Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-11 / 214. szám, szerda
Európa legyen a békés együttműködés területe (Folytatás az 1. oldalról) ezek megvalósításához békére van szükség. Éppen ezért törekszik a Szovjetunió oly kitartóan a nukleáris fegyverarzenálok növekedésének megszüntetésére, a katonai versengés megfékezésére, az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítására. ,,A lázas fegyverkezés minden területének korlátozására irányuló javaslataink a tárgyalóLibanon Tűzszünet a palesztinok és az Amal között (ČSTK) - A Bejrút déli külvárosában fekvő Burdzs Barazsna palesztin menekülttábor körzetében tegnapra virradóan a szembenálló felek tűzszünetet kötöttek, melyet szíriai megfigyelők ellenőriznek. A bejrúti rádió szerint azonban a tűzszünet nagyon törékeny, a tábor körül a helyzettovábbra isfeszült és időről időre szórványos lövöldözések vannak. A palesztinok és a síita Amal mozgalom tagjai között egy héten át tartottak a harcok. Az Amal és a Palesztin Nemzeti Megmentési Front között született megállapodás alapján öt felügyelő csoportot hoztak létre a szembenálló felek képviselőiből és szíriai tisztekből. A csoportok elfoglalták állásaikat a tábor körüli frontvonalon, s most már az ő hatékony fellépésüktől függ, sikerül-e a táborból evakuálni kb. 60 palesztint, akik a harcok során sebesültek meg. Norvég választások Ismét Villoch alakít kormányt (ČSTK) - Norvégiában nyilvánosságra hozták a parlamenti választások előzetes eredményeit. A szavazatok 99,9 százalékának megszámlálása alapján a három polgári párt eddigi kormánykoalíciója összesen 45,1 százalékot szerzett. Az új 157 tagú törvényhozásban eszerint 78 mandátummal fog rendelkezni, tehát csak egy fős lesz többsége az ellenzéki szociáldemokratákkal és szocialistákkal szemben. Az új norvég kormány megalakításával a Konzervatív Párt vezetőjét és az eddigi miniszterelnököt, Kaare Vil- lochot bízzák meg. Az ország legnagyobb pártja, az ellenzéki Norvég Munkáspárt csaknem 4 százalékkal növelte szavazati arányát, a jogosultak 41 százaléka voksolt rá. A parlamentben 71 képviselője lesz. A Norvég Kommunista Pártot is tömörítő Szocialista Baloldali Párt az új parlamentben hat mandátummal fog rendelkezni az eddigi négy helyett. asztalon fekszenek“ - emlékeztetett rá Gorbacsov. S többek között kiemelte azt a szovjet kötelezettségvállalást, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüggeszti atomrobbantásait. A Szovjetunió határozottan síkraszáll a világűr militari- zálásának megakadályozásáért - hangsúlyozta. Johannes Rau kijelentette, az SPD a nemzetközi biztonság kér- déseiban a kelet-nyugati együttmüködést szorgalmazza és elutasítja a konfrontáció politikáját, az egyik fél másikkal szembeni katonai erőfölényére irányuló törekvéseket. A párt vezetése üdvözölte az atomrobbantásokra elrendelt szovjet moratóriumot és aktívan támogatja az űrfegyverkezés korlátozását célzó javaslatokat. Mihail Gorbacsov emlékeztetett rá, hogy Európa a jelenlegi helyzet ellenére az államok közötti gyümölcsöző együttműködés terén gazdag történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, amelyeket tovább kell bővíteni. A Szovjetunió szorgalmazza, hogy a földrész szabaduljon meg a közepes hatótávolságú és a taktikai nukleáris fegyverektől, s támogatja a Palme-bi- zottság javaslatát, miszerint hozzanak létre „atommentes folyosót“ a NATO és a Varsói Szerződés határán. Ha Közép-Európában létrejönne a vegyi fegyverektől mentes terület, a Szovjetunió- külpolitikai alapelvei szellemében - készen áll az ilyen terület státusának garantálására és tiszteletben tartására. Ez a garancia akkor lépne érvénybe, ha az USA hasonlóan járna el. Európát nem szabad lehetséges háborús akciók színterének tartani, hanem az államok és nemzetek közötti kölcsönösen előnyös békés együttműködés területévé kell változtatni. Ez feltételezi a revansista tendenciák elutasítását és a határok sérthetetlensége elvének szigorú betartását - állapította meg az SZKP KB főtitkára. A megbeszélésen a felek rámutattak, amint azt a hetvenes évek bebizonyították, a Szovjetunió és az NSZK más-más társadalmigazdasági rendszerhez és katonai-politikai szövetséghez való tartozása ellenére jó partner lehet a béke és a biztonság kulcskérdéseinek megoldása során. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a két ország viszonya a moszkvai szerződés szellemének és betűjének tiszteletben tartása alapján tovább fejlődhet, ami megfelel a két nép, a kontinens békéje érdekeinek. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy az SZKP és az SPD kapcsolatai gyümölcsözőek és síkraszálltak az együttműködés elmélyítéséért és fejlesztéséért. Csehszlovák felszólalás a genfi világkonferencián Az atomenergia békés felhasználásáért (ČSTK) - Az atomsorompó-egyez- mény végrehajtásáról szóló, Genfben folyó 3. világkonferencián felszólalt Stanislav Havel, a csehszlovák atomenergia bizottság elnöke, küldöttségünk vezetőjének helyettese. Beszédében tájékoztatta a résztvevőket a csehszlovák atomenergia-program fejlődéséről és kiemelte hazánk Szovjetunióval, a KGST-vei és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttműködésének jelentőségét. Csehszlovákiában jelenleg öt nukleáris blokk üzemel, s további hét építés alatt áll. Megkezdődött az első ezer megawatt teljesítményű blokk építése is. Csehszlovákia azon kevés országok közé tartozik, amelyek elsajátították az atomerőművek fő komponenseinek gyártását. Stanislav Havel rámutatott az atom- sorompó-egyezmény jelentőségére, s hangsúlyozta: ennek teljesítése az atomenergia területén folytatott széles körű nemzetközi együttműködésnek az előfeltétele. A szerződést továbbra is következetesen kell betartani, hogy erősödjék tekintélye és egyetemes jellege. A csehszlovák küldött síkraszállt az atomenergia békés felhasználása terén a fejlődő országoknak nyújtott segítségért. Luxemburg Közöspiaci külügyminiszteri értekezlet (ČSTK) - A Közös Piac külügyminiszterei tegnap Luxemburgban a közösségnek a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról tanácskoztak. Megvitatták egyebek között a kelet-nyugati kapcsolatok kérdését, a közel-keleti, a latin-amerikai és mindenekelőtt a dél-afrikai helyzetet. Egyre égetőbb problémává válik a Közös Piacnak a fajüldöző dél-afrikai rezsimhez fűződő viszonya. A Közös Piac csúcsszervei mindeddig még szavakban sem ítélték el a pretoriai fehér kisebbség fajüldöző politikáját, jóllehet, a faji elnyomás az utóbbi időben többszáz halálos áldozatot követelt a fekete lakosság körében. A nyugat-európai közvélemény egyre erőteljesebben tiltakozik a Közös Piac és a pretoriai rezsim közötti gazdasági együttműködés ellen. Elsősorban Nagy-Britannia és az NSZK ellenez a leghatározottabban bárminemű szankciót, mivel a tagállamok közül ez a két ország bir a legnagyobb tőkeérdekeltséggel a Dél-afrikai Köztársaságban. CHILE Egyedüli út a demokráciához Tizenöt körül jár az utóbbi két esztendőben Chilében rendezett országos tiltakozó napok száma. Pontosan már senki sem tartja nyilván, mivel a legjelentősebb városokban napirenden vannak a diktatúra-ellenes megmozdulások. A mostaniak két olyan esemény évfordulójához kapcsolódnak, amelyek alapvetően kihatottak a dél-amerikai ország későbbi fejlődésére. Másfél évtizeddel ezelőtt - 1970. szeptember 4-én- szabad és demokratikus szavazáson választották elnökké Salvador AUendét, a Népi Egység baloldali koalíció vezetőjét, aki három évvel később, azon az emlékezetes, szintén szeptemberi napon a Moneda-palota védelme során életét vesztette. A belső jobboldali erők és - mint az később teljes bizonyosságot nyert - az amerikai CIA közvetlen támogatásával végrehajtott véres puccs óta immár 12 év telt el, s úgy tűnik, Pinochet diktátor még bírja szusszal. De mennyire? A sorozatos tiltakozó akciók főként azt jelzik, hogy a diktatúra első éveiben szinte megbénított lakosság túltette magát a rettegés állapotán, a még oly kegyetlen megtorlások sem félemlítik meg, s túlnyomó része hajlandó vállalni az újbóli letartóztatás, meghurco- lás kockázatát is. Bővül tehát a diktatúrával szembenálló erők tábora, csakhogy fellépésük hatékonyságát csökkenti egységük hiánya. Két nagy ellenzéki tömörülésről beszélhetünk: a polgári pártokat magában foglaló Demokratikus Szövetségről és a Népi Demokratikus Mozgalomról (MDP), amely a baloldal koalíciója, s ennek tagja a Chilei KP is. A szak- szervezeteket is itt említhetjük meg, amelyek mind tevékenyebb részt vállalnak a sztrájkakciókból, tiltakozó megmozdulásokból (mint pl. a múlt héten is). Az előző országos tiltakozó napok nagy részét a két tömörülés közösen szervezte, de a Demokratikus Szövetség mintha az utób bi időben nem tartaná megfelelőnek a diktatúra-ellenes harcnak ezt a formáját. A múltheti megmozdulásoktól is majdhogynem tüntetőleg maradt távol. Mindemellett tény, hogy végső célja- a demokrácia helyreállítása- megegyezik a baloldaléval, csak épp más módszerekkel kívánja ezt elérni: erőszakmentesen, egyezkedve a juntával, s főleg a baloldal nélkül, nehogy esetleg osztozkodnia kelljen vele a későbbi hatalmon. Hogy milyen eredménnyel jár a polgári pártok magatartása, azt a következő eset is bizonyítja. KOMMENTÁRUNK ÚJ SZÚ 1985. IX. 11. R eagan elnök hétfőn jelentette be, részleges gazdasági szankciókat foganatosít a fajüldöző dél-afrikai rezsim ellen. Ezzel kapcsolatban mindjárt elöljáróban két dolgot kell hangsúlyozni. Egyrészt azt, hogy a közvélemény nyomása késztette rá, hogy bármilyen intézkedést is kénytelen legyen hozni az egyik leghűségesebb szövetségese ellen. Másrészt viszont megfigyelők a szankciók bejelentését az elnök sikeres taktikai húzásának könyvelik el. Ezzel ugyanis sikerült elérnie azt, hogy a szenátusban elnapolják a fajüldöző rezsim elleni komoly gazdasági embargóról szóló törvényjavaslat megvitatását. így a törvényből csak egyszerű elnöki döntés lett, amely egyáltalán nem olyan mértékű, hogy politikájának megváltoztatására kényszerítené Pretoriát. Washington tehát leállította a kölcsönök folyósítását, és a kereskedelmi kapcsolatokban alkalmaz bizonyos korlátozásokat. Mindezt azonban bármikor vissza is vonhatja a Fehér Ház vezetője. Washington és Pretoria viszonyát jól jellemzi például az a tény, hogy a múlt héten pénteken Reagan újságírók előtt kénytelen volt helyesbíteni az egy héttel korábban tett kijelentését. Akkor ugyanis azt mondotta, hogy szerinte a Dél-afrikai Köztársaságban „felszámolták a faji megkülönböztetést“. Erre az amerikai közvélemény is felháborodással reagált, s ez kényszerítette az elnököt arra, hogy ,,gondatlan megfogalmazásnak“ minősítse saját szavait. Hozzáfűzte azonban: nem kíván változtatni Pretoriával szembeni politikáján, s továbbra is „konstruktív együttműködést“ folytat vele. E szavai érzékeltetik, mennyire kell komolyan venni azt, hogy három nappal később viszont a szankciókat jelentette be. Annak ellenére, hogy szinte már polgárháborús a helyzet az országban, Pieter Botha dél-afrikai államfő hétfőn közölte: nem hajlandó tárgyalni az Afrikai Nemzeti Kongresszussal (ANC). Árulóknak nevezte a kereskedelmi és ipari köröknek azokat a képviselőit, akik korábban bejelentették, hogy két hét múlva tárgyalásokat kezdenek az ANC vezetőivel. Ezzel kapcsolatban a johannesburgi City Press beszámolt arról, a rezsim olyan állítólagos reformot tervez, amely a fehér kisebbség hatalmát erősítené. Nagyobb a füst... Botháék elképzelése szerint négy részre osztanák az országot. A három ,,szuperban- tusztánban“ nagyon korlátozott önállóságot kapnának az ezekben élő feketék. A negyedik rész az ország nagyobbik fele lenne, s felölelné Fokföldet, Transvaalt és Orant, az iparilag legfejlettebb és természeti kincsekben leggazdagabb tartományokat. Természetesen ezt az országrészt a fehér kisebbségnek szánják. Az ANC vezetői az ilyen „megoldást“ határozottan visszautasítják. A szervezet főtitkára, Alfred Nzo hétfői nyilatkozatában a fő célt így fogalmazta meg: ,,Lehetetlenné kell tenni az apartheid fennmaradását, s a rezsim számára ellenőrizhetetlenné, tarthatatlanná tenni a helyzetet". Megfigyelők szerint a fajüldöző politika az oka annak, hogy a Dél-afrikai Köztársaság katasztrófális pénzügyi helyzetbe került. A múlt hét végén például London sem volt hajlandó pénzügyi segítséget nyújtani Pretoriának. (Bár a tegnapi jelentés szerint That- cherék nem terveznek gazdasági szankciókat Dél-Afrika ellen.) Több nyugati bank szintén visszautasította rövidlejáratú hitel nyújtását a fajüldözőknek. A hitelezők ugyanis biztosak szeretnének lenni abban, hogy befektetésük nyereséget hoz. Az egyre rosszabbodó délafrikai állapotok, a harc fokozódása azonban ezt kérdésessé teszi. Alfred Nzo szerint a pénzügyi válság egyik oka az, hogy a rezsim egyre többet költ hatalmának erőszakos fenntartására és az agresszív külpolitikára. Az a tény pedig, hogy a vállalkozói körök ANC- vezetőkkel kívánnak tárgyalni, egyértelműen jelzi: nem hisznek abban, hogy a kormány elfogadható megoldást tud találni. Ezzel kapcsolatos tegnapi jelentés: a közöspiaci országok apartheid-ellenes mozgalmai az EGK luxemburgi külügyminiszteri ülését nyilatkozatban szólították fel, hogy a tagországok szakítsák meg diplomáciai kapcsolataikat Pretoriával. A dokumentum rámutat, Pretoria külkereskedelmének 45 százalékát ezekkel az országokkal bonyolítja le. A nyilatkozat elítéli az EGK országok álszent politikáját, hogy mindeddig nem hoztak hatékony gazdasági szankciókat a fajüldözők ellen. M indez magyarázza azt is, miért reagált olyan ingerülten Pieter Botha az amerikai bejelentésre. Botha szavai szerint a jövőben csökkenni fog Washington befolyása Dél- Afrikában. Azonban már megszokhattuk, az ilyen kijelentéseket egyik fél részéről sem kell komolyan venni, nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Hiszen a fajüldöző rezsim mindmáig csak Washington támogatásával tudta fenntartani hatalmát. Egyébként is a Reagan-féle szankciókról dél-afrikai politikusok úgy nyilatkoztak, hogy közvetve inkább sújtják a dolgozókat, mint a rezsimet. Jesse Jackson amerikai politikus szerint pedig Reagan a szankciókkal csupán Washington és Pretoria „konstruktív együttműködését“ akarja megmenteni. MALINÁK ISTVÁN A Pinochet mérsékelt ellenzékének számító jobboldali és centrista pártok a baloldal kirekesztésével augusztus végén programot terjesztettek elő a polgári kormányzás visszaállítására. (Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes megjegyezni, egyrészt:' a dokumentum kidolgozását a santiagói érsek kezdeményezte, tehát annak a katolikus egyháznak a chilei feje, amely mindeddig nemigen avatkozott a politikai ügyekbe, másrészt: a programot olyan pártok is aláírták, amelyek nemrég még Pinochet tábornok támogatóinak számítottak.) Nos, az akcióprogram többek között alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztását, a politikai pártok legalizálását, az emberi jogok tiszteletben tartását és az elnöknek rendkívüli hatalmat biztosító alkotmánycikkely eltörlését követeli. Vannak tehát kétségkívül pozitív elemei. Ugyanakkor azonban nem tartalmaz konkrét javaslatokat a fasiszta junta megdöntésére, illetve nem követeli Pinochet tábornok azonnali távozását. Márpedig épp ez lenne mindenfajta valóban demokratikus változás alapja. A Chilei KP épp eme hiányosságok miatt bírálta a programot. A helyzet iróniája, hogy Pinochet a kommunisták igazát támasztotta alá, amikor egyetlen mozdulattal lesöpörte asztaláról a mérsékelt ellenzék javaslatait. Ez a nyers visszautasítás tehát azt mutatja: a diktátor semmiképp sem kíván egyezkedni, még a jobboldali pártokkal sem, s elég erőt érez hatalma fenntartásához. A magabiztosságra persze Pinochetnek nem lehet oka, ugyanis a rezsim belső bomlásának jelei szaporodnak. A hadseregen belüli elégedetlenségről, egyes alakulatok lázadásáról fel-felröppenő hírek, illetve két miniszter nemrégi lemondása legalábbis ezt bizonyítja, s főleg a kezdettől fogva junta-tag Mendoza tábornok nyugdíjazása jelzi, hogy az elnök egyre inkább az egyszemélyi hatalom gyakorlása felé sodródik, tehát az őt támogató erők fokozatosan lemorzsolódnak. A rezsim számára megváltoztak a külső feltételek is. A „katonák évtizede“ után a nyolcvanas évek Latin-Amerikája már a diktátorrendszerek alkonyának földrésze. Csupán az elmúlt egy évben polgári kormány váltotta fel a katonai rendszert Uruguayban és Brazíliában, s röviddel azelőtt Argentínában, Bolíviában, Peruban is. A chilei rezsim tehát a kontinensen elszigetelődött, s Pinochetnek csupán egyetlen „kollégája“ maradt, a paraguayi Stroessner. Ugyanakkor az Egyesült Államok magatartása is módosulni látszik, legalábbis olyan értelemben, hogy Washington jelezte: nem venné rossz néven, ha reformok útján váltaná fel a kompromittált rezsimet egy polgári kormány. Az USA így probléma nélkül megőrizhetné befolyását ebben az országban. Alighanem itt is keresendő annak az oka, miért formálódik oly nehezen a chilei ellenzéki erők egysége. Az eddigi tapasztalatok mindazonáltal azt bizonyítják, a demokrácia visszaállítása kizárólag a legszélesebb tömegek mozgósításával, a diktátor távozásával érhető el, úgy, ahogy azt a baloldal jelentős erői szorgal mázzák. PAPUCSEK GERGELY Bolívia A sztrájk folytatódik (ČSTK) - A Bolíviai Munkásközpont (COB) hétfőn este úgy döntött, korlátlan időre meghosz- szabbítja az általános sztrájkot, amelyet egy héttel ezelőtt az új kormány drasztikus gazdasági intézkedései elleni tiltakozásul hirdetett meg. A COB eredetileg 48 órás általános munkabeszüntetést hirdetett. Az elmúlt hét folyamán La Pazban számos munkásgyűlést tartottak, melynek résztvevői főleg az élelmiszerek árának rendkívüli mértékű emelése és a bérek befagyasztása ellen tiltakoztak.
