Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-28 / 254. szám, hétfő

O któber elején másodízben rendezték meg Romániá­ban a csehszlovák kultúra napjait. A gazdag és változatos műsor föl­keltette a romániai közvélemény érdeklődését, és bőven beszámolt róla az ottani napi és kulturális sajtó. A nyolcnapos rangos rendez­vénysorozat egyik legkiemelke­dőbb eseménye kétségkívül Pavel Šmok prágai kamarabalett-együt- tesének fellépése volt. A bukaresti Román Operában, de ugyanúgy Brassóban és Kolozsvárott, telt ház tapsolt a cseh művészeknek, s előadásaikat szakmai berkekben is igen nagyra értékelték. Tekintet­tel a romániai balett európai szín­modernségét és a művészi meg­formálás színvonalát. Kissé fele­másra sikerült a csehszlovák fil­mek fesztiválja. Az eredeti elkép­zelés olyan műsor összeállítása volt, hogy az legalább nagy vona­lakban, vázlatosan képet adjon a cseh és a szlovák filmművészet háború utáni négy évtizedéről. Vé­gül is öt régebbi csehszlovák fil­met mutattak be, melyek közül néggyel már találkozott a román néző. Ez pedig a csehszlovák film­művészet 1945-től napjainkig való fejlődésének bemutatásához ke­vés. Hasznosabb lett volna né­hány olyan újabb csehszlovák fil­met is vetíteni, melyek eddig még nem jutottak el Romániába. Bukarestben és Temesvárott kerekasztal-beszélgetés és irodal­mi est keretében bemutatták a kortárs cseh és szlovák irodal­mat. Mindkét helyen élénk volt az érdeklődés. A bukaresti írók Há­zában például mintegy hatvan ro- mánia író, fordító, kritikus és publi­cista volt jelen. A tartalmas előa­dás és vita után neves román színészek részleteket adtak elő cseh és szlovák irodalmi művek­ből. A temesvári beszélgetés so­rán az az igény is elhangzott, hogy a szlovákiai irodalmi sajtónak töb­Bővülő együttműködés NÉPRAJZI NEMZETISÉGKUTATÓ KONFERENCIA BÉKÉSCSABÁN Egymás jobb megismeréséért A csehszlovák kulturális napok sikere Romániában vonalára (emlékezzünk csak visz- sza a konstantai Pantasio tavalyi prágai és bratislavai előadásaira a csehszlovákiai román kulturális napok keretében) ez a siker na­gyon értékes. A kritika elsősorban a balett hagyományos és modern elemeinek kitűnő ötvözését di­csérte a prágaiak előadásában és hangsúlyozta, hogy a romániai ba­lettiskolának is van mit merítenie belőle. f A kortárs cseh és szlovák grafi­kának a bukaresti Pallas bemuta­tóterem adott (s ad továbbra is október végéig) otthont. Ez a ro­mán főváros legjobb kiállítóterme. A tárlatot negyven művész alkotá­saiból úgy állították össze, hogy érzékeltesse a csehszlovák kép­zőművészet sokszínűségét, be­mutassa a 2. világháború utáni fejlődését és mai helyzetét. A ro­mán nézők megismerkedhettek többek között Orest Dubay poéti- kus csendéleteivel, Jirí Anderle antik motívumaival, Adolf Born szatirikus képeivel és Vincent Hlo- žík háborúellenes alkotásaival. Marina Preutu, a Scinteia kritikusa a kiállítás kapcsán nagyobb cikk­ben méltatta a csehszlovák kép­zőművészek, grafikusok nemzet­közi sikereit az utóbbi években. A mostani tárlat alapján ő is a stí­lusok sokféleségét és a magas színvonalú szakismeretet emelte ki. A tárlat közönségsikere is nagy. Ugyancsak sok érdeklődőt von­zott a csehszlovák faliszőnyegek, kerámia és üvegplasztika kiállítá­sa. A látogatók nagyra értékelték a kiállított tárgyak eredetiségét, bet kellene foglalkozni a Romániá­ban születő kisebbségi szlovák irodalmi alkotásokkal. A román írószövetség egyik központi lapja a Lucefarul ez alkalommal hosz- szabb beszélgetést közölt Vladi­mír Reisel szlovák költővel, a Slo­venské pohľady főszerkesztőjé­vel, a hivatalos csehszlovák kül­döttség tagjával. Vladimír Reisel szólt többek közt a cseh és a szlo­vák, illetve a román irodalom közti kapcsolatok hagyományairól, az együttműködés elmélyítésének és kiszélesítésének szükségessé­géről. összegezve a látottakat megál­lapíthatjuk, hogy ez a nagyszabá­sú rendezvénysorozat sikeres és hasznos volt. Jozef Mravík szlo­vák kulturális miniszter-helyettes, aki a több mint hatvan tagú cseh­szlovák küldöttséget vezette, sza­vai szerint: A romániai csehszlo­vák kulturális napokat az ottani közvélemény nagy érdeklődése kísérte, ami a csehszlovák kultúra népszerűségét bizonyítja Románi­ában. Ismét bebizonyosodott, hogy az ilyen típusú rendezvények hozzájárulnak a két nép kölcsönös megismeréséhez. A kulturális na­pok egyben jó lehetőséget nyújtot­tak arra is, hogy a két ország művészeti alkotó szövetségei kap­csolatba lépjenek egymással. A megbeszélésekből több új ötlet és javaslat született, melyeket fel lehet használni a csehszlovák-ro­mán kulturális együttműködés ki- szélesítéséhez és elmélyítéséhez, hangsúlyozta Jozef Mravík. KOKES JÁNOS Október elején immár harmad­ízben rendezték meg Békéscsa­bán a nemzetközi néprazi nemzeti­ségkutató konferenciát. A Magyar Néprajzi Társaság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a négy magyarországi nemzetiségi szö­vetség és a vendéglátó Békés megyei intézmények által szerve­zett tanácskozáson tizenhat or­szág képviseletében mintegy két­száz néprajztudós vett részt azzal a céllal, hogy megtárgyalják a nemzetiségek körében végzett néprazi kutatás kérdéseit és fel­adatait. A rendezvény elsősorban a közép-kelet-európai szocialista országok néprajzi nemzetiségku­tatásának elvi és gyakorlati kérdé­seire összpontosította figyelmét, ezért innen érkezett a résztvevők többsége, ide kapcsolódott az elő­adások túlnyomó többsége. Az 1975 óta ötévenként meg­rendezett konferencia a kölcsönös megismerés és közeledés, az egymást megbecsülő együttmű­ködés jegyében a nemzetiségek egyetemes jelentőségű értékeket felmutató kultúrája kutatásának rangos nemzetközi fórumává vált. A konferencia fővédnöke, Köpeczi Béla, a Magyar Népköztársaság művelődési minisztere a tanács­kozást megnyitó beszédében rá­mutatva a soknyelvű Európa e tér­ségében élő népek sorsközössé­gére, hangsúlyozta: „Az idó meg­érett arra, hogy a tudomány adjon elfogulatlan választ azokra a kér­désekre, amelyekben oly sokáig csak az indulatok vitáztak. A nép- razj tudománya bizonyíthatja talán legautentikusabban, hogy a külön­böző népek kultúrája egymásba fonódik, elválaszthatatlan köl­csönhatásban áll egymással, kö­vetkezésképp a kis és nagy népek egymást gazdagító kapcsolata is szakadatlan. “ A háromnapos tanácskozásról beszámolni kívánó résztvevő a bőség zavarával küzd, hiszen a munkáját három szekcióban ki­fejtő konferencián több mint száz előadás hangzott el, melyeken a kutatók ismertették az évszáza­dos együttélésből adódó köl­csönhatásokat vizsgáló tudomá­nyos munkájuk eredményeit. A legtöbb előadás természete­sen az utóbbi évtizedben fellendült magyarországi nemzetiségi nép­rajzi kutatások eredményeivel és feladataival foglalkozott. Elsősor­ban elvi jelentőségű értékes be­számolókkal gazdagították a kon­ferencia tudományos színvonalát a szovjet néprazjtudomány nem­zetközileg ismert képviselői (P. I. Pucskov, V. V. Pimenov, A. N. Zsilina), akik az etnikai folya­matok kutatása során elért ered­ményeiket ismertették. Sokoldalú, gazdag tevékenységről számoltak be a jugoszláviai szakemberek is, előadások hangzottak el az NDK- beli szobrok és a Nyugat-Európá- ban élő etnikai csoportok népi kul­túrájáról is. Ismeretes, hogy hazánkban már évtizedek óta több tudomá­nyos intézmény folytat rendszeres kutatásokat a külföldön élő szlová­kok és csehek körében, valamint a Csehszlovákiában élő nemzeti­ségek népi kultúrájának vizsgálata terén is. Ezért törvényszerű, hogy már hagyományosan a konferen­cia résztvevőinek egyik legna­gyobb számú külföldi csoportját a csehszlovákiai néprajztudomány képviselői alkották. Az észak-mor- vaországi és az alföldi szlovákok történetének és népi kultúrája ku­tatásának legújabb eredményeit ismertették a szlovák néprajztudo­mány jeles szakemberei: Emília Horváthová, Ján Sirácky, Ján Bo- tík és Viera Gašparíková. Minden eddigi, így ezen a kon­ferencián is jelen voltak a szlová­kiai magyar néprajzkutatók képvi­selői is. Liszka József a Csema­dok érsekújvári (Nové Zámky) já­rási bizottsága égisze alatt műkö­dő néprajzi szakcsoport munkájá­ról számolt be. B. Kovács István a gömöri kisnemesség hagyomá­nyaival kapcsolatos érdekes nép­rajzi vizsgálatainak eredményeit foglalta össze, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Mú­zeum munkatársai, Marczell Béla és Danter Izabella a csallóközi hiedelmekről és népi gyógyítás­ról tartottak előadást. Részben a szlovákiai magyarság körében végzett néprajzi kutatómunka eredményeiről számolt be négy fiatal szlovák etnográfus is: Oľga Čomajová, a gömöri fazekasság kutatásáról, Katarína Holbová a mochovcei népi építészetről tar­tott beszámolót, Zita Škovierová a Zobor-vidéki szlovák-magyar társadalmi kapcsolatokról végzett vizsgálati eredmédnyeit ismertet­te, Marta Sigmundová pedig szo­ciológiai ihletettségű előadásában a szlovákiai magyar lakosság tár­sadalmi fejlődésének irányzatával és etnikai integrációjának kérdé­seivel foglalkozott. Ismerve a szlo­vákiai magyar lakosság néprajzi kutatása során az utóbbi öt év alatt végzett munkát, kár, hogy a konferencián nem képviseltették magukat további intézmények is (Csemadok KB, további járási honismereti múzeumok), ahol az utóbbi időben a konferencia témá­jához kapcsolódó figyelemreméltó kutatási eredmények születtek. A konferencián előadás hangzott el a szlovákiai ukrán nemzetiség népi kultúrájáról is: Miroslav Sopo- liga, a svidníki Ukrán Kultúra Mú­zeumának munkatársa beszámolt az intézményben folytatott rend­szeres néprajzi kutatómunkáról, és ismertette az ukrán népi építé­szet szabadtéri néprajzi múzeu­mának értékeit. A konferencia résztvevői mun­kájuk során tudatosítják, hogy a népi műveltség kutatásának egyaránt nagy szerepe van a tu­dományos feltárásban és a min­dennapok közművelődési gyakor­latában is. Az eredmények szám­bavétele egyben újabb tennivalók­ra hívta fel a figyelmet. Az itt elhangzott előadások bizonyára a további nemzetiségi néprajzi ku­tatás, a népi kölcsönhatások és interetnikus kapcsolatok vizsgála­tának ösztönzőivé válnak. Szak­mai hozadékán túl a tanácskozás jól szolgálta a szocializmust építő nemzetek barátságának elmélyí­tését. VÉGH LÁSZLÓ SZKÍTÁK ARANYA A leningrádi Ermitázs vendégkiállítása Budapesten Ritkán adódó múzeumi élmény­nyel gazdagodott az a látogató, aki októberben megtekintette Buda­pesten a Szkíták aranya című kiál­lítást, amelyet a Szépművészeti Múzeumban nyitottak meg a Szovjet Kultúra Napjai alkalmá­ból. A világhírű Ermitázs egyik legszebb régészeti anyagából rendezett kiállítás szép katalógu­sának segítségével kíséri végig a harcias szkíta nép történetét és , kultúrájának egyes korszakait. A egykor a Fekete-tenger észa­ki partvidékén élt iráni nyelvű szkí­ták eredete eddig nem tisztázott kellőképpen. Egyes tudósok sze­rint Ázsiából érkezhettek az i. e. VII. században a pontuszi sztyeppevidékre, míg mások sze­rint a szkíta kultúra helyben alakult ki. A lovasnomád szkíták nagy számban telepedtek le az Észak- Kaukázusban, másik részük a Dnyeper-melléki sztyeppvidé­ket szállta meg, ahol létrehozták Kelet-Európa első államát. Héro­dotosz, a híres történetíró többek között ezeket írta a szkítákról: ,,A szkítáknak nincsenek városaik, sem épített erődítményeik. Mind­Formatervezés a szocialista társadalomban A design-szakemberek mester­ségét egyszerre nevezhetjük ősi­nek és fiatalnak is. Még a kézmű­vesség korában a fémből, agyag­ból, kőből készült termékek a kéz­műves mesterek ügyes kezei kö­zött olyan minőséget értek el, amelyet ma a műszaki esztétiká­hoz sorolunk. A mai formaterve­zés története egyelőre csak évti­zedekben mérhető. Ma a design olyan tevékenység, amelyik külön­féle - technikai, technológiai, esz­tétikai, közgazdasági, ergonómiai szociológiai stb. - ismereteket igé­nyel. A design célja olyan egysé­ges, harmonikus, művészileg tel­jes értékű közeg megteremtése, amely a lehető legkényelmesebb az ember életéhez és tevékenysé­géhez. A fomatervezés a szocialista társadalomban című, Moszkvában rendezett kiállítást hat ország szervezte: a Szovjetunió, Bulgá­ria, Magyarország, az NDK, Len­gyelország és Csehszlovákia. Mi újat hozhat a design a szocialista gazdaságba? Mi a szocialista or­szágok integrációjának módja ezen a területen? Milyen együttes erőfeszítésekkel könnyíthető az ember munkája, tehető szebbé az élete? Ezekre a kérdésekre kellett válaszolnia a kiállításnak. Az integráció új határai A kiállítás vendégeivel megren­dezett találkozón Valerij Munyilov, az Országos Műszaki Esztétikai Tudományos Kutatóintézet (OMETK) vezérigazgató-helyet­tese a következőket mondta:- A szocialista országok hivata­los együttműködése a design terü­letén 1975-ben kezdődött, amikor létrehozták a KGST tagországai­nak koordinációs központját az er­gonómiai normák és követelmé­nyek tudományos kidolgozására. Jelenleg kilenc témakörben folyik a közös munka. A koordinációs központ 37 szovjet és 75 más szocialista or­szágbeli szervezetet egyesít. Kö­zös erőfeszítésekkel designprog­ramokat dolgozunk ki, mint példá­ul ,,Élet és ellátás a világűrben“, ,,Az orvosi vizsgálatokat megelő­ző diagnosztika“ ,,Kis számítógé­pek rendszerei“ stb. A kiállítás látogatói több ilyen programmal is megismerkedhettek. Használhatóság, kényelem, szép külalak- A szocialista országok áruvá­lasztékában még szélsőségek ta­pasztalhatók - mondja Anatolij Koseljov, az OMETK művészeti főkonstruktőre. - A Szovjetunió­ban például nagyon sokféle már­kájú hűtőgépet, mosógépet, por­szívót gyártanak. Rendeltetésüket tekintve ezek azonosak, külsejük­ben is alig-alig térnek el egymás­tól. Felmerül a kérdés: kinek kell ez a hasonló sokféleség? Nem jobb-e jó termékeket gyártani az optimális megoldással? Szerintem ezt a kérdést a tárgyak rendelteté­se, hasznossága felől kell meg­közelíteni. A kiállításon csak három szovjet porszívómodellt mutattak be, mindhármat optimalizált megoldá­sokkal. A kényelmes és egyszerű kezelési mód, a szép külalak és megfelelő teljesítmény a legigé­nyesebb vásárlót is kielégíti. A kiállítás slágerei A bemutatott kiállítási tárgyak meggyőzően bizonyítják Koseljov igazát. Arról tanúskodnak, hogy a design-szakemberek nemcsak „mázat visznek fel“ a termékre, hanem elsősorban sokkal fonto­sabb tényezőket vesznek figye­lembe. Menjünk végig a kiállí­táson. Mély ergonómiai elemzés után a tervezők létrehoztak egy új szö- vőgépmodellt, amely jelentősen megkönnyíti a szövők munkáját. A kiállítás látogatói körében nagy sikert arattak a mindennapi használati tárgyak: magnetofonok, televíziók, lemezjátszók, totó- és filmberendezések, órák. Sokak tetszését nyerte el az újdonság, az audiovizuális zenei központ is. Sok érdekes dolgot fedezhettek föl maguknak a sportolók és a gyere­kek is. A látogatók érdeklődését felkeltették a lakásbelsők, új sze­mélygépkocsi - és autóbuszmár­kák. „Meglepő! Érdekes! Hatá­sos!“ - a kiállítás vendégkönyvé­nek bejegyzései a tervezők új ter­mékei iránti nagy érdeklődés leg­jobb bizonyítékai. Anton Usztyinov annyian lovasok, íjjal felszerelve, nem földművelők, hanem állattar­tók, lakásuk a kocsi“. Ezeken az utóbb említett kocsikon vándorol­tak szakadatlanul a sztyeppén, a nyájak és ménesek számára újabb és újabb legelőket keresni. A félelmetes szkítákat az i. e. III. században a szarmata törzsek győzték le, és szorították őket vissza a Krímbe - ahol a későbbi­ek során már letelepedtek. A szkíták előkelőségeiket hatal­mas kurgánokba (halomsírokba) temették, amelyek magassága néha a 18-20 métert is elérte. A kiállított anyag döntő többsége is ilyen kurgánokból került elő. A szkíta művészet legkiemelke­dőbb ágazatait az arany- és ezüst- müvesség, a bronzöntés és a csontfaragás képviseli a kiállítá­son. Ezek termékei többségükben a díszes ruházatot, a gazdag kivi­telű fegyverzetet és lószerszámot díszítették. A korai szkíta művé­szetre az állatábrázolások a jel­lemzőek (ez az ún. szkíta állatstí­lus), gyakori a szarvas megjelení­tése és különösen kedveltek a kü­lönféle griff ábrázolások. A kiállí­tott leletek egyik pompás darabja az aranyból készített szarvas ala­kú pajzsdísz, amely 1897-ben ke­rült elő a Kubány vidéken a Koszt- romszkaja kurgánból. A későbbiek során az i. e. IV. században az antik klasszikus művészet hatásá­ra megjelennek az emberábrázo­lások. Ennek az egyik legszebb példánya a kiállítás remek arany- fésűje, amelyet a Szoloha kurgán- ban találtak 1913-ban, és harco­sok viadalát ábrázolja. A szkíta kultúrát ezen a kiállítá­son 52 emlék dokumentálja, eze­ken kívül bemutatásra kerültek még a szkítával rokon kultúrák legszebb leletei is: így I. Péter csodás szibériai gyűjteménye (a szakák kultúrája), az altáji törzsek kultúrája (néhány darab az ismert pazürüki kurgánok anyagából), Dél-Szibéria kultúrájának emlékei, valamint a szkítákat legyőző szar­maták legszebb leletanyaga. Elmondhatjuk, hogy a kiállítás egyéb érdemei mellett nagszerű népszerűsítője lett a régészet tu­dományának is, s nem utolsó sor­ban ismét ráirányította a figyelmet az emberiség történetében oly fontos szerepet játszó szkíta nép történetének évszázadaira. Trugly Sándor ÚJ SZÓ 4 1985. X. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents