Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-24 / 199. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Augusztus 17-töl 23-ig Szombat: A napilapok közölték a világűr békés kihasználását szorgalmazó szovjet javaslatot • Bejrút kereszté­nyek lakta negyedében újabb pokolgép robbant Vasárnap: Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár befejez­te körútját a Közel-Keleten Hétfő: Washingtonban bejelentették: rövidesen kísérletet hajtanak végre műholdromboló fegyverrel • Dél- Afrikában folytatódtak a halálos és sebesült áldoza­tokat követelő faji zavargások Kedd: ^ lr|terparlamentáris Unió szovjet csoportja felhí­vással fordul a világ parlamentjeihez a nukleáris veszély csökkentése céljából • Khamenei eddigi államfő győzött az iráni elnökválasztásokon • Pand- zsáb indiai államban meggyilkolták a szikh Akaii Dal vezetőjét, Szingh Longovalt Szerda: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa zárt ajtók mögött tár­gyalásokat kezdett a dél-afrikai helyzetről • Szovjet és csehszlovák felszólalás hangzott el a genfi lesze­relési konferencián • A francia parlament második olvasásban elfogadta az Új-Kaledóniára vonatkozó törvénytervezetet Csütörtök: A csehszlovák külügyminiszter Bonnba érkezett • A francia jobboldali ellenzék Laurent Fabius mi­niszterelnök lemondását követelte a Greenpeace- ügy kapcsán • Libanonban a szembenálló erők tűzszünetben állapodtak meg Péntek: A kolumbiai Cartagenában megkezdődött a Conta­dora-csoport külügyminisztereinek találkozója Szovjet javaslat - amerikai „válasz“ A világsajtó az elmúlt szomba­ton ismertette azt a tervezetet, amelyben a Szovjetunió a világűr békés hasznosítását javasolja. Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter levelet intézett az ENSZ főtitkárához, amelyben in­dítványozta, hogy tűzzék-a Köz­gyűlés szeptember harmadik keddjén nyíló 40. ülésszakának napirendjére a világűr békés, nem katonai jellegű kihasználásában való nemzetközi együttműködés kérdését. A levél többek között rámutatott arra, a Szovjetunió a javaslat megtételekor abból indult ki, az emberiség válaszút előtt áll: a világ­űr a földi életkörülmények javítá­sának egyik forrásává válik, vagy pedig az emberiséget fenyegető újabb halálos veszély tényezőjé­vé. Éppen ezért kozmikus korunk­ban az egyetlen ésszerű alternatí­va nem lehet más, mint a világűr militarizálásának a megakadályo­zása, s megóvása a békés tevé­kenység céljaira. A Szovjetunió e végett több pontba foglalt javas­latot tett, s többek között indítvá­nyozta, hogy hozzanak létre nem­zetközi szervezetet, amely a bé­kés célú kozmikus együttműkö­déssel foglalkozni, továbbá aján­lotta, hogy 1987-ig hívják össze a világűr kérdéseivel foglalkozó konferenciát. A szovjet javaslatot még világ­szerte tanulmányozták, amikor az amerikai elnök erre válaszként is felfogható bejelentést tett. Arról tájékoztatta a törvényhozást, hogy az Egyesült Államok hamarosan - szeptemberben vagy október­ben - kipróbálja első műholdrom­boló fegyverét, egy F 15-ös repü­lőgépről fellőtt szerkezettel meg­semmisít egy elhasználódott mű­holdat. Az elnöki üzenetből kide­rült, hogy ez lesz az első olyan próba, amely valódi űrbeli célpont ellen irányul. Korábban már vé­geztek kísérletet az F 15-ösről ki­lőhető rakétával, de akkor csupán az égbolt egy meghatározott pont­ja volt a cél. Az elnöki döntést ismertető Larry Speakes szóvivő azt fejtegette, hogy ,,a katonai egyensúly helyreállítása" a cél, mert szerinte „a Szovjetuniónak van műholdelhárító rendszere.“ Moszkvában határozottan bírál­ták a műholdromboló fegyverkí­sérletekről szóló washingtoni be­jelentést és az első értékelések éppen annak időzítése kapcsán kihívó jellegét, veszélyes, felelőt­len voltát emelték ki. Érdekes idézni a The Washington Postot, amely szintén az időzítésre hívta fel a figyelmet, hiszen a kísérlet nem sokkal előzi majd meg a no­vemberi Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozót Genfben. A lap szerint az amerikai terv kivitelezé­sének egyetlen hatása lesz: a fegyverkezési verseny felgyor­sulása. Szovjet szakértők úgy értékelik a washingtoni döntést, hogy az újabb gyakorlati lépés az amerikai úrfegyverkezési tervek végrehaj­tásában, s egyúttal mint sajátos választ is a néhány napja nyilvá­nosságra hozott, a világűr békés célú kihasználását szorgalmazó szovjet indítványra. A TASZSZ hírügynökség kato­nai szakírója úgy fogalmazott: az ilyesfajta válaszok reális értékelé­se csak egyféle lehet: a gyakorlat­ban demonstrálják, hogy az ame­rikai kormányzat nem kívánja a fegyverkezési hajsza megféke­zését, új területekre való kiterjesz­tésének a megakadályozását. A TASZSZ is felteszi a kérdést, miért éppen most hajtják végre a kísérletet, amikor Genf szovjet Speciális ballonok segítségével sikeresen kiemelték a tengerből az új- zélandi partok közelében július 10-én elsüllyesztett Rainbow Warrior nevű hajót. Minden jel arra vall, hogy a francia titkosszolgálat két tagja hajtotta végre a szabotázsakciót, akiket a helyi hatóságok letartóztattak. A Green­peace környezetvédő mozgalom indította útnak a hajót, a Mururoa korall­zátony felé, hogy tiltakozzon az itt folyó francia atomkísértetek ellen. Francia jobbpldali pártok az ügy kapcsán a héten lemondásra szólították fel Charles Hernu hadügyminisztert és Laurent Fabius miniszterelnököt. Felvételünkön a békehajó látható a kiemelés pillanatában (Telefoto: ČSTK)- amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások színhelye és mindkét ország készül a novemberi csúcs- találkozóra? Szovjet részről nagyon határo­zottan leszögezték, hogy az űr­fegyverkezés megakadályozását változatlanul kulcskérdésnek te­kintik a két ország biztonsági kap­csolataiban, s különösen veszé­lyesnek ítélik meg az amerikai „csillagháborús“ programot, mert az aláássa az érvényben levő fegyverzetkorlátozási megállapo­dásokat, minőségileg új, veszé­lyes fejleményekhez vezethet, s egyértelműen akadályozza az előrelépést Genfben. Moszkvában ezúttal is emlé­keztették arra Washingtont, hogy 1983 óta érvényben van a szovjet kötelezettségvállalás, amely sze­rint mindaddig nem kísérleteznek műholdromboló fegyverekkel a vi­lágűrben, amíg más államok tar­tózkodnak ettől. Az úrfegyverke­zési hajsza megkezdéséért a fele­lősség azokat fogja terhelni, akik készek megkezdeni a veszélyes kísérleteket, a földhöz közeli tér­ségben. A fajüldözés felszámolása az egyedüli megoldás Dél-Afrikában szinte robbaná­sig feszült a helyzet. A több mint egy hónapja érvénybe léptetett rendkívüli állapot következtében a rezsim rendőrsége és katonasá­ga sorozatos erőszakos akciókat hajtott végre az apartheid-rend­szer ellen tiltakozó néger többség­gel szemben. A nemzetközi közvélemény egyre nagyobb felháborodással kíséri az Afrika déli csücskében történő eseményeket és az em­bertelen fajüldöző politika meg­szüntetését követeli. Roelof Botha Dél-afrikai elnök egy héttel ezelőtt elhangzott beszédében azonban nem hagyott kétségeket afelől, hogy a pretoriai rezsim nem tesz engedményeket a Dél-afrikai Köz­társaság többségét kitevő fekete- bőrű lakosoknak. Egyértelműen elutasította a néger többség köve­teléseit, köztük a politikai foglyok szabadon bocsátását is. Csak érintőlegesen szólt arról, hogy ela­vultak ugyan a feketék mozgás- szabadságát korlátozó megkülön­böztető intézkedések, viszont azt állította, hogy a néhány évvel eze­lőtt a színes bőrűek számára létre­hozott, csak névleg független ban- tusztánokat tekintik a faji kérdés megoldási alapjának. A beszéd után általános volt a vélemény: nincs remény arra, hogy a dél-afrikai kormány kész fajüldöző politikájának a megvál­toztatására. Botha államfő hétfőn anglikán vallási vezetőkből álló küldöttség­gel tárgyalt az országban kialakult helyzetről. Desmond Tutu, Nobel- békedijas püspök elutasította részvételét ebben a küldöttség­ben, mert szerinte Botha a találko­zót kizárólag a maga politikai cél­jaira akarta kihasználni. Ezen a megbeszélésen kategorikusan elutasította a néger vezetőkkel folytatandó tárgyalások gondo­latát. Miközben világszerte szankció­kat sürgetnek a dél-afrikai fajüldö­zők elszigetelésére, Chester Crocker afrikai ügyekben illetékes külügyi államtitkár megerősítette, hogy az Egyesült Államok tovább folytatja a ,,konstruktív együttmű­ködés“ politikáját és továbbra sem hajlandó szankciókat foganatosí­tani a fajüldöző Dél-afrikai Köztár­saság ellen. A héten a dél-afrikai helyzetről tárgyalt az el nem kötelezett or­szágok kezdeményezésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az ülésen elnöklő Oleg Trojanovszkij szovjet nagykövet rámutatott arra, hogy Dél-Afrikában a fajüldözés felszámolása és igazságos társa­dalmi rendszer létrehozása jelent­heti az egyedüli tényleges megol­dást. P. VONYIK ERZSÉBET Szükség van-e rájuk? Létesítmény, rendezvény, nyílászáró szerkezet: elég gyakran halljuk napjainkban ezeket a szavakat, kifejezéseket. Gyakran, mert egyesek szívesen használják őket. Mások viszont túzzel- vassal irtanák ezeket az elemeket. Nem csoda, ha felmerül a kérdés: helyesek vagy helytelenek ezek a szavak? Kálnoky László költő kikel a létesítmény ellen, mert „a fület sérti és az egyhangúság porát hinti szét“. Nyílászáró szerkezetek című versében ezt olvashatjuk: „Egy szakférfiú, holmi bakafántos / anyanyelvgyilkos tompa lázbeteg / agyában / vesztünkre / megszületett / egy új műszó, az ismert, kacifántos / »nyílászáró szerkezet“. Ablak, ajtó / s más efféle azóta nincs, letelt / az idejük, s szegényedett a nyelv, / de mit bánja a képernyő, a sajtó!“ Mindkét vers közös, Nyelvünk rákfenéiből főcím alatt jelent meg egy folyóiratban. Az idézett sorok azt bizonyítják, hogy a költő egyértelműen elítéli ezeket az elemeket. Maguk a kifejezések tulajdonképpen szükségesek. Nyilván ezért hozta őket létre az élet, a társadalom. Tehát nem magukkal az elemekkel van baj, hanem a használatukkal. Vizsgáljuk csak meg ezt a kérdést türelmesebben, alaposabban! Mindhárom elem egy-egy főfogalomnak a megnevezője, vagyis gyűjtőnevek. Ilyenekre pedig szükség van. A létesítmény szó valójában jelenthet sok mindent: szállodát, juhaklot, templomot, gyárat, bányát, halastavat, óvodát, iskolát, művelődési házat stb. Meg is értjük azokat a közgazdászokat, tisztségviselőket, újságí­rókat, akik a létesítmény szót használják négy-öt vagy több konkrét fogalom neve helyett. Sót azokat a tisztségviselőket is, akik arról tájékoztatják a lakosságot, hogy a múlt évben átadtak városrészükben egy iskolát, egy óvodát és egy uszodát, majd a hármat együtt mint létesítményt említik. Elvégre nem sorolhat­ják fel minden mondatukban mindhárom épület nevét. Az épület szó ugyan megnevezné mind a hármat, de ha még egy halastó is szerepelne az eredmények listáján, bizony ez már nem illene bele az épület fogalmába. De a létesítményébe beleillik. A baj tehát - mint jeleztük - nem a szóval van, hanem a használatával. Azzal, hogy egyesek csak létesítményt emleget­nek akkor is, amikor egy-egy konkrét épületről, például művelő­dési házról beszélnek. A szóismétlés elkerülése végett erre is alkalmazhatjuk a létesítmény szót, de módjával, s csak akkor, „ha már nevén neveztük a gyermeket“. Ha meg több épületről s egyéb alkotásról van szó, akkor is lehetőleg beszéljünk konkré­tan: nevezzük nevükön őket, mert a létesítmény önmagában