Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-05 / 209. szám, csütörtök
A leninizmus útján A marxista baloldal prágai országos konferenciájának és a Szlovákiai Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége alakuló kongresszusának 65. évfordulójára Ideológiai és politikai nevelő munkánkban ismételten vissza kell térnünk az olyan történelmi fejleményekhez, amilyen Csehszlovákiában a munkásosztály marxista-leninista pártja megalakításáért vívott igényes harc időszaka volt. Szeptember 5-én hatvanöt esztendeje van annak, hogy Prágában megtartották a marxista baloldal országos konferenciáját, amelynek nagy volt a jelentősége a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetősége elleni harc döntő szakaszában. A párt kormányrúdjánál álló jobboldali erők elvetették a marxista baloldal minden olyan követelményét, amellyel az 1918. évi XII. párt- kongresszus szellemében a szociáldemokrácia irányvonalának kiigazítására törekedett, illetve azt a követelményét, hogy a párt új taktikája a munkásosztály és a többi kizsákmányolt dolgozó érdekét szolgálja. Csehszlovákiában a szociáldemokrácia baloldali orientációjú tagjainak önálló konfrenciáját közvetlenül a Kommunista Internacionálé II. kongresszusa után tartották meg. Ismeretes, hogy ezen a kongresszuson V. I. Lenin javaslatára elfogadták a kommunista pártoknak a nemzetközi kommunista mozgalom családjába való belépése 21 feltételét. Ezek a feltételek, valamint a kommunisták világkongresszusának egyéb határozatai elősegítették a differenciálódás folyamatának elmélyülését Csehszlovákia Szöciáldemok- rata Munkáspártjában is. A kongresszusi határozatok kiemelték az olyan új típusú lenini kommunista pártok megalakulásának és építésének kérdéseit, amelyeknek az volt a küldetésük, hogy szívós harcot vívjanak minden szociáldemokrata visszás jelenséggel, az opportunista és centrista nézetekkel és képviselőikkel a munkásközegben. Csehszlovákiában nem volt könnyű érvényt szerezni az új taktikai és politikai orientációnak. A csehszlovák munkásosztály számos tapasztalatra tett szert azt követően, hogy 1918-ban létrejött az új államalakulat. Ezek elsősorban abból a meggyőződésből következtek, hogy véget ért az ünneplésnek, a dicshimnuszoknak korszaka, s helyébe a kemény, dolgos prózai napok léptek, miután az osztrák, a német és a magyar tőkéseket kiszorította a cseh burzsoázia hatalmi monopóliuma. A munkások és a többi dolgozó munka- és szociális körülményei nem javultak, a szociáldemokraták által 1918-ban elfogadott nagy „szocializálási program“ nem valósult meg. A csehszlovák szociáldemokrácia politikai irányvonalára nagy hatással volt a masarykiz- mus ideológiája, amely az uralkodó burzsoáziával való nyílt együttműködéséhez vezetett. S a burzsoázia az új köztársaság „rendjének szilárdítása" ürügyén mindenképpen erótette osztályuralmát. A szociáldemokrácia és a munkásosztály tagságának egész tömegét azonban nem lehetett félrevezetni. Az 1918-1919-es években a bevált és tapasztalt forradalmároknak köszönhetően, akik helyesen megértették az oroszországi történelmi fejlemények horderejét és a nagy októberi szocialista forradalomnak hagyatékát, megkezdődött az a folyamat, amelynek keretében a párttagságot megnyerték a megalkuvó politika, a cséhszlovák burzsoáziának tett engedmények ellén folyó harcnak és követelték a forradalmi munkáspolitika gyakorlását. A baloldali ellenzék harca 1920 nyarán is folytatódott. Eszmeileg és politikailag kiéleződött a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt XIII. kongresszusa közeledtével, amelynek megtartását 1920 szeptemberére tűzték ki. Teljes mértékben tanúskodott erről a párton belüli élet. Köztársaságszerte a járásokban és a kerületekben megtartották a területi pártszervezetek konferenciáit, amelyeken megválasztották az országos kongresz- szus küldöttjeit. Sok konferenciára pozitívan hatott az a politikai, ideológiai és agitációs tevékenység, amelyet a marxista baloldal egyebek között a sajtóban is kifejtett a Kommunista Internacionálé II. kongresszusának határozataival kapcsolatban. Ennek, valamint a párt politikai irányvonalával való korábbi kedvezőtlen tapasztalatoknak következtében a konferenciák résztvevőinek többsége egyetértett a marxista baloldallal. Soraiból választotta a küldötteket és sokhelyütt közvetlenül kötelezte őket arra, hogy a párt XIII. kongresszusán szavazzanak a párt taktikájának új, forradalmi irányvételére. A marxista baloldal országos konferenciája, amint az kifejezésre jutott a Sociálni demokrat c. lapban 1920. szeptember 9-én nyilvánosságra hozott határozataiban, megfogalmazta a baloldal taktikáját a XIII. pártkongresszus előkészítésében. Kifejezte egyetértését a Kommunista Internacionáléba való belépés 21 feltételével s ezzel egyidejűleg szorgalmazta azt, hogy a párt új választott szervei a kongresszus után kezdjenek tárgyalni ,,a III. Internacionálé vezetőségével az Internacionáléba történő felvételről...“ Csehszlovákiában a forradalmi gondolatok és így egyben a szeptemberi pártkonferencia határozatai elterjesztésében döntő érdemük volt a marxista baloldal legtapasztaltabb képviselőinek. Főleg Bohumír Šmeralnak, Josef Hybeš- nek, Antonín Zápotockýnak, Karel Kreibichnek és másoknak. Szlovákiában pedig elsősorban J. Schiffelnek, Marek Čulennak, Nagy Gyulának és másoknak, akik a kerületekben és járásokban, illetve a forradalmi szak- szervezetekben és az ifjúsági mozgalomban dolgoztak. Nekik köszönhetően mind több öntudatos forradalmár jutott arra a meggyőződésre, hogy a többnemzeti- ségű Csehszlovákiában feltétlenül szükséges a munkásosztály minden részének egyesülése internacionalista alapokon. A tőkével szembeni egyesülés jelentősége különösképpen előtérbe került annak következtében, hogy az uralkodó gépezet mind nagyobb nyomást gyakorolt a forradalmi mozgalomra. A reformista pártok képviselői buzgón támogatták a forradalom elleni intézkedéseket. Közülük a legaktívabbak a szociáldemokrata párt vezérei voltak. A hatvanöt évvel ezelőtti események idején Szlovákia és Kárpátalja munkásifjúsága sem a szemlélődő szerepét töltötte be. A Szlovákiai Szocialista Ifjúmunkások Szövetségében kifejtett politikai és szervező munkájának tapasztalatai alapján elhatározta a baloldali erők támogatását a kizsákmányolás, a reformizmus és az opportunizmus elleni harcokban. A szocialista ifjúmunkások képviselői arra törekedve, hogy követelményeik súlyát növeljék, 1920. szeptember 5-ére Bratisla- vába kongresszust hívtak össze. A kongresszus úgy döntött, hogy új elnevezéssel - Szlovákiai Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége - megalakul Szlovákia és Kárpátalja ifjúságának harcos politikai szervezete. A kongresszust áthatotta az internacionalizmus szelleme, ami kifejezésre jutott abban is, hogy szlovák, magyar, ukrán, német és más nemzetiségű küldöttek, valamint vendégek vettek rajta részt. Jelentőségét növelte az Ifjúsági Kommunista Internacionálé képviselőjének, Lékai Jánosnak a részvétele. A tanácskozás eredményeiben kifejezésre jutottak a munkásosztály egyesítésének, Csehszlovákia valamennyi nemzete és nemzetisége egységes Kommunista Ifjúsági Szövetsége létrehozásának időszerű követelménye. De talán a legjelentősebb a kongresz- szusi küldötteknek a Csehszlovákia munkásaihoz intézett felhívása volt. A felhívás egyebek között megállapította: „Elvtársak! Ma tiszta elvekre, világos és tiszta jelszavakra van szükség! Le a munkásság árulóival, a szociáldemokratákkal! Hadd gyakorolják egymaguk a munkásság elárulásának politikáját! A forradalmi tömegek különválnak tőlük és létrehozzák a forradalmi tömegpártot: Csehszlovákia Kommunista Pártját.“ A forradalmi ifjúság egyértelműen és közérthetően megfogalmazott álláspontja nagy visszhangra talált és nagy volt a jelentősége a szüntelenül elmélyülő differenciálódás folyamatában. A marxista baloldalnak, majd a XIII. kongresszus után a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal) elnevezésű új pártnak még nem könnyű utat kellett megtennie, amíg közvetlenül sor került Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulására. A burzsoázia 1920 decemberében felülkerekedett a forradalmi munkásmozgalmon, de ez már a munkásosztály marxista-leninista pártja létrejöttének előestéjén történt. A leninizmus fokozatos térhódításának és a csehszlovákiai munkásmozgalomban való érvényesülésének gyökere a szociáldemokrácia forradalmi vezéreinek és leg- öntudatosabb tagjainak hatvanöt évvel ezelőtt kifejtett tevékenysége volt. Erről a tényről mind gyakrabban és számos formában emlékezünk meg a CSKP megalakulásától napjainkig vívott harcának értékelése során, amikor is a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának előkészületei folyamán továbbfejlesztjük Csehszlovákiában a lenini úttörők hagyatékát. Dr. FRANTIŠEK MORAVICKÝ docens, kandidátus Vállalati konferencia a 125 éves kežmaroki Tatraľanban Munkasikerekkel ünnepelték a jubileumot A Magas-Tátra alatt 125 esztendővel ezelőtt kezdődött el a textilipari termelés a gazdag munkásmozgalmi és forradalmi múltú kežmaroki Tatraľanban. A jubileum alkalmából ünnepélyes vállalati konferenciát rendeztek a Munka Érdemrenddel és a Februári Győzelem Érdemrenddel kitüntetett Tatraľanban, melyen Ladislav Valaštiak vállalati igazgató mondott ünnepi beszédet. Rámutatott, hogy vállalatuk az utóbbi két évtized alatt érte el a legnagyobb fejlődést. A vállalat árutermelésének értéke 1970-ben 158 millió korona volt, jelenleg meghaladja a 406 m'illió koronát. Az értékelt időszakban a munkatermelékenység csaknem ötszö-- rösére emelkedett, az export az össztermelés 25 százalékát képezi. A tőkés piacra irányuló árukivitel tizenháromszorosára nőtt. A kežmaroki Tatraľan mérlege 1975 óta minden évben növekvő nyereséget mutat. A 7. ötéves tervidőszakban is eredményesen teljesíti feladatait a jubiláló vállalat kollektívája. Az idén az első félévben elért eredményei alapján a Tatraľan elsó helyre került a Slovakotex vállalatainak szocialista munkaversenyében. Ebből az alkalomból a vezérigazgatóság vándorzászlaját a jubileumi konferencián jelen lévő Viktor Konárik, a főigazgatóság gazdasági igazgatója adta át a Tatraľan képviselőinek. Egyúttal a konferencián a vállalat több mint 140 példás dolgozóját ágazati, vállalati és egyéb kitüntetésben részesítették. A kežmaroki Tatraľan dolgozói a XVII. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy az idei nyereséget további 1,3 millió koronával növelik. (kulik) így is lehet Még nyár van, s ráadásul csütörtök - mondogattam, amikor gépkocsiba ültem, s tele kételyekkel útnak indultam Csenke (Zlaté Klasy - Čenkovce) felé. Ahol ezen a napon a kora esti órákban a szövetkezet művelődési házának nagytermében készültek megnyitni Varga Lajos kiállítását. Elvárásaim őszintén szólva minimálisak voltak. Abban bíztam, lesznek legalább annyian, hogy a tárlatot méltó keretek között meg lehet nyitni. Az újságírót olykor szívet melengető, kellemes meglepetések is ebédelni, s étkezés elótt vagy után betérnek a színházterembe is, megszemlélik, végigjárják a tárlatot.- A siker, az érdeklődés titka- ha egyáltalán van ilyen - a rendszeresség; s az, hogy olyan művészeket hívnak meg, akiknek művészete közel állt az itteni emberek élet- és világszemléletéhez- tájékoztat a hnb fiatal elnöke.- Ez a tény nem jelenti azt, hogy teret nyitunk a giccsnek, hanem ellenkezőleg: felfigyeltetó alkotásokat mutatunk be, amelyek sajátos eszközeikkel hozzájárulnak laérik - nyugtáztam magamban a helyszínen, amikor hat óra előtt néhány perccel már több mint százan gyülekeztek az előcsarnokban. Itt volt Tóth Gyula mérnök, a helyi Béke Efsz, és dr. Kvarda József, a hnb elnöke. Mindketten nemcsak lelkes támogatói, hanem állandó résztvevői is az itteni kulturális eseményeknek - mondta Bartalos László, a nagymagyari (Zlaté Klasy - Rastice) művelődési központ vezetője, e kiállítás egyik szervezője. Úgy láttam, a jelen lévő grafikusunkat is kellemesen meglepte a csenkeiek és a nagymagyariak nagy érdeklődése, a tárlat kulturált, értő elrendezése, s a megnyitó légköre. Az, hogy a jelen lévők szemmel láthatóan nem valamiféle unszolásból, többé-kevésbé kötelező feladatként jöttek el, hanem valóban érdeklődnek a képzőművészet, jelen esetben Varga Lajos alkotásai iránt. A megnyitó után Tóth Gyula tájékoztatott arról, hogy a szövetkezet művelődési házában immár tíz éve rendeznek rendszeresen képzőművészeti tárlatokat. Már törzsközönsége van a megnyitóknak, a kiállításokat több százan nézik meg. Iskolások, de a szövetkezet dolgozói is, akik ide járnak kosságunk ízlésvilágának, életstílusának formálásához is.- Varga Lajos grafikái, tájképei olyan gondolatokat, érzéseket, emberi és társadalmi kérdéseket, dilemmákat sugallnak, amelyek elevenbe vágóak, s alkotó párbeszédre serkenthetik a fogékony látogatót - teszi hozzá a művelődési központ vezetője. - Már a megnyitón is látszott, hogy nagy az érdeklődés a tárlat iránt. Aki ilyenkor kora este, dologidőben ünneplőt ölt, és eljön ide, az szereti, becsüli a művészetet. Éjszaka, hazafelé sokkal jobb érzéssel tettem meg az utat, mint idefele. Legszívesebben meghívnék ide mindenkit, aki unos-unta- lan szereti ismételgetni, szajkózni, hogy falvainkban, kisvárosainkban nincs érdeklődés a kultúra, a művészet iránt. Pedig időről időre megbizonyosodhatunk arról, hogy a nézők leginkább a szervezetlenséget, a szürke egyhangúságot, a semmitmondó unalmat vetik meg. A jól szervezett, a közönség érdeklődését is figyelembe vevő kulturális rendezvények iránt változatlanul van érdeklődés. A többi - vagy majdnem minden - a népművelők hozzáértésén múlik. SZ. J. Közös munkával TANULMÁNYOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚRÓL A második világháború történetének - amely hat évig tartott, 61 hadviselő ország és 110 millió katona részvételével, több mint 50 millió áldozattal - hatalmas nemzetközi irodalma van. Ebből mégis figyelmet érdemel az a vaskos - több mint 700 oldalas - kötet, amely a nagy háború bejezésének negyvenedik évében most magyarul is megjelent. (A második világháború, 1939-1945.) A tekintélyes terjedelmű könyv igen komoly vállalkozás. Egy, korábban a Szovjetunióban megjelent 12 kötetes mű lényegét foglalja össze, felhasználva a legkülönbözőbb forrásmunkákat, szocialista és nyugati levéltári anyagokat, nemzetközi tudományos konferenciák következtetéseit. Átfogja a háború politikai és katonai előzményeit, ismerteti és értékeli az antifasiszta koalíció bel- és külpolitikáját, a szárazföldi és tengeri hadszíntereken lefolyt hadműveleteket, az ezek hátterében dúló gazdasági párviadalt, a világháború utáni átrendezések programját. A kötet külön érdekessége, hogy nyolc szocialista ország hadtörténészeinek közös produktuma. A kötetet több mint 200 korabeli fénykép, 14 színes térképvázlat illusztrálja, valamint időrendi táblázat, név- és helységnévmutató egészíti ki. Hiányérzetünk csak a legalapvetőbb forrásmunkák felsorolásának elmaradása miatt van. (I. G.) ÚJ SZÚ 6 1985. IX. 5. A tárlat első látogatói (Méri István felvétele)
