Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-31 / 257. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK ' ■ mmmmm—mmmmmmmm* Szingapúr és a világgazdaság Szingapúr legfőképpen a Szue- zi-csatorna megnyitása óta vált fontos kereskedelmi kapuvá a Nyugat és a Távol-Kelet között. A délkelet-ázsiai országot az ún. új iparosodott országok közé sorolhatjuk, s szabadpiaci gazdálkodási rendszere van. Ebből következően a kormány mindenekelőtt három fő terület irányításába szólhat bele és intézkedései is csak ezekre terjedhetnek ki. Ez elsősorban a népességszaporulat szabályozása (amely rendkívül gyorsan emelkedett a tömeges bevándorlás következtében és emiatt vált szükségessé meghatározott keretek között való tartása), továbbá a szociális programok megvalósítása (különösen az egészség- és oktatásügyben), végül pedig a népgazdaság olyan irányú befolyásolása, hogy a hagyományos tranzitkereskedelemben az ipari ágazatok és a pénzintézmények egyre szélesebb körben legyenek képviselve. Jóllehet, a gazdaságirányítás célja főleg a szociális stabilitás megteremtése, az országban mégis szép számmal akadnak nyomornegyedek. Szingapúr egyébként a nemzetközi gazdasági és pénzügyi üzletkötések fontos központja, s egyben az ún. ázsiadollárok piacának a centruma is. (Ázsiadollár- nak nevezzük az olyan dollárt, amely az USA határán kívül van forgalomban és nemzetközi kereskedelmi számlák kiegyenlítésére, vagy más pénzpiaci műveletek lebonyolítására szolgál, ebben az esetben az ázsiai földrészen.) Ezáltal Hongkong mellett Dél- keiet-Ázsia másik legfontosabb pénzügyi „fellegvárává“ vált az utóbbi két-három évtizedben. Szingapúrban 97 kereskedelmi bank, 47 bankképviselet, 34 pénzügyi társaság és 70 biztosító társaság székel. Hozzá kell tenni, hogy ezek a pénzintézetek és társaságok magukban foglalják a világ főbb pénzintézeteinek fiókjait. Szingapúr tárt kapukkal fogadja a beáramló külföldi pénztőkét és a vállalkozó kedvű beruházókat. A külföldi üzletemberek ugyanazon feltételek mellett ruházhatnak be, mint a hazaiak. Csupán a gazdaságfejlesztési tanácstól, vagy a helyi pénzügyi illetékes szervektől, vagy pedig a pénzügyminisztérium kereskedelmi tanácsától van szükség engedélyre, attól függően, hogy milyen célt szolgál a tervezett beruházás. Természetesen az említett intézmények elsősorban olyan beruházásokat részesítenek előnyben, amelyek hozzájárulnak a műszaki fejlesztéshez, lehetőséget adnak új exportpiacok feltárásához, ösztönzően hatnak a munkaerő gazdaságosabb kihasználására és a helyi iparra. A postát és a távközlést, valamint a közjóléti intézményeket kivéve minden iparágban lehetőség van külföldi beruházásokra. A külkereskedelmi kapcsolatokban jelentős szerepe van az ország két szabad övezetének: Szingapúr és Jurong városok kikötőjének. A növekvő tendenciát mutató import esetében általános engedélyre van szükség. A külföldön történő vásárlásokat - cukor, rizs, autó, motorkerékpárok és egyes klimatizációs berendezések esetében - előre meghatározzák. A fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaságból és Albániából semmilyen terméket nem importálhatnak, míg az NDK-ból, Laoszból, Mongóliából és Vietnamból csak különleges engedély birtokában lehet szó behozatalról. Az exportot vámengedményekkel, különleges kedvezményekkel támogatják. Egyes ügyletek esetében bizonyítani kell, hogy a termelésnek legalább a 20 százaléka - minimálisan 100 ezer szingapúri dollár értékében - exportra kerül. A fent említettek alapján nyilvánvaló, hogy Szingapúr pénzpiaca nemcsak ázsiai vonatkozásban, hanem a nemzetközi pénzpiacokat tekintve is jelentős. GEORGINA MARTINOVA docens, a bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára Bulgária külkereskedelmi forgalmának megközelítőleg 77 százaléka a KGST- tagállamokra esik, ezen belül e forgalom 57 százaléka a Szovjetunióval bonyolódik le. Szovjet szakemberek segítségével az utóbbi négy évtizedben mintegy 330 nagy ipari üzemet építettek fel, ezek állítják elő az ország ipari termelésének nyolcvan százalékát. Felvételünkön a plovdivi Rekord üzemben gyártott emelőtargoncák láthatók, amelyeket a Szovjetunióba szállítanak. (ČSTK-felvétel) Innen-onnan • A MOSZKVAI ZIL-AUTÓGYÁRBAN átfogó rekonstrukció kezdődött, melynek célja dízelteherautók gyártása. Az új ZIL-eket hazai gyártású, 125 lóerős motorokkal szerelik majd fel, amelyek nemcsak tisztább üzemüek lesznek az eddiginél, hanem üzemanyag-felhasználásuk huszonöt-negyven százalékkal lesz kisebb a mostaniakénál. A dízel ZIL-ek között a legnagyobb tizennégy tonnás lesz. • Az NSZK-BAN különféle társadalmi szervezetek országos akciónapot hirdettek az eldobható, egyszeri felhasználású csomagolóanyagok elleni tiltakozásul. E csoportok ellenzik azt, hogy mind több árucikket egyszer használatos, eldobandó csomagolásban hoznak forgalomba, ami szerintük súlyos gazdasági és környezetvédelmi problémákat vet fel. Főként az italok dobozos csomagolását kifogásolják. • A NYERSANYAG-EXPORTRA támaszkodó fejlődő országokban, főként a szaharai államokban, súlyos problémát okoz e cikkek világpiaci árának esése. Az elmúlt tizenkét hónap folyamán a pálmaolaj, a kaucsuk, a szójabab és a kukorica például húszharminc százalékkal lett olcsóbb, de tapasztalható a tea és a juta árának lemorzsolódása is. A legdrámaibb visszaesést a cukor élte át, amely ma olyan keveset ér, mint ebben az évszázadban még soha: egy font (0,45 kilogramm) nyers cukorért a szabadpiacon jelenleg mindössze három amerikai dollárcentet (!) adnak. • OLASZORSZÁG külkereskedelmi mérleghiánya az idei év első nyolc hónapjában 17 billió lírát tett ki. Augusztusban a hiány 420 milliárd volt. Az év első nyolc hónapjában több mint húsz százalékkal nőtt az import és tizenhat százalékkal emelkedett az export értéke. Régi politika — új köntösben A moszkvai Pravda egyik legutóbbi számának hasábjain az Egyesült Államok „új kereskedelmi politikájáról“ többek között az alábbiakat írta: A Reagan elnök által a nyolcvanas évek második felére meghirdetett,,komplex kereskedelmi program“ az amerikai export fokozásával számol, amelyet a kereskedelmi partnerek rovására hozandó intézkedésekkel akarnak elérni. A Fehéz Ház vezetője saját bevallása szerint már négy éve hiába próbálja meggyőzni egyes országok vezetőit arról, hogy számoljanak fel néhány kereskedelmi akadályt és könnyítsék meg az amerikai áruk bejutását az illető országok piacaira. Washington véleménye szerint azonban sem a Közös Piac, sem Japán, sem Dél-Korea, sem Brazília nem hajlandó erre. Az Egyesült Államok úgymond ezért mutat ki olyan csillagászati összeget elérő külkereskedelmi deficitet, amely az év végén várhatóan rekordnagyságú 150-160 milliárd dollárt ér el. Washington az „új kereskedelmi politika" keretében legelőször is csökkentette a dollár árfolyamát, hogy ezzel is fokozza az exportált amerikai áru konkurenciaképességét, ami némileg enyhítheti a kereskedelmi mérleg hiányát. Ezenkívül több kereskedelmi korlátozó intézkedést léptetett életbe, legfőképpen korlátozta a Nyugat-Európából származó nemesacélcsövek behozatalát, és a Nemzetközi Valuta Alap, valamint más tőkés pénzintézmények tevékenységét is az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően próbálja befolyásolni. A republikánus kormányzat ezekkel a lépésekkel akar állítólag szembeszállni a törvényhozásban tapasztalható közhangulattal. Tekintettel arra, hogy jövőre időközi választásokra kerül sor, több kongresszusi képviselő már a választásokra gondolva kritikusan ítéli meg a kormányzat deficitet halmozó pénzügyi politikáját. Az utóbbi időben mind többen olyan törvény elfogadását sürgetik, amely korlátozná a külföldi áruk behozatalát. Közülük azonban kevesen vallják azt, hogy a külkereskedelemben tapasztalható rendkívül kedvezőtlen helyzet tulajdonképpen magában az amerikai gazdaságban tapasztalható negatív tendenciák megnyilvánulása. A moszkvai Pravda Régi politika - új köntösben című cikkében végezetül leszögezi: az Egyesült Államok elsősorban azért nem tud megszabadulni a krónikus költségvetési deficitektől, - amely nemcsak a külkereskedelmi mérlegben, hanem az állami költségvetésben is megnyilvánul mert a telhetetlen étvágyú Pentagon évente dollármilliárdokat fordít fegyverkezési célokra. Egy kis találékonysággal A műtrágyázás a növénytermesztés belterjesítésének alapvető feltétele. Ezt a felhasznált műtrágyának évről évre növekvő mennyisége is bizonyítja. Jelenleg Szlovákiában egy hektár mezőgazdasági földterületre több mint 250 kilogramm hatóanyag jut. Erre a szintre szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk az 1938-as 5,2 kg/ha átlagról jutott el. A hozamnövelő szerep mellett azonban az is lényeges szempont, hogy a műtrágya napjaink mezőgazdasági termelési költségeink egyik jelentős része. Éppen ezért nagyon fontos feladat a műtrágya-felhasználás hatékonyságának a növelése. Ennek feltételei között a korszerű talajmüvelést, az ésszerű vetésforgót és a laboratóriumi talajvizsgálatokra épülő tápanyag-utánpótlást az első helyeken kell említeni. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy milyen fokú a műtrágya agrokémiai hatása, mekkorák a szállítási és a kezelési költségek, s mennyire munkaigényes a kijuttatása. De olyan tényezőket sem hagyhatunk figyelmen kívül, mint például a szállítással és a kezeléssel járó munka nehézségi foka és kulturáltsága. A mezőgazdasági dolgozók számára felesleges hangsúlyozni és bizonyítani, hogy az említett gazdaságossági szempontok tekintetében a szemcsézett műtrágyákkal szemben egyértelműen a folyékony műtrágyák javára billen a mérleg nyelve. A Sládkovičovói Magtermesztő Állami Gazdaságban még 1977-ben részletesen összehasonlították a szemcsézett, az ömlesztve szállított, valamint a folyékony műtrágyák alkalmazásának gazdaságossági mutatóit, s ezek minden tekintetben, néhány vonatkozásban háromszorosan is az utóbbinál voltak a legjobbak. Ennek ellenére a szemcsézett műtrágyák használata van elterjedve, míg a folyékony műtrágya még mindig inkább különlegességnek számít. Az okok között említhetjük, hogy a szemcsézett műtrágya a régibb, a megszokottabb, s a használatára is jobban felkészültek az üzemek. A folyékony műtrágyákat csak később kezdték gyártani, és eddig a kínálat sem tudta volna fedezni a nagyobb igényeket. Az elkövetkező években azonban változik a helyzet. Tavaly újabb folyékony műtrágya gyártását kezdték meg, s a továbbiakban a termelés dinamikusabban fog növekedni. Amíg például az idén 5,1 ezer tonna Dam-390-es készül, jövőre már hatezer tonnát, a 8. ötéves tervidőszak záró évében pedig már hét és fél ezer tonnát fognak gyártani belőle. Mindebből a növekvő kínálat ténye mellett egy másik, szintén lényeges dologra is fel kell hívni a figyelmet. A nagyobb mennyiségek gyártásakor már nem lehet a termelést a felhasználási időszakokra szűkíteni. A kapacitás adott, a termelést csak annak folyamatos kihasználásával lehet növelni. Ez viszont a folyamatos szállítást, a felhasználók részéről pedig a folyamatos átvételt és tárolást feltételezi. Vagyis azt, ami a folyékony műtrágya felhasználásának nagyobb arányú elterjedését már eddig is elsősorban akadályozta. Mi tehát a teendő? A teljes megoldást a megfelelő tárolási kapacitások kiépítése jelentheti, de ez járásonként több millió koronába kerül, és így az agrokémiai központok egyik évről a másikra nem tudják vállalni a tárolást. Számos áthidaló megoldásra azonban van lehetőség, s ebben elsősorban a felhasználóknak kell kezdeményezőknek lenni. A Sládkovičovói Magtermesztő Állami Gazdaság például kiselejtezett vasúti tartálykocsit vásárolt folyékony műtrágya tárolására. Itt, és a Veľký Grob-i Efsz-ben is műanyagtartályokat helyeztek el, amelyek lehetővé teszik a tartalékok bizonyos mértékű tárolását. A Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban az egyik farm kihasználatlanul álló két, korábban karbamid tárolására használt vastartályát szeretnék alkalmassá tenni folyékony műtrágyák tárolására, s az sem kizárt, hogy megfelelő átalakítás és szigetelés után hasonló célra a régi, már használaton kívüli beton silóvermeket is igénybe veszik. Mert ezúttal is érvényes, hogy egy kis találékonysággal számos probléma és nehézség megoldható, és ahol valóban keresnek, ott találnak is lehetőségeket. EGRI FERENC A Mimohi Gép- és Traktorállomás dolgozói már húsz éve foglalkoznak különféle alkatrészek felújításával. Csaknem 360 féle, főleg mezőgazda- sági gépek pótalkatrészeit javítják, illetve újítják fel. Az állomás 44 dolgozója évente körülbelül 6 millió koronát takarít meg népgazdaságunknak a hiánycikknek számító alkatrészek felújításával. A képen: Jirí Dolanský látható munka közben. (Libor Zavoral felvétele - ČSTK)
