Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-03 / 233. szám, csütörtök

Ma a korábbiaknál is nagyobb szükség van a politikai párbeszédre (Folytatás az 5. oldalról) Franciaországban Szaha- rovról és Scsaranszkijról be­szélnek, és kampány folyik an­nak érdekében, hogy azokat a szovjet zsidókat, akik azt óhajtják, engedjék elhagyni az országot. Miért ne fordíthatná­nak minderre figyelmet? VÁLASZ: Tudja mit? Egyez­zünk meg abban, hogy mi a Szov­jetunióban magunk fogunk dönteni a saját dolgainkról és maguk Fran­ciaországban döntsehek a saját dolgaikról. Mégis válaszolok a kér­désére. Az emberi jogok kérdése számunkra nem jelent semmiféle problémát, készek vagyunk erről vitát folytatni bárhol, bármilyen hallgatóság előtt és bárkivel. Eb­ben a kérdésben, amelyet a nyu­gati propaganda ma mestersége­sen szit és az államok közötti kapcsolatok megmérgezésére használja ki, van mit mondanunk. Elsősorban ami a gazdasági és szociális jogokat illeti, rámutathat­nánk, hogy milyen állapotban van­nak a legfejlettebb tőkés orszá­gokban, beleértve Franciaorszá­got is, s milyen a helyzet nálunk. A tények jól ismertek. A politikai jogokat illetően hivatkozhatnék ar­ra, hogy a mi Legfelsőbb Taná­csunkban több a munkás és a földműves, mint az összes fejlett tőkés ország parlamentjeiben együttvéve. Érdekes lenne egy kí­sérletet végrehajtani, mely során fél vagy egy évre munkások ülné­nek az önök országainak parla­mentjeibe. Aztán megnéznénk, milyen helyzet alakulna ki. A mun­kások azonban rendszerint nem jutnak el oda, míg nálunk minde­nütt kulcspozíciókat látnak el - a vidéki tanácsoktól kezdve egé­szen a Legfelsőbb Tanácsig. Persze vannak nálunk embe­rek, akik ilyen vagy olyan okból szembekerültek a szovjethatalom­mal, a szocializmussal, olyan em­berek, akik más ideológiát vállal­nak. A problémák azokban az esetekben keletkeznek, amikor ez vagy az az egyén konfliktusba ke­rül a törvénnyel. így volt ez az említett Scsaranszkijjal, aki meg­sértette törvényeinket és ezért eli­télték. Említette a „zsidó kérdést“. Szeretném hallani, melyik ország­ban vannak a zsidóknak olyan politikai és más jogaik, mint ná­lunk. A zsidó lakosság az összla­kosság 0,69 százalékát teszi ki, s az ország politikai és kulturális életében 10-20 százalékos arány­ban van képviselve. Sokan közü­lük országszerte ismerlek. Ha előfordulnak a családegye­sítés esetei, megoldjuk őket. A ki­vételt azok az esetek képezik, amikor az illető személy államtit­kok birtokában van. Talán Fran­ciaországnak nincs olyan törvé­nye, amely az állam érdekeit szol­gálja? Tudom, hogy van. Ezeket a kérdéseket továbbra is nyugod­tan és humánusan fogjuk megol­dani. KÉRDÉS: Ehhez még egy utolsó kérdés: Igaz, hogy a Szovjetunióban négymillió politikai fogoly van? VÁLASZ: Ez abszurd! Tudja, ez a goebbelsi propagandára em­lékeztet. Meglep, hogy ön, Mouro- usi úr, aki olyan művelt és modern ember, egyáltalán feltette ezt a kérdést. Megismétlem, ez ab­szurd. KÉRDÉS: Úgy tűnik, Gorba­csov úr, hogy az emberekkel való viszonyban új módszere­ket alkalmaz, új irányítási rend­szert vezet be. Létezik „Gor­bacsov-stílus“? Ha igen, ho­gyan jellemezné? VÁLASZ: Azt hiszem, „Gorba- csov-stilus“ nem létezik. Erről már beszéltem. Ami munkánk mód­szereit és főleg az én munkastílu­somat illeti, ez nem olyasvalami, ami tegnap vagy egy, két vagy három nappal ezelőtt vált ismertté. Egész életemben igy dolgoztam és ugyanígy dolgozik sok más elv­társ. Az a stilus, amelyet pártunkban érvényesítünk, szerintünk a lenini munkastílus. Az olyan vonások jellemzik, mint a tömegekkel fenn­tartott széles körű kapcsolat, a tá­jékozottság és a valós folyamatok vizsgálása, ami a politika alakítá­sának alapja. Tehát mindaz, amire pártunkat Lenin tanította. Épp en­nek a hozzáállásnak vagyok a lel­kes híve. Lenin példája a legjobb példa. Lenin útján haladunk és az ő stílusát alkalmazzuk. KÉRDÉS: önnel együtt, Gorbacsov úr, a szovjet veze­tők új nemzedéke került az élre. A múlt hét végén például