Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-30 / 256. szám, szerda
Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA Az új szerkesztés tervezete A szovjetek országa, a nagy októberi szocialista forradalom szülötte, hatalmas és dicsőséges utat tett meg. A kommunista párt vezetésével világtörténelmi jelentőségű győzelmeket ért el. Következetesen kifejezve a munkásosztály, minden dolgozó érdekeit, a marxista-leninista tanítással, a forradalmi harc és a szocialista építés rendkívül gazdag tapasztalatával felfegyverkezve, az SZKP magabiztosan vezeti a szovjet népet a kommunista alkotás és a béke útján. A párt a kommunisták első programdokumentumában - a Kommunista Kiáltványban - meghirdetett szocialista társadalomátalakítási eszméknek, a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi hagyományainak, a párizsi kommün hősei nem halványuló hőstetteinek méltó örököseként lépett ki a politikai küzdőtérre. Marx Károly és Engels Frigyes, a tudományos kommunizmus megalapozói az osztályharc történelmi tapasztalataira, az emberi gondolkodás legkiemelkedőbb eredményeire támaszkodva feltárták a társadalmi haladás objektív törvényeit, elméletileg bebizonyították a kapitalizmus összeomlásának elkerülhetetlenségét és megalapozták a proletariátusnak, mint az új szocialista rend építőjének világtörténelmi küldetését. Lelkesítő felhívásuk - „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ - mind a mai napig a munkás- mozgalom harci jelszava. Marx és Engels munkásságának zseniális folytatója, Vlagyimir lljics Lenin az új történelmi körülmények közepette sokoldalúan továbbfejlesztette tanításukat, választ adott a jelenkor alapvető kérdéseire, felvértezte a munkásmozgalmat a szocialista forradalom és a szocialista építés elméletével, a háború és a béke kérdéseire vonatkozó nézetek tudományos rendszerével. A marxizmus-leninizmus egységes forradalmi tanítás. A nagy Lenin által létrehozott párt élő megtestesítője a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egyesítésének, az elmélet és gyakorlat megbonthatatlan egységének. A marxizmus -leninizmus pártja, a forradalmi cselekvés pártja volt és marad. Az SZKP programjaiban tudományosan megalapozott feladatokat oldott meg minden egyes történelmi időszakban. A bolsevik párt, miután II. kongresszusán, 1903- ban elfogadta első programját, a cári önkényuralom, majd a cári rendszer megdöntésére harcba vezette a munkásosztályt, a parasztságot, Oroszország minden dolgozóját, s három oroszországi forradalom lángözönén küzdötte át magát. 1917 októberében a munkásosztály kezébe ragadta a politikai hatalmat. A történelemben először jött létre a munkások és parasztok állama. Megkezdődött az új világ megalkotása. Nyolcadik kongresszusán, 1919-ben a párt elfogadta második programját, s feladatul tűzte ki a szocializmus felépítését. Járatlan utakon haladva, hatalmas nehézségeket leküzdve, példátlan hősiességet tanúsítva, a szovjet nép a kommunista párt vezetésével élő valósággá tette a szocialista építés lenini tervét. Országunkban a szocializmus valósággá vált. A párt 1961-ben, XXII. kongresszusán hagyta jóvá harmadik programját, s hatalmas munkát bontakoztatott ki a kommunista építés minden területén. A szovjet nép nagy sikereket ért el a termelőerők, a gazdasági és társadalmi viszonyok, a szocialista demokrácia, a kultúra fejlesztésében, az új embertípus megformálásában. Az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett. Megnövekedett a Szovjetuniónak, mint az elnyomás, az agresszió és a háborúk imperialista politikája ellen, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harc hatalmas tényezőjének szerepe. A harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta a program alapvető elméleti és politikai tételeinek helyességét. Mindamellett a felhalmozott tapasztalatok, az ország belpolitikai életében és a nemzetközi színtéren történt változások tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosabban és konkrétabban határozzák meg a szovjet társadalom fejlődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus elérésének útjait és eszközeit, az új történelmi körülmények között a külpolitikára háruló feladatokat. Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében - az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. A békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem programja. ELSŐ RÉSZ A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet - a jelenkor alapvető tartalma I. A nagy októberi szocialista forradalom és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban Az emberiségnek az októberi forradalommal megkezdődött világtörténelmi jelentőségű átmenete a szocializmusba a társadalmi fejlődés törvényszerű eredménye. A kapitalizmus az utolsó kizsákmányoló rendszer az emberiség történelmében. Hatalmas lendületet adott a termelőerők fejlődésének, de a későbbiekben akadállyá vált a társadalmi haladás útján. A kapitalizmus egész történelme alapvető ellentmondásának elmélyülését tükrözi. Ez a termelés társadalmi jellege és a kisajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás elmélyülésének, a munkásosztály és minden dolgozó fokozódó kizsákmányolásának, a munka és a tőke, az elnyomottak és az elnyomók közötti harc éleződésének, a gazdasági válságoknak, a társadalmi-politikai megrázkódtatásoknak, a dolgozóknak mérhetetlen szenvedést okozó hódító háborúknak és konfliktusoknak a története. A tőke koncentrációjának és centralizációjának folyamata a XX. század elején a tőkések hatalmas monopolista szövetségeinek kialakulásához vezetett. Ezek kezükbe ragadták az egész gazdasági és politikai élet legfontosabb eszközeit. A kapitalizmus legmagasabb szintű, utolsó stádiumába - az imperializmus szakaszába lépett. Lenin szavaival élve „Az imperialista kapitalizmus a nemzetek legnagyobb elnyomójává“, az agresszív háborúk alapvető forrásává vált. Az imperializmus szakaszában létrejönnek annak anyagi feltételei, hogy a kapitalista termelési viszonyokat szocialistákkal váltsák fel, megérlelődnek a győzelmes szocialista forradalom objektív és szubjektív előfeltételei. A régi társadalom forradalmi átalakításának és az új társadalom megteremtésének küldetését a történelem a munkásosztályra ruházta. E küldetés teljesítésével saját osztályérdekein túlmenően valamennyi dolgozó érdekeit juttatja kifejezésre. Oroszországban rendkívül erőteljesen jelentkeztek az imperializmusnak a cárizmus elnyomásával, a feudalizmus maradványaival súlyosbított ellentmondásai. Az ország a nemzetközi imperializmus leggyengébb láncszemévé, ellentmondásainak csomópontjává vált. így ide helyeződött át a világ forradalmi mozgalmának központja. Az orosz proletariátusra igen nehéz és felelősségteljes feladat hárult - az, hogy elsőként szakítsa el a burzsoázia világuralmának láncát. Ezt csak egy új típusú pártnak, a proletariátus harci forradalmi szervezetének a vezetésével lehetett véghezvinni. A bolsevik párt megalakulása fordulóponttá vált az oroszországi és a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Kifejezte a társadalmi haladás, a proletár osztályharc objektív szükségszerűségeit, a tudományos előrelátás gyümölcse, Lenin s a körülötte tömörülő marxisták fáradhatatlan politikai és szervezőmunkájának eredménye volt. Az a szenvedélyes lenini felhívás, hogy „Adjatok egy forradalmi szervezetet - és kiforgatjuk sarkaiból Oroszországot!" - lelkes fogadtatásra talált az oroszországi munkásoknak, haladó embereknek, a dolgozó nép legjobb képviselőinek fejében és szívében. Lenin kidolgozta a párt ideológiai, politikai és szervezeti alapelveit, a tömegekkel való foglalkozás módszereit. Az új típusú párt a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus, a dogmatizmus és a baloldali kálan- dorság ellen folytatott engesztelhetetlen harcban jött létre. Már