Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-01 / 231. szám, kedd
A cseh zene kimagasló tolmácsolója VÁCLAV NEUMANN HATVANÖT ÉVES ,,A hatvanas évek egyik legfigyelemreméltóbb operafelvétele“, ,,Bécs felfedezte Mahlert“, ,,Kirobbanó siker A Makropulos ügy". Szenzációhajhászó újságcikk-címek? Nem: valódi zenei szenzációk kommentárjai. A hatvanas évek egyik legfigyelemreméltóbb operafelvételének a Václav Neumann vezényelte Orfeuszt nevezte az igényes stuttgarti HiFi-Stereofonie című lap kritikusa. A lemezfelvétel külön érdekessége, hogy Neumann Gluck remekművének két változata közül a hálátlanabb, sokak által „porosnak" ítélt olasz nyelvű eredetit választotta, azt, amelynek szépsége csak olyan nagyságok előadásában érvényesült maradéktalanul, mint Toscanini, Monteux vagy Fricsay Ferenc. A magasztaló kritika nem túlzott; aki csak egyszer is hallotta a fúriák kórusát a prágai dirigens vezényletével, az a nála megcsodált elementáris erejű, vad, sodró lendületet, eksztatikus kavargást várja Gluck Orfeuszának minden megszólaltatójától - legtöbbször hiába. A revelációként ható Mah- /er-koncertet vezénylő Neumannt Kari Löbl, a neves osztrák zenekritikus méltatta elismerő szavakkal, s ez nem kis dolog Mahler városában, Bécsben. Janáček A Makropulos ügy című operája a stuttgarti operaházban aratott kirobbanó sikert, amelyet a híres operadívákról írt könyvéről nálunk is ismert Kurt Honolka elsősorban Neu- mann-nak tulajdonított. Ez hát Václav Neumann munkásságának külföldi visszhangja. És a hazai? Nos, Neumann példája is bizonyítja azt a régi igazságot, hogy senki sem próféta a saját hazájában, vagy legalábbis nem egy csapásra válik azzá. A karmester, aki a határokon túl főleg Janáček operáinak hivatott tolmácsolásával szerzett hírnevet, otthon operadirigensként alig jutott szóhoz. Az a művész, akit a Berlini Filharmonikusok és a londoni Royal Philharmonic Orchestra kért fel vendégszereplésre, pályája kezdetén kénytelen volt megválni a Cseh Filharmóniától, mivel a zenekar tagjai megvonták tőle bizalmukat. Igaz, hogy csak egy véletlennek köszönhetően, fiatalon és nagyon kevés tapasztalattal került a kiváló prágai zenekar élére. Huszonnyolc évesen, minden komolyabb gyakorlat nélkül kellett szembenéznie a két nagyhírű előd, Václav Talich és Rafael Kubelik emlékével. Az örökös tamás- kodók és ellendrukkerek minden jóslata ellenére a szerény fiatalember, aki már két éve brácsásként működött az együttesben, tisztességgel helytállt új posztján. Bírta a megerőltető országos turnékat, szinte menetközben ismerkedett a műsorra tűzött művek partitúráival. ó vezényelte a zenekart a háborút követő első NDK-beli vendégszereplése alkalmával is. Drezdában és Lipcsében felfigyeltek az ismeretlen karmesterre, s egyre gyakrabban hívták vissza. Bizonyára ezek a sűrűsödő meghívások is szerepet játszottak a Cseh Filharmónia tagjainak döntésében. Neumann nem ellenkezett, azonnal lemondott vezető karnagyi állásáról. Nem maradt munka nélkül. Az NDK-beli vendégszereplések mellett a minisztérium felkérésére elvállalta a Karlovy Vary-i, majd két év múlva a brnói filharmónia vezetését. Közben többször vezényelt a berlini Komische Operben. A sikeres vendégszereplést 1956-ban több évre szóló szerződés követte a nagyhatású és máig sokat vitatott operarendező, Walter Fel- senstein színházában, ó vezényelte az immár klasszikusként számon tartott, leghíresebb Fel- senstein-produkciókat: Janáček Ravasz rókácskáját, Verdi Otellóját és a Hoffmann meséit. Sokak szerint az olyan lenyűgözően erős egyéniség, mint Fel- senstein, szinte bénítóan hat munkatársaira. Neumannra tett hatása épp ellenkező volt; saját bevallása szerint a kimagasló