megtudtuk, hogy változás tör­tént a miniszterelnöki tisztség­ben. A stílus mellett mi újat hozhat az önök országának a szovjet vezetőknek ez az új nemzedéke? VÁLASZ: Úgy gondolom, hogy ami történik, az normális folyamat, amelyen nincs semmi különös. Minden nemzedék hozzájárul a haladáshoz és az értékek, a po­litikai és szellemi értékek megte­remtéséhez egyaránt. Azt hiszem, a vezetők jelenlegi nemzedéke is hozzájárul ehhez. Ez mindeneke­lőtt a szocializmus tökéletesítését célzó nagy munkával lesz össze­függésben. Tudjuk, mit kell tenni ahhoz, hogy még inkább megmu­tatkozzanak társadalmi rendsze­rünk legjobb oldalai. Erőfeszítése­ink középpontja az ember és an­nak szükségletei. Hozzátenném azonban, hogy a szocializmusra nem mint fo­gyasztói társadalomra tekintünk, s hogy nem fogjuk követni a nyu­gati életmód normáit. Ám azt, ami hasznos, kihasználjuk. Mindent megteszünk azért, hogy gazdasági rendszerünknek, politikai rendszerünknek, a szo­cialista demokrácia rendszerének nagyobb dinamikát kölcsönöz­zünk. És mindenekelőtt arra fordít­juk a figyelmet, mégpedig a legna­gyobb figyelmet, hogy teljes mér­tékben megmutatkozzon, milyen nagy jelentősége van az emberi tényezőnek. KÉRDÉS: Holnap Párizsba érkezik; ha lenne egy szabad estéje, mit csinálna a legszíve­sebben - ellátogatna a Picas­so Múzeumba, vagy megnéz­né Shakespeare Julius Cae- sarját, esetleg koncertre vagy az operába menne, egyszóval, mit részesítene előnyben? VÁLASZ: Tekintettel arra, hogy ismerem a programot, amely nem hogy szabad napot, de még egy szabad estét sem biztosit, ilyen problémáim nincsenek. Mégis, amikor az ember elláto­gat egy másik országba, mindig szívesen ismerkedik meg múltjá­val. Bár meg kell mondanom, hogy engem nem kevésbé, sőt jobban érdekel minden társadalom, min­den ország és nép mai élete, mai problémáik, hagyományaik és ér­deklődési körük. Politikus eseté­ben ez bizonyára természetes. KÉRDÉS: Főtitkár úr, bizo­nyára még ezer kérdést is fel tudnánk tenni, de elérkezett az ideje, hogy interjúnkat befejez­zük. Még egyszer engedje meg, hogy megköszönjük a francia televíziónak adott exkluzív intejrút. MIHAIL GORBACSOV: öröm­mel találkoztam a francia televízió képviselőivel. Azt hiszem, ez a be­szélgetésünk is bizonyítja, van le­hetőség arra, hogy találkozzunk és nyugodtan megvitassunk min­den kérdést. Szeretnénk tovább fejleszteni kapcsolatainkat a baráti francia néppel. Ez olyan dolog, amely megköveteli a kölcsönösséget. Egymás elébe kell mennünk. így ítélem meg párizsi látogatásunkat is. Ez jó alkalom arra, hogy maga­sabb szintre emeljük kapcsolata­inkat és új távlatokat nyissunk előttük. A kdynél Elitex vállalat gépgyártó üzem­egységének vezető­je, František Heldler 1952-től több mint 60 újítási javaslatot nyújtott be, amelyek több mint 12 millió korona megtakarítást eredményeztek. Fran­tišek Heidler 1977- ben megkapta Az év legsikeresebb újítója, két évvel később az Érdemes újító címet, az idén pedig az Álta­lános Gépipari Mi­nisztérium az újítók aranyérmét adomá­nyozta neki. Képün­kön: František Heid­ler (jobbról) és Old- rich Žakavec külföldi és hazai gyártmányú terméket hasonlíta­nak össze. (Jiŕí Vlach felvétele -ČTK) Forradalmi szakszervezeti egység (A Szakszervezeti Világszövetség megalakulásának 40. évfordulója) Napjainkban a nemzetközi kap­csolatok politikai fejleményeit az jellemzi, hogy a világ béke- és haladó mozgalma, élén a Szovjet­unióval, szívós harcot viv a világ­imperializmus és terjeszkedő po­litikája ellen. A békéért, a haladá­sért és a dolgozók nemzetközi szolidaritásáért sikraszálló aktiv harcosok egyike - immár négy évtizede - a Szakszervezeti Világ- szövetség, a haladó szakszerve­zetek nemzetközi szervezete. E nemzetközi szervezet alapve­tő feladata és célja világszerte harcolni a dolgozók munka- és szociális feltételeinek javításáért, a szociális igazságtalanság és a kizsákmányolás minden formá­jának - amely az imperializmus következménye az osztályszem­pontból megosztott világ számos