Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-21 / 223. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Szeptember 14-töl 20-ig Husszein jordán király villámlátogatást tett Kairóban • Belgrádban tárgyalt Alfonsín argentin elnök • Ortega elnök súlyodnak minősítette a nicaraguai -hondurasi határon kialakult helyzetet Vasárnap: Prágában nyilvánosságra hozták a vegyifegyver- mentes európai övezetek létrehozására vonatkozó csehszlovák-NDK javaslatot • Svédországban választásokat tartottak Hétfő: Mihail Gorbacsov főtitkár elnökletével a genfi tárgyalásokkal kapcsolatos kérdéseket tekintette át az SZKP Központi Bizottsága • Az SZKP KB főtitkára fogadta a Japán Szocialista Párt küldöttségét • Thaiföldön feloldották a rendkivüli állapotot Kedd: New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszaka • Háromtagú személyzettel fellőtték a Szaljut T-14-et • Tokióban kezdett tárgyalásokat Lázár György magyar kormányfő Szerda: Moszkvába érkezett Mauno Koivisto finn államfő • A gazdasági reformról és jelentős személycserékről kezdtek tanácskozást a hatnapos kínai országos pártértekezlet résztvevői • A Tripoliban kiújult harcok miatt lemondással fenyegetőzött a libanoni kormányfő • Margaret Thatcher közel- keleti kőrútjának első állomására, Kairóba érkezett Csütörtök: Genfben a harmadik fordulóval folytatódtak a szovjet-amerikai tárgyalások az atom- és űrfegy- verekről • Berlinben Willy Brandtot fogadta Erich Honecker • Ronald Reagan a Fehér Házban Samo- ra Machel mozambiki elnökkel tárgyalt • Budapestre érkezett Suharto indonéz elnök Péntek: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Angola kérésére összeült az ország elleni dél-afrikai katonai akciók megvitatására. Időzített amerikai lépések és kijelentések A nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére - mint ismeretes - az Egyesült Államok múlt pénteken kipróbálta műholdelhárí- tó fegyverét. A kétfokozatú rakéta, amelyet egy F 15-ös vadászbombázóról irányítottak a célra, egy kiselejtezett amerikai műholdat semmisített meg 460 kilométeres magasságban. A világsajtó általában úgy vélekedett, hogy Washington szándékosan időzítette az űrfegyver kipróbálását épp a héten Genfben folytatódó szovjet-amerikai leszerelési tárgyalássorozat elé, amelyen a két nagyhatalom januári megállapodása értelmében nevezetesen az űrfegyverek kérdésében kellene megállapodnia. Szovjet lapvélemények szerint is a harmadik fordulóhoz érkezett genfi megbeszélések elleni kétségtelen fehérházi provokációról van szó. Moszkvában egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy az USA a kísérlettel újabb veszélyes lépést tett a világűr militarizálása felé. Tulajdonképpen két legyet akar ütni egy- csapásra: megnehezíti a konstruktív felkészülést a két hónap múlva esedékes szovjet-amerikai csúcstalálkozóra, másrészt pedig akadályozza a héten felújított genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. A szovjet fővárosban napvilágot látott elemzések határozottan bírálják az utóbbi napok washingtoni lépéseit, s felteszik a kérdést: miként egyeztethetők ezek össze a „politikai konfrontáció ésszerűt- lenségéről“ és a genfi csúcs „konstruktív előkészítéséről“ szóló amerikai kijelentésekkel. A moszkvai televízió külpolitikai műsora is szembeállította a dinamikus, offenzív, a feszültség enyhítésére reális lehetőségeket kínáló szovjet és a fegyverkezést erőltető, azt a világűrre is kiterjeszteni akaró amerikai külpolitikai irányvonalat. Moszkvában utaltak arra is, hogy az ASAT-kísérlet a két éve szovjet részről életbe léptetett egyoldalú moratórium megszüntetését provokálja ki. A moszkvai Pravda úgy vélte, hogy az űrfegyverkísérlet valamiféle erődemonstráció akart lenni Genf előtt, majd rámutatott arra: egyesek Washingtonban úgy gondolják, hogy szovjet részről félelemből ellenzik az amerikai „csillagháborús“ terveket, s ezért nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra. A Pravda határozottan leszögezi: aki igy gondolkozik, az veszélyes illúziókban ringatja magát. A szovjet elemzések a kisérlet kapcsán ugyanakkor azt is leszögezik, hogy bizonyos washingtoni körök végképp zsákutcába kívánják juttatni a genfi tárgyalásokat. A jelek szerint nem hajlandók érdemben tárgyalni arról, hogy leAz ENSZ New York-i központjában kedden megnyílt a világszervezet közgyűlésének idei, negyvenedik ülésszaka. A 159 tagállam képviselői a december közepéig tartó ülésszakon mintegy másfélszáz napirendi pontot vitatnak meg, amelyek túlnyomó többsége a leszerelés kérdéseivel függ össze. A közgyűlés első munkahetén ügyrendi kérdésekről döntöttek, elfogadták a napirendet és megválasztották az egyes bizottságok elnökeit. Felvételünkön a közgyűlés megnyitása látható. (Telefoto-CSTK) mondjanak a „stratégiai védelmi kezdeményezésről“, még akkor sem, ha a program leállítása a támadó rakéták lényeges csökkentését hozhatná cserébe. Ezt erősítette meg közép-európai idő szerint szerda hajnalban tartott sajtó- értekezletén az amerikai elnök. Reagan kategorikusan kijelentette: nem hajlandó engedményekre az űrfegyverkezés területén; s az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés nem lehet ,,alku tárgya“. Reagan határozottan kijelentette, szó sem lehet olyan megállapodásról, hogy az Egyesült Államok lemondana az űrfegyverkezésről, s a Szovjetunió pedig nagyarányú rakétacsökkentést hajtana végre, amint azt Mihail Gorbacsov indítványozta amerikai szenátorokkal nemrég megtartott eszmecseréjén. Az amerikai elnök szólt a Gor- bacsovval esedékes találkozójáról is, s azt mondta, hogy „nagyon komolyan“ veszi a csúcstalálkozót, amelynek „túl kell lépnie a Kölcsönös megismerkedés szintjén“. Ezek azonban csak szavak: a washingtoni tettek, a konkrét kül- és katonapolitikai lépések másról, épp az ellenkezőjéről tanúskodnak. Moszkvában egyértelműen negatív jelzésként értékelték a Reagan-nyilatkozat- ban elhangzottakat. Lapvélemények „nem konstruktívként“ jellemezték az amerikai magatartást, s utaltak arra, hogy a harmadik genfi forduló elé időzített elnöki kijelentések az eddigi amerikai álláspont változatlanságát jelzik. Folytatás Genfben Csütörtökön kezdődött meg a svájci konferenciavárosban a szovjet-amerikai tárgyalások harmadik fordulója, amelyre az említett negatív washingtoni visz- szajelzések után került sor. Ilyen légkörben a leszerelési és katona- politikai kérdésekben illetékes szakértők úgy vélték, hogy az amerikai úrkisérlet és a Reagan sajtóértekezletén elhangzottak alaposan lehűtötték a várakozásokat. A szovjet tárgyaló küldöttség azt a megbízatást kapta, hogy olyan jelentős, kölcsönösen elfogadható megoldásokra törekedjen, amelyek eleget tennének az úrfegyverkezési hajsza megakadályozása és a földi fegyverkezési hajsza megfékezése feladatának. Ezt hangsúlyozta genfi sajtónyilatkozatában Viktor Karpov szovjet küldöttségvezetó: „Készek vagyunk az építő, tárgyszerű megbeszélésekre mind a három tárgyalási témakörben - az úrfegyverekről, a hadászati fegyverzetről és a közepes hatótávolságú eszközökről, amelyeket mint arról már előzetes megállapodás született, komplex módon kell megvitatni és megoldani.“ Nyilvánvaló azonban, hogy a tárgyalásokon csak mindkét fél közös erőfeszítéseivel lehet haladást elérni. Mint ismeretes, az eddigi két fordulóban az Egyesült Államok álláspontja - mindenekelőtt a világűr militarizálása megakadályozásának kulcskérdésében - nem tette lehetővé a tárgyalások céljául kitűzött feladatok megoldását. Max Kampelman, az amerikai delegáció vezetője a küldöttség tárgyalási pozícióiról nem mondott el részleteket, viszont annál nagyobb teret szentelt az amerikai tárgyalási készséget hangoztató kijelentéseknek és a Szovjetunióval szembeni washingtoni elvárások ismételgetésének. További kijelentései is arra utaltak, hogy semmit sem módosult az eddig követett washingtoni taktika. Az utóbbi napok fejleményeiből az a következtetés vonható le, hogy az amerikai lépések mind nagyobb aggodalomra adnak okot két hónappal Gorbacsov és Reagan csúcstalálkozója előtt. P. VONYIK ERZSÉBET „Bicegő“ mondatok ,,Son Sann letett a fegyveresek »főparancsnokának« posztjáról“ - olvasom egyik lapunk külpolitikai rovatában e mondatot, s elgondolkodom azon, milyen hibát is követett el megfogalmazója. Bizony, a sokjelentésű letesz ige itt két vállra fektette az újságírót, mert egy - még mondvacsinált - főparancsnoki posztról sem tehet le magától senki a magyarban. Ót magát letehetik róla, ha leváltják. Ha erről lett volna szó, akkor a mondatot igy kellett volna megszerkeszteni:“ Son Sannt letették a fegyveresek "főparancsnoki" posztjáról.“ Ó maga letehet valamiről, de ez csak terv, remény, szándék stb., vagyis olyasmi lehet, amit maga elé tűzött az illető, s már nem bizik a megvalósíthatóságában, esetleg meggondolta a dolgot. A fóparancsnoki poszt nem tartozik ide. Arról - ha nem mások váltják le róla - csak lemondani lehet. Tehát helyesebb lett volna a mondat igy: „Són Sann lemondott a fegyveresek úgynevezett főparancsnoki posztjáról.“ Nem tudott megbirkózni feladatával - a mondandó nyelvi formába öntésével - az a járási lapszerkesztő, aki a következő mondatot leírta: Az ezen felül hiányzó, mintegy egymillió tonnányi gabonahiányt az ésszerűbb takarmányozással, a tartalékok feltárásával és az állatállomány számának csökkentésével pótolhatjuk." Emeljük ki ennek a mondatnak a gerincét, s meglátjuk, mi a hiba benne: a hiányzó gabonahiányt pótolhatjuk. Ez bizony fából vaskarika. Ezzel a mondattal két dolgot tehetett volna a szerkesztő. Vagy a gabonahiány szó helyett a gabona szót, s a pótol ige helyett a nélkülöz-1 teszi bele: „Az ezen felül hiányzó, mintegy egymillió tonnányi gabonát az ésszerű takarmányozással, a tartalékok feltárásával és az állatállomány csökkentésével nélkülözhetjük. Igen, nélkülözhetjük, mert a felsorolt módszerekkel nem pótolhatjuk még a gabonát sem. Akkor pótolhatnánk, ha valami mással helyettesítenénk. Á másik javítási lehetőség az lett volna, hogy a gabonahiány ellensúlyozásáról szólunk benne, de akkor a mondat bevezető részét alaposan át kellett volna szerkeszteni: „Az ezen felüli, mintegy egymillió tonnát kitevő gabonahiányt az ésszerűbb takarmányozással, a tartalékok feltárásával és az állatállomány számának csökkentésével ellensúlyozhatjuk.“ A hiányt lehet ugyan pótolni is de nem a felsorolt módszerekkel. S végezetül még egy mondat: „Az ottani fiúkkal hamarosan jó barátságba keveredett.“ Talán mindenki érzi, hogy a barátságba keveredik kifejezés nem helyénvaló itt. Barátságba esetleg kerül az ember valakivel, különösen jó barátságba; esetleg barátságra lép vele, barátságot köt vele. A keveredik igét akkor használjuk, ha valaki véletlenül vagy figyelmetlenségből úgy kerül, jut valahová - mégpedig kellemetlen környezetbe, helyre -, hogy nem tud onnan szabadulni. Tehát szégyenbe, gyanúba, bajba, ellentmondásba, rossz hirbe keveredhetünk, még rossz barátok közé is, de jó barátságba nem. A barátságba keveredik kifejezés használata a barátság főnév jelzője nélkül még elképzelhető, ha rossz barátságról van szó, de ezt ajánlatos ilyenkor azzal is jelezni, hogy a keveredik igét idézőjelbe tesszük. JAKAB ISTVÁN Amikor a több a jobb Napjaink nyelvhasználatának egyik gyakran ostorozott jelensége a szószaporítás, a terjengős beszédstílus. Nem ritka azonban az sem, hogy átesünk a ló másik oldalára: oktalanul takarékoskodunk a szavakkal, elhagyjuk a mondat egy- egy fontos tartozékát, s emiatt zavar, akár félreértés is keletkezhet, de legalábbis sutává lesz a fogalmazásunk. Első két példámat mezőgazdasági híradásokból veszem: „A rizsnek a gépesítését az utóbbi években sikerült megoldani"; „A szarvasmarha országos csökkenése lelassult." Mind a két kijelentésnek célszerű lett volna kerekebben kifejteni a tartalmát. Valahogy így: megoldottuk a rizs termesztésének gépesítését, azaz gépesítettük a rizstermesztést, illetve lelassult a szarvas- marhák számának csökkenése. Az energiatakarékosságra felszólító intelmek és a bírósági tudósítások szövegében bukkan fel újra meg újra a gondatlan melléknévvel alkotott szókapcsolatoknak egy-egy ilyen logikátlan változata: ,,A gondatlan pazarlás másutt vízhiányt okoz"; „X. Y.-t gondatlan emberölés vádjával állították bíróság elé.“ Ez a szűkszavúság már-már olyan képzetet kelt, mintha pazarolni vagy ölni gondosan is lehetne. Holott jogi nyelvben (és csak ott) a gondat- lan-nak a szándékos az ellentéte. Érdemes lett volna tehát egy kissé bővebben kifejteni, miről is van itt szó. Azaz: gondatlanságból vagy figyelmetlenségből eredő pazarlás, gondatlanságból vagy hanyagságból elkövetett emberölés. (Hadd reméljük, a jogi nyelv ebben az esetben is törekedni fog arra, hogy ne idegened- jék el a köznyelvi szójelentéstől.) S most ejtsünk szót a túltömörített mondatoknak egy sajátos altípusáról: azokról a mondatokról, melyekből az állítmány vonza- tát száműzte a túlzott szűkszavúság. Pl.: ,,A kereskedelem nem érdekelt, hogy minél több árut adjon el. “ Ez a közlés igy lett volna szabályos: ... nem érdekelt abban (vagy nem abban érdekelt) hogy...“ A vonzat nélkül kevésbé pontos a közlés, még ha megértjük is. . Némely szerkezetben a nyelvszokás már szehtesítette a rövi- debb formát: ,.örülök (annak), hogy látlak“; "Töröm a fejem (azon), hogy honnan ismerem“ stb. Ezek hatására idővel polgárjogot nyerhetnek más vonzathiányos megoldások is. Mai nyelvérzékünk számára azonban még hiányosak ez efféle mondatok: „Egészen biztos vagyok, hogy nem felejti el“; ,,Bizonyára felfigyeltek többen is, hogy megváltozott a program“;„Tartozunk az igazságnak, hogy ezeknek a jelenségeknek az okát még nem sikerült felderíteni.“ Ezekben kétségkívül jobb lett volna a teljesebb, a megértést jobban segítő alakot választani: biztos vagyok benne, felfigyeltek rá, tartozunk az igazságnak azzal, hogy... Tartozunk végül a igazságnak azzal is, hogy még egyszer figyelmeztetjük olvasóinkat: ne a lényeges, sót nélkülözhetetlen szavak elhagyásával tömöritsék a stílusukat! FELDE GYÖRGYI ÚJ SZÚ 4 1985. IX. 21. KIS _______ NY ELVŐR
