Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-24 / 251. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Több figyelmet a lakásgazdálkodásnak Népi ellenőrző és egyben ügyészi szerveink is évről évre kimutatják, hogy a szerveken és a szervezeteken belüli viszonyok árnyoldalait bíráló észrevételek mellett a legtöbb lakossági panasz a lakásgazdálkodás területére vonatkozik. Szlovákiában például tavaly az ilyen beadványok száma meghaladta a négy és fél ezret, és ezeknek 43,1 százaléka bizonyult jogosnak. A jelenség magyarázata is változatlan - az igazgatási szervek többnyire a lakások, elsősorban az állami lakások hiányára hivatkoznak, amely sok esetben lehetetlenné teszi a már valóban égetőeknek bizonyuló lakáskérdések idejében történő, vagy legalább is belátható időn belüli rendezését. Ez különben így igaz. Tény, hogy a nemzeti bizottságok igen kevés állami lakással rendelkeznek. Ezeknek a többségét is azoknak kénytelenek kiutalni, akiknek korábbi lakását lebontják vagy korszerűsítik. Ez azután kedvezőtlenül hat a szövetkezeti lakások kiutalásának lehetőségeire is. Helyenként előfordul, hogy a szövetkezeti lakásra a várakozási idő aránytalanul hosszú, eléri a 10-15 évet is. Csakhogy ez a hivatkozás nem kendőzheti el azoknak a problémáknak a rugalmasabb megoldását, amelyek semmiképp sem írhatóak az objektív nehézségek számlájára, hanem okuk a helytelen eljárás, az ügykezelési hibák^őt, néha a törvénysértések is. A lakások elosztásánál az ilyesmi ugyan összehasonlíthatatlanabbul ritkábban fordul elő, mint évekkel ezelőtt, de mivel a lakosok által éber figyelemmel kísért, igen kényes és érzékeny kérdésről van szó, egy pillanatra sem téveszthető szem elöl. Aligha magyarázható meg például az, hogy a kiutalt szövetkezeti lakásba hónapokig nem költözik be senki, miközben sokan évekig várnak erre a pillanatra. Ezen túlmenően - bár szórványosan - még mindig előfordul, hogy az illetékes igazgatási szerv a lakás- igénylők névsorába felveszi az olyan igénylőt, akinek lakás- helyzete ezt nem teszi indokolttá, illetve a kiutalásnál előnyben részesíti azt, aki másokhoz képest még várhatna a sorára. Magától értetődő, hogy az ilyesmi sérti az emberek igazságérzetét, megtépázza a nemzeti bizottságokba vetett bizalmat és növeli a jogos panaszok számát is. A lakás- és a házállag javításával, karbantartásával kapcsolatban sincs minden és mindenütt rendben. A lakók hivatkoznak különféle hibákra, azoknak késedelmes, rossz minőségű javítására, és ezzel kapcsolatban nemegyszer a hajlandóság hiányára is. Persze, e tekintetben is részben helytálló az ellenvetés, hogy kevés a karbantartó szakmunkás és nemegyszer az anyaghiány is hátráltat. Csakhogy ez nem minden. Számtalan példa tanúsítja, hogy egy kis jószándékkal, nagyobb felelősségtudattal, s főleg a munka tökéletesebb szervezésével igen sok ilyen jellegű gondot megelőzhetnének, vagy idejében száműzhetnének. Ehhez nem csekély mértékben hozzájárulna az, ha az új lakásokat mindenütt csak kifogástalan állapotban vennék át és nem fél szemet behunyva, csakhogy az építőipari vállalat határidőre teljesítse a tervét és a természetesen türelmetlen lakásigénylő gyorsan beköltözhessen. Most, a tél közeledtével, szólnunk kell még egy gyakran és nagyobbrészt joggal kifogásolt hiányosságról. A zavartalan hő- és melegvízszolgáltatás feltételeinek megteremtése nem egyszer még mindig megkésett rohammunkába torkoll. Sőt, az sem ritkaság - tavaly is bőven akadt erre vonatkozó lakossági panasz hogy a felelőtlenség, a kifogásolható munkaszervezés következtében hideg időben az emberek százai nemcsak odakint dideregnek, sopánkodnak és megbetegednek, hanem zord lakásukban is. A mondottakból világosan következik: a nemzeti bizottságok és a lakásgazdálkodási vállalatok az ilyen és az ehhez hasonló hiányosságok ismeretében ne hivatkozzanak elsősorban azokra a körülményekre, amelyeknek megváltoztatására erejükből, lehetőségeikből nem telik. Figyelmüket inkább összpontosítsák arra a meglehetősen nagy területre, amelyen az eddiginél jóval többet tehetnek és kell tenniük a lakosság érdekében, bizalmát szilárdító jól felfogott, szolgálatában. GÁLY IVÁN A Ŕeži Atomkutató Intézet dolgozói már harminc éve foglalkoznak az atomenergetikai berendezések biztonságos működésének és a radioaktív hulladékanyagok feldolgozásának a kérdéseivel, valamint más hasonló problémákkal. Külön program irányozza elő a reaktorok és nyomásedények gyártására a legmegfelelőbb anyagok kutatását. A képen Petr Novosad mérnök méréseket végez. (Jan Vrabecfelvétele-ČTK) a százalékos részarány a világtermelésből) (21,5), ezt követte az Egyesült Államok (18), Szaúd- Arábia (6), Mexikó (5,4), Nagy- Britannia (4,7), Kína (4,5) és Irán (3,7). A továbbiakban a sorrend: Venezuela, Kanada, Nigéria, Irak, Indonézia, Kuvait, Líbia, Egyiptom, Abu Dhabi, Norvégia és India. Ez utóbbiak részaránya a világ olajtermelésében 3,2 százalékból 1,1. százalékig csökken. Az adatokból következik, hogy a kartellhez nem tartozó országok termelési volumene erőteljesen kihat a világpiaci kínálatra, egyben a csökkenő kereslet mellett a szabadpiaci olajár-színvonal mérséklődésére. Nem csoda tehát, hogy a bécsi értekezlet dolgavégezetle- nül, jeges hangulatban ért véget, s az OPEC most már csak a tél beálltától, s ezzel párhuzamosan a fűtőolaj iránt szokásosan megélénkülő kereslettől várja a szervezet hangulatának a felmelegedé- sét. hoz viszonyítva az ipari termelés volumene 3,8 százalékkal, a munkatermelékenység 3,3 százalékkal emelkedett. A termelés növekményét 90 százalékban a munkatermelékenység emelkedése fedezte. • LENGYELORSZÁGBAN az 1980-85-ös időszakban a nemzeti jövedelem várhatóan mintegy 14 százalékkal emelkedik, míg korábban csak 10-12 százalékos növekedéssel számoltak. Erre mutatott rá a hétfői lengyel lapokban megjelent interjújában Fran- cziszek Kubiczek miniszter, a minisztertanács mellett működő tervbizottság első alelnöke. Hangsúlyozta, hogy az ipari termelés eléri az 1980-ban kezdődött válság előtti szintet. Az egyik legfontosabb feladat a gazdasági egyensúly helyreállítása, s e téren most a helyzet lényegesen jobb, mint 1983 elején. • PERUBAN az infláció letörését és a termelés élénkítését célzó újabb intézkedéseket jelentett be Alan Garcia államfő. Az intézkedések között szerepel luxuscikkeknek minősülő termékek importjának tilalma. Az augusztus 1-én bevezetett árbefagyasztás érvényét kiterjesztik valamennyi állami vállalati termékre és szolgáltatásra, így a benzinre is az év végéig. Megszüntetik több közszükségleti cikk, például az étolaj, a mosószer, a cipő forgalmi adóját. A bankok, pénzintézetek, biztosítótársaságok és nagy bányavállalatok számára elrendelték, hogy tavalyi profitjuk negyven százalékának megfelelő állami kötvényt vásároljanak. Nemegyszer, s az utóbbi években pedig mind sűrűbben fordult elő az OPEC (Kőolajexportáló Országok Szervezete) fennállásának negyedszázados történetében, hogy a tagállamok között ellentétek merültek fel az árakat és az „önként vállalt“ termelési kvótákat illetően. Ezeket az ellentéteket mindeddig sikerült - legalábbis A grafikon a világ kőolajtermelésének alakulását szemlélteti millió hordó napi átlagban (a szocialista országok adatai nélkül). Ugyanakkor azonban a 13 tagú olajkartell csaknem fele: Ecuador, Egyesült Arab Emírségek, Gabun, Irak, Irán és Katar eddig nem tapasztalt energiával követelte termelési plafonjának felemelését. És amire eddig még nem volt példa: Ecuador az értekezlet első napján kivonult a tanácskozásról. Ezt a nagy lélektani hatású lépést így indokolta az ecuadori küldöttség vezetője: „Békés célok érdekében van szükségünk magasabb termelési kvótára, nem hadviselés érdekében“ - amivel egyértelműen elhatárolta magát az öt éve egymással háborúzó Irak és Irán hasonló igényétől. Ami azt illeti, Ecuador tulajdonképpen csak arra törekedett, hogy legalizáltassa azt a napi 100 000 hordó többlettermelést, amellyel már jó rúleg a nemzetközi olajpiac újabb fejleményei húzódnak meg. Ez alatt alapvetően a kereslet - és ezzel párhuzamosan a termelés - visszaesése értendő. A londoni Petroleum Economist szaklap legutóbbi adatai szerint ugyanis 1985 első felében a világ olajtermelése 1,370 millió tonnát tett ki, 3,4 százalékkal kevesebbet, mint a tavalyi év első hat hónapjában. Ha pedig ezt 1979 második félévének 1,633 millió tonnás rekordtermelésével hasonlítjuk össze, a csökkenés eléri a 16,1 százalékot. Különösen szembetűnő, hogy az OPEC-országok idei első félévi termelése (384 millió tonna) 13,8 százalékkal volt kisebb, mint a tavalyi azonos időszakban. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az OPEC részaránya a világ olajtermelésében már csak 28 százalék volt, a legalacsonyabb a kartell megalakulása óta, szemben az 1979 második félévében elért 48 százalékos csúccsal. Az említett forrás szerint az első félévben a termelési világranglista élén változatlanul a Szovjetunió áll 295 millió tonnával (zárójelben látszólag - többé-kevésbé elsimítani. Igaz, a legutóbbi években már csak oly módon, hogy a gazdag olajtermelők, elsősorban Sza- úd Arábia, szemet hunytak az árakat és a kvótákat megsértők, így például Irán, Líbia és Nigéria „kilengései“ felett. Tették ezt azon az áron is, hogy - a szervezet egységének megőrzése érdekében - vállalták az emiatt rájuk háruló hátrányokat. Az OPEC-miniszterek közelmúltban megtartott bécsi értekezletének teljes kudarca azonban eddig példa nélkül álló, s felveti a kérdést: vajon van-e egyáltalán lehetőség azoknak a végsőkig fo - kozódott feszültségeknek a megszüntetésére, amelyek - akár egy elhúzódó, s egyre erősödő földrengés - a jelek szerint létalapjaiban rázkócftatják meg e nem is olyan régen még meghatározó világpiaci befolyással bíró szervezetet? A kérdésre nehéz válaszolni. Abból azonban nem nehéz megfelelő következtetéseket levonni, hogy a miniszteri tanácskozás résztvevői csak elvben értettek egyet abban: nem lehet módosítani az OPEC működésének két pillérét, azaz az összesen napi 16 millió hordóban maximált olajtermelést és a hordónkénti 28 dolláros alapárat a szervezet fennmaradásának veszélyeztetése nélkül. ideje túllépi a számára megállapított napi 183 000 hordónyi OPEC- plafont. Erre pedig jó oka is van, hiszen a kis ország gazdaságára 8 milliárd dollár külföldi adósság terhe nehezedik. Azt természetesen nem lehet tudni, vajon Ecuador tényleg valóra váltja-e korábbi fenyegetését, hogy kilép az OPEC-ből, ameny- nyiben kívánságát nem teljesítik. Az azonban bizonyos, hogy Szaúd Arábia képviselőjének bejelentése, miszerint nem vállalja tovább azt a kiegyenlítő szerepet, hogy kevesebbet termeljen napi 4,35 millió hordónyi kvótájánál, beláthatatlan következményekhez vezethet. Annál is inkább, mert a sivatagi királyság már megállapodott több nagy amerikai olajtársasággal, hogy a hivatalos OPEC- áron alul szállít nekik olajat. A bécsi értekezlet látványos kudarca mögött - az egyes tagállamok saját érdekeinek előtérbe kerüléséből származó megosztottságon túlmenően - természetszeINNEN - ONNAN • A SZOVJETUNIÓBAN közzétették a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, amelyből kiderül, hogy az év első kilenc hónapjában minden szövetségi köztársaság és az ipari reszortok többsége teljesítette az ipari termelés tervét. A tavalyi év hasonló idószakáA budapesti erősáramú elektrotechnikai üzemek termelésük legjelentősebb részét a KGST-országokba exportálják. Felvételünkön a magas feszültségű kapcsolók szerelőcsarnoka látható, ahol a Szovjetunióba irányuló gyártmányok nagy hányadát állítják elő. (Telefoto - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1985. X. 24. AZ OPEC ALKONYA? KOMMENTÁLJUK
