Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-05 / 235. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szeptember 28-tól október 4-ig Szombat* Huszonegy európai ország, továbbá az USA, Kana­da és Japán szakemberei kétnapos tanácskozást tartottak Várnában a kelet-nyugati kereskedelem távlatairól Vasárnap: Sevardnadze szovjet külügyminiszter hazautazott Washingtonból - Súlyos harcok voltak az észak­libanoni Tripoliban, amelyek egész héten át tar­tottak Hétfő: Kádár János, az MSZMP főtitkára baráti munkalá­togatást tett Prágában - Dél-Afrikában a véres összetűzéseknek újabb halálos áldozatai voltak - Salvadorban a hazafiak új, átfogó rendezési javaslatot terjesztettek elő. Kedd: Izraeli repülőgépek a PFSZ tuniszi főhadiszállását bombázták - Bejrútban szélsőséges muzulmán szervezetek elraboltak négy szovjet diplomatát, közülük egyet agyonlőttek Szerda: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hivatalos látogatásra Párizsba érkezett - Bohuslav Chňou­pek külügyminiszter beszédet mondott az ENSZ- közgyűlés általános politikai vitájában Csütörtök: A francia parlamentben mondott beszédében Mi­hail Gorbacsov részletezte a Szovjetunió új lesze­relési javaslatait Péntek: Az ellenzéki brit Munkáspárt befejezte éves konfe­renciáját Csehszlovákia külpolitikája Csehszlovákia külpolitikai tö­rekvéseiről a héten két vonatko­zásban is képet kaphattunk. Kádár János, az MSZMP főtitkára egy­napos munkalátogatást tett Prá­gában, s a Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, köztársa­ságunk elnökével folytatott tárgya­lásain többek között az is hang­súlyt kapott, hogy a szocialista országok belső fejlődése, ehhez a kedvező külső körülmények biz­tosítása érdekében elengedhetet­len a közösség államai közötti, az élet minden területére kiterjedő együttmüködés még szorosabbra vonása, bővítése. Külpolitikánknak ezt az egyik fő alapelvét az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakának általános politikai vitájában megerősítette Bohuslav Chňoupek is. Szerdán elhangzott beszédében külügyminiszterünk részletesen kifejtette álláspontun­kat valamennyi fontos nemzetközi kérdésben, kezdve az ENSZ sze­repével, a regionális konfliktuso­kon keresztül, egészen az egyete­mes problémákig. Igen, az otthoni feladataink, ter­veink megvalósításához szüksé­ges külső feltételek szerves tarto­zéka, hogy közvetlen környeze­tünkben s a tágabb világban egy­aránt nyugalom, béke legyen. A tágabb világ persze a kozmosz­ra is vonatkozik, s ezzel kapcso­latban Bohuslav Chňoupek hang­súlyozta. Csehszlovákia teljes mértékben támogatja a Szovjet­unió javaslatait a világűr kizárólag békés célokra történő kihasználá­sára. Ha hazánk nem is űrhata­lom, álláspontjának mindenképp nyomatékot ad, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok után csehszlovák állampolgár járt har­madikként az űrben. S ami tágabb hazánkat, Euró­pát, Közép-Európát illeti? A törté­nelem viharai nem kímélték ezt a földrészt, az tény. De hogy a jö­vőben elkerüljék, azért közösen kell cselekednie minden itt élő népnek. Nos, erre vonatkozóan Csehszlovákia saját javaslatokat is kidolgozott, például a vegyi fegyverek kérdésében (amelynek megoldása szerves része lehet a katonai enyhülésre tett erőfeszí­téseknek). Bohuslav Chňoupek az ENSZ-ben megismételte azt a né­hány héttel ezelőtti közös cseh- szlovák-NDK felhívást, miszerint az NSZK kormánya kezdjen ve­lünk tárgyalásokat egy vegyi fegy­verektől mentes övezet létrehozá­sáról. Ez az övezet mindhárom ország területét magában foglal­ná, s egyértelműen elősegítené e veszélyes tömegpusztító fegy­verfajta világméretű betiltását. A bonni hivatalos válasz eluta­sító volt, a nyugatnémet kormány azzal érvel, hogy először egyete­mes méretekben keltene rendezni a problémát, enélkül szerinte nincs értelme az ilyen „részletmeg­oldásnak“. Márpedig a múltban többször is bebizonyosodott, hogy igenis van, s a jó példa könnyen terjed. Politikai akarat szükséges csupán, s reális helyzetértékelés, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása. Ezek az elvek pedig- amint azt az ENSZ-ben elhang­zott beszédében Bohuslav Chňou­pek megerősítette - Csehszlová­kia külpolitikájának leglényege­sebb elemeit alkotják. „Egy házat építünk...“ Mihail Gorbacsov franciaorszá­gi látogatása kötötte le a héten a nemzetközi közvélemény és a politikai körök fő figyelmét. Egy­szóval: Párizsra figyelt a világ. S Párizsra figyelt Washington is- nem minden aggodalom nélkül. (Ez mindenképp érdekes vetülete a szovjet-francia csúcstalálkozó­nak.) Hogyan jutott ez kifejezésre? Ronald Reagan amerikai elnök interjút adott az SZKP KB főtitká­rának párizsi látogatásával kap­csolatban a Le Figarónak. Ebben többek között azt ajánlotta Párizs­nak, hogy ,,ne hagyja magát be­rángatni az illuzórikus béke csap­dájába", s ne hagyja figyelmen kívül a Nyugat és a Szovjetunió közötti feszültség „valódi okait“. Magyarán: arra próbálta kioktatni a francia vezetőket, hogyan visel­kedjenek Gorbacsov látogatása során. Moszkvában a hétfőn megjelent interjúra reagálva rámutattak: Wa­shington leplezetlenül nyomást gyakorol Párizsra, hogy „amerikai szemüvegen át nézzen a világra“. S mire hivatkozott az amerikai el­nök? Az „atlanti partnerségre“, a „közös ideálokra“, a „jövő kö­zös koncepiójára“. Az első két dologban Reagannek bizonyára igaza van, hiszen a Nyugatot való­ban összekötik a politikai és kato­nai célok, ha úgy tetszik, „ideá­lok“. Ami azonban a jövőt illeti, itt már alapvető lehet a különbség. Pláne, ha a „jövő“ Washington számára az ún, hadászati védelmi kezdeményezés, vagyis az űr­fegyverkezés fogalmával egyenlő. Köztudott ugyanis, hogy Párizs nem ért egyet ezzel az amerikai koncepcióval, s Washington most attól tart, a francia álláspont „megfertőzheti“ a többi nyugat­európai szövetségest is, ami a no­vemberi szovjet-amerikai csúcs előtt valóban „nagy csapás“ len­ne a Fehér Ház számára. Éppen ezt megelőzendő, Rea­gan a héten szóvivője útján közöl­te, október 24-re meghívja Wa­shingtonba a többi hat vezető tő­kés ország állam-, ill. kormányfőit, hogy Genf előtt egyeztesse velük álláspontját. Párizsban igen hűvö­sen reagáltak a meghívásra, ami nyilvánvalóan összefüggésben áll a Reagan-interjúban elhangzot­takkal. Mitterrand elnök pedig ügyesen kitért az invitálás elől, mondván, hogy „egy későbbi idő­pontban természetesen szívesen találkozna az amerikai elnökkel“. A francia lapok többségének véleménye szerint Reagan túl ké­sőn „ébredt fel“, korábban is ad­hatott volna az űrfegyverkezósi tervekkel kapcsolatos aggódó, vagy legalábbis kétkedő nyugat­európai hangokra, ahelyett, hogy partnereire igyekezett kényszerí­teni programját. A La Monde sze­rint mellesleg Reagan nem „meg­hívta“, hanem „magához rendel­te“ a legfejlettebb tőkés országok vezetőit. Márpedig köztudott, hogy Párizs különösen kényes arra, ha valaki kétségbe vonja önálló dön­tési jogát... Egyébiránt a múltban is volt példa arra, hogy Washington igye­kezett „befolyásolni“ Párizst. A mostani Gorbacsov-látogatás kapcsán emlékeztetni lehetne Evan Galbraith volt párizsi ameri­kai nagykövet néhány hónappal ezelőtti kijelentéseire, miszerint „a francia és a szovjet vezetők talál­kozói illúziókat keltenek, hasznuk pedig csekély“. Tudjuk, az fáj az USA-nak, hogy Nyugat-Európa saját jól fel­fogott érdekeit szem előtt tartva igyekszik jó kapcsolatokat fenntar­tani a Szovjetunióval, s nem min­dig hangolódik rá a washingtoni szovjetellenes kampányokra. A Szovjetunió ugyancsak Európa érdekeiből kiindulva törekszik a földrész különböző társadalmi rendszerű országainak együttmű­ködésére. A realitásokat figyelem­be véve Moszkva nem akar éket verni az USA és szövetségesei közé (ahogy azt Washingtonban állítják). Európának igenis megvannak a saját (és sajátos) érdekei, ame­lyeket a tengerentúlról nem akar­nak meglátni. Hogyan is mondta Mihail Gorbacsov a TF-1 francia tévétársaságnak adott interjújá­ban? „Egy házat építünk...“ PAPUCSEK GERGELY A Dél-afrikai Köztársaságban újabb halálos áldozatokat követelt a rendőrség brutális beavatkozása a színes bőrű tüntetők ellen. Képünkön: fokvárosi „csendélet“ - könnygázfüsttel (Telefoto - ČSTK) KIS ______ NY ELVŐR „Levonom a következményeket“ Többször felhívtuk már a figyelmet arra, hogy a szólások között szókapcsolatok. Csak a maguk eredeti formájában teszik szemlé­letessé közlésünket. A megváltoztatásuk zavart okozhat. Az ordító, üvöltő emberre mondhatjuk. Ordít, mint a sakál, Üvölt, mint a sakál, sőt ragozhatjuk is a szólásbeli igét: Ordítottál, mint a sakál, Üvöltöttél, mint a sakál, de a nagyobb változtatás már zavarossá teszi a közlést. Ezt már nem mondhatjuk: Kiabáltál, mint a sakál. Noha az ordit, üvölt, kiabál rokon értelmű igék, s az emberrel kapcsolatban mindhárom használatos, a sakállal kap­csolatban csak az ordít és az üvölt igék szoktak előfordulni; a kiabál már szokatlan volna. Máskor elég egy kisebb változtatás ahhoz, hogy a szólás elveszítse átvitt jelentését, s konkrét értelmet kapjon. Sajnos, nagyon gyakori hiba a szólásmegváltoztatás, de talán ennél is gyakrabban fordul elő a szóláskeverés. Mi is ez tulajdon­képpen? Két szólás elemeinek az egybeszerkesztése. Mondhat­juk, hogy „Vágjunk a dolgok közepébe!“, azt is, hogy „Az elevenébe vágott“, de azt már nem: „Vágjunk a dolgok eleve­nébe!“ De nemcsak a szólások keverésétől kell óvakodnunk, hanem más kötött szerkezetek vegyítésétől is. „Ezen múlik a siker titka“ - irta le valaki nemrég, (gy zavaros a szerkezet, mert nem a titok múlik valamin, hanem maga a siker. Két szerkezetet vegyített össze a szerző. Az egyik ez: ez a siker titka; a másik: ezen múlik a siker. Két rokon jelentésű szerkezet között választhatunk tehát, de a kettőt nem szabad összevegyí­teni. „Az elfoglalt ember benyomását keltette rám" - hallottam egy televíziós riportban. A jobb nyelvérzékű ember rögtön észreveszi, hogy itt nincs valami rendjén a szerkesztéssel. Nincs, mert itt is két kifejezés keveredett össze. Van ugyanis benyomást kelt kifejezésünk, de ez vagy határozó nélkül áll: Az elfoglalt ember benyomását keltette, vagy a benne személyes névmási határozó­szó megfelelő személyű alakját tehetjük hozzá: Az elfoglalt ember benyomását keltette bennem (benned) stb.). Van azonban benyomást tesz kifejezésünk is, de ez már csak határozói vonzattal áll, tehát csak így használható: benyomást tesz rám, rád, rá és így tovább. A mondatba szerkesztve: Az elfoglalt ember benyomását tette rám. Ma már ugyan nem emelünk kifogást az idegen minták (a latin impresszió, a német Eindruck) hatására elterjedt benyomás főnév ellen sem, de a hafás főnév használata szebb és magyarosabb ezekben a mondatokban. A vonzatúk lehet ugyanaz: Az elfoglalt ember hatását keltette (bennem); Az elfoglalt ember hatását tette rám. Nemrég egy levelet adtak a kezembe, amelynek írója többek között ezt közölte a címzettel: Ha továbbra is így viselkedel, levonom a következményeket. Levonni a következtetést vagy következtetéseket szoktuk bizonyos esetekből, tényekből A következményeket nem vonhatjuk le. Ezeket csak viselheti az illető, ha nem hajlott a jó szóra, mint azt a viseli a következménye­ket kifejezésünk is tanúsítja. Itt is két szerkezet keveredett tehát össze: a levonja a következtetéseket és a viseli a következmé­nyeket. Két kifejezés között választhatunk tehát aszerint, mit szándékozunk közölni. Vagy ezt mondjuk: Ha továbbra is így viselkedel, levonom a következtetéseket; ez azt jelenti, a jövőbeli viselkedésed szerint viszonyulok én is hozzád, esetleg fenyege­tőzés is lehet: ha ezután is így viselkedel, megtorlást alkalmazok veled szemben. Vagy pedig ezt mondjuk: Ha továbbra is így viselkedel, viseled a következményeket; ez meg azt jelenti: mosom kezeimet, a viselkedésedért egyedül te vagy ezután felelős; esetleg szintén lehet fenyegetés: utoljára figyelmeztetlek, ezután a megtorlás következik, de engem ne okolj majd, hanem magadat. JAKAB ISTVÁN Egyes szám, többes szám Az egyik értékelésen hallottuk: „Mi aranykoszorúval kitüntetett kórusok vagyunk.“ Persze csak egyetlen kórusról volt szó, s a nyilatkozattevő az ösztönösen kizárólagosnak érzett egyezte­tési szabály kedvéért mondott kórusokat. Pedig ha a névszói állítmány valamilyen embercsoportot jelent, az egyes szám és a többes szám nem mond egymásnak ellent. Például, mi szocia­lista brigád vagyunk; ti összetartó család vagytok; a finnek rokon nép. Másfajta buktató áldozatai a következő nyilatkozatok megfo­galmazói: ,,A tengervízben olyan a látási viszony, hogy...“, A környezettanulmány szerint Kovácsék rossz körülményben élnek“; „Ennél a vállalatnál olyan a lehetőség, hogy mindenki megtalálja a számítását“. Helyesen olyanok a látási viszonyok; rossz körülmények között élnek; olyanok a lehetőségek. Vannak ugyanis olyan szavaink - és a felhozott példák nem is merítették ki ezek sorát-, amelyek bizonyos szövegkörnyezetben megkívánják a többes szám használatát. Persze csak bizonyos környezetben, korántsem mindig. Ennek igazolására nézzünk egyes számú használatukra is egy-egy példát: a vezetés és a dolgozók közötti viszony kielégítő. Ezt az új körülményt figye­lembe kell venni. A kérés teljesítésére lehetőség nyílt. Mikor kell egyes szám, mikor többes - néha nem is könnyű eldönteni. Nagyon remélem azonban, hogy valamelyest e néhány sor is megkönnyíti az eligazodást. ROZSLAY GYÖRGY ÚJ SZÚ 4 1985. X. 5. Az észak-libanoni Tripoliban az egymással szembenálló muzulmán erők egész héten súlyos harcokat folytattak. Képünkön: a harcokban a felek nehézfegyvereket is bevetettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents