Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-09 / 212. szám, hétfő
A királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) művelődési ház keretében működő Ticce képzőművészet] kör immár harmadszor hivta kéthetes nyári alkotótáborba tagságát, s mindazokat a hivatásos és amatőr festőket, fafaragókat és grafikusokat, akiknek kedvük van a közösségben végzett alkotómunkához. Tizenheten jelentek meg a táborban, nyolcán klubtagok, a többiek pedig ismerősök és barátok, akik káváncsiak voltak a Bodrogközre, pontosabban Királyhelmecre. A rendezvény rűségére dolgoztak, hanem több tehetséget is elindítottak a képzőművészet felé. Aki látta Bodrog- szerdahelyen a felújított Vécsey kastély három termében létrehozott állandó kiállításukat, az minden bizonnyal egyetért velem abban, hogy a Ticce képzőművészeti kör némely tagja már most komoly ígérete kortárs képzőművészetünknek. A leíró formanyelvet képviselők mellett ugyanis egyre többen érzik elsődlegesen fontosnak, hogy az élményekből, jelenségekből színhatásokból sajátos képi világot teremtsenek. Ezeket a tehetséges fiatalokat kezdettől fogva önzetlenül segíti a Kassán (Košice) éló Löffler Béla érdemes művész. Rajta kívül tavaly Filep István fiatal festőművész is igyekezett megosztani tapasztalatait az alkotótábor résztvevőivel, az idén pedig Roskoványi István „jött le" a Ticce táborba. A két hét most is serény munkával telt el, s a termést bemutató kiállítást a király- helmeci művelődési házban valóban érdemes megtekinteni. A tárlat megnyitásakor Löffler Béla az alkotások őszinteségére, követkeA Ticce ígéretei központja ugyanis most ez a város volt, és nem Bodrögszerdahely (Streda nad Bodrogom), mint azelőtt. A Bodrogköz etnikailag ma is zárt területnek tekinthető, s mint ilyen, aránylag sok archaikus emléket őriz, jóllehet a táj arculata igen gyorsan változik. Mivel a Bodrogköznek képzőművészeti hagyományai nem voltak, különösen örülnünk kell annak, hogy néhány lelkes fiatal kezdeményező készségének köszönhetően 1979 áprilisában megalakult a Ticce képzőművészeti kör. Életrehívói többnyire rajztanárok voltak, akik a közös tájjárás fontosságát már a hatvanas évek elején felismerték, s nem csak a maguk gyönyözésképpen igazságtartalmára hívta fel a jelenlevők figyelmét, ez egyben az alkotók méltatását is jelentette. Jó, jó ez mind szép - mondhatná valaki -, de lehetséges-e valódi képzőművészetet kalákában csinálni? Nos, a példa igazolja, lehet! Ebben az alkotótáborban formulákat, direktívákat senkire sem kényszerítenek, mégcsak tematikai kikötés sincs, mindenki szabadon, tudása és kedve szerint alkothat. Az alkotó tehát lényegében egyedül áll a tiszta vászon elótt, a rajzlap, a megmunkálásra váró fa fölött, minden rajta múlik. Az alkotó ember viszont, legalábbis pályája elején, igényli a közösséget, a vitákat, az ismeretek, taKonkoly ’85 A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ csillagászati kabinetje augusztus 9-19 között Konkoly 85 néven már a hetedik alkalommal rendezte meg a nyári csillagászati tábort. A helyszín ezúttal is a hur- banovói csillagvizsgáló parkja volt, ahol mintegy 50 amatőr csillagász ütötte fel sátrát. A program változatos volt, emellett az idei táborozás eredményeinek gyarapításában segített a tartósan jó idő is, azaz megfigyelésekre alkalmas, derült éjszakák köszöntöttek a táborlakókra. Ennek köszönhetően gazdag anyagot sikerült összegyűjteni a Giacobini-Zinner üstökösről, a Perseida meteorrajról és a Par- thenope kisbolygóról. Természetesen más égi objektumokról is készültek észleléssorozatok és fény- képfelvételek. így például a Neptunusz bolygóról, a Jupiter felhőzetéről, a Napról, változócsillagokról. A világ amatőr csillagászai közül kevesen dicsekedhetnek olyan korai holdsarló-felvétellel, amilyen a tábor idején készült. A napi programokból természetesen az idén sem hiányoztak az előadások, planetáriumi foglalkozások, csillagászati filmeket vetít- tettek, értékelték az észlelések eredményeit, és mindjárt előhívták a legfrissebb filmeket. A legnagyobb sikert kétségkívül a számítógépes programozási tanfolyam aratta. Szinte megállás nélkül működött a csillagászati kabinet Sinclair ZX 81 típusú személyi számítógépe, aminek eredményeként a tábor végére csaknem valamennyi résztvevő megtanulta a BASIC programnyelvet és alkalmazásának alapjait. A tábor hazai és külföldi vendégei, valamint a csillagvizsgáló munkatársai egyaránt elismerően nyilatkoztak A Jupiter felhősávjai. Török Ferenc rajza a rendezvényről, a legnagyobb erkölcsi elismerés azonban az volt, amikor a résztvevők az utolsó napon a táborozás idejének hosz- szabbítását kérték. Ha ez most nem is volt lehetséges, reméljük a Konkoly '86-on néhány nappal tovább maradhatnak. BODÔK ZSIGMOND pasztalatok cseréjét. Természetesen nem ment mindenkinek egyformán a munka, az ihletet nem lehet időzíteni. Mégis volt egynéhány alkotó, aki ilyen szempontból is, úgymond, nagyon jó formában volt. Főleg Sárogh Istvánra és Nagyferenc Katira gondolok. Sá- roghról azt is meg merem kockáztatni, hogy Jakoby-féle tehetség lakozik benne. Képzőművészeti tudása már most nagy, kiváló a színérzéke, témái megélt, mély élmények, képeit szinte egyszusz- ra festi meg, és van hajlama a groteszkre. A Ticce alkotógárdájának kiállított munkái közül az ó három alkotása tette rám a legnagyobb hatást. Jazzband című olajképén nemcsak egy zenekart, hanem az emberi megszállottságot is megfestette. Mély emberismeretről, jó komponálókészségről vall a Für- dózók című képe, és önarcképe is egy őszinte, tiszta vallomás. Nagyferenc Kati Metamorfózis című, fába vésett szobrával szintén az emberről, pontosában az emberi tűrőképességről szól, katarti- kus élményt kiváltva. Sajátos festői világot sejtetnek Kós István munkái is. Kombinált technikával készült nói portréján találóan emeli ki az ábrázolt személy belső lényegét; az Úton, útfélen című képén találó színmegoldásokkal a táj hangulatát. A grafikusok közül Diószegi Angéla papi rnyomatai szereztek kellemes meglepetést. A Halott madár, az Álommadár I, az Álommadár II és az Ébredés című munkák arról tanúskodnak, hogy Diószegi Angélának rendkívüli érzéke van a drámaisághoz. Lassan érő, de jó úton haladó egyéniségnek tekinthetjük Czibák Máriát, aki kiállított öt pasztellképével az anyaságról, a nők belső lelkivilágáról tud aránylag sokat elmondani. Kiegyensúlyozottság, biztos mesterségbeli tudás jellemzi Kis Egon Károly, Angyal Sándor, Tiszai Nagy Menyhért alkotásait is, és lényegében ugyanez mondható el Csótó Lászlóról és Ferencz Györgyről, annyi különbséggel, hogy ók az idén új formavilág megteremtésével is megpróbálkoztak. A grafikus Csótó kísérletei eredményesnek látszanak, a szobrász Ferencz György mostani munkáján ez még nem érződik annyira. A teljesség igénye nélkül, saját benyomásaim alapján igyekeztem szólni a Bodrogköznek, illetve központjának képzőművészeti életéről. Helyszűke miatt részletesebben nem foglalkozhattam minden alkotóval és alkotással, azt azonban újfent le kell írnom: örülünk a királyhelmeciek hagyományteremtő kezdeményezésének, és várjuk a folytatást! SZASZÁK GYÖRGY A vers zenéjével KELEMEN GÁBOR ÉS DALAI Az útkeresők egyike, akik nélkül aligha remélhetnénk kulturális életünk hétköznapjaiban friss szemléletet. Természetesen nem mindig új, olykor nem is eredeti, amit énekel. A kezdés nehézsége, a saját világ megteremtése mindennapos készenlétet kíván. A műfaj, amelyet amatőr zenészként választott, még ma is, húsz évvel az egész világ fiatalságát megmozgató Bob Dylan vietnami háború ellen tiltakozó dalainak születése után is, sok vitát vált ki, eltérő vélekedésre késztet. Mondták, még az elején, hogy pol- beat, hangsúlyozva a dalok szövegeinek politikai töltését. Majd jöttek az új irányzatok, a folk-beat, amelyben a zene népi ihletettségét emelték ki. Voltak, akik a country pergő ritmusaira írták dalaikat, mások ismert, vagy általuk felfedezett költők verseit ze- nésítették meg. Innen ered, hogy az egy szál gitárral közönség elé állók - énekesek, zeneszerzők, zenészek egy személyben - igyekszenek kapcsolatot teremteni a közönséggel. Sikerrel.- Jómagam évekig hányódtam az amatőr rockzenekarok ismert, furcsa szemléletű világában. Amikor a füleki (Fiľakovo) gimnáziumba jártam, már ott volt egy zenekarunk. Gyakorolgattunk, lelkesedtünk meg elkeseredtünk, ábrándoztunk is, olykor igencsak merészen. Közben mindvégig éreztem, hogy nekem ez nem elég. Mások sokszor üres, lapos dalszövegeit énekeltük. Egyre kevésbé tetszett később a lakodalmak, bálok körüli anyagiasság. Sok amatőr zenész mindent ennek rendel alá, önmagát, kezdeti hitét, szándékait. Meggyőződésem, hogy nem feltétlenül kell mindenben lesüllyedni a kommersz dolgokhoz. Ilyen gondolatokkal fejemben érettségiztem, s jelentkeztem a Komenský Egyetem néprajzos szakára, másodszori próbálkozásra sem vettek fel. Nem volt más hátra mint a katonai szolgálat. Véglegesen akkor döntöttem el, hogy gitártudásommal mást kezdek. Ott zenét írtam egy szlovák versre, s beneveztem egy versenybe, amelyen sikerrel szerepeltem. Kelemen Gábor eddigi fejlődésének története - úgy vélem - jellemző mindazokra, akik elégedetlenek azzal, amit megtanultak, megtanulhattak. Egyre inkább az igényes irodalom, a költészet felé fordult. Kezdetben a sokak által ismert Kaláka együttes, Sebő FeTöbbet és mást is akar LEMEZ Ma is népszerű számok Ilyen holdsarló-felvétellel kevesen dicsekedhetnek. Készítette: Jávorka Ágoston Az 1959-ben, 58 éves korában elhunyt Fekete Pál neve a fiatalabb nemzedékek számára alig ismert. Pedig a húszas évek végétől egészen haláláig a magyar énekművészet egyik legsokoldalúbb egyénisége volt. Kabaré- és ope- retttszínészként kezdte pályafutását 1920-ban, miután elvégezte a Szinészegyesület Színészképzó Iskoláját. Operettszínházi tagságával egyidőben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola ének tanszakát. Vizsgaelóadása 1927-ben volt, Mozart Cosi fan tutte című operájának Ferrando szerepét énekelte kimagasló sikerrel. 1931- ben lett a Magyar Állami Operaház tagja, s ettől kezdve pályája felfelé ívelt. Lágy tenorja, tiszta intonálá- sa és szövegmondása a magyar operaszínpad egyik legnépszerűbb művészévé avatta, aki feledhetetlen alakításaival hívta fel magára a zeneértő közönség és a kritika figyelmét. A János vitézben, a Borisz Godunovban, a Gianni Schicci cimű operában, a Hoffmann meséiben, A cigánybáróban és a Denevérben alakított egy-egy nagy szerepet. Háromévtizedes pályafutása alatt több mint 400 lemezfelvétele készült el. Az egykori kabarészínész pályája csúcsán sem fordított hátat a könnyű muzsikának. Táncdalt, sanzont, magyar nótát és népdalt egyformán szívesen és igen nagy sikerrel énekelt. Fekete Pál profillemeze a közelmúltban Egy régi nótát hoz Budáról át a szél címmel jelent meg, alcíme: Válogatás Fekete Pál felvételeiből. A lemez 17 számot tartalmaz, melyek a könnyű muzsikát képviselik. A címadó egykori sláger természetesen nem az egyetlen a harmincas évek slágerei közül. Felcsendülnek a lemezen a kor olyan népszerű számai, mint például a Pénztárcámnak üres a belseje című foxtrott, a Soroksár, Soroksár, című foxtrott, a Szeretnék még egyszer 20 éves lenni című dalkeringö, Az esküvődön én is ott leszek című Radics- szerzemény, a Piros pünkösd napján című magyar nóta és egy népdalfeldolgozás, a Favilla, fakanál, fatányér. Ha semmi egyéb nem lenne a lemezen, csak ez az utóbbi népdalfeldolgozás (Toki Horváth Gyula és cigányzenekarának kíséretével), már akkor is érdemes lenne megvásárolni. A dalt Fekete Pál a „szalonspicces“ állapotot egyedülállóan imitálva, pontosabban: alakítva adja elő, így ez a kis dal szinte sűrítve mutatja be mindazt, amiért Fekete Pált kedvelték: teljes azonosulását a mondanivalóval és a dal atmoszférájával, mókázó kedvét (az operákban is buffószerepeket alakított többnyire), tiszta szöveg- mondását, sokoldalú színészi kvalitásait. Néhány operettdal teszi teljessé a lemezen Fekete Pál „könnyűzenei profilját.“. SÁGI TÓTH TIBOR renc és a Szörényi-Bródy szerzőpáros dalaiból énekelt.- A saját dalaimra kicsit várni kellett, hiszen sem tudásom, sem tapasztalataim nem voltak. Eleinte jómagam is a country ritmusainak világából merítettem, úgy éreztem, ez a legkönnyebben felhasználható. Ma már érzem, hogy ki kell lépnem innen, hiszen a politikai töltésű, háborúellenes szövegű dalaimhoz még megfelelt, de ahhoz, amit csinálni szeretnék, már kevésnek tűnik fel. A példaképeim - azok a szerzők, akiktől énekelek - minden esetben a legértékesebb költészet felé fordultak. Jómagam is megpróbálkoztam. Érthető módon, először a dalformában remekeket író Petőfi Sándor verseire írtam zenét. Nevesebb szerzők és a saját dalaimból szép lassan összeált egy repertoár, amelyet losonci (Lučenec) klubesteken már többször énekeltem. Szerepeltem politikai rendezvényeken, ifjúsági nagygyűlésen. Kétségtelen, hogy tovább kell lépnem, új és saját utakat keresek. Ezért szeretnék tanulni, a gitárjátékomat tökéletesíteni és zeneszerzési ismereteket szerezni. Ehhez azonban Kelemen Gábornak arra van szüksége, hogy igényeljék azt, amit csinál. Idén nyáron az örsújfalui (Nová Stráž) művelődési táborban hallottam egy sajnálatosan megrövidített műsorát. Megzenésített versek, a nemzetközi ifjúsági mozgalom ismert dalai és saját pol-beat számok szerepeltek benne. Kelemen Gábor többet és mást is tud, illetve akar. Tervei között szerepel, hogy saját irodalmi esteket állítson össze, megzenésítse csehszlovákiai magyar költők verseit. Tudatosan szeretne élni és alkotni. Jelenleg a Losonc melletti Pincén (Pin- ciná) él és a járási földmérő hivatalban dolgozik, de amatőrként örömmel szerepel, ha hívják klubokba, ünnepségekre, tömeggyú- lésekre. Csak még kevésszer gondolnak rá. Tény, hogy mást és másképpen csinál, mint amit a népművelés hétköznapjaiban megszokottnak tartanak. Tevékenysége lehetőséget adhat arra is, hogy a szokványostól eltérő módon szervezzenek meg egy- egy író-olvasó találkozót, egy-egy irodalomórát. Az útkeresők egyike, akik a népművelésben, az amatőr művészeti mozgalomban mást, jobbat akarnak. Ô éppen zenét: tizenkét húrra és versekre. DUSZA ISTVÁN ÚJ szú 4 1985. IX. 9.
