Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-07 / 184. szám, szerda

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA 1985. augusztus 7. XXXVIII. évfolyam 184. szám Ára 50 fillér Több mint 8 millió 250 ezer köbméter szennyvizet tisztított meg tavaly májusban történt üzembe helyezése óta a bratislavai Slovnaft vállalat szennyvíztisztító állomása. Új műszaki és technológiai megoldásokkal a télen és tavasszal felmerült problémákat is sikerült megoldani. Az egyik képen Vladimír Plášek műszakvezető az állomás üzemelését irányítja, a másikon, előtérben a vegyi tisztítóberendezés tartálya, háttérben a mechanikai tisztítóberendezés tartályai láthatók. (Vlastimil Andor felvételei - ČSTK) A Kelet-szlovákiai Vasműben pótolták a lemaradást Igényes, de reális célok A 7. ötéves tervidőszak utolsó éve első felében elért eredménye­ket értékelte a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati értekezlete. Ottó Tomašu vállalati igazgató terjesz­tette elő a beszámolót a féléves mérleg adatairól, az év végéig megvalósításra váró igényes fel­adatokról, valamint a 8. ötéves tervidőszak céljairól. Az idei feladatok teljesítésére a vasműben is kedvezőtlenül ha­tottak az év eleji energetikai prob­lémák, különösen januárban és februárban, amikor jelentős visz- szaesés mutatkozott a termelés­ben. A vállalat és az üzemek ve­zetősége hatékony intézkedése­ket foganatosított a lemaradás Üdvözlő táviratok (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Félix Houp- houet-Boignynak, az Elefánt­csontparti Köztársaság elnökének az ország függetlenné nyilvánítá­sának 25. évfordulója alkalmából. Gustáv Husák köztársasági el­nök táviratban gratulált Victor Paz Estenssorónak, a Bolíviai Köz­társaság elnökének megválasztá­sa alkalmából. pótlására, s a dolgozók által ki­bontakoztatott kezdeményezés­nek köszönhetően néhány terv­mutatót még túl is teljesítettek. A féléves mérleg alapján az árutermelést 97 millió, az áruérté­kesítést 135 millió koronával túltel­jesítették. Sikeres volt az exportfeladatok teljesítése is. Az évi feladatokból a tőkés piac ex­portját 53,3 százalékban, a szo­cialista országokba irányuló kivi­telt 51 százalékra teljesítették. Az első minősítési osztályba sorolt termékek aránya az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 47,3 százalékkal növekedett. A vasmű folyamatosan teljesíti a beruházási feladatokat, s az első félévben 350 millió koronával nö­vekedett az állóeszközök értéke. Az állami 02-es és 03-as cél­programok teljesítése terén is jó eredményeket értek el, terven felül megtakarítottak 346 tj tüzelőanya­got és energiát, több mint 1800 tona fémet. A gazdasági eredmények közül figyelmet érdemel, hogy a saját termelési értéket 30 millió koroná­val, a tervezett nyereséget több mint 80 millió koronával túlteljesí-, tették. Ottó Tomašu vállalati igazgató felhívta a figyelmet, hogy az elektronizáció, valamint a 07-es állami célprogram megvalósítása, az ipari robotok és manipulátorok alkalmazása terén az eddiginél határozottabban kell előrelépni. Annál is inkább, mert július elsejé­vel az eredeti tervet módosították, néhány termékből az eredetileg tervezettnél nagyobb mennyiséget kell gyártani - többek között ex­portra is. (Folytatás a 2. oldalon) Hazaérkezett a csehszlovák VIT-küldöttség Moszkvából Terven felüli olvasztás a fesztivál tiszteletére (ČSTK) - Hazaérkeztek tegnap a XII. Világifjúsági Találkozó cseh­szlovák küldöttei. A különvonatokkal utazó cseh­szlovák lányokat és fiúkat a Szov­jetunió számos városában kom- szomolisták várták. A békegyúlé- seken, amelyekről nem hiányzott a dal és a tánc sem,, a két ország fiataljai kifejezték eltökéltségüket, hogy valóra váltják a fesztiválmoz­galom eszméit, és minden téren fokozzák a SZISZ és a Komszo­mol testvéri együttműködését. A kassai (Košice) SZISZ-tagok is zenével és tánccal köszöntötték a küldötteket. A prágai főpályaud­varon küldöttségünk tagjait Jaros­lav Jenerál, a SZISZ KB elnöke várta, s köszönetét mondott nekik fiatal nemzedékünk példás képvi­seletéért. A csehszlovák ifjúságot a XII. VIT-en csaknem kétezren képvi­selték. A vitákban és a külföldi ifjúsági szervezetek képviselőivel folytatott tanácskozásokon való aktív részvételükkel s értékes kul­turális műsoraikkal beváltották a fesztivál előtt tett ígéretüket. Egyúttal a fesztivál 15 tematikai központja közül 13-nak a kibőví­tett elnökségében is képviseltették magukat, és mintegy 140-szer szólaltak fel a vitákban. A közön­ség körében nagy elismerésre tet­tek szert a csehszlovák küldöttség Világszerte megemlékeztek a hirosimai évfordulóról (ČSTK) - Több mint 50 ezer ember - japánok és külföldiek - gyűlt össze tegnap Hirosimá­ban a Békeparkban, hogy meg­emlékezzen az első amerikai atombomba ledobásának 40. évfordulójáról. Helyi idő szerint 8 óra 15 perckor, vagyis pontosan akkor, amikor 40 évvel korábban az atomrobbanás egy pillanat alatt romhalmazzá változtatta a várost, percnyi csenddel tisztelegtek a tragédia áldozatainak emléke előtt. Megszólaltak a szirénák és a harangok, a békevágyat szimbo­lizáló 1500 galamb szállt fel az égre. A nagygyűlés résztvevői kö­zött volt a tragédia 13 ezer túlélő­je. Beszédet mondott Araki Take- si, Hirosima polgármestere és Na- kaszone Jaszuhiro miniszter- elnök. A békepark közelében álló em­lékművön az áldozatok névsorát további nevekkel egészítették ki. Az utolsó szám 138 690. Becslé­sek szerint a város 118 ezer lako­sa közvetlenül a robbanás után vesztette életét, 22 ezer még az 1945. év végéig, további ezrek az elkövetkező években. Áldozatok- (Folytatás a 3. oldalon) kulturális programjai, főleg a Ma, ebben a percben című gálaműsor. Terven felüli olvasztásra került sor tegnap a kassai (Košice) Ke­let-szlovákiai Vasmű acélművé­ben abból az alkalomból, hogy Moszkvából ha­zatértek a XII. Vi­lágifjúsági Talál­kozó küldöttei. Az olvasztáshoz 53 tonna vashul­ladékot használ­tak, amelyet az acélmű SZISZ-tagjai saját üze­mükben, a vállalat üdülőközpont­jában és egy földműves-szövetke­zetben gyűjtöttek. Az acélt folya­matos szovjet öntőberendezéssel dolgozták fel. Munkájuk ellenérté­két, 35 ezer koronát a fesztivála­lapba utalták át. Az olvasztás után nagygyűlést tartottak. A VIT lefo­lyásáról a SZISZ-tagokat Jaros­lav Žáčik, a kerületi SZISZ-bizott- ság elnöke tájékoztatta. Nagyra értékelte azt, hogy ezen a fórumon a szovjet vendéglátók a barátság és a megértés légkörét teremtet­ték meg. Egyúttal méltatta a Szov­jetunió békeaktivitását. Nyilatko­zatukban a SZISZ-tagok teljes tá­mogatásukról biztosították e béke­politikát. Viliam Šalgovič elvtárs a Trnavai járásban (ČSTK) - Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke tegnap Krocsány Dezsővel, az SZNT alelnökével rövid munkalá­togatást tett a Trnavai járásban. Találkozott a járás párt- és állami szerveinek tisztségviselőivel. An­ton Nehaj, a járási pártbizottság vezető titkára tájékoztatta a ven­dégeket az idei terv teljesítésének eredményeiről. Ezután a vendé­gek és a járás tisztségviselői meg­tekintették az atomenergetikai program műszaki dolgozóit kikép­ző központot, s megismerkedtek az e célra szolgáló tanpadok mű­ködésével. Együtt - egymásért M ilyen volt? - kérdezgetik tőlem harmadik napja barátaim, is­merőseim. - Mesélj! - kérik azok, akik tudják, hogy ott voltam Moszkvában a XII. Világifjúsági Találkozón. Igen ám, de hol is kezdjem el? Az elején? Az első órákkal, amikor tele voltunk várakozással, kíváncsiság­gal? Vagy az első hét nappal, amely szép volt és gazdag, tartalmas és örömteli? Vagy kezdjem rögtön a vé­gével? Az utolsó percekkel? A vasár­napi hajnallal, amikor egymás kezét fogtuk a metró bejáratánál, és mintha földbe