Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-14 / 269. szám, csütörtök

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 12. oldalról) emelni a kölcsönösen szállított termékek műszaki-gazdasági színvonalát és minő­ségét. A KGST keretében bővíteni kell a szabványosítást és unifikálást. A KGST tagországaival együtt biztosítni kell több nagy objektum: a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határáig vezető tá­volsági gázvezeték, az atomerőművek és nukleáris fűtőerómüvek, a Krivoj Rog-i oxi­dált ércek kitermelő és dúsító kombinátja, a Kaszpi-alföld kőolaj- és földgázlelőhelyei kihasználásának és a közösség tagorszá­gai egyesített energetikai rendszere továb­bi bővítésének megvalósítását. Meg kell valósítani a közösen kidolgozott intézkedé­seket a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlesztésére, a könnyű- és élel­miszeripari vállalatok új technikával való felszerelésére, az élelmiszerek és a fo­gyasztási iparcikkek kölcsönös szállításá­nak bővítésére. Meg kell valósítani a fűtő­anyagok és nyersanyagok ésszerű kihasz­nálására és a velük való sokoldalú takaré­kosságra, a termelés energia- és anyagi­gényességének csökkentésére és az új energiaforrások kihasználására irányuló, a testvéri országokkal egyeztetett intézke­déseket. Mélyíteni kell az együttműködést a fejlő­dő országokkal. Segítséget kell nekik nyúj­tani az ipari objektumok építésében, a köz­lekedés, a mezőgazdaság gépesítése és az öntözés fejlesztésében, továbbá a nyersanyag- és fűtőanyagkészletek geo­lógiai feltárásában, saját kádereik felkészí­tésében és más területeken. Segíteni kell ezekben az országokban, hogy bevonhas­sák természeti kincseiket a termelésbe és növelhessék a piaci forrásokat, segíteni nemzeti gazdaságuk kiépítését és fejlesz­tését és előrelépésüket a függetlenség és haladás útján. Folytatni kell a kereskedel­mi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok terén velük kötött hosszú távú programok következetes megvalósítását. Kölcsönösen előnyös és egyenjogú ala­pon fejleszteni kell a stabil kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kap­csolatokat az érdekelt kapitalista országok­kal és tökéletesíteni a velük folytatott együttműködés formáit. Javítani kell a külkereskedelem struktú­ráját, mindenekelőtt a gépek, berendezé­sek és más, magas szinten kivitelezett termékek exportjának növelésével. XIV. A népgazdaság irányításának tökéletesítése ÚJ SZÚ 13 % ' 1985. XI. 14. Tovább kell tökéletesíteni a nép­gazdaság irányítását. Komplex mó­don kell fejleszteni az irányítás és a gaz­dálkodás rendszerét, amelynek biztosíta­nia kell a tervezés, a gazdasági eszközök és ösztönzők, valamint az irányítás szerve­zeti struktúráinak szerves egységét és ha­tékony összhangját. Ezt a rendszert a ter­melésfejlesztés intenzív tényezőinek ki­használására való határozott áttérésre, a tudományos-műszaki haladás meggyor-. sítására és a társadalmi szükségletek mi­nél teljesebb kielégítésére kell orientálni. A 12. ötéves tervidőszakban a gazdaság valamennyi ágazatának át kell állnia az új gazdálkodási módszerekre. A népgazdaság irányítása során követ­kezetesen tökéletesíteni és fejleszteni kell a demokratikus centralizmust, amely összekapcsolja az egységes központi ve­zetést a gazdálkodás valamennyi szintjén való kezdeményezéssel, alkotó aktivitással és nagyfokú felelősségtudattal. A dolgozó­kat jobban be kell vonni a termelés irányí­tásába. A népgazdaság irányításában meg kell erősíteni a centralizmus elvét. A gazdaság- irányítás legfelsőbb szintjén az erőfeszí­téseket mindenekelőtt a társadalmi-gazda­sági fejlesztés legfontosabb problémáinak megoldására, a népgazdaság arányainak tökéletesítésére, a kulcsfontosságú tudo­mányos-műszaki feladatok megvalósításá­ra és az egyesülések és vállalatok munká­jához szükséges lehető legjobb feltételek létrehozására kell összpontosítani. Emelni kell az ágazati irányítószervek tevékenysé­gének színvonalát. Bővíteni kell a szövetségi és autonóm köztársaságok minisztertanácsainak, a né­pi képviselők tanácsainak jogkörét és nö­velni felelősségüket a gazdasági és társa­dalmi fejlesztést érintő kérdések időben történő, helyes megoldásáért. Biztosítani kell a dolgozó kollektívákra vonatkozó törvény rendelkezéseinek kö­vetkezetes megvalósítását, a dolgozó kol­lektívák szerepének fokozását a tervek előkészítésében, valamint a termelési-gaz­dasági és szociális jellegű feladatok meg­oldásában. Átfogóan meg kell szilárdítani a gazdál­kodás szocialista stílusát, amely olyan fon­tos lenini követelményeken alapszik, mint a politikai és gazdasági irányítás egysége, a magas fokú szervezettség, tettrekész- ség, illetékesség, fegyelem és személyes felelősség a kijelölt feladatokért. Szilárdítani kell a szocialista törvényes­séget és a jogrendet, határozottan kell harcolni a reszortérdekek és a lokálpatrio­tizmus minden megnyilvánulása ellen. Nem szabad megengedni a bürokráciát, a kicsinyes parancsolgatást és az indoko­latlan szabályozást az egyesülések és vál­lalatok, a kolhozok és szovhozok gazdasá­gi tevékenységében. Javítani kell a terve­zés és a gazdálkodás terén szerzett leg­jobb tapasztalatok cseréjét a KGST-tagor- szágokkal. Növelni kell az alapvető termelé­si egységek szerepét, vagyis a tudo- mányos-termelési és termelési egyesülé­sek, vállalatok szerepét, s emellett biztosí­tani kell jogaik és kötelességeik szerves egységét. Jelentős mértékben bővíteni kell az egyesülések és vállalatok gazdasági önállóságát, lehetőségeiket a műszaki kor­szerűsítésre, továbbá a termelés és terve­zés tökéletesítésére. Növelni kell az egyesülések és vállalatok gazdasági felelősségét a munka eredmé­nyeiért, szállítási kötelezettségeik teljesíté­séért, minden forrás jobb kihasználásáért. Arra kell törekedni, hogy a gazdasági me­chanizmus a dolgozókollektívákat maximá­lis mértékben a termelés növekedési üte­mének meggyorsítására és hatékonyságá­nak növelésére, az új technika bevezeté­sére, a technológia állandó tökéletesítésé­re és a kiváló minőségű termékek gyártá­sára orientálja. Biztosítani kell azoknak az eszközöknek a következetes függőségét a gazdasági tevékenység végeredményétől, melyeket az egyesülések és vállalatok a termelés fejlesztésére, a munka jutalmazására és a szociális kérdések megoldására kapnak. A dolgozó kollektíváknak nagyobb önálló­ságot kell nyújtani azoknak az eszközök­nek a felhasználásához, amelyek az egye­süléseknél és vállalatoknál maradnak a termelés fejlesztése és a szociális fela­datok teljesítése céljából. Előnyben része­sítve kell kiutalni a szükséges anyagi- műszaki forrásokat azokra az akciókra, melyeket az egyesülések és vállalatok alapjaiból, valamint bankhitelekből valósí­tanak meg. Tökéletesíteni kell a szocialista verseny formáit és szervezését, azt a kiemelkedő munkaeredmények eléiésére kell irányí­tani. Emelni kell a tervezés tudomá­nyos színvonalát. Erősíteni kell befo­lyását az ország társadalmi-gazdasági fej­lesztésének meggyorsítására, a társadalmi termelés progresszív szerkezetének kiala­kítására, a társadalmi termelés intenzifiká- lására, kiegyensúlyozott és arányos fej­lesztésére, a termelési és tudományos­műszaki potenciál hatékony kihasználásá­ra Meg kell tenni a szükséges intézkedé­seket arra, hogy a tervfeladatok a tudomá­nyos-műszaki haladás eredményeiből in­duljanak ki, biztosítsák valamennyi ágazat fejlesztését az új technika és technológiák széles körű alkalmazásával. Meg kell szilárdítani a hosszú távú prog­nózisok, valamint a távlati és folyamatos tervezés kapcsolatát. Az állami tervek elő­készítése során nagyobb mértékben figye­lembe kell venni a Szovjetunió tudomá­nyos-műszaki haladásának komplex prog­ramját és termelőerői széthelyezésének országos sémáját. Szélesebb körben kell alkalmazni a tervezés automata rendsze­reit. Valamennyi szinten növelni kell az öt­éves tervek szerepét a gazdasági tevé­kenység tervezésében. Meg kell szilárdíta­ni a tervfegyelmet. Az irányítás minden szintjén létre kell hozni a szükséges terme­lési és pénzügyi tartalékokat. Biztosítani kell a progresszív gazdasági normatívák rendszerének bevezetését a tervezésbe. A normatív módszereket széles körben kell felhasználni az irányítás és a tervezés valamennyi szintjén. Tökéletesíteni kell a tervmutatók rend­szerét, el kell mélyíteni eredményorientált­ságukat, növelni kell a munka, az anyagi és pénzforrások kihasználásának haté­konyságát, a termelés minőségét és az innováció mértékét kifejező mutatók jelen­tőségét. Biztosítani kell az ágazati, a területi és programtervezés egységét. Emelni kell az egymásra utalt ágazatok tervezésének színvonalát. Javítani kell a területfejlesztés komplex gazdasági és szociális tervezését. Növelni kell a Szovjetunió Állami Tervhi­vatalának, mint az ország központi tudomá­nyos és gazdasági szervének a szerepét és felelősségét. Tökéletesíteni kell a nagy gazdasági körzetek és területi-termelési komplexumok gazdálkodásának terve­zését. Fejleszteni és tökéletesíteni kell az anyagi-műszaki ellátás országos rendsze­rét, fokozni az ellátott szervek felelősségét a szállítási fegyelem megtartásáért, a nyersanyagok, alapanyagok és a terme­lési hulladék gazdaságos és racionális fel- használásának biztosításáért. Bővíteni kell a fogyasztó lehetőségeit arra, hogy hatás­sal legyen a termelés műszaki színvonalá­ra és minőségére, fejleszteni kell a hosszú távú gazdasági kapcsolatokat és a nagyke­reskedelmet. Növelni kell a gazdasági eszközök és ösztönzők hatékonyságát. El kell mélyí­teni az irányítás gazdasági módszereinek szerepét, és meg kell szilárdítani az önel­számolási rendszert a termelés minden szakaszán. Minél szélesebb mértékben ki kell építeni az önelszámolási kapcsolatokat az ötéves terv feladatai és a megállapított gazdasági normatívák alapján, amelyek egybevetik az egyesülések és vállalatok rendelkezésére álló eszközök összegét munkájuk eredményeivel. Biztosítani kell ezeknek a normatíváknak a stabilitását az ötéves terv teljesítése során. Növelni kell az egyesülések és vállalatok lehetőségeit arra, hogy saját eszközeiket a dolgozó kollektíva tagjainak anyagi ösztönzésére használják. Lényegesen növelni kell a gazdasági eszközök szerepét a termelés hatékonysá­gának növelése és a takarékossági rezsim érvényesítése, továbbá az állóalapok felú­jítása, a forgóeszközök megtérülésének meggyorsítása, az önköltség csökkentése és a termelés rentabilitásának növelése terén. Felül kell vizsgálni az amortizációs jóváírások kihasználásának normáit és módjait. Tökéletesíteni kell az árrendszert. Eb­ben teljesebben kell kifejezni a termelés minőségi mutatóit, a társadalmilag szüksé­ges munkaráfordítások színvonalát. Fej­leszteni kell a pénzügyi és hitelkapcsolato­kat, s a népgazdaságban szilárdítani kell a fizetési fegyelmet. Növelni kell a nyilvántartás, a statisztika és az ellenőrzés szerepét a források racio­nális és gazdaságos kihasználásának biz- ■ tosítása, a nem gazdaságos módszerek és a pazarlás elleni harc fokozása során, a szocialista tulajdon védelmében. Javítani kell az ellenőrző és revíziós tevékeny­séget. Tökéletesíteni kell az irányítás szervezeti struktúráját minden szinten és a népgazdaság valamennyi szintjén. Pontosítani, vagy ahol szükséges, ki kell dolgozni a népgazdasági és az ipari ága­zatok irányításának új sémáját és meg kell hirdetni az átállást mindenekelőtt a kétlép­csős irányítási rendszerre. Javítani kell a szövetségi köztársaságok népgazdasá­gának irányítását, figyelembe véve felada­taikat és helyüket az össz-szövetségi mun­kamegosztásban. Létre kell hozni a szorosan együttműkö­dő ágazatcsoportok irányító szerveit. Tö­kéletesíteni kell az ágazatközi irányítás formáit. Figyelembe véve a gazdálkodás új módszereinek bevezetését, valamint az egyesülések és vállalatok jogkörének bőví­tését, pontosítani kell a minisztériumok és központi hivatalok funkcióit és struktúráját. Erőifeszítéseiknek az ágazatok fejlesztése távlatainak meghatározására, a legfonto­sabb arányok kialakítására, az egységes tudományos-műszaki és beruházáspolitika kidolgozására és megvalósítására kell irá­nyulniuk. Növelni kell a minisztériumok fe­lelősségét az állami tervek teljesítéséért, az ágazatok korszerű technikai színvona­lon való komplex fejlesztéséért, a gyártás­szakosítás és kooperáció kérdéseinek ha­tékony megoldásáért s az ágazatok termé­keit illetően a népgazdaság és a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. Lépéseket kell tenni a minisztériumok és központi hivatalok munkastílusa és -módszerei javí­tására. Fejleszteni kell a tudományos-termelési és termelési egyesüléseket, s megerősíte­ni tudományos-műszaki részlegeiket. Szükség esetén ágazatközi egyesüléseket kell létrehozni, hogy meggyorsítsák atudo- mányos-műszaki és gazdasági feladatok teljesítését. Biztosítani kell a nagy, köze­pes és kis szakosított vállalatok közti opti­mális kapcsolatokat. Fokozni kell az igazgatási apparátus munkájának hatékonyságát, pontosabban kijelölni a vezető szervek jogait és köteles­ségeit, fel kell számolni a felesleges ele­meket, megszüntetni a párhuzamosságot a munkában, javítani kell az adminisztratív munka szervezettségét és műszaki ellá­tottságát. A termelésben és az adminisztrációban foglalkoztatott dolgozók számát tekintve az optimális arány elérésére kell törekedni. Lényegesen egyszerűsíteni és olcsóbbá kell tenni az irányító apparátust. Operatí­vabb módon kell megoldani a folyó ügye­ket, s a központi irányítási szerveket men­tesíteni kell a lényegtelen és másodrendű kérdések megvitatása alól. Határozottan fel kell számolni a munkában megmutatko­zó formalizmust és bürokratizmust, lénye­gesen csökkenteni kell az útbaigazítások és utasítások számát. Növelni kell a köztársasági és helyi szervek felelősségét a gazda­sági és szociális-kulturális építés irányítá­sában. Bővíteni kell ezen szervek jogait a lakossági szükségleteket közvetlenül ki­elégítő ágazatok tervezésében és irányítá­sában. Tökéletesíteni kell a szövetségi és auto­nóm köztársaságok minisztertanácsainak és a népi képviselők helyi tanácsai végre­hajtó bizottságainak tevékenységét, növel­ni kell szerepüket a hatáskörükbe tartozó területen a gazdaság komplex fejlesztésé­nek biztosításában, a munkaerőforrások, a nyersanyag- és fűtőanyag-energetikai források ésszerűbb kihasználásában, a termelési kooperációban és a gazdaság hatékonyságának növelésében. A helyi költségvetések bevételeit jobban függővé kell tenni a szóban forgó terület egyesülé­sei, vállalatai és szervezetei gazdasági tevékenységének eredményeitől. Figyelembe véve az új követelményeket, javítani kell a vezető gazdasági dolgozók és szakemberek felkészítésének rendsze­rét, elsősorban felső és középszinten. Olyan kádereket kell nevelni, akik a kor­szerű tudományos, műszaki és gazdasági ismeretek mellett széles látókörrel, szerve­zési készséggel rendelkeznek, és képesek a feladatok teljesítésére, elsősorban az országos érdekek szempontjából. Javítani kell a vezető dolgozók és szakemberek kiválasztását, elhelyezését, képzettségü­ket, növelni kell a káderekkel szembeni igényességet. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének 1986-1990-re és a 2000-ig szóló fő irányelvei óriási politikai jelentősé­gű dokumentum. Meghatározza a legfonto­sabb célokat, melyek elérése biztosítja a szovjet emberek minőségileg új életszín­vonalának elérését, hazánk gazdasági és védelmi pontenciáljának további megszi­lárdítását. Az SZKP grandiózus feladatokat tűzött ki az ország gazdasági és társadalmi fej­lesztésének meggyorsítására. A fő irányel­vek teljesítése nagy erőfeszítéseket köve­tel a párttól, a munkásosztálytól, a kolhoz­parasztoktól és a dolgozó intelligenciától, s az egész országnak és az egész népnek az ügyévé kell válnia. Ma az a döntő, hogy az SZKP KB 1985 áprilisi ülésének határozataival összhang­ban nagy fordulatot érjünk el a munkában, hogy valódi változás álljon be a gazdasági tevékenység minden területén, a kisebb ráfordításokkal nagyobb eredményeket ér­jünk el, mindannak a maximális kihaszná­lásával, amivel az ország rendelkezik - a létrehozott hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki potenciál, valameny- nyi tarralék és lehetőség kihasználásával. A kiváló eredmények elérésének biztosítá­sa, a jó gazdálkodás - ez azoknak a mai követelményeknek a lényege, melyeket a dolgozó kollektívákkal, a párt- és gazda­sági szervekkel, a tanácsokkal és vala­mennyi társadalmi szervezettel szemben támasztunk központi és helyi szinten egy­aránt. Minden egyesülésben és minden vállalatnál, üzemegységben és termelési részlegen ki kell jelölni azokat az összete­vőket, melyekben minimális pótlólagos rá­fordításokkal a legjobb eredményt lehet elérni. Mindenekelőtt teljes mértékben be kell ebbe vonni a fő, lényegében kimeríthetet­len tartalékot, amely az emberi tényező­ben, az emberekben, a magas fokú szer­vezettség, fegyelem és rend biztosításá­ban rejlik. A kitűzött tervek megvalósításáért nagy felelősség hárul a kommunistákra, a párt- szervezetekre, akiknek, illetve amelyeknek kötelessége, hogy a tömegek politikai és munkalelkesedésének élére álljanak és sokoldalúan támogassák a tömegek kez­deményezését, alkotó tetteit. Ezért a szö­vetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi, te­rületi, körzeti, városi és járási pártbizottsá- (Folytatás a 14. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents