták a legjobb teljesítményt, s Koroljovot csak a középmezőnybe sorolták, ugyanis a csapaton belül második-, harmadikként tornászott. Arkajev és Rogyionyenko edző tanítványai minden tekintetben fölülmúlták ellenfeleiket. Gyakorlataik hemzsegtek a legnehezebb elemektől, s azokat a legtöbb esetben nagy biztonsággal hajtották végre. Pszichikailag is a helyzet magaslatán álltak: A lányok az előírtak során elrontották a gerendagyakorlatot, ennek ellenére a következő szeren teljesen oda tudtak figyelni, s a maximumot nyújtották. A nőknél évek óta tart a szovjet csapat egyeduralma. Győzelmi sorozatukat csak kétszer sikerült megszakítani: 1966-ban Cáslavs- ká révén a csehszlovákoknak, majd 1979-ben a Comanecit fölvonultató románoknak. Már a VB előtt sejteni lehetett, hogy a szovjet szakvezetés nem Jurcsenkót, az összetett világbajnokot, hanem inkább a fiatalokat tartja esélyesnek. Az előírtak során Mosztye- panova aki a Barátság viadalon ért el szép sikert) és Barakszano- va szerepelt a legjobban, Rogyionyenko edző viszont mindenki hatalmas meglepetésére nem őket indította el az egyéni versenyben, hanem az Európa-baj- nok Susunovát és Omeljancsikot. Ilyen cserét egyébként a szabályok lehetővé tesznek. Mint beigazolódott, a mester nagyon helyesen döntött. A TÖBBIEK. A nőknél ismét bebizonyosodott, hogy a világ rnai női tornájának meghatározója a dobogón végzett három együttes. A szovjet lányokkal már fogJurij Koroljov 1981 után ismét a világbajnoki dobogó legmagasabb fokán (ČSTK-felvétel) lalkoztunk, az ezüstérmes románoknál viszont álljunk meg egy pillanatra. Az az érzésünk, hogy legjobbjuk, Szabó Kati nehézkesebb lett, gyakorlataiból hiányzik az az átütőerő, kisugárzás, ami két esztendeje jellemző volt rá. A csapat legtehetségesebbje a kicsi Szilivas, akiről bizonyosan hallunk még. Viszont az újoncok között nem mutatkozik olyan egyéniség, amilyen az utóbbi években rendre volt a romániai tornában. Az NDK-beli együttes szereplése sokakat meglepett. Annál is inkább, hogy a VB előtt a szakvezetők is úgy nyilatkoztak, Gnauck nélkül nem nagyon számíthatnak sikerre. S erre kirukkolnak egy egységes csapattal, amelyben ráadásul olyan tornászegyéniségek vannak, mint Kersten és Föhn- rich. A férfiaknál nem kevésbé leptek meg északnyugati szomszédaink. Óriásit léptek előre, megelőzve olyan tornásznemzetet, mint a japánok. Apropó, japánok. Már a budapesti rendezvény után hanyatlásról beszéltek sokan, s úgy tűnik, joggal. 1954 óta első ízben történt, hogy világversenyen nem nyertek érmet a japánok. Az a csapat, amely 1962-1978 között uralta a sportágat. Gusiken kiöregedett, s a többiek bizony eléggé halványak Csalódást okoztak az 1979 óta kitűnő formában lévő kínaiak. Igaz, hogy gyakorlataik most is rendkívül nehezek voltak, de meghökkentően és tőlük szokatlanul sűrűn hibáztak. Tény, hogy legjobbjuk, Li Ning sérült volt sokáig, viszont Tong Fej és a többiek határozottan melléfogtak egy-egy szeren. ÚJRA CSEHSZLOVÁK ÉREM. És újra Hana Ŕičná jóvoltából. Igaz, ezúttal nem gerendán, hanem a felemáskorláton szerezte. Új, megváltoztatott gyakorlata nehéz, érdekesen és ügyesen megoldott. Ami a csehszlovák torna montreali mérlegét illeti, igaz, még nem hasonlítható a hatvanas évek sikereihez, de a jelenlegi helyzetben megállta helyét. A csapatversenyben Budapesthez viszonyítva egy hellyel előbbre léptek a lányok, az összetettben is helytálltak. Sikerült átvenni a fejlődés ütemét, amit a szövetség elnöke, Juraj Kniežo annyira sürgetett Budapesten. GUCZOGHYÉK AZ ÖTÖDIK HELYEN. A magyar férfiválogatott olyan helyen végzett Montrealban, amilyenen még soha világversenyen. Sikerük titka a kiegyensúlyozottság. Guczoghy megbízható formát mutatott valamennyi szeren. Sajnos, ez kétélű dolog, mert azt jelenti, hogy kiugró teljesítményt sem írhatunk a javára, így aztán - miután Borkai Zsolt, a nyújtó Európa-bajnoka olyan szerencsétlenül leesett legerősebb szerén - a szerenkénti döntőkben érem nélkül maradtak a magyar fiúk. Sőt, mi több, még lólengésben is, ahol tíz éve minden versenyen volt magyar dobo9°S URBÁN KLÁRA Tisza Tibor (J. Baláž-felv.) Élvonalközeiben A Csermosnya völgyében is születnek ügyes atléták Magassága 172 cm, testsúlya rendszerint inkább 60 kg-on aluli, mintsem feletti. Gyermekkorától kezdve ilyen vékonydongájú, nyurga termet. Hogy azért ilyen, mert sokat fut, vagy azért fut jól, mert ilyen az alakja? Alighanem is, is. Tény viszont, hogy az idei kassai (Košice) nemzetközi Békema- ratonon ő volt a legsikeresebb helyi versenyző - közel hét percet vert az eddig sokkal hírnevesebb Peter Polákra, s több mint hetet Pavol Madárra. A nemzetközi mezőnyben tizennyolcadikként ért célba, s 2:27:36 órás teljesítménynyel a hazai bajnokságban a hatodik lett. Érthető tehát, hogy a verseny után sokan megkérdezték: ki az a Tisza Tibor? Nos, ki is ő? Egy rendkívül szerény és szorgalmas fiatalember, a Kelet-szlovákiai Vasmű 28 esztendős géptervezője. Még pontosabban: az, akit mintegy másfél évtizeddel ezelőtt szülőfalujában, a Rozsnyóhoz (Rožňava) közeli Lucskán (Lúčka) nemcsak labdarúgótehetségnek, hanem ügyes atlétának is tartottak, s aki a tájfutásban Brutovszky Miklóssal az oldalán kimagaslóan képviselte a Csermosnya-völgy, illetve a Dernői (Drnava) Kilencéves Alapiskola színeit, hiszen korcsoportjában megnyerte a járási versenyt, egyszer pedig a szlovákiai bajnokságot is.- Hogy nálam a foci - atlétika „párharcból“ a futás került ki győztesen, azt mindenekelőtt a dernői alapiskola tanítójának, Fábián Józsefnek, valamint a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskola tanárának, Albert Sándornak köszönhetem. Az utóbbi tanácsára lettem a Slávia sportegyesület tagja és Abosi István edző tanítványa. Katonaság után mai munkahelyén, a Kelet-szlovákiai Vasműben kötött ki. Ott dolgozott Emil Rusko atlétabíró is, aki felajánlotta, hogy igazoljon át a gyár sportegyesületébe. Azóta fekete-sárga színekben fut és tagja a Szlovák Nemzeti Ligából éppen most kiesett férfi atlétacsapatnak. Az atlétikai bajnokságban a 3000 m-es akadályfutásban, továbbá az 5000 és 10 000 m-es távon küzd a pontokért.- Maratoni versenyen 1980- ban indultam először, mégpedig a kassain. Sajnos, a bemutatkozás nem úgy sikerült, mint szerettem volna. Ellőttem az elejét. Erősen kezdtem, s a táv háromnegyedénél fogytán volt az erőm. Lassítottam, így csak 2:43,00 óra alatt futottam le a 42 kilométert. Egy évvel később egészségi okok miatt nem indulhattam, ám 1982-ben már újból rajthoz álltam, s Alžbeta Bernátová társaságában - ma ö a feleségem - végigkocogtam a távot. A kassai versenyen 1983-ban 2:38:00 órás idővel az 58. lettem, 84-ben 2:29:00-es teljesítménnyel a 29. helyen végeztem. Az ideire is szorgalmasan készültem. Májusban indultam a Vranovban rendezett szlovákiai bajnokságon, s azt sikerült megnyernem. Ezt követően nem a terv szerint folyt a felkészülés, mert egy jó ideig rakoncátlankodott a bokám. így a nagy versenyen nem sikerült megjavítanom a tavaly Prágában felállított 2:26:58-as egyéni csúcsomat. A csúcsjavításra három héttel később Budapesten került sor, ott célbaérésem- kor 2:25:08-at mutatott az óra. Kassai lakásától mintegy 15 kilométerre levő munkahelyére és onnan haza leggyakrabban futva járó fiatalember - aki hétvégeken többnyire mostanában a tiszta levegőjű Csermosnya-völgyben, vagy felesége szülőföldjén, a Sze- pességben fut - az idei ősztől még komolyabban veszi az edzést. Martin Cibula szakember irányításával már nekilátott a téli tornatermi alapozásnak. Amint mondta, ezúttal nem arra törekszik majd, hogy évente 6-7000 kilométert fusson, hanem gyorsaságának növelésére. Nem titkolja azt sem, hogy a maratoni futásban szeretne 2 óra 20 perc alá kerülni. Hogy mikor, hol és mennyivel? Rméljük, ezekre a kérdésekre is megadja majd a pontos választ. GAZDAG JÓZSEF Bajnokok bölcsője Tavaly mi is beszámoltunk róla, hogy a Dióspatonyi (Orechová Potôň) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola győzött az 2983/84-es tanévben a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Československý sport és a Šport szerkesztőségei által kiírt „Rátermett gyermekek '84 elnevezésű versenyben. Nincs szándékunkban a véletlennek tulajdonítani a kis csallóközi falu országra szóló sikerét, ezért a minap ellátogattam a községbe, hogy megtudjam: mi újság másfél év után a rátermett gyermekek háza táján? Van-e folytatása a szép sikernek? Nem kellett különösebb vizsgálódás ahhoz, hogy megállapítsam: ebben az esetben a véletlenről szó sem lehet. A dióspatonyi iskolában egyenjogúsí- tották a sportot és testnevelést, ami azt jelenti, hogy a tanterv is megkülönböztetett figyelmet szentel neki. Se szeri, se száma a sportköröknek, és az órarendet eleve úgy állítják össze, hogy ne gördítsenek akadályt a fiatalok sportköri foglalkozása elé. Dióspatonyban senki számára sem múlik el mozgás nélkül a nap, mert van egy testnevelő tanító, Németh Ödön, aki szíwel-lélekkel végzi a munkáját. Tanítványait szüntelenül a sport és testnevelés szeretetére neveli. Pedagógus társaival is fenntartás nélkül elfogadtatta, hogy a testnevelés éppúgy tartozéka az ember harmonikus fejlődésének, mint a többi tantárgy.- A heti kötelező két óra testnevelés édeskevés - mondja. - Sajnáltam a gyérekeket, hogy szinte meg vannak fosztva a mozgás lehetőségétől és túl vannak terhelve szellemi munkával, ülőfoglalkozásra kárhoztattak. Ezért is foglalkozom velük szívesen, akár a szabad időmben, hogy kárpótoljam őket. Azt állítja, hogy a bajnokok is pelenkában nevelkedtek. Tehát a nevelést is pelenkás kortól kell kezdeni, men senki sem tudja, kiben mi lakozik.- A gyémántot is csiszolni kell- mondja -, hogy értékes drágakő legyen belőle. O aztán fáradhatatlanul csiszolja a gyémántjait. Minden szabad idejét a tanítványaival való foglalkozásnak szenteli. Amikor ott jártam, akkor is legalább huszonkét fiú kergette a fut- ballpályán a labdát. Két labdarúgó csapata is van az iskolának. Az idősebbek a kerületi bajnokságban szerepelnek sikeresen, a fiatalabbak a járási bajnokságban rajtolnak. Támogatja őket a hnb és a sportegyesület is, amelynek jól jön az utánpótlás. A lányok kézilabda csapatát szintén Németh Ödön irányítja. A járási pionírligában rajtolnak. Egyébként ó a test- nevelési egyesület kézilabda szakosztályának az elnöke. Az ö indítványára jött létre a női csapat, amely ma a kerületi bajnokságban szerepel. Legtöbb idejét azonban a rátermettségi sportoknak szenteli. Ezekben érték el az említett országos sikert.- A rátermettségi versenyek jó alapot nyújtanak a rendszeres testedzéshez, mert fejlesztik a fiatalok mozgáskészségét, sokoldalúságát, kitartását - véli a kiváló szakember.- Márpedig én egész pályafutásom alatt arra törekedtem, hogy a gyermekek mozgáskészségét ápoljam. Nemrégen elfogadtunk az iskolában egy elvet, hogy csak az a gyerek látogathatja a sportköri foglalkozást, aki megszerezte valamelyik rátermettségi jelvényt. Úgy véljük ugyanis, hogy aki tűrhetően űzi valamelyik sportot, az játszva megszerezheti a rátermettségi jelvényt. Egyébként sohasem voltam annak a híve, hogy egy gyerek valamilyen sportágban kitűnjön, a másikban viszont úgy fessen, mint egy faragatlan tuskó. A sportolás ábécéjét mindenkinek meg kell tanulnia. Nála tanulták a sportolás ábécéjét a község labdarúgói, akik egészen jól szerepelnek a kerületi bajnokságban, a kézilabdázónók és mindenki, aki ma Dióspatonyban aktívan sportol. Ma is számos tehetséges gyermek nevelkedik a keze alatt. Olyanok, mint például az ötödikes Miklós Imre, aki szerinte született tehetség, nagyszerű tízpróbázó válhat belőle. Az előző iskolaévben Topoľčanyban aranyjelvényt szerzett. Vagy a hatodikos Gálfy Béla, aki rúdmászásban 2,1 másodperccel tartja korosztályában a csehszlovák csúcsot és 7,6 másodperccel a 60 méteres síkfutás dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási csúcsát. Amellett kiváló labdarúgó. Az előző iskolaévben az akkori hatodikosok Poprádon a 3. helyet szerezték meg korosztályuk rátermettségi versenyén. A jelek szerint a dióspatonyi iskola tanulói ma és bármikor helyt állhatnak, mert módszeresen és rendszeresen sportolnak. Németh Ödön tanító csak azt fájlalja, hogy sok tehetség- miután kiválik az iskolából - elkallódik.- Rossz az információs rendszer- mondja. - Mi képtelenek vagyunk bárhová is irányítani a végzős növendékeket, mert mindenki a saját akarata szerint dönt, illetve a szülök is beleszólnak, hogy gyermekük hol folytatja tanulmányait. Más szempontok döntenek, mint a sportpálya- futás. Bennünket pedig senki sem keres meg a nagyobb egyesületekből, hogy tájékozódjon a tehetségekről. Kár, nagy kár. PALÁGYI LAJOS Az újabb gárda: Miklós Imre, Mórocz Attila és Nagy Károly (A szerzó felvétele)
