Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-29 / 203. szám, csütörtök
r VILÁGGAZDASÁG DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG Kik és miért ellenzik a szankciókat A dél-afrikai helyzet hetek óta a lapok címoldalán, a híradások élén szerepel. Egyes politikai megfigyelők szerint ez már kifejezetten polgár- háború, mások úgy értékelik a helyzetet, hogy abba torkollik, hacsak nem történik változás a fajüldöző rezsim politikájában. Márpedig erre nincs remény. Az utolsó reménysugarat is eloszlatta Pieter Botha államfő múlt heti beszéde. Kész csoda lenne bármiféle változás - igy kommentálta beszédét a rezsim népellenes politikáját elutasító egyik lelkész. A kár az egyik, akár a másik helyzetelemzést fogadjuk is el, az mindenesetre tény, hogy a néger lakosok elleni rendőri beavatkozásoknak eddig mintegy hat és félszáz halálos és több ezer sebesült áldozata van, 110 000- en vannak börtönben, (a börtönök kapacitása 80 ezer fő!), s naponta folytatódik a rezsim fajüldöző politikája ellen tiltakozó afrikai őslakosok letartóztatása. Az apertheid-rezsim terrorja, brutális megfélemlítő akciói tovább szedik áldozataikat a lakosság nagyobb hányadát alkotó néger többség körében. A mintegy 23 milliós összlakosságból csaknem húszmillióra tehető a néger őslakosok száma, a fennmaradó hányadot az európai származásúak, túlsúlyban búrok és britek alkotják. Az őslakosok és a bevándorlók közötti egyenlőtlen viszonyokat mi sem jellemzi jobban, mint hogy az ország területének 87 százalékát a fehér kisebbség bitorolja, mig a négereket bantusztá- noknak nevezett hat rezervátumba kényszerítették, amelyeket az ország legkedvezőtlenebb éghajlatú területein hoztak létre. Ez az égbekiáltó különbség, a jogfosz- tottság, a színes bőrű lakossággal szemben alkalmazott apartheid- politika a fő forrása az országban tapasztalható, robbanással fenyegető feszültségnek. A zavargások nem véletlenül az utóbbi 12 hónapban öltöttek fenyegető méreteket. Politikai megfigyelők ezt a gazdasági helyzet romlásával hozzák összefüggésbe, s a súlyosbodó megélhetési gondok elsősorban a néger lakosságot érintik a legérzékenyebben. Az ország exportbevételei alaposan megcsappantak azóta, hogy esett,, s 1983-tól kezdve stagnál a kivitel felét alkotó arany világpiaci ára. Az infláció 16 százalékos, országos méretekben 8,4 százalékot ér el a munkanélküliség, ami a néger gettókban 25 százalék körül mozog. A Time magazin által készített kimutatás szerint is elsősorban a néger lakosoknak okoz szinte megoldhatatlan gondot az egyre romló gazdasági helyzet. Számítások szerint egy fekete bőrű munkás évi átlagjövedelme 1815 dollár, a fehéré 8260, az előbbi havi nyugdija 41, az utóbbié 94 dollár, az átlagéletkor pedig 57,5 és 70 év. A különbség tehát égbekiáltó, s magától értetődő, hogy a pretoriai rezsim gazdaságpolitikája ellen a négerek tömegesen emelik fel szavukat. Nem kétséges, hogy őket érintette a legsúlyosabban a közszükségleti cikkek árának tavasszal történt 12 százalékos emelése, az adók pedig 7 százalékkal lettek magasabbak. A kormány további nadrágszíj-megszo- ritó intézkedéseket is kilátásba helyezett. Több pretoriai lap is nagyon borúlátóan kommentálta az idei költségvetést, hozzáfűzve: a minisztereknek az meg sem fordult a fejében, hogy csökkenthetnék a katonai célú kiadásokat. Idén a költségvetési forrásokból 8,1 százalékkal fordítanak többet katonai célokra, mint tavaly, jóllehet Pretoria így is az egyik legerősebb és legjobban felszerelt hadsereggel bir a földrészen. Több mint másfél millió randot (750 millió dollár) költenek a rendőri apparátus fenntartására, ami a fajüldözők hatalmon maradásának egyik nélkülözhetetlen eszköze. A helyzet tehát az őslakosok szempontjából változatlanul aggasztó és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy békés eszközökkel aligha érhető el változás a rezsim népellenes politikájában. A hatalom birtokosai konzerválni akarják a jelenlegi politikai struktúrát, s ehhez van szükség a terrorra, megtorlásokra, arra, hogy minden megmozdulást lehetőleg még csírájában elfojtsanak. Közgazdászok viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy ilyen helyzetben a külföldi tőke elmenekülhet az országból, s ez a folyamat már helyenként meg is indult. Ennek következtében a gazdasági helyzet tovább súlyosbodhat, növekedhet a munkanélküliség, ami tovább élezné az egyébként is óriási méreteket öltő társadalmi feszültséget. Ilyen szituációban a Dél-afrikai Köztársaságban gazdasági érdekeltséggel bíró nyugati országoknak is érdeke a feszültség levezetése, s emiatt egyes politikusok óvatos reformokat, a lejáratott rezsimet kozmetikázó látszatintézkedéseket javasolnak a kedélyek lecsillapítására. Pretoria egyelőre még nem szánta rá magát ilyesmire, s Botha már idézett beszéde sem tartalmazott reformokra vonatkozó ígéreteket. A legtöbb nyugati ország azonban nem lényegi változásokra gondol, hiszen nekik naamikor az ENSZ-ben sorozatban hiúsítják meg a pretoriai védenceiket megbélyegző határozatokat. A már elfogadottakat semmibe veszik és továbbra is fenntartják az együttműködést a Dél-afrikai Köztársasággal. Pedig csakis úgy lehetne a fajüldözőket békés eszközökkel az apartheid korunkban anakronizmusnak számító politikájának a beszüntetésére kényszeríteni, ha az ENSZ-dokumen- tumokkal összhangban minden ország kollektív gazdasági szankciókat léptetne életbe a fajüldözők izolálása céljából. Természetesen ez a bojkott csak akkor lenne hatásos, ha minden ország résztven- ne ebben. A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy kollektív szankciókra jelenleg nincs esély. Bonnban, Londonban és Washingtonban egyértelműen elleneznek mindenféle büntetőakciót, hiszen nem akarják maguk alatt - pontosabban gazdasági érdekeltségeik alatt - vágni a fát. Felfigyeltető jelenség ugyanakkor, hogy a három ország törvényhozásában mind többen ajánlják kományaik- nak: fontolják meg az esetleges részleges szankciók lehetőségét. Az USA szenátusának és képviselőházának közös bizottsága már így látja a dél-afrikai helyzetet az International Herald Tribune karikaturistája gyón megfelel az apartheid-rezsimmel fenntartott partnerség: Dél-Afrika természeti kincseinek a kiaknázása rendkívül olcsó munkaerő mellett. A nyugati érdekeltségek hatalmasak a Dél-afrikai Köztársaságban. A legnagyobb gazdasági érdekeltsége az NSZK-nak, Nagy- Britanniának és az Egyesült Államoknak fűződik Afrika déli csücskéhez. Az NSZK-nak a Dél-Afriká- ba irányuló kivitele tavaly megközelítette a 2,4 milliárd dollárt. Fontos kereskedelmi partner az USA: tavaly 2,37 milliárd dollár értékben exportált ide. A dél-afrikai külföldi beruházások 40 százaléka brit kézben van, az angolok érdekeltsége 20 milliárd márka, míg a nyugatnémeteké 7,5 milliárd. Dél-Afri- kában egyébként negyven olyan ásványkincs fordul elő, amely a tőkés országok termeléséhez szükséges. Például az Egyesült Államok innen importálja a krómérc 48, a platina 82, a mangán 84, az arany 67, a vanádium 73 százalékát, továbbá számos más hadászati fontosságú nyersanyagot, igy ónt, rezet, bauxitot is. Az amerikai hadiipari komplexumhoz tartozó egyik cég elnök- helyettese beismerte: a Pentagonnak óriási gondokat okozna, s főleg a légierőt sújtaná, ha valamilyen oknál fogva megszűnnének a dél-afrikai szállítások. Ilyen szempontból Washingtonnak tehát létérdeke, hogy soha ne lépjenek érvénybe azok a gazdasági szankciók, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsában már évekkel ezelőtt megszavaztak a délafrikai fajüldözők nemzetközi elszigetelése céljából. Mint ismeretes, a szociaista országok szigorúan megtartják ezeket a határozatokat, s mindennemű kapcsolatot befagyasztottak a fajüldöző rezsimmel. A Dél-Afrikához erős gazdasági szálakkal kötődő említett nyugati országok önző módon saját érdekeiket tartják szem előtt, megegyezésre jutott a Dél-Afriká- val szemben bevezetendő részleges gazdasági szankciók kérdésében. A képviselóház már nagy többséggel elfogadta a törvénytervezetet, s a szenátus szeptemberben fog szavazni a szankciók ügyében. Washingtonból annyi már kiszivárgott: a nemzetbiztonsági tanács javasolta Ronald Reagannak, hogy vétózza meg a szankciókat kilátásba helyező tervezetet. A nyugati országok közül Franciaország más állásponton van: már hazarendelte nagykövetét Dél-Afrikából, és bizonyos részleges tilalmakat már életbe is léptetett. Kanada, Ausztrália, Peru és Brazília szintén hasonlóan cselekedett. Mindezek az intézkedések azonban mindaddig nem járulnak hozzá ahhoz, hogy térdre kényszerítsék a fajüldözőket, amíg valamennyi nyugati ország nem szánja el magát hasonló döntésre. Holnápra Pretoriába várják a Közös Piac háromtagú külügyminiszteri küldöttségét, s a látogatás bejelentésének hírét Hollandiában, Olaszországban és Luxemburgban (ugyanis e három ország minisztere utazik majd) a közvélemény nagy felháborodással fogadta. Követelték, hogy mondják le az utat, mivel a látogatás megvalósulása a dél-afrikai fajüldözőknek nyújtott politikai támogatással egyenlő. A dél-afrikai fajüldöző hatóságokra ezúttal ismét forró hétvége vár: az arany- és szénbányászokat tömörítő szakszervezet bejelentette, hogy tiltakozásul az alacsony bérek és az elviselhetetlen munkakörülmények ellen csaknem félmillió bányász lép vasárnap sztrájkba, ha addig nem teljesítik követeléseiket. Ha erre sor kerül - ami nagyon valószínű - akkor a sztrájk következményeit a Dél-Afrikábol importáló nyugati országok is megérzik, (p. vonyik) KOMMENTÁLJUK Gondos előkészítéssel Ezekben a hetekben a pártalapszervezetek munkája még aktívabbá vált, mint amilyen eddig volt, hiszen már javában készülnek a pártkonferenciákat s a XVII. kongresszust megelőző évzáró taggyűlésekre. Vagyis a szokásos feladataikon kívül azzal is törődniük kell a pártszervezeteknek, hogy gondosan előkészítsék az évzáró tanácskozásokat. Ez pedig mindenekelőtt eddigi tevékenységük alapos, tárgyilagos értékelését és további teendőik kitűzését jelenti. Az értékelésnek igen sokoldalúnak, a pártmunka minden területét felölelőnek kell lennie. Nem feledkezhetnek meg az alapszervezet munkájának egyetlen területéről sem, hiszen az az emberek igyekezetének, erőfeszítéseinek figyelmen kívül hagyását jelentené. A munka, bárminemű igyekezet méltánylásának elmulasztása pedig általában passzivitáshoz vezet. Az évzáró taggyűléseknek pedig éppen ennek az ellenkezőjét, az aktivitást kell serkenteniük. Egyik kulcskérdés tehát a pártbizottságok számára az, hogyan biztosítható az alapszervezetek minden irányú tevékenysége, valamennyi kommunista munkájának az értékelése. Ez csakis úgy érhető el, ha az értékelésbe, azaz közvetve az évzáró taggyűlés, a pártbizottság beszámolója előkészítésébe a lehető legtöbb párttagot, de bizonyos esetekben még párton kívüli dolgozót, például gazdasági tisztségviselőt, mestert, brigádvezetőt is bevonnak. Azért van szó közvetett segítségről, mert a pártbizottság beszámolójának összeállításához számos alap-, illetve segédanyagot lehet és kell fölhasználni. Ilyenek például a tömegszervezetek, a szocialista munkabrigádok, az újítók tevékenységét, a kötelezettségvállalások teljesítését értékelő alapanyagok. Ezeket és más fontos területeket természetesen mind-mind tükrözni fogja az évzáró taggyűlésen elhangzó beszámoló, hiszen a kommunisták mindenütt jelen vannak, s általában az élen járnak a kezdeményezésben. Ugyancsak nagy segítséget jelentenek a pártbizottságok számára, különösen a saját tagjaik, az egyes kommunisták konkrét pártfeladatainak értékelésében, a pártcsoportok, melyek a jelenlegi időszakban szintén fokozzák aktivitásukat. Ahol az évzáró taggyűlés előkészítésébe már az előző években is igyekeztek minél több embert bevonni, ott a tanácskozás légköre már eddig is alkotó volt, a jelenlevők elmondták észrevételeiket, s ha kellett, a fogyatékosságokra is rámutattak, hogy mihamarabb megszüntessék őket. Ilyen kollektíván készítik elő immár hagyományosan az évzáró tanácskozásokat a sellyei (Šaľa) Duslóban, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bányában, s az utóbbi esztendőkben az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyárban is. Minden alapszervezetben, az üzemekben tevékenykedő és a falusi szervezetekben egyaránt, azon kell lenni, hogy az elkövetkező heteket, hónapokat jól kihasználják az évzáró tanácskozások lehető legalaposabb előkészítésére. FÜLÖPIMRE Milyen volt a pionírnyár? Ezt kérdezte Mária Koštencká, a szepsi (Moldava nad Bodvou) városi pionírház igazgatója a kislányoktól, Karaba Zsuzsa és Martina Briškovičová negyedik osztályos tanulóktól. Miután a gyermekek beszámoltak legemlékezetesebb élményeikről és elmentek, mi ugyanezt kérdeztük tőle.- Alighogy elkezdődött - mondta -, már el is múlt. Gyorsan pergő, de a munka szempontjából igencsak változó nehézségű volt az idén. A tapasztalat és az összehasonlítás mondatta ezt vele. Ó a pionírház igazgatója, s már a korábbi években helyettesként is gyakran kapta pártfeladatul a pionírnyár, illetve a városi pionírház dolgozói nyári tevékenységének értékelését.- önálló pionírtábort ugyan nem szerveztünk az idén - folytatta de annál több kirándulást, túrát és versenyt, vetélkedőt. Csak öten, tehát a tervezettnél kevesebben végeztük ezt a feladatot. Ám sokkal nagyobb lendülettel és hatásfokkal, mint azelőtt. A munkatervünkben előterjesztett huszonöt önálló akció mind megvalósult. Jól sikerült a háromnapos kirándulás a Szovjetunióba. Három csoportra osztva közel száz gyermek vett részt ezen a jól megszervezett kiránduláson.- Segítettek - közölte -, hozzáértéssel és lelkes igyekezettel az iskolák csapatvezetői is. Egyébként a pionírház dolgozói Bodnár Tibor irányításával szervezték meg a műszaki érdeklődésű gyermekek foglalkozásait. Barnák Ilona játékos délutánokat rendezett, és kirándulást a bábjátszók számára, Katarína Goldírová1ő\eg vetélkedőket, sportversenyeket, Márkus Olga honismereti kirándulásokat, meg játékos számháborút szervezett.- Segítettek a pedagógusok és a szülők közül is néhányan. Részletező tájékoztatásából az is kitűnt, hogy még nem kielégítő a városban a pionirház és a szülők együttműködése. Esetleg, inkább csak alkalmi.- Mi persze - magyarázta a legcsekélyebb segítő közreműködésért is hálásak vagyunk. Egyre több szülőt, főleg kommunista szülőt igyekszünk bevonni a pionírház baráti körének tevékenységébe. Nyíltan beszélt például arról, hogy tekintettel a pionírházba járó gyermekek érdeklődésére a baráti kör és a Honvédelmi Szövetség támogatásával igyekeznek számítógépet beszerezni. Utána a szülők közreműködésével szeretnék megszervezni a számítógépet alkalmazó szakkör tevékenységét.- A szülőkkel való kapcsolat megerősítésére, kiszélesítésére azért is szükségünk van - indokolta mert az idén nyáron azt tapasztaltuk, hogy nem elegendő a gyermekek számára a hívásunk. Naponta nyitott ajtókkal fogadtuk, vártuk őket, szerdánként filmvetítéses programokat rendeztünk a számukra, de nagyon sokan a gyermekek közül csak akkor jöttek be a pionírházba, ha a szülő küldte hozzánk. Egyébként a látogatottságról készített feljegyzések azt bizonyítják, hogy a legkevesebb 30 gyermek járt egy akció nélküli, átlagosnak minősített napon a pionírházba.- Amiről eddig szóltam, az idei pionírnyárral kapcsolatban - mondta befejezésül az mind amolyan úgynevezett gyorsmérlegnek tekintendő. A részletes elemzést és értékelést majd a munkatársaimmal közösen végezzük el. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szú 4 1985. VIII. 29.