országában - megszüntetéséért. Ebben a történelmi harcban a Szakszervezeti Világszövetség fajra, nemzetiségre és politikai meggyőződésre való tekintet nél­kül világszerte közös, egyeztetett küzdelemre mozgósítja a szak- szervezeti mozgalmakat, közpon­tokat és szövetségeket. Ez a harc a fasizmus veszélye, a lázas fegy­verkezés és annak fokozása ellen, a dolgozók millióinak demokrati­kus jogaiért, nemzetközi fórumo­kon érdekeikért folyik. A Szak- szervezeti Világszövetség szerte­ágazó tevékenységet fejt ki. Együttműködik további világszer­vezetekkel, például a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetséggel, a Békevilágtanácssal, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség- gel. Széles körű munkásságot folytat az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveiben és sza­kosított szervezeteiben. Egyebek között az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában, a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezetében, Gyermekalapjában és az UNESCO különféle szervezete­iben. A Szakszervezeti Világszövet­ség történelmi helyét és szerepét az elmúlt negyven esztendőben megerősíti a haladó szakszerve­zeti mozgalom szüntelen fejlődése a világ számos országában és nemzetközi mértékben is Ibrahim Zakaria, a szövetség főtitkára a csehszlovák szakszervezetek 1982-ben megtartott X. kongresz- szusán megállapította, hogy a szakszervezeti világmozgalom­nak 138 országban 269 millió tag­ja van. A haladó szakszervezeti mozgalom világközösségében az SZVSZ létrejötte óta fontos szere­pük van a szocialista országok­nak, amelyeknek legtöbb a ta­pasztalatuk a munkásosztály ha­talmas eszközeinek alkalmazásá­ban a társadalmi haladásért, az országuk gazdasági, szociális és kulturális fellendüléséért, a világ békéjéért és haladásáért vivott harcban. A Szakszervezeti Világszövet­ség történetének kezdete 1945. A szakszervezeti szervezetek nemzetközi szolidaritásának for­málása a szovjet szakszervezetek kezdeményezésének volt köszön­hető, amelyet már a Londonban 1945-ben megtartott I. szakszer­vezeti világkonferencián tanúsítot­tak. A konferencia határozata le­fektette a világ szakszervezeti mozgalma egyesítésének alapjait. Akkortájt ennek a mozgalomnak már több mint 60 millió tagja volt. A Párizsban 1945 szeptemberé­ben kezdődő 2. szakszervezeti vi­lágkonferencián az egyesülés ten­denciája olyan életerősnek bizo­nyult, hogy 1945. október 3-án jóváhagyták a Szakszervezeti Vi­lágszövetség alapszabályzatát. A világ ötvenhat országának kül­döttei egyidejűleg a konferencia jellegének megváltoztatása mellett döntöttek, úgyhogy a konferencia október 3-9-én a Szakszervezeti Világszövetség I. kongresszusa­ként folytatta munkásságát. A nemzetközi szakszervezeti szervezet megteremtése a szak- szervezeti világmozgalom haladó erőinek jelentős tette volt. A mun­kásmozgalom történetében első ízben jött létre olyan szervezet, amely soraiban eredetileg tömörí­tette szinte az összes nagyobb nemzeti szakszervezeti közpon­tot. Csak az Amerikai Mun­kásszövetség (AFL) utasította el a belépést és foglalt el ellenséges álláspontot a haladásnak és a dol­gozók szolidaritásának fiatal nem­zetközi szervezetével szemben. Bonyolult volt a fejlődés az 1945-1949-es években is. Az SZVSZ-ben differenciálódásra ke­rült sor. Egyes nemzeti szerveze­tek, központok és szövetségek ar­ra törekedtek, hogy a szövetség jobboldalivá váljon és erőnek ere­jével gátolták haladó orientációját. Rendkívüli kezdeményezést fej­tettek ki az amerikai Ipari Szerve­zetek Kongresszusának (CIO) és a brit Tradeunionista Kongresz- szusnak (TUC) vezetői az 1947-1948-as években. El akar­ták érni azt, hogy az SZVSZ támo­gassa a Marshall-tervet, amelyet - közismerten - joggal elfogadha­tatlannak minősített a Csehszlo­vák Köztársaság kormánya is. Ép­pen e terv közvetítésével, a hábo­rús károkat elszenvedett országok gazdasági megsegítése ürügyén törekedett az amerikai imperializ­mus politikai követelményeinek megvalósítására és akarata érvé­nyesítésére. Miután az SZVSZ tagjai döntő többségének ellenállása követ­keztében nem sikerült megvalósí­tani az imperialista terveket, a jobb­oldali erők 1949-ben szakadár- szervezetet hoztak létre Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége elnevezéssel. Ennek ellenére a Szakszerve­zeti Világszövetség akkoriban az egyetlen olyan haladó nezmzetkö- zi szakszervezeti szervezet volt, s mindmáig az, amely következe­tesen védi a dolgozók szakszerve­zeti jogait, szociális, gazdasági és egyéb érdekeit. Fennállása óta megtartott tíz kongresszusa tanú­sította az imperializmus ellen, a békéért és a leszerelésért, a dol­gozók jogaiért és világviszonylat­ban a kizsákmányolás megszün­tetéséért harcolók széles, egysé­ges arcvonala megteremtésének valós lehetőségét. A világ számos országának küldöttjeit fogadta Pá­rizs (1945), Milánó (1949), Bécs (1953), Lipcse (1957), Moszkva (1961), Varsó (1965), Budapest (1969), Várna (1973), Prága (1977) és Havanna (1982). A nemzetközi szakszervezeti szervezet világkongresszusai meghatározzák a szakszervezeti mozgalom alapvető irányvételét a békéért és a világ haladásáért folyó harcban. így például a Ha­vannában megtartott X. szakszer­vezeti világkongresszuson a kül­döttek jóváhagyták A szakszerve­zetek és a nyolcvanas évek prob­lémái c. dokumentumot és megújí­tották a szociális biztosítás alap­okmányát, amelyet 1961-ben fo­gadtak el. A világ haladó nyilvá­nossága nagy figyelemmel kiséri a nemzetközi szakszervezeti moz­galom aktív tevékenységét. A Szakszervezeti Világszövetség berlini, londoni, mexikói, moszk­vai, helsinki, prágai és tokiói kia­dója közvetítésével népszerűsíti munkájának eredményeit. A szö­vetség hivatalos nyelve az angol, a francia, az orosz és a spanyol. Jelenleg a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke Gáspár Sán­dor a Magyar Népköztársaságból, főtitkára pedig a szudáni Ibrahim Zakaria. A szövetség tevékenysé­gében nagy szerepe van a cseh­szlovákiai szakszervezeti mozga­lomnak. Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szak- szervezetek Központi Tanácsának elnöke az SZVSZ alelnöke, Jind- ŕich Kušnierik pedig az egyik titká­ra. Politikai, szervező és nemzet­közi munkásságukkal nemzetközi viszonylatban a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom hagyomá­nyaira építenek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és fővá­rosa, Prága 1956 óta a Szakszer­vezeti Világszövetség székhelye. A csehszlovák szakszervezetek által a szakszervezeti világmozga­lomnak hosszú távon nyújtott se­gítséget Ibrahim Zakaria Prágá­ban, a csehszlovák szakszerveze­tek X. kongresszusán e szavakkal jellemezte:,,A csehszlovák Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezetünknek immár huszonöt esztendeje a vendéglátója és nagy mértékben részese mun­kánknak... Az SZVSZ örömmel fogadja, hogy a csehszlovák szak- szervezetek központi tanácsa és minden tagjuk szorosan együtt­működik velünk nemzetközi szak- szervezeti szervezetünk hatékony aktivitása érdekében...“ A nemzetközi szakszervezeti mozgalom vezetó képviselőjének e szavai elismeréssel nyugtázzák a csehszlovákiai munkásmozga­lom forradalmi hagyományait, kö­tődését a proletár és a szocialista internacionalizmushoz, a munkás- osztály harcos szolidaritásához. Társadalmunk, a dolgozók, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom nagy családjának tagjai to­vábbra is támogatni fogják a Szak- szervezeti Világszövetség nemes feladatait és céljait. Cselekvő tá­mogatásunk és nemzetközi szoli­daritásunk a következő években is beleilleszkedik a világ forradalmi folyamatában a létező szocializ­mus békeoffenzivájának medrébe. Ennek a folyamatnak immár negy­ven esztendeje szilárd része a Szakszervezeti Világszövetség, a világ minden földrészén a dolgo­zók szociális harcát támogató osz­tályszemléletű, demokratikus tö­megszervezet. Dr. FRANTIŠEK MORAVICKÝ docens, kandidátus ÚJ SZÚ 6 1985. X. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents