Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-03 / 233. szám, csütörtök
Közös fellépéssel a háborús veszély elhárításáért ÚJ SZÚ 1985. X. 3. (Folytatás az 1. oldalról) más veszteségeket okozott e baráti országnak. Elnök úr, azokban a napokban, amikor ünnepélyesen megemlékezünk szervezetünk fennállásának 40. évfordulójáról, különösen nagy felelősségérzettel állok legfelsőbb szerve, a közgyűlés elé, hogy amennyire csak lehet, hangsúlyozzam: a nemzetközi kapcsolatokat ma az ENSZ nélkül nem lehet elképzelni. A civilizációnak a fasizmus előli megmentéséért folytatott harc füzében - amely küzdelemben egyesültek a különböző társadalmi rendszerű országok - megszülető ENSZ az Alapokmány pajzsára irta a korszak jelképévé vált alábbi magasztos szavakat: „Meg kell óvni az elkövetkező nemzedékeket a háborútól.“ Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákia, a fasizmus vereségében döntő szerepet játszó Szovjetunió hű szövetségeseként a maga részével hozzájárult a nagy győzelemhez. Népünk, a hitlerizmus egyik első áldozata otthon és külföldön is fegyverrel a kezében harcolt ellene. Egységeink a szövetségesek oldalán küzdöttek Harkovnál, Ki- jevnél és a Kárpátokban, védték Párizst és Londont, az afrikai Tob- rukot és Benghazit, részt vettek a normandiai partraszállásban. Lidice csehországi falu nevét ma együtt emlegetik Coventry és Ora- dour nevével. Prága, hazánk fővárosa volt az, ahol a szörnyű háború utolsó napján befejeződtek az európai harcok. Még akkor, amikor lázasan készülődtünk, hogy részt vehessünk szervezetünk megalakulásának történelmi eseményén, a szovjet hadsereg területén súlyos harcokat folytatott a megszállók ellen. Hazánk a közös győzelem oltárán emberi életek százezreit áldozta fel az 1945. május 9- ig, a fekete müncheni napok utáni barna sötétség hat éve alatt. Azóta, az ENSZ keretében folytatott együttműködésre törekedve és az Alapokmány céljaihoz hűen mindig a legfontosabbnak tartottuk a háború elhárítását, a béke biztosítását, a nemzetközi biztonság erősítését, a leszerelést, a minden területen folytatott együttműködést. Mindig őszintén örültünk az ENSZ valamennyi sikerének, sosem voltak számunkra közömbösek sikertelenségei. Az emberiség történetében tehát először van egyetemes világszervezet. Amint azt a szervezet tevékenységéről szóló idei jelentésében a főtitkár megállapította; „az ENSZ a legjobb hely a legrosszabb elhárítására és a javulásra irányuló törekvésekre“. A világszervezet e téren jó munkát végzett. Lehet, hogy sokkal jobbat, mint azt gondoljuk. Ezért minden elismerést megérdemel. Most arról van szó, hogy minden tapasztalatát munkája hatékonyságának további növelésére használja ki, bővítse szerepét a politikai és biztonsági szférában, jobban segítse elő a gazdasági, szociális, jogi, kulturális és humanitárius területeken folytatott széles körű együttműködés elmélyítését, tárja fel valamennyi tartalékát és számolja fel a formalizmus elemeit, hogy szilárduljon helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatokban. A Biztonsági Tanács ünnepi ülésén elfogadot nyilatkozat, amely mindnyájunk számára méltó felhívás és ígéret. Elnök úr, amikor a béke erősítéséről, a nemzetközi biztonság szilárdításáról, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséről van szó, Európa pótolhatatlan szerepet játszik. Csak ebben az évszázadban két szörnyű világháború robbant ki e földrészen, de ott született meg az enyhülési politika is, amely oly mély-gyökereket eresztett az emberek tudatában. Erről tanúskodik többek között a helsinki konferencia 10. évfordulója alkalmából nemrég rendezett találkozó. Megerősítette a Záróokmány elveinek életképességét. Bebizonyította, hogy az európai országok egyértelműen előnyben részesítik az enyhülési politika újjáélesztését. Tulajdonképpen elutasították a konfrontáció gyakorlatát. A konfrontációra irányuló kísérletek szemmel látható kudarccal végződtek. Mi továbbra is szeretnénk hozzájárulni a különböző társadalmi rendszerű államok közötti politikai párbeszéd bővítéséhez. Az európai országokkal folytatott intenzív kétoldalú kapcsolataink ezt kiválóan példázzák. Az enyhülési politika útjáról való letérés nehézségeiből okulva most minden résztvevő országnak meg kellene sokszoroznia erőfeszítéseit annak érdekében, hogy ez az enyhülés átterjedjen katonai területre is. Ez nem lesz könnyű feladat. E törekvések, akárcsak a múltban, a jövőben is bizonyára számos akadályba ütköznek. A Hirosima utáni időszakban azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy arra várjunk, mi fog történni, vagy mi történhet. A helyzet érett politikai akaraton nyugvó határozottságot követel meg. A politikai vezetők kötelesek olyan döntéseket hozni, amilyeneket Európa népei megérdemelnek. A stockholmi konferenciával összefüggésben erősödnek az eredményes befejezés lehetőségeinek jelei. Úgy véljük, a konferencia aljutott annak a keretnek a tisztázásához, amely belátható időn belül lehetővé teszi a konkrét tárgyalásokat a záródokumentumról. Síkraszállunk jelentős és hatékony katonai-politikai és katonaitechnikai intézkedések kidolgozásáért, beleértve az államközi kapcsolatokban a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról szóló szerződést, amely már kezd körvonalazódni. Erre vonatkozóan szövetségeseinkkel együtt konkrétan kidolgozott javaslatokat tartalmazó dokumentumok egész sorát terjesztettük elő. Reméljük, hogy megfelelő visszhangot váltanak ki. A helsinki találkozó eredményei arra ösztönöznek, hogy hasonlóan konstruktív szellemben kerüljön sor az össz-európai folyamat keretében rendezett további találkozókra - a budapesti kulturális fórumra, az emberek közötti kapcsolatokról szóló berni szemináriumra és főleg a következő, 1986 őszén sorra kerülő bécsi találkozóra. Pozitív változás bizonyára bekövetkezhetne a közép-európai haderócsökkentési tárgyalásokon is. A nyugati résztvevőktől függ, hogy felelősségteljesen fontolóra veszik-e a szocialista országok messzemenő kompromisszumos javaslatait. Bécsben is le kell mondani az arra irányuló kísérletekről, hogy a másik felet a minden rossz forrásának tekintsék és az ésszerűség talaján kell mozogni. Idén áprilisban, a Varsói Szerződés meghosszabbításának alkalmával ismét megerősítettük, hogy készen állunk feloszlatni szövetségünket, ha a NATO hajlandó lesz ugyanezt megtenni. Ez ma is érvényes. Üdvözöljük a KGST és a Közös Piac közötti párbeszéd irányában tapasztalható mozgást. Azt várjuk, hogy ez a párbeszéd a két legnagyobb európai gazdasági közösség egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésének konstruktív katalizátora lehet. Elnök úr, bár azt mondják, hogy a nemzetközi helyzetben az utóbbi időben az olvadás bizonyos jelei mutatkoznak, a politikai láthatár továbbra is tele van felhőkkel és feszültséggel. A felelősség ezért az imperialista köröket terheli. A katonai erőfölényre törekedve kiterjesztik a lázas fegyverkezést és igyekeznek azt a világűrre is kiterjeszteni. Az ilyen tervek megvalósítása jelentős mértékben fokozná a nukleáris háború veszélyét. A lázas fegyverkezés további hatalmas erőforrásokat emésztene fel, márpedig ezekre a halaszthatatlan gazdasági és szociális fejlődés feladatainak megoldása során van szükség. Ha valóban igaz, hogy „az atomháborúban nem lehet győztes“, akkor azok álláspontja, akik a fegyverkezésért felelősek, más kellene, hogy legyen. Ebben a helyzetben a legfőbb feladatnak azt tartjuk, hogy egyesítsük a tagországok erőfeszítéseit a háború elhárítása érdekében. Ez elsősorban feltétlenül megköveteli a fegyverkezés világűrre történő kiterjesztésének a megakadályozását, a földön folyó fegyverkezés megszüntetését, az atomfegyverek számának korlátozását és csökkentését, s végül teljes felszámolásukat. Csehszlovákia, olyan országként, amelynek állampolgára a Szovjetunió és az USA után harmadikként lépett a világűrbe, s aktívan részt vesz a békés célú űrprogramokban, teljes mértékben támogatja a „csillagbéke“ gondolatát a „csillagháborúk“ veszélyével szemben. Az emberiség kezdje meg a föld körüli térség iparosítása nagyszabású terveinek kidolgozását, hozzon létre a súlytalanság állapotában új anyagokat és termékeket. Az ember úttörő szelleméhez méltó terveknek a megvalósítása azonban csak akkor lehetséges, ha a világűrben nem lesznek fegyverek. Az űrtechnológiát az egész emberiség szolgálatába kell állítani, s nem szabad megsemmisítő erőként kisajátítani, amint az a negyvenes évek közepén az atomenergia esetében történt. A világűr militarizálásának tervei beláthatatlan következményekkel fenyegetnek. Ma ez jelenti a békére nézve a legnagyobb veszélyt. így érzi ezt az emberiség túlnyomó többsége. így látja ezt azon szónokok többsége, akik már eddig erre az emelvényre léptek. Néhány politikus azonban arról igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy állítólag csak azoknak a kutatásoknak az új szakaszáról van szó, amelyek úgymond elvezetnek a nukleáris fegyverkezés csökkentéséhez és a társadalom életéből kizárják az atomháborút. Az ilyen állítások ellentétben állnak a valósággal. Ha az ún. hadászati védelmi kezdeményezés terve a lázas fegyverkezés még veszélyesebb szakaszát indíthatja el, akkor hasonlóan kell tekinteni a tervnek arra a részére is, amelyről azt mondják, hogy tudományos kutatási. Hiszen az űrfegyverek tervének első komponenseiről van szó, amelyeket aria szánnak, hogy biztosítsák a válaszcsapást kizáró első nukleáris csapást. Ezért nem elfogadható az a tézis, amely ezt a békét destabilizáló koncepciót a hadászati stabilitás megszilárdításaként tünteti fel, s teszi ezt még az ENSZ talaján is. Semmiféle új, jelentős technológia bevezetése a katonai területen nem járulhat hozzá az egyik fél biztonságához sem, ha veszélyt jelent másokra nézve. Egyetlen mérce létezik, ez pedig a kölcsönös biztonság, vagy a kölcsönös bizonytalanság mindenki számára. Ezért is nagy jelentőséget tulajdonítunk a nukleáris és az űrfegy- verekról Genfben folyó szovjetamerikai tárgyalásoknak. Bizonyára kedvezően befolyásolná a tárgyalásokat, ha elfogadnák a támadó űrfegyverek fejlesztésére, kísérleteire és rendszerbe állítására vonatkozó szovjet moratórium-javaslatot, ha befagyasztanák mindkét fél hadászati támadó fegyvereit, ha megszüntetnék az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítését, s az ezzel összefüggő válaszintézkedéseket. És végül a tárgyalások hasznára válna, ha az USA csatlakozna az összes atomrobbantásra elrendelt szovjet moratóriumhoz, amelyet Mihail Gorbacsov jelentett be. Ez valóban ésszerű, mindenki számára érthető egyszerű kezdeményezés. Mi rossz van benne? Hiszen a nukleáris kísérletek teljes betiltásához, s ezáltal az atomfegyverek korszerűsítésének megszüntetéséhez vezető utat egyengeti. Jó példa a nukleáris fegyverekkel rendelkező többi ország számára is. A másik fél reagálása, sajnos, negatív. A politikai jóakarat teljes hiányát és azt a törekvést tükrözi, hogy elhallgassák az atomkísérletek és a világűr militarizálásának programja közötti összefüqqést. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? A legfontosabbat: egyszer s mindenkorra le kell mondani arról az illúzióról, miszerint a pusztító fegyverrendszerek fejlesztése és gyártása arra kényszerítheti a szocialista országokat, hogy lemondjanak a fennálló hozzávetőleges hadászati erőegyensúly megbontására irányuló lépésekre adott válaszról. Csehszlovákia síkraszáll azért, hogy tiltsanak be minden olyan fegyverfajtát, amelyek a világűrben elhelyezett objektumok ellen, illetve a világűrből a föld ellen vethetők be. Követeli, hogy a világűrnek a lázas fegyverkezés szférájából való kizárása minden állam politikájának sérthetetlen normájává és általánosan elismert nemzetközi kötelezettségévé váljon. Ezért rendkívül időszerűnek tartjuk a világűr békés kihasználása során folytatott nemzetközi együttműködésre vonatkozó szovjet javaslatot, amely tanácskozásunk napirendjén is szerepel. Támogatjuk azt a gondolatát, hogy az ENSZ-közgyülés legkésőbb 1987-ig hívjon össze nemzetközi konferenciát a jelentős űrpotenci- állal rendelkező államok és más érdekelt országok részvételével, amely lefektethetné az űrben folytatott békés együttműködés alapvető irányait és elveit. Nem kevésbé konstruktív az a javaslat, hogy ez a konferencia vitassa meg egy kozmikus világszervezet létrehozásának kérdését, amely egyesítené az államok erőfeszítéseit a világűr békés kihasználására. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása kétségkívül hozzájárulna ahhoz, hogy az emberiség az olyannyira szükséges szilárd talajt érezze a lába alatt. Elnök úr, reménykedünk abban, hogy a küszöbön álló legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozó minden akadály ellenére nemcsak két nagy ország, hanem az egész emberiség jövőjébe is betekintést nyújt. Valóban: sok mindent helyre lehet hozni, ha a két fél elébe megy egymásnak. Ez azonban tényleg azt jelenti, hogy nem unalmassá vált mítoszokat és sztereotípiákat, hanem a nemzetek közösségének valódi problémáit kell megvitatni, mégpedig az egyenlőség elve alapján'. Hiszen egyik fél sem veszített háborút, még csak ütközetet sem a másikkal szemben, s ezen felül egyáltalán semmivel sem tartoznak egymásnak. Abban a meggyőződésben üdvözöljük Sevardnadze külügyminiszter washingtoni tárgyalásait, hogy a novemberi genfi találkozó beváltja a hozzá fűzött reményeket. Azon a véleményen vagyunk, hogy az áhított cél - az atomfegyverek nélküli világ - eléréséhez elengedhetetlen a nukleáris leszerelés programjának mielőbbi kidolgozása és elfogadása. A globális hegemónia elérését célzó nosztalgikus vágyak a mai világban nem egyeztethetők össze az atomfizika törvényeivel. Ezért egy ilyen programnak egyaránt kellene tartalmaznia az erkölcsi és politikai, a szerződéses jogi, de mindenekelőtt a reális és kiterjedt anyagi intézkedéseket, mégpedig a kölcsönösség, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Egy ilyen program történelmi lehetőséget nyújtana ahhoz, hogy megalapozzuk a békés átmenetet a 21. századba. Teljesen más nukleáris stratégiával, a rizikó jelentős csökkentésével, hogy az emberiség elég a nukleáris apokalipszis lángjaiban. Persze semmilyen megállapodás nem lehet sikeres, ha a felek kölcsönösen nem értik meg a nukleáris konfliktus katasztrofális voltát. Amíg a politikai akarat és a kölcsönös tartózkodás nem változtatja meg a hazug illúziókat, vagy az irreális elképzeléseket. A nukleáris korszak új gondolkodásának racionális magva ugyanis ebben rejlik. Következetesen támogatjuk azt a javaslatot is, hogy minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert. Fellépünk az atomfegyverek mennyiségi és minőségi befagyasztásáért. Nagyra értékeljük Argentína, India, Mexikó, Görögország, Svédország és Tanzánia állam- és kormányfőinek közös delhi nyilatkozatát, amely e kérdések rendkívüli időszerűségét hangsúlyozza. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az atomsorompó-szerződésnek, mint a nemzetközi biztonságot erősítő fontos tényezőnek. Azonosítjuk magunkat a 3. értékelő konferencia eredményeivel. Ezek megerősítették, hogy az atomso- rompó-szerzódés a nemzetközi kapcsolatok egyik alappillére. Komoly akadálya az atomfegyverek elterjedésének, s ugyanakkor olyan eszköz, amely megfelelő teret biztosít az atomenergia békés célú kihasználására. Szorgalmazzuk, hogy a szerződés teljes mértékben váljon egyetemessé, s igy legyen biztosítva még nagyobb hatékonysága. Az atomstop-rendszer megszilárdításának véleményünk szerint elválaszthatatlan része a már meglevő atommentes övezetek tiszteletben tartása és újak létrehozása. Támogatjuk a közép-európai atommentes folyosó létrehozásának javaslatát, amely közvetlenül érinti Csehszlovákiát is, továbbá az észak-európai és balkáni atommentes övezet terveit. Készek vagyunk támogatni minden olyan konstruktív javaslatot, amelyek a világ más részeire is vonatkoznak. Síkraszállunk azért is, hogy mielőbb hívják össze az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításával összefüggő kérdéseket megvitató konferenciát. Ami a tömegpusztító fegyverek másik fajtáját, a vegyi fegyvereket illeti, világméretű betiltásukra törekszünk. Sajnos, ebben a kérdésben a genfi leszerelési konferencián a gyakorlati előrehaladást gátolja az ismert körök obstrukciós álláspontja. Emellett a főleg Nyu- gat-Európának szánt bináris vegyifegyver gyártásának felújításáról szóló amerikai döntés tovább bonyolítja a helyzetet. Véleményünk szerint ilyen körülmények között regionális szinten, főleg Európában párhuzamos lépésekre van szükség. Csehszlovákia és az NDK kormánya ezért javasolta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, kössenek szerződést vegyi-fegyverektől mentes övezet létrehozásáról, amely kezdetben e három állam területét foglalná magában. Üdvözöljük, hogy az NSZK kormánya - amint az erről a helyről elhangzott - tanulmányozza javaslatunkat. Reméljük, hogy pozitív választ ad rá. Részünkről készen állunk minél hamarabb megkezdeni az ide vonatkozó tárgyalásokat. Síkraszállunk a katonai kiadások befagyasztását és csökkentését célzó intézkedések elfogadásáért, hozzátéve, hogy az így felszabadult eszközöket a szociális és gazdasági fejlesztés céljaira, ezen belül a fejlődő államok megsegítésére lehetne felhasználni. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a genfi leszerelési konferenciának, mint az egyetlen globális jellegű sokoldalú leszerelési fórumnak. Üdvözöljük, hogy az idei ülésszak során itt bizonyos haladás volt tapasztalható, amint arról egyebek között az ürbizott- ság létrehozása tanúskodik. Néhány nyugati állam, sajnos, arra törekszik, hogy a konferenciát vitaklubbá változtassa. Gátolják az elsőrendű kérdésekkel foglalkozó munkaszervek létrehozását. Fékezik az előrehaladást a megvitatott problémákban. Meggyőződésünk, hogy épp ez a jubileumi ülésszak adhat ösztönzést ahhoz, hogy a konferencián részt vevő államok mozgósítsák politikai akaratukat és vezessék ki a genfi tanácskozást a stagnálás állapotából. (A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük)