az 1905-1907-es forradalom - az imperializmus korszakának első népi forradalma - megmutatta a munkásosztály erejét és előrevetítette a proletariátus közelgő győzelmeit. Az 1917-es februári burzsoá demokratikus forradalom elsöpörte a cárizmust - de nem szabadította meg a néptömegeket a társadalmi és nemzeti elnyomástól, az imperialista háború terheitől, nem oldotta fel az oroszországi társadalmat marcangoló ellentmondásokat. Az idő sürgetően követelte a szocialista forradalmat. Oroszország munkásosztályát magas szintű forradalmiság és szervezettség jellemezte. Élén a politikai csatákban meg- edzett, az élenjáró forradalmi elméletet birtokló bolsevik párt állt. Lenin a pártot a harc világos távlataival fegyverezte fel, megalkotva arról szóló tanítását, hogy az imperializmus körülményei között egy, vagy néhány különálló országban is lehetséges a proletár forradalom győzelme. A bolsevikok pártjának felhívására és a párt irányításával a munkásosztály döntő csatába indult a tőke uralma ellen. A párt egyetlen hatalmas folyamatban, a burzsoá rendszer megdöntésére egyesítette a proletárok harcát a szocializmusért, a parasztok harcát a földért, Oroszország elnyomott népeinek nemzeti felszabadító harcát, az imperialista háború ellen, a békéért folyó népi küzdelmet. A nagy októberi szocialista forradalom olyan fordulatot hozott a világ történelmében, amely meghatározta a világfejlődés fő irányát és tendenciáját. Feltartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette - a kapitalizmus felváltását új, kommunista társadalmi-gazdasági formációval. A történelemben első ízben jött létre a proletárdiktatúra állama. A munkásosztály, maga köré tömörítve az összes dolgozót, hozzálátott, hogy megoldja a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, az új társadalom alapjai megteremtésének rendkívül bonyolult feladatait. A politikai hatalom kivívása, a polgárháború frontjain aratott győzelmek, a külföldi katonai intervenció szétzúzása, az új élet kibontakozó távlatai hatalmas erővel és forradalmi energiával töltötték el a dolgozó tömegeket. Leküzdötték a gazdasági pusztulásból, a burzsoázia ellenforradalmi összeesküvéseiből és szabotázscselekményeiből, az ország műszaki-gazdasági és kulturális elmaradottságából eredő nélkülözést és a nehézségeket. A szovjetek országa az ellenséges kapitalista környezet kegyetlen támadásainak, nagy számú katonai és politikai provokációinak céltáblájává vált. A párt, a tömegek lelkesedésére támaszkodva, visszaverte a jobboldali és „baloldali“ opportunisták támadásait, erősítve eszmei-politikai és szervezeti egységét, következetesen megvalósította a szocializmus építésének lenini általános irányvonalát. A nép tulajdonába kerültek át az alapvető termelőeszközök. A föld, a gyárak, az üzemek, a bankok államosítása biztosította a szükséges előfeltételeket a szocialista társadalmi tulajdon megszilárdulásához és fejlődéséhez, a gazdasági tervezés rendszerének megszervezéséhez. Az ország iparosítása erős ipari nagyhatalommá tette a Szovjetuniót. Gyökeres fordulatot hozott a gazdasági viszonyokban, a parasztság egész életmódjában a mezőgazdaság kollektivizálása. A munkás- osztály és a parasztság szövetsége szilárd társadalmi-gazdasági alapira épült. A kulturális forradalom eredményeként felszámolták az írástudatlanságot, széles távlatokat nyitottak a dolgozók alkotó erejének fejlődése, szellemi felvirágzása előtt, kialakult a szocialista értelmiség, uralkodóvá vált a marxista-leninista ideológia a szovjet emberek tudatában. A szocializmus kiemelkedő vívmánya a nemzetiségi kérdés megoldása. Október győzelme örökre véget vetett a nemzeti elnyomásnak s a nemzetek egyenlőtlenségének. Hatalmas szerepet játszott a szabad és egyenjogú népek önkéntes egyesülése egységes soknemzetiségű államban - a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. A szocialista építés folyamán biztosították a volt nemzetiségi peremvidékek gyors gazdasági, társadalmi és kulturális haladását. A múlté lett a nemzetiségi széthúzás, s az élet normájává vált a Szovjetunió valamennyi nemzetének testvéri barátsága, szoros együttműködése és kölcsönös segítsége. Mindez azt jelentette, hogy világtörténelmi jelentőségű társadalmi fordulat ment végbe - örökre véget ért a magántulajdon évszázados uralma, fölszámolták az embernek ember által való kizsákmányolását. A munkásosztálynak, a kolhozparasztságnak, a népi értelmiségnek, minden nemzetiség dolgozóinak közös érdekei alapján kialakult a szovjet társadalom társadalmipolitikai és ideológiai egysége. A dolgozó ember vált az ország teljhatalmú gazdájává. A Szovjetunióban felépült a szocialista társadalom. Az új rend kemény megpróbáltatása volt a nagy honvédő háború. A párt körül tömörülő, példátlan hősiességet tanúsító szovjet nép és annak fegyveres erői megsemmisítő vereséget mértek az imperialista világreakció rohamosztagára. A Szovjetunió győzelmével döntő mértékben hozzájárult Európa népeinek a náci rabság alól való felszabadításához, a világ civilizációjának a hitlerizmus barbárságától való megmentéséhez. A német fasizmus és a japán militarizmus szétverése új lehetőségeket teremtett a népeknek, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott küzdelméhez. A szovjet nép győzelme magasra emelte a szovjet állam nemzetközi tekintélyét. A Szovjetunió rövid idő alatt begyógyította a háború tépte súlyos sebeket, jelentős mértékben megerősítette gazdasági, tudományos-műszaki és védelmi erejét, megszilárdította nemzetközi pozícióit. Országunkban a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. Az elért eredményekre támaszkodva a szovjet társadalom magabiztosan haladt előre a gazdasági, társadalmi-politikai és szellemi fejlődés valamennyi területén. Az országban kialakult az egységes népgazdasági komplexum. Újabb hatalmas térségeket vontak be a termelésbe az ország északi és keleti részén, javult a természeti kincsek hasznosítása. Jelentős mértékben növekedett a nemzeti jövedelem, a társadalmi munka termelékenysége. Lényegesen nőtt a nép életszínvonala, nagyszabású lakásépítési program valósult meg. Megsokszorozódott a nép szellemi gazdagsága, áttértek az általános középfokú képzésre, kiemelkedő sikereket ért el a szovjet tudomány és technika. A Szovjetunióban épült fel az első atomerőmű és az első atomjégtöró, útjára indították a Föld első mesterséges holdját, a Szovjetunióból indult a világűrbe az első embert szállító űrhajó. Megszilárdultak a szocialista társadalmi viszonyok. Kialakult az emberek új társadalmi és nemzetközi közössége - a szovjet nép. Bolsevik elvhűséggel és önkritikával, a tömegek támogatására támaszkodva, a párt hatalmas munkát végzett a személyi kultusz, a párt- és állami vezetés lenini normáitól való eltávolodás következményeinek felszámolására, a szubjektív és voluntarista jellegű hibák kiigazítása végett. Tovább fejlődött a szocialista demokrácia, megszilárdult a szovjet törvényesség. A szocializmus történelmi vívmányává vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés Szervezete és a NATO közötti katonai hadászati paritás megteremtése. Ez megerősítette a Szovjetunió, a szocialista országok és valamennyi haladó erő pozícióit, meghiúsította az imperializmus agresszív köreinek arra vonatkozó számításait, hogy győznének egy nukleáris világháborúban. Ennek az egyensúlynak a megőrzése a béke és a nemzetközi biztonság megóvásának komoly biztosítéka. A Szovjetunió s a többi szocialista ország tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy az új társadalom - mint az emberiség fejlődésének a kapitalizmust túlszárnyaló foka - vitathatatlan társadalmi-gazdasági, politikai, eszmei és erkölcsi fölényben van, megválaszolja azokat a.kérdéseket, amelyeket képtelen megoldani a burzsoá rendszer. (Folytatás a 4. oldalon) BEVEZETES ÚJ szú 3 1985. X. 30.