rendezővel való együttműködés olyan képességeket szabadított fel benne, amelyekről előzőleg maga sem tudott. A berlini termékeny, rengeteg tanulsággal, művészi éréssel járó négy év után a lipcsei operaházhoz szerződött. A nagymúltú lipcsei Gewandhaus zenekar ideális eszköznek bizonyult művészi elképzeléseinek megvalósításához. A Lipcsében töltött négy év alatt tucatnyi külföldi turnén vezényelte a híres együttest. A Gewandhaus révén, Lipcsében indult meg igazi külföldi karrierje, ezekben az években vált utazó karmesterré. Lipcsében érte a Royal Philharmonic Orchestra megtisztelő felkérése is egy amerikai turnéra. (ČTK-felvétel) A hangversenykörút 1968-ban valósult meg, huszonhárom koncertet adott az USA nagyvárosaiban, óriási sikerrel. Neumann rendkívüli vitalitására és munkabírására jellemző, hogy gyakori vendégszereplései mellett huzamosabb ideig egyszerre több helyen is dolgozott. így pl. a stuttgarti operában (ahol a világhírű rendezővel, Günther Rennerttei működött együtt), miközben már ismét a Cseh Filharmónia karmestere volt. A visszatérésre 1963- ban került sor. Akkor még Karéi Ančerl volt a zenekar vezető karnagya, majd annak nyugdíjba vonulása után, 1968-ban Neumann került a zenekar élére. Jellemző, hogy amikor 14 évi szünet után először vezényelte az együttest, akadtak, akik az alkotó ereje teljében lévő, immár nemzetközi hírű művészt mint holmi ígéretes tehetséget emlegették. Az egyik prágai kritikus például így nyilatkozott Neumann hangversenyét követően: ,,A Cseh Filharmónia légkörében bizonyára karmester-egyéniséggé nó fel, amihez megvan minden adottsága. “ Neumann nem reagált a túszú- rásokra. Munkájával bizonyította be, hogy nem méltatlanul tartják korunk egyik legkiválóbb Janáček- és Mahler-interpretátorának, valamint a cseh klasszikus és kortárs zene kimagasló tolmácsolójának, aki a zeneirodalom minden területén otthonos. S a koncertjein mindig telt hangversenytermek, a zenekedvelők lelkes ünneplése őt igazolják. VOJTEK KATALIN Lukács életművéről - Prágában Lukács György, a világhírű marxista filozófus és esztéta születésének századik évfordulója alkalmából a prágai Magyar Kulturális Központ a Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetével együttműködve tudományos tanácskozáson emlékezett meg századunk kiemelkedő gondolkodójáról. A főelőadó, Sziklay László, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete Lukács György Könyv- és Irattárának igazgatója felszólalásában a tudós politikai hitvallását elemezte. Hangsúlyozta, hogy Lukács, akinek életműve gyakran vita tárgya, politikai téren töretlenül kiállott a humanizmus, a béke, az antifasizmus eszméje mellett. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban betöltött szerepe egész életére a kommunista párt elkötelezett harcosává tette. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor napjainkban, éppen a centenárium kapcsán újra erőteljesebben jelentkezik egy egységes Lukács-kép kialakításának igénye. Az életmű objektív elemzése mindenekelőtt a tudomány feladata. A tárgyilagos értékeléssel nyilvánvalóvá válik mindazon polgári értelmezések célzatos jellege is, amelyek a Lukács-életművet a legkülönbözőbb módon igyekeznek félremagyarázni. (jen) A yf a van a zenei világnap. IVI a tömegtájékoztató eszközökben minden bizonnyal újra garmadával jelennek meg méltatások arról, hogy a muzsika milyen fontos szerepet tölt be mindennapjainkban, egész életünk során. Alapjában véve nincs is semmi túlzás eszekben a megáUapítáeset, hogy a Szlovák Nemzeti Színház operaelőadásaira, vagy éppenséggel a bratislavai zenei ünnepségek hangversenyeire kü- lönautóbuszokkal százával érkeznek hallgatók Déi-Sziovákiából. S ugyancsak örömteli jelenség, hogy az ottani városokban - többek között Komáromban (KomárBensőséges társunk sokban, hiszen például szinte naponta hallgat zenét rádióból a nyugdíjas; magnóról a tizenéves; szól, olykor bömböl a muzsika utcákon, tereken, lakótelepeken, autóban és nagyon sok más helyen. Általában arról is olvashatunk, hogy hazánkban sokat tettünk a zene népszerűsítéséért. Valóban. Zeneiskolák nyíltak és működnek jó eredményekkel évtizedek óta kisvárosainkban, sőt számos nagyobb faluban is, ahol több ezer munkás és szövetkezeti dolgozó gyermeke is megtanult zongorázni, hegedülni, eljutott a zene, a muzsikálás csodálatos birodalmába. Ma már például nem ritka no), Léván (Levice) - is mind pezsgőbb a helyi zenei élet. Ezek és egyéb tények valóban szívet-lelket melengető eredmények, s azt igazolják, hogy a kultúra demokratizálásában, a zenei értékek népszerűsítésében nemzetközi viszonylatban is szép sikereket értünk el. S mégis... Nem az ünneprontás szándéka íratja le velem, hogy kétségtelen sikereink ellenére ildomos továbblépnünk, még többet kell tennünk a zenei műveltség terjesztéséért. Iskoláinkban is. Tudom, sok és egyre több a tananyag, mind nagyobb a tanulók megterhelése, fontosak a matematikai és egyéb szakkörök, de azért az sem mellékes, hogy hány iskolai énekkarunk működik, hiszen itt sok száz gyermek ismerheti meg a zenekultúra értékeit, az együtténeklés szépségeit. És sokan, nagyon sokan vannak még olyan fiatalok és felnőttek, akik számára a zenét legfeljebb a táncdal, vagy a nóta jelenti. Természetesen senki sem ítéli el a zene szórakoztató funkcióját, jelentőségét az ember szabad idejében. Ám, miként minden más művészeti ágazat, a zene is többre hivatott: érzelmet, erkölcsi értékeket gazdagíthat, formálhatja világlátásunkat, életszemléletünket, életmódunkat. Bensőséges társunk lehet nehéz és boldog perceinkben. Ma van a zenei világnap. Népművelőnek, pedagógusoknak, kulturális intézmények vezetőinek, mindannyiunknak jó alkalom a mérlegelésre: az eddigi eredményekre alapozva mit tehetnénk, s mit kell tennünk azért, hogy a zene mind több ember életét tegye tartalmasabbá, szebbé. SZ. J.- UJ FILMEK Az érem harmadik oldala (bolgár) Bűnügyi film Az érem harmadik oldala; jellegzetes deíektivtörté- net, tele akciókkal, váratlan fordulatokkal, meghökkentő helyzetekkel. E krimi alkotói az akcióra, a tulajdonképpeni bűnügyi elemek ábrázolására helyezik a súlyt, de a cselekmény bonyolítás során feltárják az egyes figurák tetteinek mozgatórugóit is és ügyelnek arra, hogy képet kapjunk arról, hogyan kerültek ezek az emberek tisztességtelen útra, a társadalom peremére. Jordan Kosztov forgatókönyvíró és Janus Vazov rendező munkája egy külföldről szervezett és irányított műkincsrablás, üzérkedés és -csempészés körül bonyolódik. Az elsó képsorokban látszólag össze nem függő helyzeteket vázolnak fel az alkotók, kisstílű szélhámosokkal, ügyetlen bűnözőkkel, „ártatlan“ művészettörténésszel a középpontban. A sokféle szál a későbbiekben persze egy csomóban fut össze, s a néző előtt csakhamar kirajzolódik egy jól szervezett bűnszövetkezet..., de ennél közelebbi információval a tisztesség szabályai szerint igazán nem szolgálhatunk a leendő nézőnek. Vetítés közben úgyis latolgathatja majd a magánkombinációkat. Szabványkirimi ez a bolgár film, s ha ötlete nem is a legeredetibb, mesterségbeli tudással, jó színészvezetéssel előállított szórakozás. A rendező rutinosan bonyolítja a történetet, s figyel arra, hogy a rejtély valóban az utolsó pillanatig rejtély maradjon. E pergő ritmusú, izgalmas és hatásos film időszerű témát dolgoz fel, hiszen a műkincsrablás és a becses értékű régiségek külföldre csempészése napjainkban világszerte valóban nagy méreteket ölt, s az üzérkedésnek kiterjedt nemzetközi hálózata van. Jelenet a bolgár filmből Daniel (amerikai) A tizenkét dühös ember óta hazánkban is jól ismert Sidney Lumet rendezte a Daniel című amerikai filmet. A realista törekvésű amerikai művésznemzedék egyik kiváló képviselőjének valamennyi munkája bátor és éles tiltakozás mindenfajta elnyomás, az emberi méltóság semmibevevése, a kegyetlenség ellen. Lubet műveit a valósághoz hű ember- és társadalomábrázolás, magvas társadalomkritikai mondanivaló jellemzi. Ilyen erényei vannak most látható alkotásának, a Dánielnek is, amely a tavalyi Karlovy Vary-i fesztivál versenyében az amerikai filmgyártást képviselte. Két rangos művész, E. L. Docto- row író és Sidney Lumet rendező fogott össze a Daniel létrehozásáért. A forgatókönyvet Doctorow írta saját, 1974-ben megjelent Daniel regénye című könyve alapján. (A világhírű író a fesztivál vendégeként személyesen is részt vett filmje bemutatóján.) A történetet a Rosenberg házaspár sorsa inspirálta, bár a szerzők hangsúlyozzák, hogy szándékuk nem a megtörtént események pontos felidézése volt. Doctorow regénye és Lumet filmje az Isaakson-testvé- rek harcáról szól, arról a küzdelemről, amellyel a boszorkányüldözések idején kémkedés vádjá- Val ártatlanul perbe fogott, majd kivégzett szüleik emlékének tisztára mosását, becsületük visszaadását szeretnék elérni. A - jóllehet fiktív - történet alapjául természetesen a filmen is már sokszor feldolgozott Rosenberg-ügy szolgál, ám a rendezői figyelem ezúttal nem valamiféle visszamenőleges igazságszolgáltatásra irányul, hanem elsősorban arra, hogy miként tud az újabb generáció - és nem feltétlenül csupán az ártatlan áldozatok környezete - egy ilyen törvénytelenség emlékével megküzdeni. A rendező megkockáztatja azt a vélekedést, hogy a boszorkányüldözések korában elkövetett történelmi vétségek és az ezekre rakódott újabb rétegek- többek között a koreai és a vietnami háború szégyenletes évei- természetesen vezettek el a hatvanas évek végének, a hetvenes esztendők elejének háborúellenes diákmozgalmai kirobbanásához. Doctorow és Lumet a társadal- mi-politikai folyamatok mélyére ásva, egyaránt bemutatja az egykori amerikai kommunisták őszinte lelkesedését, de elzárkózási hajlamukból fakadó gyöngeségüket is, majd bonckésük alá veszik a politikai hatalom mesterkedéseit a hidegháború éveitől egészen napjainkig. Daniel a húga halála után nekilát, hogy kinyomozza a múlt valóságát, de áthatolhatatlan falakba ütközik, a még élő, megfélemlített tanúk nem beszélnek. Egy céltudatos, körmönfont, kegyetlen mechanizmus körvonalai tárulnak fel a profi módon rendezett, fényképezett, pergő ritmusú filmben. Daniel nem adja fel küzdelmét az igazság kiderítéséért, s hiszünk a film sugallatának, hogy elkezdi és befejezi szándékolt könyvét szülei sorsáról... Tisztességes, de teljesen hagyományos eszközökkel dolgozta fel a regényt Sidney Lumet. Filmje így elsősorban szándékának őszinteségéért dicsérhető, s bizonyára ezt méltányolta a zsűri is, amikor a tavalyi Karlovy Vary-i fesztiválon különdíjjal jutalmazta a rendezőt. -ymFILMVILÁG □ Nyikita Mihalkov filmet forgat Alekszandr Gribojedovról, Az ész bajjal jár című verses vígjáték írójáról. x □ Bud Spencer egy repülősző- nyeg-tulajdonost játszik az Aladdin és a csodalámpa modern verziójában, amelynek Sergio Corbucci a rendezője. x □ Az elmúlt negyven év alatt Bulgáriában négyszáztizenkilenc játékfilm készült. x □ Giuliano Montaldo, a világhírű olasz filmrendező rendezi a nizzai Operaházban A denevért. x □ Oleg Tabakov és Anton Tabakov együtt játszik A menyasszonyok városa című új szovjet filmben. ÚJ szú 4 1985. X. 1.