gyökerezett volna a lábunk, mozdulatlanná váltunk a szomorúság­tól, mert fájt a búcsú, az elválás, a vi­szontlátás bizonytalansága. Csak áll­tunk, és néztünk egymásra: miért kell szétröppennünk? Érzem: tele vagyok élménnyel. Fe­lejthetetlen élményekkel. Optimista ar­cokat, elszánt tekinteteket, hittől és akarattól lángoló szempárokat őriz az emlékezetem. Mert nem akármilyen fesztivál volt ez a moszkvai. Lehetősé­get teremtett a közös célok kitűzésére. A közös gondolkodásra. Közelebb hozta egymáshoz a világ ifjúságát. Táplálta a meggyőződést, hogy nem­csak szavakkal - tettekkel is képesek vagyunk megteremteni egy szebb, tisztább, becsületesebb és igazságo­sabb világot. Hogy újra tudjuk formál­ni a holnapot. Hogy a békéért, a biz­tonságos jövőért áldozatokra is képe­sek vagyunk. A moszkvai találkozón több mint húszezer fiatal gyűlt össze. Húszezer arc, húszezer szív, öt konti­nens több mint százötven országának küldöttei. De bárki bárhonnan is jött, északról vagy délről, keletről vagy nyugatról, három szót azonnal megta­nult: mir, druzsba, fesztyival, vagyis: béke, barátság, fesztivál. És ez a há­rom szó bőven elég volt ahhoz, hogy megnyíljanak a szívek. A többi már magától jött. Ismerke­dések és találkozók. Eszmecserék az antiimperialista szolidaritásról, az an­tifasiszta küzdelemről, az ifjúság és az emberiség jövőjéről, az ifjúmunkások jogairól, a fejlődő országok harcáról, az el nem kötelezettekről, vélemény- cserék színházról, filmről, irodalomról, sportról, turizmusról és környezetvé­delemről. Fiatal tudósok tanácskozá­sa. Fiatal művészek kerekasztal-be- szélgetése. Aztán a nemzetközi alko­tóműhelyek rendezvényei. Kultúrmű­sorok reggeltől estig, estétől reggelig. Színészek, zenészek, írók és képző­művészek, a cirkusz és a pantomim mesterei ismertettek meg bennünket munkájukkal, művészetükkel. Vitadél- előttök és vitadélutánok a nemzeti klu­bokban. Cserebere a szolidaritási ba­zárban. Békemozgalmi aktivisták fellé­pései. Mindez Moszkvában, amikor a helsinki Záróokmány aláírásának 10. évfordulójára emlékezünk. Akkor, ami­kor már ismert a hír: a Szovjetunió augusztus 6-tól egyoldalúan beszün­teti a nukleáris kísérleti robbantá­sokat. Barátságok szövődnek, szerelmek születnek. Dalolunk, táncolunk, címe­ket cserélünk. Kongói sapka egy cseh­szlovák lány fején. Mexikói sombreró- ban nevet rám egy leningrádi egyete­mista. Pakisztáni kendő a magyar diák vállán. Jelvényeket kapok, aláírásokat adok. Könyvbe, füzetbe, kalapra, ken­dőre, ingre, blúzra, trikóra. Dob pereg, csörgő csörög, gitár szól minden té­ren, minden szálloda előtt. Éjfélig tartó szórakoztató műsorok a Gorkij-park- ban. Éjjel kettőig diszkó a Proletársz- kaján, a Melnylkován és még ki tudja hol. Utcabálok itt, ott és amott. Aztán gyerünk a Vörös-térrel - Honnan jöt­tél? Hogyan élsz? Mit szeretnél a leg­jobban? - három kérdés, amelyet vagy én tettem fel, vagy nekem kellett felel­nem rá. Beszéltem taskentiekkel és ogyesszaiakkal, lengyelekkel és kuba­iakkal, peruiakkal és nlcaraguaiakkal, kongóiakkal és japánokkal - a harma­dik kérdésre mindannyian ugyanazt az egy szót válaszolták: békét! Békét akarunk! Nyolc nap, amely a barátság, a test­vériség útjára terelte a világot. Nyolc nap, amely arra Int: számoljunk le a népek közötti bizalmatlansággal, a militarista pszichózissal. Nyolc nap, amely bebizonyította: a világ összes országának ifjúsága megértésben, in­ternacionalizmusban akar élni. E zért volt jó Moszkvában lenni. És ezért fájt annyira az a vasárnap hajnali búcsúzkodás is, ott az Izmajlo- vói-parkban, nem messze a metrótól. Egymás kezét szorongattuk, miközben újra és újra megfogadtuk: együtt, egy­másért mindenre képesek leszünk. A barátságot, az összetartozást Moszkva mélyítette el közöttünk. Jó, hogy találkoztunk. SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents