Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-01 / 179. szám, csütörtök
Korszerűbb tankönyvek - eredményesebb nyelvoktatás A sokoldalú, harmonikus személyiségfejlesztésre irányuló oktató-nevelő munkának és a tanulásnak az egyik legfontosabb eszköze a tankönyv. Tananyagot tartalmaz, s ennek módszertani feldolgozásával bizonyos mértékben megszabja az ismeretanyag elsajátításának és a képességfejlesztésnek a módját és a menetét is. Ismeretes, hogy a szlovák nyelv a magyar tanítási nyelvű iskolák kiemelt tantárgyai közé tartozik, hiszen aktiv elsajátítása az alapiskolában alapvető feltétele annak, hogy tanulóink egyenlő eséllyel tanulhassanak tovább bármelyik típusú középiskolában. Sikeres nyelvtanítás elképzelhetetlen tankönyv-nyelvkönyv nélkül, ezért fokozott figyelmet fordítunk a szlovák nyelvi tankönyvek színvonalára is. A szlovák nyelv elsajátításának a jelentőségét hangsúlyozza az a tény is, hogy az alapiskola felső tagozatában 1980 óta a hagyományos nyelvi gyakorlókönyv és munkafüzet mellett irodalmi olvasókönyvet is kaptak a tanulók, a szlovák társalgás nem kötelező tantárgyhoz pedig társalgási kézikönyvek készültek. Újdonság az is, hogy a nyelvkönyvek és a társalgási kézikönyvek bizonyos részeit hangszalagra rögzítették kiegészítő gyakorlatok kíséretében. Ezek a hangszalagok szerves részei a tankönyveknek és a kézikönyveknek. Amint arról már a korábbi cikkben beszámoltunk, az elmúlt időszakban megvizsgáltuk az alapiskola felső tagozatában használt ideiglenes szlovák nyelvkönyvek, irodalmi olvasókönyvek, munkafüzetek és módszertani kézikönyvek hatékonyságát a szlovák nyelv elsajátításában. Megfigyelésünk célja az volt, hogy megállapítsuk, teljesitik-e a tankönyvek a tanterv kommunikációközpontú és a személyiségfejlesztésre irányuló célkitűzéseit; megfelel-e szövegük a tanulók életkorának; kellő mértékben és megfelelő módon dolgozza-e fel a művelődési anyagot, milyen a szövegek és gyakorlatok, valamint a megismerő és applika- tiv gyakorlatok aránya, a tankönyv szókincse stb. Pedagógiai vizsgálatunk tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a jelenleg érvényben levő szlovák nyelvkönyvek és irodalmi olvasókönyvek, habár nem maradéktalanul, de eleget tesznek a velük szemben támasztott követelményeknek* Mind a nyelvkönyvek, mind az irodalmi olvasókönyvek munkáltató jellegű, komplex képességfejlesztő tankönyvek. A tantervi célkitűzésekkel összhangban kellő mértékben biztosítják a tanulók beszédtevékenységének, nyelvi gondolkodásának, önállóságának, kreativitásának és szocialista személyiségjegyeinek a fejlesztését, illetve formálását. A szlovák nyelvkönyvek gerincét a párbeszéd vagy összefüggő szöveg formájában feldolgozott, illetve 9 tanulók korának és nyelvtudásának megfelelő irodalmi szemelvényekben bemutatott országismereti anyag alkotja. A szlovák nyelvoktatás egyik sajátossága, hogy a tankönyvek országismereti anyaga nem új, hanem a tanulók más tantárgyakhoz (honismeret, történelem, földrajz, polgári nevelés stb.) szerzett ismereteit mélyíti el és gyakoroltatja szlovák nyelven különféle beszédhelyzetekben. Sajnos, nem sikerült a tan- könyvszerzőknek következetesen szem előtt tartaniuk az országismereti anyag feldolgozásakor a kommunikatív szempontokat és a tanulók életkori sajátosságait; nem felel meg valamennyi szöveg szókincse és nyelvezete a tanulók életkorának és nyelvi ismereteinek, a hangsúly néha a puszta ismeretközlésre korlátozódik. Nem szerencsés minden esetben az irodalmi szemelvények, népdalok, versek, besorolása sem a nyelvkönyvekbe. Fontos, hogy a tanulók az országismereti anyag keretében elsajátítsák a helyes magatartás, legfőképpen pedig a magyar nyelvtől eltérő kulturált nyelvi viselkedésformákat is. Ide tartoznak az anyagilag vagy jelentésben eltérő szókapcsolatok (boli ma hlava, dôverovať niekomu, koľko máš rokov, čierne pivo), az eltérő frazeológiai egységek (práca mu ide od ruky - ég a kezében a munka stb.), valamint a mondatszerkezetek, nyelvi klisék (prosím si, prosím Vás, dovoľ, aby... prepáčte stb.). Tankönyveink sok eltérő szókapcsolatot tartalmaznak, amelyekre külön is felhívják a tanulók figyelmét, a reáliák rendszeres besorolásával és gyakorlásával azonban részben adósak maradtak. Külön ki kell viszont emelnünk, hogy az országismereti anyag segítségével a szlovák nyelvkönyvek nagymértékben hozzájárulnak a kommunista nevelés részterületeiben kitűzött célok megvalósításához. A tantárgy sajátosságaiból (második nyelv) és tartalmából adódóan elsősorban a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elmélyítésében van jelentős szerepük. Nyelvkönyveinkről azt is elmondhatjuk, hogy szövegeik túlnyomórészt kommunikatívak, tartalmi szempontból vonzók, érdekesek, igy jól motiválják a tanulók beszédtevékenységét. Feldolgozásuk feladatok és gyakorlatok formájában nemcsak a nevelési célkitűzések megvalósítására ad lehetőséget, hanem a logikus, problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére, a tantárgyközi kapcsolatok kiaknázására is, alkalmasak a kollektív, az egyéni és s csoportos munkára, valamint a párbeszéd gyakorlására is. Sajnos, kevésbé alkalmasak az összefüggő szövegalkotás gyakorlására. Hiányoljuk a helyes kiejtés gyakorlását célzó feladatokat is. A nyelvkönyvek előrelépést jelentenek a nyelvi anyag módszertani értelmezésében. Az elszigetelt, egymástól független nyelvi jelenségek (szófajok, ragozás, elemzések) megismerése, elsajátítása helyett a funkcionális grammatika, a nyelvtani jelenségek beszédhelyzetekben történő szemléltetése és gyakorlása került előtérbe. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a nyelvi tudat, nyelvi kompetencia (a nyelv struktúrájának megértése, tudatosítása és helyes nyelvi megnyilatkozások alkotása) kialakításához még korszerűbben kellene feldolgozni a tankönyvekben a nyelvtani anyagot; a magyar és a szlovák nyelv következetes egybevetésére és több olyan feladat, gyakorlat beiktatására lenne szükség, amelyek segítségével sikeresebben fejleszthetnénk a tanulók nyelvi tudatát, logikus gondolkodását, képességét az elsajátított isrnere- tek rugalmas, tudatos alkalmazására. A szlovák irodalmi olvasókönyvek tartalmukkal és színvonalukkal nagymértékben támogatják a tantervi célkitűzések megvalósítását. Az irodalmi szemelvények nemcsak a tanulók kommunikatív képességeinek a fejlesztéséhez járulnak hozzá, hanem esztétikai érzékük csiszolásához, érzelmi világuk gazdagodásához, eszmeipolitikai meggyőződésük, erkölcsi magatartásuk formálásához, s nem utolsósorban a szlovák irodalom, nyelv, a szlovák nép iránti •pozitív viszony elmélyítéséhez is. A túlnyomórészt problémafelvetó feladatok fejlesztik a tanulók önállóságát, kreativitását, szépérzékét, materialista világnézetét, megerősítik és elmélyítik a magyar nyelven szerzett irodalomtörténeti és irodalomelméleti ismereteket. A 8. osztályos tankönyv képzőművészeti reprodukcióival szervesen illeszkedik bele a tanulók komplex esztétikai nevelésébe. Kár, hogy ugyanez nem mondható el a többi (5., 6., 7. osztályos) szlovák irodalmi olvasókönyvről is. Tankönyveink értékelésekor szólnunk kell még a munkafüzetekről és a módszertani kézikönyvekről is. A nyelvkönyvekhez készült munkafüzeteknek lényegében ugyanazok az erényei és hibái, mint a tankönyveknek. Globálisan megfelelnek, főképpen az ismeretek elmélyítéséhez, a tanulók önállóságának és kreativitásának a fejlesztéséhez, valamint a növendékek differenciálásához nyújtanak segítséget. A feladatok száma, tartalma, és nyelvezete azonban nem kielégítő. A módszertani kézikönyvekről valamennyi pedagógusnak egyöntetűen kedvező a véleménye. Az elméleti bevezető részek módszertani utalásaikkal helyesen irányítják a pedagógusokat munkájuk megtervezésekor és megszervezésekor, az óramodellek mintául szolgálnak az elméleti részekben vázolt módszerek és módszeres eljárások helyes alkalmazására. A szlovák nyelv és irodalom tantárgyelmélete évről évre gazdagodik, fejlődik, s ennek a tankönyvekben is tükröződnie kell. A végleges tankönyvek kidolgozásakor ezért figyelembe vesszük eddigi jó és kevésbé jó tapasztalatainkat, az új elméleti ismereteket, a kísérletileg kipróbált és bevált módszereket, valamint az addigra elkészülő lexikális és grammatikai minimumot is, hogy korszerű és esztétikai szempontból is megfelelő tankönyvek segítségével tanulóink könnyebben és rövidebb idő alatt tehessenek szert aktiv nyelvtudásra. BERNÁTH ERZSÉBET, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Tarajos sárkányfej (nyersfa) (Lehel Zsolt felvétele) AHOGY A GYERMEK JÁTSZIK Tóth László: Lyuk az égen Olvastam valahol, talán már idéztem is valamikor, hogy gyer- mekkönyvról gyermekkritikusoknak kellene írniuk. Az ő korosztályuknak címzett műről végül is ők tudnának hiteles véleményt mondani, még akkor is, ha az a vélemény a legegyszerűbb minősítő jelzőből állna. Ilyen azonban nincs a sajtó gyakorlatában, a felnőtt kénytelen itélni-értékelni olyasvalamit, ami életétől, mindennapjaitól sajnos már és mind távolabbra eső világ. Persze, igyekszik csökkenteni a tévedés lehetőségét, többek között úgy, hogy megpróbál gyermekszemmel (is) nézni, vizsgálódni, gyermekként (is) gondolkodni és érezni, amiben mellesleg hasonlóvá válik az íróhoz. A kétely viszont - hogy szólhat-e felnőtt hitelesen a gyermekkönyvről - mindenek ellenére marad, ha oldódik is néha, amikor azt tapasztalja az ember - tegyem hozzá, nem kis örömmel -, egy bizonyos könyvvel kapcsolatban, hogy a felnőtt kritikát igazolta a gyermekolvasó véleménye. Amelyre megint nagyon kíváncsi leszek. Hogyan szól (majd) az Tóth László Lyuk az égen című könyvéről. Egyezik-e az én ítéletemmel, aki élvezettel, egyetlen nekifutásra olvastam végig, nem hagyva ki azokat a darabokat sem, amelyeket már ismertem antológiákból, újságokból, folyóiratokból. Kíváncsiságom oka főként abban rejlik, miként fogadják önmagukat a gyerekek. Merthogy róluk van itt szó elsősorban, az ó látásmódjuk, világképük és -szemléletük, nyelvhasználatuk, nyelvi ötleteik, a felnőttek számára „furcsa“ képzettársító hajlamaik, logikai építkezésmódjuk realizálódik, illetve elevenedik meg a könyv, lapjain, egy-egy kedves fintorral elárulva olykor a szerzőt: ezek a gyermeki jellegzetességek, tulajdonságok, képességek, adottságok, a belőlük következő különböző jelenségek ihlették-ingerelIXé tség telen, hogy a szín- l\ háztörténet ismer néhány olyan vállalkozást, amely a tömeget, az embereket a színházművészet sajátos kifejezési eszközeként használta. A „tömegek aktív színházának“ megvalósulásai közül hármat említenék. 1920-ban Nyikolaj Jevrei- nov 8 ezer résztvevővel az eredeti történelmi esemény színhelyén rendezte meg a A Téli Palota ostroma című tömegjátékát. A tömegnek, mint színpadi elemnek a funkcionalitására támaszkodva Max Reinhardt is rendezett néhány előadást. Külön fejezetet jelent Erwin Pisca- tor politikai revüje, amely a teatralitás propagandisztikus erejével igyekezett hatni a nézőkre. Személyében egy elkötelezett forradalmár rendezett színházat a forradalomról. Olyan színpadi eszközöket használt, amelyek a haladó politikai mondanivalót voltak hivatott kifejezni, érthetővé tenni. Nem véletlenül jutottak eszembe ezek a tények és gondolatok a moszkvai VIT megnyitóját és a vasárnapi antifasiszta nagygyűlés tömegjeleneteit látva. A világ legnagyobb szinháza született meg a Lenin-, illetve a Dinamo-stadionban. A moszkvai olimpián már megcsodált élőkép ezúttal a nyelvi közlésen kívül eső, & minden nemzet fia számára egyformán érthető jelek és jelrendszerek füzérét közvetítette. A százezer néző elótt pedig több száz táncos, színész, sportoló és gyermek közreműködésével a legközérthetóbb színházi nyelven megfogalmazott, eszmeiség, gondolatiság látványbeli vetülete született meg. Tánc, akrobatikus mozgás, pantomim szerves egységéből született meg az a színházi előadás, amelynek látványa minden nézőben igazolt mindennapi érzelmeket, tudatos vágyakat. VIT-színház Olyan komunikációs nyelvet hoztak létre a megnyitó ünnepség rendezői, amely a színházművészetnek az alapjeleiből állt össze. Az öröm, a boldogság, a félelem, a fájdalom ugyanazokkal a mozdulatokkal fejezhetők ki az öt kontinensen. Ez a ,,nyelvek fölötti nyelv“ közvetítette a látvány érzelmi és gondolati töltését. Bizonyos tekintetben más jellegű volt a vasárnapi béke és antifasiszta nagygyűlés a Dinamo-stadionban. Ott már a jelmezek, a kellékek, a látványtechnika is szerephez jutott. Ugyanakkor a tömeg kifejező mozgása szülte azt a drámai erőt, amely a második világháború egyes megjelenített mozzanataiból áradt, még a képernyők elótt ülő nézők felé is. Hogy mennyire katartikus erejű lehetett a stadionban a vidáman keringőző, polkázó lányok és fiúk mögött feldübörgó fasiszta sereg látványa, azt a spontánul felharsanó tiltakozó fütty bizonyította. Ily módon tört ki örömujjongásba a nézőtér, amikor a stilizált mozgású, vörös illetve fekete zászlókat összecsapó seregek közül a győztesek vörös zászlói emelkedtek a magasba. Nem volt ott másról szó, mint a legkézenfekvőbb érzések, gondolatok, vágyak kifejezéséről, megerősítve az emberekben a békevágyat. Ehhez pedig nincs szükség tolmácsra. A mozgás, a zene, a pirotechnika, a kellékek, a jelmezek és a maszkok egy pontos dramaturgiai szerkezettel fejezték ki a világ népeinek azonos vágyait. O ldalakon át lehetne elemezni ennek a politikai revünek minden egyes elemét. A színházművészet és a korszerű technika kapcsolódásából született meg ez a látványszínház. A világ legnagyobb színházi előadását láthattuk a VIT elsó két napján. (d-n) ték alkotásra ót vagy működtek szervező elvként. így született meg ez a témájában és műfajában, és az egyes művek terjedelmét is tekintve az egyik legváltozatosabb csehszlovákiai magyar gyermekkönyv. Ezt pontosan érzékelteti a hátsó borítón olvasható szöveg, többek között így: Tóth László a gyerekek kedvéért »min- dent« kipróbál, számtalan oldalról igyekszik megközelíteni világukat: ír apró lírai darabokat, szójátékra épülő humoros verseket és meséket, groteszkül visszájára fordított történeteket csalimeséket, lírai prózát, »minidrámákat«, mond a- és regefeldolgozásokat, verses mesét, nyelv-mesét és így tovább. “ Legalább ennyire sokrétű a témakör, az egyes ciklusokon belül is. Nem keveset mondó szám, hogy a könyv százharminc oldalán közel kilencven alkotás szerepel a jelzett műfajokban. Mi fogja őket egybe, túlmutatva a ciklusokon? Mindenekelőtt a gyermeki látás- és láttatási mód sajátos felfogásának következetes érvényesítése mind a tartalomépítésben, mind a formai megoldásokban, és amiben mindez elénk tárul, a nyelvezetben. Ez a nyelvezet tiszta, világos, a mondatszerkesztés még a látszatát is kerüli a homálynak. Tóth László megtalálta azt az utat, amelyen az emberi, ezen belül a gyermeki lét, valamint a társadalom és természet életének bizony sokszor bonyolult jelenségeit egyszerűen is ki lehet fejezni, anélkül, hogy valamit is veszítene súlyából a gondolat. Külön kínálja kiemelésre a könyv ezt az erényt, mert a szerző nem kisebb dologgal játszik itt a szó szoros értelmében, mint a nyelvvel, amelynek szavaihoz konvenciók, elmozdít- hatatlan jelentések kötődnek. Persze, mit sem törődik ezekkel a gyermek. Hogyan adhatná át nálánál alább, aki neki ír. Ezenkívül a klasszikus mesék nyelvi elemei is elegyednek némely szövegben, hozva magukkal egykori figurákat, amelyek helyenként finom irónia tárgyai. Váratlan és fordulatos események könyve is a Lyuk az égen, műről műre és az egyes műveken belül, melyek végül kerek egészet alkotva gondolkodtatnak tovább, ösztökélnek újabb képzettársításokra. Nem árulok el titkot azzal, hogy a szerző ihletői sok esetben a Kis- kata és Julijul néven szereplő lányai, akik az utolsó ciklusnak „hősei“ is apuval és anyuval. Sok írás született róluk, köztük gyengébbek is, amelyek szerencsére nem kerültek e kötetbe. Amelyek azonban besoroltattak, azok nemcsak élvezetes és tanulságos minitörténetek - külön a felnőttek számára hanem a Lyuk az égen tartalmazta mesevilágnak az eredetét is mutatják, ott van bennük - a Szerepcserében, Párbeszédben , A szélben, az Érben, Kiskata három meséjében, A Duna és a ,,Dunában“ és a ,.Csuklós“ mesékben - mindannak a csírája, amiből a többi vers és mese született, köztük az e sorok írójának különösen tetsző Síparadicsom, Egy szekrény pontos leírása, Mese az égboltról, Mese az oroszlánról, Hogyan választottak maguknak királyt a tolvajok? és A Tolvajkirály halála. A könyvet Jaksics Ferenc illusztrálta, igazodva a szövegek szelleméhez. (Madách, 1985) BODNÁR GYULA DJ SZÚ 6 1985. VIII. 1.