nem mond semmit. Annak csak akkor van értelme, ha vagy előtte, vagy utána pontosan is megmondjuk, mit kell rajta értenünk. Természetesen akadnak olyan helyzetek is, amelyekben idő vagy hely hiányában el kell tekintenünk a felsorolástól, scsak a létesít­mény szóval nevezzük meg a létrehozott alkotásokat; ilyenkor azonban számolnunk kell azzal, hogy a hallgatót vagy az olvasót nem tájékoztattuk pontosan. Hasonlóképpen foglalhatunk állást a rendezvény szóval kap­csolatban is. Ha egy kulturális szervezet tisztségviselője arról számol be, hogy az elmúlt évben két színdarabot, egy tarkaestet s egy irodalmi délutánt rendeztek, a négyet együtt - vagy a konkrét felsorolás után, vagy előtte - nevezheti rendezvény­nek, esetleg egy-egy rendezvényfajtára is alkalmazhatja a szóis­métlés elkerülése végett a rendezvény főnevet, ha pontosan tudjuk, melyikről van szó, de lehetőleg ne beszéljen általánosság­ban rendezvényről! Esetleg csak olyan esetekben, amikor nem fontos a konkrét tájékoztatás. Például, amikor azt mondjuk: „Hétfő a rendezvények napja.“ A nyílászáró szerkezet kifejezés is gyűjtőnév, mégis különvá­lasztanám az előbb tárgyalt két szótól. Különválasztanám, mert úgyszólván csupán két dolognak a nevét helyettesíti: az ablakét és az ajtóét. Emellett erősen érezzük a műszói jellegét. Lehet, hogy az építészeknek szükségük van erre a kifejezésre: használ­ják tehát! De mi, nem építészek igazán megvagyunk nélküle, mint ahogy eddig is megvoltunk. Ha csak két fogalom tartozik egy fófogalom körébe, nyugodtan nevezhetjük mind a kettőt a saját nevén. Akár rádió- vagy tv-munkatárs, akár más nem építész szájából hallom a nyílászáró szerkezet-et, bizony nagyképűskö­désnek, tudálékoskodásnak érzem a használatát. Hagyjuk meg tehát ezt a szót szakmai használatra, mi meg - a sajtóval, tv-vel, rádióval együtt - maradjunk meg a régi jó ajtó-nál és ablak-nál! JAKAB ISTVÁN Pozitív és negatív Két fontos, nemzetközi szavunk. A maga helyén mindkettő kitűnően használható. Az, hogy a matematikában pozitív számról, a villamosságtanban pozitív töltésről beszélünk, természetes, mindig helyénvaló dolog. Az is magától értetődik, hogy az orvosi nyelv negatív lelet vagy a fényképész szakma negatív kép kifejezését szükségesnek, kifogástalannak érezzük. De vajon minden ilyen megnyugtató-e számunkra - már ti. nyelvileg -, ami pozitív vagy negatív? Sajnos, nem. Bármilyen nagy hasznát vesszük is e két sza­vunknak, olyankor mégsem örülünk nekik, amikor azt látjuk, hogy más, ugyancsak fontos s ráadásul kifejezőbb szavaink rovására terjeszkednek, vagyis amikor pusztán kényelmességből és divat­ból használják őket. Miért az a sok pozitív eredmény, amikor az eredmény valóságos, kézzelfogható, ténylegesen meglevő, kimu­tatható is lehet? Miért pozitív csaknem minden eljárás, intézke­dés, amikor célravezető, hasznos, helyes, eredményes is lehetne? Miért van annyi pozitív válasz a helyeslő, igenlő, megerősítő válaszok helyett? Miért halljuk minduntalan, hogy X- nek pozitív tudomása van erről és erről, holott inkább biztos, határozott, kétségtelen tudomása van róla? Miért pozitív megíté­lés a kedvező megítélés? S ugyanúgy sorjázhatjuk a példákat a negatív túlburjánzó használatára is, a negatív (értsd: hátrányos, rossz, kedvezőtlen) tulajdonságoktól kezdve a negatív (azaz: nemleges, tagadó, elutasító) válaszon át a negatív (vagyis: káros, ártalmas, romboló szándékú, elítélendő) nézetekig, magatartásig. Azzal fejezem be, amivel kezdtem is: fontos, megbecsült elemei e szavak nyelvünknek. De csak akkor becsüljük meg őket igazán, ha vigyázunk rájuk; megóvjuk a lejáratástól, s gátat vetünk nyakló nélkül való használatuk elé. KUSSINSZKY ENDRE ÚJ SZÚ 4 1985. VIII. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents