Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-13 / 216. szám, péntek

A MÁSODLAGOS NYERSANYAGOK KIHASZNÁLÁSÁRÓL Partner kerestetik Csökken a hulladéktextíliák iránti érdeklődés A másodlagos nyersanyagok anyagi bázisunk jelentős lorrását alkotják. Jóllehet egyre inkább hangoztatjuk, hogy min­dent meg kell tenni hatékony ki­használásukért, azonban még mindig sok helyen mostohán bán­nak az értékes hulladékkal. Bizo­nyos része ugyan visszakerül a termelési folyamatba, de tete­mes mennyiségtől szabadulnak meg a vállalatok olyan módon, hogy elégetik. S a kár sokszor felbecsülhetetlen. Azt még csak aránylag könnyen ki lehet számí­tani, hogy a termeléstől mennyi hasznos nyersanyagot vontunk el, de pénzben aligha kifejezhető a környezet szennyezésével oko­zott kár. Bár a környezet védelmé­nek érdekében születtek olyan in­tézkedések, amelyek végrehajtá­sa egyúttal a hulladékok kihaszná­lását segíti, ezen a téren azonban még sok a fehér folt. Ennek*külön­böző okai lehetnek, de nyilván fékező hatása van az üzemek szűk keretek közé szorított önálló­ságának. Mert sokszor hiába áll­nak elő jó ötlettel, mire a vállalat észbe kap, a lehetőségről már csak múlt időben lehet szólni. Per­sze az sem kizárt, hogy az üzem­ben nem sokat törik a fejüket azon, vajon hová is tegyék a ren­geteg hulladékot, mondván: ez a vállalat dolga, keresse az a part­nert, aki majd átveszi és feldol­gozza. A hulladékügyben a Trenčíni Ruhagyár is érdekelt. Különösen most, amikor a textília-nyíradéko- kat csak egy irányba szállítják - a saját raktárukba.- Az utóbbi időben egyre több gondunk van a hulladékkal. Csak gyűlik a raktáron, ami lassan már teljesen megtelik, és közben nem történik semmi - panaszkodik Ja­roslav Dobrotka mérnök, a ruha­gyár értékesítési osztályának dol­gozója. - A vállalatnál a szabáskor keletkezett nyíradékokat nem tud­juk újra feldolgozni, de más üzemek­nek is hiába kínáltuk fel. Vala­mennyit átvesz a žilinai RETEX ivančicei, klatovyi és Moravský Krumlov-i üzeme, a többi sorsa egyelőre bizonytalan. 1983-ban a revúcai textilgyárral kötöttünk szerződést, a šafárikovói üze­münkből évente tíz-tizenöt tonna hulladékot küldtünk volna. De a kapcsolatunk nagyon rövid életű volt. Néhány héttel ezelőtt értesí­tettek arról, hogy ebben az évben már égy kilogramm hulladékot sem vesznek át tőlünk. Egyébként az elmúlt néhány évben azt ta­pasztaltuk, hogy a textilhulladékok iránt csökkent a kereslet, egyre kevesebbet tudtunk eladni. Addig, míg kellett a hulladék, csak osztá­lyozva vették át tőlünk. Most, mi­kor megteremtettük az osztályo­zás feltételeit, már nincs rá szükség.- Mivel indokolják a partnervál­lalatok, hogy már nem vesznek át több hulladékot?- A megváltozott termelési programra hivatkoznak. De én azt hiszem, más is szerepet játszik ebben. A készletnormatívák meg­tartása a prémium kifizetésének egyik alapvető feltétele lett, így most már szó sem lehet arról, hogy a szerződésbe foglaltaktól akár egy dekával is többet átve­gyenek tőlünk. Sokszor már októ­berben jelzik, hogy az éves keretet teljesítettük. Eddig még a žilinai RETEX a legmegbízhatóbb part­nerünk, bár az utóbbi időben ők is kevesebbet kérnek.- Tehát a hulladék csak gyűlik, de átvevő nincs.- S tegyük hozzá, hogy a kapa­citások meg nagyon szúkek. Csak annyit tudunk tárolni, amennyi a raktárba befér. Hogy mi lesz a többivel? Ki sem merem monda­ni, pedig így van: elégetjük. Bizo­nyára van jobb megoldás is, csak én abban már nem hiszek. Sok vállalatnak felkínáltuk nyiladéka­inkat, de eddig mindenki elutasí­tott. Igaz, a Slovakotex vezérigaz­gatósága kidolgozott számunkra egy programot, ennek alapján kel­lene kihasználnunk a hulladékot. A program önmagában véve nem éppen rossz, csak vállalatunknál nincsenek feltételek a megvalósí­tásához.- Mennyi hulladék van most raktáron?- Körülbelül 5800 kilogramm ezer tonna hulladék vár feldolgo­zásra. Ebből mintegy 600 tonna a Trenčíni Ruhagyár „terméke“. 1980-ban a termelési-gazdasá­gi egység vezérigazgatósága, hogy megoldja a gondokat, prog­ramot dolgozott ki, amely magába foglalja nemcsak a ruhagyárak és a pamutfeldolgozók feladatait, ha­nem más iparágak segítségével is számol a hulladékok feldolgozá­sában. A pamutipari vállalatok esetében a program nem sok újat hozott. Maradtak a régi, jól bevált módszerek, a figyelem középpont­jába a gazdaságosság, a színben és kivitelben jobb minőségű fona­lak és textíliák gyártása került. Sokkal igényesebbek azok a fela­datok, amelyek a ruhagyárakra, s egyáltalán a kelméket feldolgozó vállalatokra vonatkoznak. Az igé­nyesség alatt természetesen nemcsak a munkaszervezéssel, a hulladékok osztályozásával, szállításával kapcsolatos többlet- munkát értjük, hanem a beruházá­sokat, s nem egy esetben a devi­A pamutipari válallatoknál arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb legyen a hulladék műszövet és legalább 300 kiló apróhulladék. A raktár megtelt!- A megoldás meg valahol a fellegekben van.- Igy is mondhatnánk. Vélemé­nyem szerint a másodlagos nyers­anyagokról eddig túl sokat beszél­tünk, de kihasználásukért nem so­kat tettünk - mondja Jaroslav Dobrotka mérnök búcsúzóul. - Most drágán kell fizetnünk a mu­lasztásért. De az bosszant a leg­jobban, hogy még a revúcai textil­gyárral sem tudunk megegyezni, pedig egy termelési-gazdasági egységbe tartozunk. Talán a ve­zérigazgatóság segítségünkre le­hetne ez irányban. A Slovakotex vezérigazgatósá­gán, amely Szlovákia textilipari vállalatait termelési-gazdasági egységbe tömöríti, behatóan is­merik a szóban forgó problémát, bár nem olyan régóta foglalkoznak vele. Ebben az iparágban a válla­latok a nyersanyaghiányt különö­sen a hetvenes évek második te­léből érzékelik, s azóta vált szá­mukra a hulladékok feldolgozása központi témává. A feladat annál is inkább sürgető, mert pusztán a Slovakotex keretén belül évi 12 ÚJ SZÚ 5 1985. IX. 13. Színben és kivitelben jobb textíliát vár a ruhagyár és a kereskedelem (Archív felvételek) zaeszközöket, amelyek a másod­lagos nyersanyagok feldolgozásá­nál elengedhetetlenek. Példaként ismét a Trenčíni Ruhagyárat em­líthetjük meg. A Markamatic-rend- szer, amelyet a gyár nem is olyan régen vezetett be, a ruhák szabá­sát ésszerűsíti. Az új rendszerben a szabásra fordított idő $iz eddigi­hez viszonyítva 70 százalékkal csökkent és az anyagmegtakarí­tás is jelentős. A 8. ötéves tervidő­szakban a Slovakotex vezérigaz­gatósága a Markamatic-rendszert a púchovi Makytában, a Bánovce nad Bebravou-i Zornicában és más vállalatainál is bevezeti. A másodlagos nyersanyagok hatékony kihasználását célzó program második részében a hul­ladéktextíliák feldolgozásával fog­lalkozik. Jóllehet, a Slovakotex vállalatai eddig nem dolgozták fel ezeket a hulladékokat, de mivel azok mennyisége az utóbbi idő­ben rohamosan meg növekedett, és a žilinai RETEX sincs felkészül­ve ennyi hulladék fogadására, a megoldást a termelési-gazdasá­gi egység keretén belül kell keres­ni. A probléma kiküszöbölésén a Slovakotex žilinai kutatóintézete fáradozik. Az eredmény: a revúcai textilgyár hlinnéi üzemében kísér­letképpen évente körülbelül 350 tonna hulladékot dolgoznak fel. Az 1986-87-es években viszont már 1400 tonnát fogadhat az üzem. A néhány százalékos megta­karítások és a másodlagos nyersanyagokat feldolgozó válla­latok kapacitásának lassú növeke­dése még jó ideig messze elma­rad a 120 ezer tonnától, a Slova­kotex vállalatainak évi „hulladéka- nyag-készletétől“. Tehát a szóban forgó program és az egész sor intézkedés hosszú távon is érvé­nyes. Kétségtelen, a termelési­gazdasági egység a hulladékok feldolgozását illetően nem ül ölbe tett kézzel, de pozitív eredmé­nyekhez a vállalatok eddiginél ak­tívabb együttműködésére és hoz­záállására is szükség lenne. KOVÁCS EDIT A milevskói légtechnikai berendezéseket gyártó vállalat számjegyvezérlésű gépeket kezelő fiatal mechanikusai két év alatt hat újítási javaslatot valósí­tottak meg, s ezzel több mint félmillió korona hasznot hoztak vállalatuknak. Fő kötelességük a bonyolult elektronikai berendezések zavartalan üzemelte­tésének biztosítása. A képen: Jan Kotrba és Josef Hájíček egy NS 350 típusú rendszer fényfelvevőjét javítja. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Az embereken múlik Készülnek az évzáró taggyűlésre Ezekben a na­pokban a párt­alapszervezetek tevékenységük­ben a fő figyel­met az évzáró taggyűlések elő­készítésére, az ötéves tervidő­szak utolsó esz­tendeje feladata­inak teljesítésére irányítják. A tanácskozások előké­szítésével kapcsolatban a pártbi­zottságok tagjai konkrét feladato­kat kapnak.- Pártbizottságunk augusztusi tanácskozásán határoztuk meg, kire milyen teendő vár - mondja Várady Mihály, a Sládkovičovói Magtermesztő Állami Gazdaság nagyfödémesi (Veľké Úľany) gaz­dasága 37 tagú pártalapszerveze- tének elnöke. - Fontos szerep vár pártcsoportjainkra is a november­ben megtartandó évzáró taggyű­lés előkészítésében. Pontosabban a csoportok tagjai munkájának ér­tékelése. Erről az egyes csoport­vezetők a pártbizottságnak szep­temberben számolnak be. Három (csaknem azonos lét­számú) pártcsoportja van az alap­szervezetnek: az állattenyésztés­ben, a növénytermesztésben és a gépesítésben. Várady elvtárs ör­vendetesnek tartja, hogy a párt­csoportok munkájának színvonala az utóbbi időben kezd egységessé válni. Főleg abban mutatkozik ja­vulás, hogy a taggyűléseket ala­posan készítik elő, aminek követ­keztében egyre többen szólalnak fei a tanácskozások vitáiban. A taggyűlésekről hiányzók száza­lékaránya pedig egyre kisebb.- A legutóbbi taggyűlésünkön is tartalmas vita bontakozott ki - folytatja a pártelnök. - Az aratás értékelésekor rámutattak a felszó­lalók, hogyan értük el eredménye­inket, s az előfordult hibákról is beszéltek. Például arról, hogy az ebéd nem mindig érkezett meg idejében, bár a koszt minősége jó volt. Bírálták az alkatrészellátást is, különösen a szalmafelszedő- gépekkel kapcsolatban. A pártmunka és a gazdasági feladatok teljesítése egyaránt konkrét emberek igyekezetét kö­veteli meg. Ezért az évzáró ta­nácskozáson is a lehető legkonk­rétabban fogják méltányolni az emberek helytállását és bírálni a passzivitást.- Igen, a dicséret hangján kell szólnunk például a 32 éves Ke- vesda István traktoros munkájáról - jegyzi meg Várady Mihály -, aki részt vett az aratásban és a szal- magyűjtésben egyaránt. Nagy­mértékben az ó munkájának kö­szönhető a szalmakazlak kifogás­talan minősége. Ráadásul nem­csak a mindennapi feladatok telje­sítésében mutat példát, hanem egyéb megbízatásokat is szívesen teljesít. Például részt vett a nőnap megszervezésében... Az 55 éves Manczal Lajos traktorost viszont a cukorrépavetés munkálatai so­rán tanúsított helytállásáért illeti elismerés.- Elmarasztalniuk senkit sem kell? - kérdem.- Sajnos, az állattenyésztésben dolgozó kommunistákat bírálnunk kell a malacok elválasztása terén elért gyönge eredményekért. Igaz ugyan, hogy az istállók már öre­gek és nem korszerűek, meg hogy az istállók javítását nem tudjuk kellő rugalmasággal elvégezni, az állatokkal való törődésük azonban korántsem olyan, mint amilyent el­várunk tőlük. Itt mondom el, hogy két disznófarmunk van. Az egyi­ken nagyon jó eredményeket érünk el, a másikon meg nem. Pedig a feltételek ott még rosz- szabbak, mint ahol gyengék az eredmények. Ez azt bizonyítja, hogy a siker mindenekelőtt az em­bereken múlik. A lemaradó far­mon, természetesen, elsősorban a kommunistáktól várjuk a példa- mutatást. A gazdasági eredmények érté­keléséhez szükséges alapanyagot a gazdasági vezetők szolgáltatják a pártbizottságnak, mely október folyamán összegezi az írásban kért értékelést. A gazdasági tiszt­ségviselőket a pártbizottság rend­szeresen beszámoltatja a felada­tok teljesítéséről, s szükség ese­tén konkrét intézkedéseket kér tő­lük. így volt ez például akkor, ami­kor a tej minőségének javítását tűzték ki célul. Az illetékes gazda­sági vezető feladatul kapta, hogy naponta ellenőrizze a tej tisztasá­gát és a fejők munkáját. Amióta ezt teljesíti, javult is a tej minő­sége. Következetesen érvényesítette ellenőrző feladatát és vezető sze­repét a pártalapszervezet is, ami­kor a termelési értekezleten nem tudták keresztül vinni a nyújtott műszakok bevezetését az aratás alatt. Feladatul adta a gazdasági vezetőknek, és az aratásban résztvevő párttagoknak, hogy nyújtott műszakokban dolgozza­nak. Ebben a pártszervezetnek, illetve a pártbizottságnak igen nagy segítségére volt az ideigle­nes pártcsoport, melynek többek közt tagja volt Manczal László és Német László (traktoros) és Ajpek Tibor (gépjavító). Az évzáró taggyűlés készülő beszámolója megfelelő figyelmet szentel a tulajdonképpeni párt­munka bíráló értékelésének is. Bí­rálni fogja például, hogy a tagfel­vétel terén nem értek el olyan eredményt, mint amilyet célul tűz­tek ki. A tervezett 12 helyett mind­össze nyolc fiatalnak előlegezték a bizalmat. Igaz, az évzáró taggyű­lésig még igyekeznek részben be­hozni lemaradásukat. Jelenleg egy tagjelöltje van az alapszerve­zetnek. Ugyancsak bírálni kívánja az évzáró tanácskozás a pártokta­tást, melyen ugyan részt vettek az oktatásra beosztottak, de az előa­dásokat követő vitába csak keve­sen kapcsolódtak be. E helyzet megváltoztatásának a lehetőségét a pártbizottság az előadások szín­vonalának emelésében látja. Az új pártoktatási évben új előadója lesz a szervezetnek. Az eddig megtett út értékelése mellett a beszámoló, illetve az év­záró taggyűlés nagy súlyt helyez az esztendő hátralevő időszaka feladatainak teljesítésére. Rámu­tat arra, hogyan nyerhetők meg az emberek a 7. ötéves terv feladata­inak hiánytalan teljesítésére, jó alapot teremtve ezzel az új tervi­dőszakban rájuk váró munka sike­res végzéséhez. FÜLOP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents