Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-09 / 212. szám, hétfő
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerének tökéletesítéséért írta: František Pitra, a CSKP KB titkára ÚJ SZÚ A párt és az egész társadalom intenzíven készül Csehszlovákia Kommunista Pártja közeledő XVII. kongresszusára. A kommunisták a társadalmi és a gazdasági élet valamennyi területén bírálóan elemzik a párt irányvonalának teljesítésében elért eredményeket. Különösen gondosan elemzik a párt gazdaságpolitikáját. Ezen a területen teremtik meg azokat a forrásokat, amelyek lehetővé teszik a párt politikája alapvető céljának elérését - a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelését, az alkotó, békés élet és munka feltételeinek megteremtését. A párt arra törekszik, hogy a gazdaság valamennyi ágazatának ereoményeit nagyon nyíltan és birálóan elemezzék. Csakis az objektív és igényes felmérés képezhet megbízható alapot a fejlett szocialista társadalom építése programjának kidolgozásához a nyolcvanas évek második felére, illetve távlatilag az évszázad végéig. Már ma nyilvánvaló, hogy nagyon igényes és nehéz programról lesz szó. El akarjuk érni, hogy gazdaságunk teljesítőképessége elérje a világ iparilag fejlett országainak színvonalát. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak is nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a tőkés rendszerrel folytatott gazdasági versengéshez, még jobban és sokoldalúbban kell kielégítenie a társadalom növekvő igényeit, az élelmiszer-termelésben pedig fokozni kell az önellátást. Ez csakis úgy érhető el, ha döntő fordulat megy végbe: a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelést sokoldalúan intenzifikáljuk, gazdaságosságát növeljük, stabilizáljuk, a termelés minőségi paramétereit gyorsabban javítjuk, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar műszaki színvonalát emeljük, és az értékesítési folyamatok hatékonyságát fokozzuk. Az eddigi eredmények - a tanulságok és a derűlátás forrásai Minden arra vall, hogy a kongresszusi mérleg pozitív lesz. A bonyolult belső és külső feltételek között helyreállítottuk a gazdasági fejlődés dinamikáját, emeltük az életszínvonalat, és biztosítottuk az ország védelméhez szükséges feltételeket .is. Ehhez jelentősen hozzájárul a mezőgazdaság és az élelmiszeripar is. Ebben az ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság fejlesztésének fő irányzataiban előreláthatóan jelentős haladást érünk el. A XVI. kongresszus által kitűzött irányvonal következetes megvalósításával, a hatékony in- tenzifikálással, a tudományos és műszaki haladás szélesebb körű érvényesítésével sikerül szüntelenül növelnünk a mezőgazdasági termelést, s elérni a kívánatos strukturális változásokat. Az ötéves tervidőszak legjelentősebb pozitívumai közé tartozik, hogy a növénytermelés lényegesen gyorsabban fejlődött, mint az állettenyésztés. A gabonatermelés fejlődése a tömegtakarmány- termelés növelésével együtt lehetővé tette, hogy csökkentsük az állattenyésztés importigényességét. A nem szocialista országokból behozott takarmányok meny- nyiségét az előző ötéves tervidőszak szintjének egyharmadára sikerült csökkenteni. Rövid idő alatt felújítottuk az állatttenyésztés intenzitását. Ezt tanúsítja, hogy növekedett a termelőképesség, javult az állatállomány reprodukciója és a takarmányok felhasználása. A mezőgazdaság teljesíti, sót nagy mértékben túlteljesíti az ötéves terv feladatait az állati termékek felvásárlásában. így az egy főre jutó húsfogyasztás az idén eléri a nyolcvanöt kilogrammot: ez 4,5 kilogrammal több, mint amennyit a terv előirányzott. Különösen az utóbbi években lényegesen jobb eredményeket érnek el a mezőgazdasági vállalatok. A megteremtett értékekkel párhuzamosan emelkedett a mezőgazdasági dolgozók javadalmazásának színvonala is. Az élelmiszeripar egyre jobban hasznosítja a gyersanyagokat, bővül a termékek választéka, javul minőségük. A piacot lényegében az összes alapélelmiszerrel sikerült folyamatosan ellátni. Az élelmiszertermelés eredményes fejlesztéséhez egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a szállítók és az intenzifikálás. Ebben az ötéves tervidőszakban huszonöt százalékkal nagyobb értékben épülnek új kapacitások, illetve kerül sor rekonstrukciókra, mint az előző ötéves tervidőszakban. A párt és vezetésével az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek nagy erőfeszítéseket tettek a XV. párt- kongresszus által kitűzött célok elérése. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói túlnyomó többségének becsületes és egyre nagyobb felelősségérzettel végzett munkája meghozta gyümölcsét. Az eredmények nem születtek meg könnyen. Ebben az ötéves tervidőszakban is sok akadályt kellett leküzdeni. A központi bizottság és elnöksége abból indult ki: a kongresszusi célok megkövetelik, hogy mélyreható változásokat eszközöljünk az irányító munkában és az emberek gondolkodásában is. A kongresszusi irányvonalat konkretizálni kellett, meg kellett szervezni következetes valóra váltását, és kritikai igényességgel értékelni kellett az intézkedések hatékonyságát, beleértve a dolgozóknak a népgazdasági érdekeket előtérbe helyező gondolkodásmódjára gyakorolt politikai hatást is. A párt központi bizottságának elnöksége a XVI. pártkongresszus óta rendszeresen, a CSKP Központi Bizottsága pedig 4. és 11. ülésén konkretizálta a kongresz- szusi irányvonalat, igényesen ellenőrizze teljesítését, miközben a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítása koncepciózus jellegének elmélyítésén dolgozott. A mezőgazdasági politika céljainak elérésében pótolhatatlan szerepük volt a kerületi és a járási pártbizottságoknak. Mindennapi tömegpolitikai és szervező, valamint céltudatos kádermunkájukkal helyesen ösztönözték a gazdasági vezetők aktíváját és a dolgozók kollektíváit az ötéves terv feladatainak kezdeményező teljesítésére és túlteljesítésére. Az elért eredmények elismerést érdemelnek. Nem lehetünk azonban önelégültek. Eddig az esetek többségében könnyen kiaknázható tartalékokat mozgósítottunk. Nem értük el azonban a kívánatos fordulatot a döntő fontosságú in- tenzifikációs tényezők kihasználásában. Nem lehetünk elégedettek pl. azzal, hogy a növénytermelés általános növekedése ellenére egyes területek - így pl. a cukorrépa, más ipari növények, a zöldség és a burgonya termesztése - hosszabb ideje lemaradnak. Sok egységes földműves-szövetkezet és állami gazdaság még mindig nem használja fel teljes mértékben a termőföldet, és nem tudja optimálisan értékesíteni az alapanyagokat. A munkaidő kihasználtságát illető fogyatékosságok is nagy veszteségeket okoznak. Az erőforrások különböző szintű hasznosításából erednek elsősorban a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásában tapasztalható nagy eltérések. Az élelmiszeripar nem reagál elég rugalmasan'termékszerkeze- tével a piac igényeire. Nagy tartalék továbbra is az, hogy az élelmiszertermelés egész folyamatában nagyok a veszteségek. Lemaradás tapasztalható a mezőgazda- sági késztermékek gyártásában amiatt, hogy az élelmiszeripar termelési-műszaki alapja nincs a megkívánt színvonalon. Az intézkedések ellenére nincs elég raktár és hűtőberendezés. A mezőgazdasági gépek jelentős része nem éri el a nemzetközi színvonalat. A kemizálás színvonala és minősége - főleg ami a növényvédelmet illeti - nincs összhangban az intenzifikálás és a veszteségek csökkentésének követelményével. Kivétel nélkül minden területen össze kell vetni az elért eredményeket a jövő szükségletekkel. Ezek pedig egyre szigorúbb kritériumokat szabnak meg. Ebből indul ki a nyolcadik ötéves terv irányelve is. A további fejlődés irányai A közélelmezés igényes céljait egyre bonyolultabb feltételek között kell elérni. Erre a mezőgazdaságban és az élelmezést biztosító többi ágazatban megfelelő, idejében hozott intézkedésekkel kell reagálni. Mindenekelőtt tovább kell csökkentenünk az alapanyag- és az energiafogyasztást. Egyre jobban előtérbe kerül az a követelmény, hogy csökkentenünk kell az intenzifikálásnak a környezetre gyakorolt negatív hatását. Figyelembe kell vennünk, hogy sajátos feltételek között gyártjuk az élelmiszereket. Az országban rendkívül kicsi az egy főre eső földterület. Ráadásul már hosz- szabb ideje nem változik, sőt egyes helyeken csökken a talaj termőképessége. Az okok ismertek. Az elsők között kell említeni a szerves tápanyagok hiányát. Mezőgazdaságunk jó termelési színvonalat ér el, de annak árán, hogy energiaszükséglete nagy. Azon országok közé tartozunk, amelyek egy hektár termőföldön a legnagyobb mennyiségű műtrágyát használják fel. Fűtőanyagenergetikai alapunkat továbbra is a szilárd fűtőanyagok nagy részaránya jellemzi. Ez negatívan befolyásolja a talaj minőségét és a növények napenergia-lekötésének intenzitását. A talaj optimális vízháztartásának, a viztartalékok tisztaságának megőrzése is egyre igényesebb feladat. Amint a központi bizottság 11. ülése hangsúlyozta - ez az ülés foglalkozott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének távlati programjával - abba az időszakba léptünk, amikor további intenzifikálás már nem lehetséges a mezőgazdasági termelés egyes területeinek csupán részleges javításával. Rendkívül fontos feladat all előttünk: meg kell teremtenünk valamennyi termelési tényező összhangját a mezőgazdasági vállalalatoknál és az egész élelmiszertermelésben egyaránt. Az egyes intenzifikációs tényezők kihasználásának módját illetően konkrét tanulságokat kell ebből levonni mind a vetőmagtermelők- nek és a törzsállattenyésztóknek, mind a gépek, a vegyszerek és a biotechnológiai anyagok gyártóinak. Törvényszerűen nő a tudo- mányos-múszáki haladást elősegítő szállítók szerepe. Hatékony intenzifikálás csakis úgy lehetséges, ha céltudatosan fejlesztjük a tudományt és a technikát, és széles körben alkalmazzuk a gyakorlatban. Ebbe a folyamatba be kell vonni a tudományos-műszaki haladás, a gépesítés, az automatizálás, a robotizá- lás, az elektronizálás, a villamosítás, a kemizálás és a biologizálás valamennyi tényezőjét. A tudományos-műszaki haladásnak érvényesülnie kell a szervezés és az irányítás területén s az emberek szakképzettségének a növelésében is. Az a követelmény, hogy növeljük az önellátás mértékét, és folyamatosan biztosítsuk az ellátást a szükséges közélelmezési cikkekből, megköveteli, hogy minimálisra csökkentsük a mezőgazdasági termelés színvonala és minősége ingadozásainak kedvezőtlen hatását. A mezőgazdaság feladata nem ítélhető meg csupán az élelmiszer-termelés szempontjából. A mezőgazdaság jelentős környezetalakító tényező is. Terveink nem valósíthatók meg anélkül, hogy ne használnánk ki a KGST keretében, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködés lehetőségét. E munka- megosztás nélkül nem tudnánk kielégíteni fűtőanyag-, energia-, gép- és vegyszerszükségletünket, és nem tudnánk meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást. Az elmondottak alapján nyilvánvaló: az a feladat áll előttünk, hogy a tudományos-műszaki haladás révén alapvető fordulatot érjünk el a mezőgazdaság intenzifi- kálásában és az újratermelési folyamat hatékonysága terén. Napirenden van az a követelmény, hogy az egyoldalú, intenzív típusú bővített újratermelésről áttérjünk a sokoldalúbb intenzív típusúra. Ez nemcsak a termelékenység növelésén, hanem az álló- és forgóeszközök, valamint a termelés anyagi költségeinek gazdaságosságán is alapszik. Csak azzal a feltétellel térhetünk át az intenzifikálásnak erre a típusára, ha a tudományos-műszaki haladás hozzájárul a felhasznált termelési erőforrások hatékonyságának jelentős növeléséhez. Az élelmiszertermelésben az önellátás fokozása terén elért további jelentős haladás azt feltételezi, hogy következetesebben érvényesítsük a növénytermelés fejlesztésének előnyben részesítését kimondó elvet, és jobban felhasználjuk a termőföldet. Csökkentenünk kell a növénytermesztési termékeknek állattenyésztési termékekké való átváltozását. Tökéletesebben kell felhasználni a feldolgozó iparban a mezőgazdasági alapanyagokat, összhangban az ésszerű táplálkozás követelményeivel és a lakosság igényeivel. Ezt az eddiginél hatékonyabban kell elősegítenie az élelmiszer-termelési újratermelési folyamat tervszerű irányítási rendszerének. A mezőgazdaság irányítási rendszere Az ésszerű közélelmezés feladatainak megvalósításában rendkívüli jelentősége van az irányítás színvonalának. Elvi jelentőségű kérdésről van szó. Gazdaságpolitikánk stratégiája érdekében nagy erőfeszítéseket kell tennünk a népgazdaság és ennek keretében a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerének további tökéletesítésére. Gustáv Husák elvtárs a központi bizottság 15. ülésén kijelentette: ,,Nem a különböző piaci koncepciók, a szocialista társadalmi tulajdon és a párt vezető szerepe gyengítésének útján fogunk haladni. Ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataink vannak. A követelmények egész komplexumáról van szó: a központi irányításnak és tervezésnek a gazdasági szabályozók és értékviszonyok hatékonyabb kihasználásával történő további javításáról a különböző szintű irányító szervek szerepének és feladatkörének pontosabb meghatározásáról és konkrét feladataik kijelöléséről, s irányító munkájuk javításáról: el kell érni, hogy a problémák alapos ismeretében döntsenek.“ A pártszervek a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére kifejtett erófeszétéseikben mindig az élen álltak. Megkövetelték, hogy alkotó módon, pártos felelősséggel viszonyuljon mindenki ehhez a nem könnyű feladathoz, és mindenütt kiküszöböljék azokat a tényezőket, amelyek fékezik az egészséges mezőgazdasági fejlődést. Az intenzív fejlesztés viszonyai között a közélelmezést biztosító egyéb ágazatokban is színvonalasabb irányítási rendszerre és gazdasági mechanizmusra van szükség, mint abban az időszakban, amikor túlsúlyban volt az extenziv fejlesztés. A mezőgazdaság irányításában új minőséget alapoztunk meg a XVI. pártkongresszus határozataival összhangban a központi bizottság 1981. évi 4. ülésén. A párt gondosan figyelemmel kíséri, és rendszeresen értékeli ennek a rendszernek az alakulását. A központi bizottság 11. ülése kiemelte, hogy az ötéves tervidőszak eltelt évei bebizonyították a rendszer életképességét és pozitív hozzájárulását a mezőgazdasági termelés dinamikájának gyors helyreállításához. A CSKP Központi Bizottsága ugyanakkor bírálóan mutatott rá egyes gyengékre és a következetlen gyakorlati megvalósítás eseteire. Rámutatott a további fejlesztés szükségszerűségére és lehetőségeire is. Megbocsáthatatlan tévedés lenne, ha mereven értelmeznénk az irányítási rendszert. Abból kell kiindulni, hogy az élet szüntelenül új követelményeket hoz magával. Tudomásul kell venni, hogy 1982-höz viszonyítva - amikor megkezdtük az új rendszer bevezetését - mezőgazdaságunkban is megváltozott a helyzet. A dinamikus fejlődés eredményeként a hazai piacot a legtöbb élelmiszerfajtával mennyiségi szempontból az igényeknek megfelelően láttuk el. Olyan termelés helyett, amely nem veszi figyelembe az alapanyagok mennyiségét és a költségeket, valamint felhasználásuk hatékonyságát, olyat kell bevezetni, amely előnyben részesíti az értékesítési folyamat színvonala emelésének követelményét. Ahelyett, hogy egyoldalúan a tonnák és literek számának növelését és a termelési terv maximális túlteljesítését szorgalmaznánk, erőfeszítéseket kell tenni a termelés megfelelő struktúrájának kialakítására, a minőség javítására, a termelés stabilizálására és a szükséges tartalékok kialakítására. Sokkal következetesebben kell érvényesíteni az intenzifikálás irányvonalát, a termelési erőforrásokat hatékonyan és gazdaságosan kell kihasználni. Ezek azok az új tényezők, amelyek eddig nem nyilvánulnak meg megfelelő mértékben a vezetői gyakorlatban és az emberek gondolkodásmódjában. A mezőgazdaságnak érdeke és a jövőben is az marad a termelés növelése és intenzifikálása. Ennek a folyamatnak összhangban kell lennie a társadalmi szükségeletek struktúrájával. Nem titok, hogy az élelmiszereket, főleg az állati eredetűeket túlságosan drágán állítjuk elő ahhoz, hogy társadalmi szempontból előnyös kiviteli cikkekké váljanak. Fokozott figyelmet kell szentelnünk azoknak a terményeknek, esetleg élelmiszeripari termékeknek, amelyeket hagyományosan exportálunk. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum külkereskedelmi mérlegének hiányát mindenekelőtt a növénytermelésben kell kiegyenlíteni. Az egész irányítási rendszernek és gazdasági mechanizmusnak reagálnia kell a felvetett kérdésekre. Fontos, hogy ez a reagálás körültekintő legyen. Az irányítási rendszer bevezetése pozitív sikereket hozott. Ezeket azonban nem szabad túlbecsülni. A mezőgazda- sági termelés bonyolult biológiai folyamat, amely továbbra is nagy mértékben függ az időjárástól is. A mezőgazdasági termelést nem tudtuk stabilizálni, nincsenek meg egyelőre a szükséges készleteink. (A cikk befejező részét holnapi számunkban közöljük) 1985. IX. 9.
