Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-26 / 253. szám, szombat

A közös igyekezetnek beérett a gyümölcse A SVITI TATRASVIT DOLGOZÓI FOKOZZÁK IGYEKEZETÜKET- Vállalatunk párt- és gazda­sági szervei, minden kommu­nista és párton- kívüli dolgozója tudatában van a XVII. pártkong­resszus előké­születi időszaka jelentőségének, s ennek megfele­lően kritikai igényességgel készü­lünk a CSKP XVI. kongresszusa célkitűzései megvalósításának mérlegelésére, illetve a 8. ötéves tervidőszak merész, de reális programjának kidolgozására hangsúlyozta Matej Poruban elvtárs, a Sviti Tatrasvit nemzeti vállalat igazgatója a vele folytatott beszélgetésünk kezdetén. Poruban elvtárs még hozzátet­te, hogy mint az SZLKP Poprádi Járási Bizottsága Elnökségének tagja ilyen értelemben tájékoztatta a járási pártszerveket, s ezt nagy örömmel tette. Hogy miért? Erre, és ezzel összefüggő több más kérdésre beszélgetésünk további részében kaptunk választ. Ezek alpján jo­gosnak tartjuk a vállalati igazgató derűlátását. A Sviti Tatrasvit dolgozóira igé­nyes feladatok megvalósítása várt a 7. ötéves tervidőszakban is, amikor - a nyolcvanas évek kez­detétől - bonyolult helyzetbe ke­rült a vállalat és további fejleszté­se konszolidációs program szerinti gazdálkodásra kényszerítette. Az üzemi pártbizottság és a vál­lalati vezetés céltudatosan irányí­totta, szervezte a dolgozó kollektí­vákat a program folyamatos meg­valósítására, s emellett megkülön­böztetett figyelmet fordított min­den munkahelyen a minőség és hatékonyság növelésére. A közös igyekezetnek beérett a gyümöl­cse, sikeresen megvalósították a konszolidációs programot, a Kassán (Košice), Rozsnyón (Rožňava) és Svitben létesített új termelő részlegeken a termelés rugalmasabb, hatékonyabb lett, s ez a tervidőszak egyes éveinek mérlegében is kedvezően tükrö­ződött. Poruban elvtárs elmondta, hogy az ötéves tervidőszak első évében az árutermelés tervét - ami 21,3 százalékkal növekedett - 100,4 százalékra teljesítették. A termék- választék piacigény szerinti folya­matos innoválásával megfelelő feltételeket teremtettek a hazai és a külföldi piac igényeinek kielégíté­sére. A hazai áruellátást 114 szá­zalékra, a baráti országokba irá­nyuló kivitelt 254 százalékra, a tő­kés országokba irányuló exportot pedig 131,4 százalékra növelték az értékelt időszakban. A vállalat felszámolta az 1982- ből származó 17 millió koronát kitevő veszteségét s az idén már 50 millió korona nyereségre tesz szert. A vállalati gazdálkodás ja­vulására utal az a tény is, hogy míg korábban éveken keresztül rendszeresen pénzbírságot fize­tett, az elmúlt évi gazdasági mér­leg alapján már 837 ezer korona jóváírást kapott az állami pénzügyi szervektől. Az idén, a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében, a sviti Tatrasvit szintén folyamatosan teljesíti az állami terv mutatóit, s az igazgató kijelentése szerint nem lesz prob­léma a feladatok teljesítése körül, amire a legfontosabb, a dolgozók egyre fokozódó igyekezete szolgál alapul. Az árutermelésben csaknem hat százalékkal jobb eredménye­ket értek el, mint tavaly. Igen fi­gyelemre méltóak a divatos, lu­xuscikkek, illetve az első minőségi osztályba sorolt áru termelése te­rén elért eredményeik. Ezekben a csoportokban 152,8 millió koro­na értékű árut adtak el. ami az össztermelés csaknem 29 száza­lékát teszi ki. Az ebből eredő ár- kedvezmény több mint 20,7 millió korona nyereséget - az elmúlt év hasonló időszakához képest 2,8 millió koronával többet - eredmé­nyezett. A minőségi és innovált termékek versenyében a sviti Tat­rasvit a Slovakotex termelési-gaz­dasági egységen belül az első félév eredményei alapján a máso­dik helyre került. A DERMAPOP és a Termatex kötöttáruk méltó­képpen, elismerést érdemlően képviselték a sviti vállalatot az idei trenčíni divatkiállításon.- Igen sok, további kedvező eredményt sorolhatnék még fel annak bizonyítására, hogy vállala­tunk dolgozói elkötelezetten vég­zik munkájukat. A pártunk politiká­ja megvalósításának érdekében vállalatunk kommunistái jó példá­val járnak elől. Tizenöt alapszer­vezetünkben csaknem ezer kom­munista dolgozik. Most, az évzáró tanácskozások, illetve a XVII. pártkongresszus előkészítő idő­szakában a szokottnál még na­gyobb aktivitással dolgoznak, kez­deményeznek és példamutatá­sukkal igen jelentős értékű kötele­zettségvállalásokra mozgósítják dolgozóikat.- Főleg mire irányulnak ezek a kötelezettségvállalások? A ter­melés és gazdálkodás melyik te­rületeit érintik?- Elöljáróban szeretném el­mondani, hogy vállalatunk dolgo­zói a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére kibontakoztatott, a vál­lalat és népgazdaságunk érdekeit, szükségleteit szem előtt tartó kez­deményezéseket, figyelembe vé­ve a prágai vállalatok felhívását, az eredeti felajánlások kiegészíté­sére, illetve azok értékének továb­bi növelésére használtuk fei. így módosult 41 kollektív, 6 üzemi és 1 vállalati felajánlásunk. Elsőként a ,,17 élenjáró kongresszus előtti hét“ felhívással a rozsnyói 06-os üzemünkben dolgozó, CSSZB cí­met viselő szocialista munkabri­gád, Júlia Bukovská vezetésével, jelentkezett. Ezt követték a továb­bi új felajánlások vállalatunk min­den üzemében. Ezen a helyen nehéz lenne mindegyiket felsorol­ni. Annyit elmodhatok róluk, hogy a legalapvetőbb feladatok sikeres teljesítésére, túlszárnyalására, a termékminőség javítására, taka­rékosságra s általában a gazdál­kodás hatékonyságának széle­sebb körű érvényesítésére irányul­nak. Valójában tizenöt konkrét fel­adatkört tartalmaznak. Egyebeken kívül vállaltuk a divatújdonságok és luxuscikkek arányának növelé­sét az innoválási folyamat rend­szerében. Az idén például ezekből 43,8 millió korona értékű - a ko­rábbi évhez viszonyítva 14,5 millió korona értékűvel többet - árut szállítottunk piacra. A kötött ruhák 95 százalékát, a kötött fehérnemű 61 százalékát, a felső ruházat 83 százalékát, a harisnyák 57 száza­lékát újakkal helyettesítjk. Az inno­vált termékekből az idén a terve­zettnél 4,3 millió korona értékűvel többet adunk piacra. Nagyon sok olyan, a vállalati gazdálkodás szempontjából iga­zán kedvező dolgot említett még Poruban elvtárs, amiről ezen a he­lyen képtelenség lenne beszámol­ni. Bár, szívesen tennénk. E he­lyett elmondjuk azt, hogy a sviti Tatrasvit dolgozói valóban fele­lősségteljesen készülnek a CSKP XVII kongresszusára. KULIK GELLERT LEHETŐSÉGET KAPOTT, BIZONYÍTOTT ÚJ SZÚ 1985. X. 26.- Gyermekkorom óta vonzott az egyenruha, a katonai életpálya. Igy hát szüleim nem lepődtek meg, amikor felvettek a Vyškovi Katonai Főiskolára, - mondja vi­dáman Jozef Šemelák hadnagy. - A harckocsizó tanszéken tanul­tam. ma is jól emlékszem, milyen örömet éreztem akkor, amikor az éleslövészeten az első lövéssel sikerült megsemmisíteni a cél­pontot. Amíg idáig eljutott, sokat kellett tanulnia elméletben, gyakorlatban egyaránt. Éjszakákat ült a térkép fölött elemezve a következő takti­kai gyakorlatot. Sok könyvet olva­sott a második világháború tank­csatáiról, aktívan tevékenykedett az ifjúsági szövetségben. Mindig ott volt, ahol szükség volt rá. S hogy megállta a helyét, azt bizo­nyítja az a tény is, hogy a főiskolán vették fel a párttagok sorába. Két évvel ezelőtt került az egyik maga­sabb harckocsizó egységbe, ahol csapattiszti beosztást kapott.- Az alegységnél, ahová be­osztottak, már vártak rám. A fo­gadtatás igen szívélyes volt. Szakaszparancsnoki beosztást kaptam. Mint párttagot behívtak a pártbizottságra, kertelés nélkül megmondták mit várnak tőlem, mi a helyzet az alegységben. Az volt az érzésem, hogy a pártbizottság meg akarja könnyíteni az első napjaimat, hogy tudtomra akarja adni, a jövőben mindig számítha­tok a segítségükre. Nem is csalat­koztam. Benne sem csalatkoztak fölöt- tesei. Már az első hetekben meg­győződhettek arról, hogy a fiatal hadnagy nagyobb feladattal is megbirkózik. „Szorgalmas, rend­szerető, érti a dolgát“ mondogat­ták. Egy fél év sem telt el, és kinevezték a negyedik harckocsi­század parancsnokává.- Az igazat megvallva, akkor egy kissé megijedtem, de azt mondták, hogy mindenben a se­gítségemre lesznek. Be is tartották szavukat. Milan Kuchár százados, a pártalapszervezet elnöke na­ponta felkeresett, biztatott, taná­csot adott és segített az olyan szolgálati ügyek intézésében, amelyekben még járatlan voltam. Kezdetben el is kelt a segít­ség, hiszen a századnál a külön­böző parancsnoki tisztségeket tényleges katonák, altisztek töltöt­ték be. Nem szégyelltem tőlük sem tanulni. Az idei kiképzési év elejére már volt némi tapasztalata. A szabad ideje nagy részét a katonái között töltötte azért, hogy jobban megis­merje őket, a feladatok meghatá­rozásánál tudja kivel, hol számol­hat. A századnál megszilárdult a fegyelem, az” elmúlt év során nagyobb fegyelemsértés nem is fordult elő. Ezt állapította meg a közelmúltban megtartott szemle, valamint a kötelezettségvállalás nyilvános ellenőrzése is.- Bízom abban, hogy a század megszerzi a példás címet, de ad­dig míg ezt nem olvasom a napipa­rancsban, nem merem elhinni, at­tól félek, közbejön valami - sze­rénykedik, majd így folytatja: - Ha nem kapok a feletteseimtől kellő segítséget, ha nincs ilyen jó kol­lektíva, kiváló harckocsi-parancs­nokok, irányzók, akkor a sikereink sem volnának ilyen figyelemre­méltók. Milan Kuchár százados, a párt­alapszervezet elnöke mosolyogva hallgatja Šemelák hadnagy szava­it. Tudja, de nem árulja el, hogy a negyedik harckocsizó század megkapja a példás címet. Meg­jegyzi:- A nálunk töltött két év alatt bebizonyítottad, hogy jó parancs­nok vagy, hogy kommunistához méltóan a személyi példamutatás a legfőbb agitációs módszered. Ezért sikerült a századot jól összekovácsolni, elérni, hogy a ki­képzési feladatokat mindenkor teljesítsék. Azt hiszem, sok kato­nától nehéz lesz a leszereléskor megválnod, dehát ilyen az élet. Újak jönnek a helyükre... Időbe telik, amíg a hadnagy megszólal.- Az újoncok fogadására is fel­készültünk. Mindent megteszünk azért, hogy mielőbb egyenrangú katonái lehessenek a századunk­nak. Ha csak egy lehetőség lesz rá, a példás címet jövőre is meg- védjük, igaz-e fiúk? A körülötte álló katonák véle­ménye egyöntetű: magától értető­dő dolog. Senki sem vetheti majd a jövőben a szemükre, hogy a ne­gyedik század nem tartozik a leg­jobbak közé. A fiatal hadnagy két év alatt tanúbizonyságot tett arról, hogy nem véletlenül lett hivatásos kato­na. Tudja, sokat kell még tanulnia ahhoz, hogy magasabb beosztás­ban is megállhassa majd a he­lyét. NÉMETH JÁNOS Anton Hlaváč elvtárs (a képen balról), a komáromi járási pártbizottság vezető titkára jókívánságait fejezi ki Beck Pál elvtársnak életjubileuma alkalmából. Erőt, egészséget, Pali bácsi! Kissé félve nyomtam meg Beck Pál elvtárs házán a csengő gombáját, öt évvel ezelőtt találkoztunk Komárom­ban (Komárno), amikor korá­hoz képest fiatalosan készült 80. születésnapjának a meg­ünneplésére. Attól tartottam, hogy esetleg nem a harminc éve ismert fürge, szellemileg friss Pali bácsit látom viszont, hanem egy olyan idős embert, akit már kikezdett az idő vas­foga, mert a 85 év (főleg olyan esztendők, melyek neki jutot­tak osztályrészül) legtöbbször elvégzi áldatlan munkáját a legszívósabb embereken is. A csengetés után néhány má­sodperccel szapora léptek hal­latszottak, mintegy előre jelez­ve, hogy Beck elvtárs nem so­kat változott. A feltevés igaz­nak bizonyult. Sietve tárta sar­kig az ajtót s a tőle megszokott szívélyességgel tessékelt bel­jebb.- Hogy telnek a napjai, Pali bácsi?- Egy kicsit szürkébben, mint korábban, mert ez év feb­ruárjában abbahagytam a fizi­kai munkát, de aktívan dolgo­zom a 3. számú utcai pártalap- szervezetben, a járási béketa­nács elnökségében és a jnb egészségügyi bizottságában. Sokat olvasok, hallgatom a rá­diót, nézem a tévét.- Mikor is tölti be a nyolcvanötödik életévét?- E hónap huszonnyolca­dikén. Szép kor, annyi bizonyos. Zlaté Moravcéban született, mint fiatal vasmunkás Buda­pesten dolgozott, onnan került Komáromba. 1950-tól 1960-ig a városi nemzeti bizottság el­nöke volt, korábban párttiszt­ségviselőként dolgozott, és részt vett pártunk IX. kong­resszusán is.- Csehszlovákia Kommu­nista Pártja most is kongresz- szusra készül, mit vár tőle?-Társadalmunkban ma­napság nagy szerepet kapnak a gazdasági kérdések. Ezért pártunk XVII. kongresszusa hosszú távon megszabja azt a politikai, társadalmi, gazda­sági irányvonalat, melyet kö­vetnünk kell. És mi.kommunis- ták - a pártonkívüliek millióival együtt - követjük ezt az irány­vonalat. Azt kérdezte, mit vá­rok a kongresszustól. Mint egykori vasmunkás azt, hogy továbbra is foglalkozzon sokat a fiatal szakmunkások nevelé­sének a kérdéseivel. Gyakran esik szó mostanában a termé­kek minőségéről. Ahhoz, hogy a kívánt szintet elérjük, minden munkaterületen jó szakem­berekre van szükség. Sokat gondolkodom az utóbbi időben arról, hogyan lehetne az utcai pártalapszervezetekben re­gisztrált tagokat az eddiginél jobban aktivizálni. Bár ez né­zetem szerint nem kongresz- szusi téma, a helyi szervezet­nek kell megfelelő megoldáso­kat találniuk ott, ahol ez - mint például nálunk Komáromban - gondot okoz. Beck elvtárs előrehaladott életkora ellenére igen tájéko­zott ember. Nemcsak járatja, gondosan olvassa is a pártsaj­tót. Évekig szorgalmas levele­zőnk volt, de végzett lapunk számára egy olyan szokatlan szolgálatot is, amely azt hiszen párját ritkítja. Mi is volt ez Pali bácsi?-Úgy hiszem 1954-ben kezdődött, összejövetelt szer­veztünk az Új Szó levelezői részére és megkértük őket: se­gítsenek az új előfizetők tobor­zásában. A lap akkori főszer­kesztője azt kérdezte tőlem, nem tudok-e ajánlani olyan embert, aki viszonylag csekély honoráriumért minden nap haj­nalban áthozná Magyaror­szágról a pártsajtót, melyet az­tán feltenne az 5 órakor induló csallóközi gyorsvonatra, hogy a lap még a délelőtt folyamán eljusson a szerkesztőségbe. Mivel ilyen embert nem ismer­tem, azt viszont tudtam, hogy valakinek meg kell tennie, mert a szerkesztőségnek, szüksége volt rá, ezért elvállaltam. Tíz éven át kerékpárral - ha nagy havazások voltak, vagy éles, hideg szél fújt - gyalog indul­tam minden reggel 4 órakor a mintegy két kilométeres útra és áthoztam az újságot. Kevés szerkesztőség mondhatott a magáénak ilyen munkatársat. Aki ismeri a ko­máromi hidat, tudja, hogy télen „Dunáról fúj a szél“, úgy, hogy a lelket is kiviszi az emberből. Pali bácsi rendületlenül hordta az újságokat, egyetlen napot se hagyott ki. Ezért tiszteletet és elismerést érdemel több, mint két éviized távolából is. Beck Pál egész életében szorgalmas, munkaszerető és szerény ember volt. Ma is az. Amikor megkérdeztem, hány kitüntetést kapott, így vála­szolt:- Azt én számszerűen nem tudom. Legemlékezetesebb számomra az a nap, amikor a feleségemmel együtt meghí­vót kaptunk a prágai várba, ahol Gustáv Husák elvtárs személyesen adta át nekem a Munka Érdemrendet. Nagyon megérdemelte. Ak­tívan részt vett az egységes földműves-szövetkezetek ala­pításában, a Jednota fogyasz­tási szövetkezet megszervezé­sében, a városfejlesztésben, mint a városi nemzeti bizottság elnöke mindig tudott szakítani időt arra, hogy az úgynevezett kisemberek látszólag egysze­rű, de nekik nagy problémát jelentő gondjaikat orvosolja. Az elmaradhatatlan kerékpárja melyen ma is közlekedik- nagyobb tekintélyt adott egyébként is rokonszenves személyének, mintha luxusau­tón járt volna.- Nagyon köszönöm, hogy nem feledkeztek el rólam- mondta búcsúzáskor. - Erőt, egészséget kívánok mindany- nyiuknak! Mi is ezt kívánjuk neki, s azt, hogy még sokáig maradjon kö­zöttünk, élvezhesse szocialista társadalmunk vívmányait, me­lyekért egész életében bátran harcolt és szorgalmasan.dol­gozott KOMLÓSI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents