Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-02 / 180. szám, péntek

André Maurois csevegései 0-_áz esztendeje született, OZ. az angol partokkal szemben fekvő, normandiai El- beuf városában; az első világhá­borúban tolmács és összekötő tiszt tisztjét látta el az angol had­seregben. Innen származott elbű­völt csodálata az angol fair play, az angol humor, és nem utolsó­sorban az angol kultúra és iroda­lom nagy alakjai iránt. A második világháborúban a Franciaországot lerohanó náci hordák elől az USA-ba emigrált: nem volt valószínű, hogy Goeb- bels ideológusai megbocsátották volna neki az első világháború élményeiből írt, A hallgatag Bramble ezredes (a regény erede­ti címe Les silences du colonel Bramble - hú fordításban: Bramb­le ezredes hallgatásai; szabadabb és pontosabb értelmezésben Bramble ezredes „beszédes“ hallgatásai lenne) című, könnyed, sziporkázóan szellemes, lírai han­gú háborús regényét, amelyben Aurelle, a tolmács, akinek az alak­jában nem nehéz felismernünk Maurois-1, a tolmácsot, lelkes cso- dálója egy bizonyos, öreg tábori lelkésznek. A lelkész „a front mö­gött kézigránát dobásban gyako­rolta magát, és azon siránkozott, hogy a vallásügyi miniszter eltiltot­ta a papoknak a mozgó emberi célpontokat..Egy tervezett, nagy angol támadás előtt pedig csendes mosollyal így üdvözli az eseményeket: No, este melegük lesz az állásaikban - mondta nagy meg­elégedéssel.- Atyám - szólt erre a doktor -, ön nemdebár a szeretet és béke vallásának a szolgája?- My boy, a Mester arra tanított minket, hogy szeressük az embe­reket, de soha nem parancsolta nekünk, hogy szeressük a boche- -okat..." A boche-ok (a szó a bajtársi szövetségekben, Burschenschaf- tokban nevelkedett, Vilmos csá­szári porosz militarizmustól átha­tott Burschok nevének eltorzított alakja) tehát Maurois szemléleté­ben nem azonosak a „németek­kel“, a német néppel, mint aho­gyan a második világháborút idéz­ve is hiba lenne egyenlőségjelet tenni német és náci közé. Nem a németek, hanem a boche-ok (a későbbi nácik) voltak azok, akik miatt Maurois, illetve Bramble ez­redes segédtisztje, a hivatásos angol katonatiszt, Parker őrnagy szerint „a háború, sajnos, már nem úriembereknek való szórako­zás... Sohasem tudtuk volna el­képzelni - szólt ismét, rövid hall­gatás után -, hogy ilyen durva fickók is vannak a világon. Nyílt városokat bombázni, csaknem olyan megbocsáthatatlan, mint palackkal halászni pisztrángot, vagy rókára puskával vadászni.- Nem kell azért túlozni - je­gyezte meg hidegen az ezredes odáig azért még nem jutottak.“ Nos, azóta tulajdon bőrünkön tapasztaltuk, hogy ennél jóval messzebb is eljutottak: puskatus­sal vadásztak emberekre, és pa­lackkal - gázpalackkal - asszo­nyokra és gyermekekre. Maurois nagyon tisztán látta, érzékelte és nagyon józanul felmérte a boche- -okból nácikká fejlődés kétes és hátborzongató folyamatát. Ismerte az összetevőket, mert a három Dumas-róI írt, nagyszabású élet­rajzi regényének egyik, az időseb­bik Dumas-ról vallott mondata ma­gára Maurois-ra is maradéktalanul érvényes: benne ugyanolyan érzel­mek éltek, mint a tömegekben: annak a vágya, hogy az igazság győzzön; annak szüksége, hogy a dólyfös hatalmasoknak arcába vágja a valót; annak szokása, hogy az emberiséget két részre osszuk - hősökre és árulókra..." S ugyanennek a műnek más he­lyén: „ Rajongott az olyan hősö­kért, akik a legborzalmasabb bu­kás után is talpra esnek, diadal­masan megküzdenek az ellensé­ges világgal...“ A z angolok iránt érzett, leple­zetlen csodálata, s nem utolsósorban származása miatt (nagyiparos családból származott, s az eredeti neve Émile Herzog volt - valóban nem vonatkozott rá az, amitől A három Dumas-ban félti az írókat: ,,Ha egy művész nem lelkiismeretes, igen nagy ve­szélyt jelent számára a komoly pénzgond. Ilyenkor nem tud ellen­állni a jól fizetett megrendelés­nek' 0, kortársai közül sokan koz­mopolitának tartották, pedig nem volt az: Maurois, a maga módján, internacionalista volt. Nagy élet­rajzi regényei, tanulmányai nem csak az adott írót, az angol Shel- ley-1, Byront, Diaraelit, a francia Voltaire-\, Victor Hugo-1, Balzacot, Proustot, a már említett három Dumast-t, a lengyel-angol Joseph Conradot, az orosz Turgenyevet szólaltatják meg, hanem mindek- előtt magát az adott kort, a kor társadalmát, lelkiismeretes, mély­reható társadalom- és korelem­zéssel, a vérbeli író minden fontos részletre kiterjedő figyelmével, a hiteles és ellenőrizhető adatok Hívatlan „idegenvezetők“ Z. város állomásán szállt ki ismerősöm a vonatból, hogy ki­csit körülnézzen a számára ide­gen helyen. Gondolataiba me­rülve bandukolt a városközpont felé, amikor két 14-16 év körüli, hanyagul öltözött, szurtos srác eredt a nyomába. Először - igen udvarias hangnemben - cigaret­tát kértek tőle. Adott nekik. Ket­tőjüknek egyet. Aztán, már ke­vésbé udvariasan, még egyet kértek, de ezt ismerősöm már elutasította, mondván, még fia­talok vagytok, egy is elég kettő­töknek. Erre a srác sarkon for­dult és ,,ellötyögött". Néhány perc elteltével azonban ismét megjelentek, de már kiegészül­ve egy náluk idősebb fiúval. Fel­ajánlották, hogy bemutatják a várost ismerősömnek, majd pénzt követeltek tőle. Ő ezt el­utasította, amiért veréssel fenye­gették Ekkor egy városi autó­busz állt meg mellette, és a kel­lemetlenségek elkerülése vé­gett, felszállt rá. A három ,,ide­genvezető" nem követte, így, megmenekülve szorongásaitól, féllélegzett. Pedig még korántsem volt vé­ge a dolognak. A jómadarak a megállóban figyelték, vajon lyukaszt-e jegyet ismerősöm. Nem lyukasztott, mivel nem volt neki. Erre a legidósebbik fellé­pett az autóbuszra és tudtára adta ezt a sofőrnek, miközben ismerősömre mutogatott. Aztán leszállt a buszról. A buszvezető magához hívta a leendő potya­utast és indulatosan kérdezte, miért nincs jegye. Ó magyaráz­kodni kezdett. - Csak ezeknek a kezei közül szeretnék kicsúsz­ni. Pénzt akarnak tőlem.- Ez engem nem érdekel- vetette oda csak úgy félvállról a sofőr. - Ha nincs jegyed, le­szállás.- Kérem, csak egy megállót!- kérlelte a sofőrt. Az autóbusz elindult, s az első megállónál, mint egyetlen le­szálló, ismerősöm elhagyta az utasteret. Gyalog ment tovább, hátra-hátra lesve, vajon nem kö­vetik-e? Nem követték. Ám az első és meghatározó jellegű benyomása Z. városról nem volt épp a legbiztatóbb, s ez rányomta bélyegét egész ott-tar- tózkodására. D. KOVÁCS JÓZSEF és adalékok gondos felsorakozta­tásával és szembesítésével. (A három Dumas névmutató függelé­ke, az életrajzi regényben szerep­lő legfontosabb történelmi, iroda­lomtörténeti neveket felsoroló jegyzék, huszonnégy és fél oldal terjedelmű. A műve forrásaira uta­ló lábjegyzetek ennél is terjedel­mesebbek.) A részletekre kiterjedő irói mód­szerességének egyik magkapóan kedves példája egy, az idősebb Dumas által rendezett ünnepi bál leírása. Maurois, miután leírja a bál előzményeit, a helyszínt s annak diszletezőit - s oka volt rá, hogy ezeket megnevezze; va­lamennyi valóban megörökítésre méltó név, a kor legkiválóbb kép­zőművészei, elegendő, ha közülük csak a sort bezáró Delacroix nevét említjük -, rátér a felszolgált pazar ételekre, italokra (a fontosabb fo­gásoknál természetesen az elké­szítés módjára is), majd felsorolja a megjelentek névsorát: ,,Aki csak számított Párizsban, mindenki el­jött..." S hogy semmi kétséget se hagyjon afelől, milyen is volt Du­mas Párizsának ez a bálja, ame­lyen, többek között, olyan híressé­gek jelentek meg, mint La Fayette és Rossini, Maurois, mintegy őszintén fájlalva, hogy ettől a kör­nyezettől végül is el kell búcsúz­nia, a következő szavakkal zárja leírását: „Dumas bálját ma már el sem tudjuk képzelni. Az Artiste című lap így számolt be róla...“- s mi sem természetesebb, hogy ezek után sietve leközli az Artiste című lap egykori tudósítását. (Lábjegyzet: L’Artiste, 1833. I. kö­tet, 119. old.). Regényei, elbeszélései, két va­lóban kiemelkedő művén, A hall­gatag Bramble ezredes-en, s a sorrendben is ezt követő s ugyanazzal a témakörrel foglal­kozó, s részben ugyanazokat a hősöket megszólaltató Doktor O'Grady csevegései című regé­nyén kívül, nem sorolják Maurois-t a világirodalom igazi élvonalába. Írt társadalmi regényeket - Két asszony között; Évszakok; Ber­nard Quesnay —, kirándult a fan­tasztikus irodalom területére is- A gondolatolvasó gép s élete alkonyán megírta egyik ma is leg­olvasottabb művét, a Szeptemberi rózsák című regényét, amelynek hőse, az öregedő művész, még egyszer, utoljára találkozik a „nagy szerelemmel“. Termé­szetesen ez is amolyan leplezett önéletrajzi regény: Maurois, írói példaképeihez híven, „sohasem húzott éles határvonalat regényei és önnön élete közé“, de egyben mintegy fanyar és enyhe öniróniá­val megrajzolt bizonyítása az író egy régebbi tételének, amely sze­rint „Kétféle férfi van: az egyik tudja, mi a nő, a másik nem. Az első igen ritka, kötelessége, hogy felvilágosítsa a többi férfit I 'rt szellemes elbeszéléseket (legsikerültebb ilyen kötete a Mindig a váratlan következik be cimű), írt egy lendületes tanul­mánykötetet Anglia történetéről, egy másikat az USA történelmé­ről, de igazán kimagasló alkotásai a már említett életrajzi regényei és a valóban világirodalmi szintű és rangú tanulmányai és esszéi, amelyekből magyar nyelven Gon- dolatmüvészek és szóbüvészek címmel jelent meg reprezentatív válogatás. Az ókori hősök életétől és társa­dalmától kezdve Fleming korszak- alkotó penicillinjéig minden érde­kelte. A világ és a világ sorsa érdekelte. Mert - hadd idézzük ismét egyik célba találóan szelle­mes megállapítását:* ,,Egy-egy nemzeti színű öves Akhilleusz oly­kor visszavonul duzzogó haragjá­ban a sátrába..." Igaz. Ez a nemzeti színű öve- sek szokása. De az igazi művész - mint Mau­rois - mindig helytáll. RÁCZ OLIVÉR Andrásy Tibor: Bratislavai látkép (litográfia) (Kontár Gyula fotoreprodukciója) Studia Academica Slovaca A 21. szlovakista nyári egyetemről Mint húsz éve minden nyáron, az idén is megrendezte a bratisla­vai Komenský Egyetem Bölcsé­szettudományi Kara a szlovák nyelv és kultúra Studia Academica Slovaca néven ismert nyári szemi­náriumát. A július 29-től augusztus 23-ig tartó rendezvényre négy vi­lágrész 25 országából mintegy 160 hallgató érkezett. Minden eu­rópai szocialista országból jöttek résztvevők, de képviselteti magát a szemináriumon a többi között Kuba, az Egyesült Államok, Kana­da, Japán, Ausztria, Belgium, az NSZK, Görögország stb. is. A leg­népesebb szlovakista csoportok idén a Szovjetunióból, az NDK- ból, Lengyelországból, Spanyolor­szágból és Olaszországból ér­keztek. Minthogy a rendezvényen sza­badegyetemi módszerekkel - elő­adások, szemináriumok, kis- és nagycsoportos foglalkozások, be­szélgetések, tanulmányi kirándu­lások formájában - folyik a munka, bízvást nevezhetjük a szlovakisz- tika és a szlovák kultúra nyári egyetemének is, annál is inkább, mivel az idei vendégek fele 20-22 éves főiskolai és egyetemi hallga­tó. Rajtuk kívül elsősorban könyv­kiadói lektorok, könyvtárosok, irók, műfordítók, tolmácsok, főis­kolai előadók és tudományos dol­gozók azok, akik leginkább érdek­lődnek a szlovák nyelv és kultura iránt, s évről évre felkeresik Szlovákia fővárosát. A nyári egyetem legelemibb fel­adata, hogy megismertesse az ide érkező külföldieket a szlovák nyelv alapjaival, s magával a nyelvvel; a nyelvismeret fokától függően három csoportba osztják a hallgatókat. Az idén legnagyobb létszámú a középhaladók csoport­ja. A hallgatók érdeklődési körük­nek megfelelően látogatják a tol- mácsi, fordítói, nyelvtudományi, a cseh és a szlovák nyelv különb­ségeit tanulmányozó, a stilisztikai stb. irányzatú kurzusokat. A nyári egyetem tudományos részének igen gazdag a program­ja. Néhány a számos téma közül: Az új szlovák értelmező szótár koncepciója, Új képződmények és szavak a szlovák nyelvben, A szlovák terminológia fejlődése, A szleng szerepe a mai nyelvben, A szlovák vers és verstan fejlődé­se, Szlovákia pedagógiai enciklo­pédiája, A szlovák tájnyelvi atlasz munkálatai, A mai szlovák és a cseh prózairodalom fejlődési út­jai, A közép- és főiskolai oktatási rendszer átépítése stb. Ezenkívül természetesen sok minden szerepel még a program­ban, mint például a modern szlo­vák múvészettudomány, iroda­lomtudomány, az élő film- és kép­zőművészet stb. Nagy népszerű­ségnek örvendenek a hallgatóság körében a mai szlovák költészet, prózairodalom, irodalomkritika és -elmélet, s a legjelentősebb szlo­vák könyvkiadók ismert képviselői­vel való találkozások, eszmecse­rék, így ezek az idén is kellő hangsúlyt kaptak a programban. A szlovakisztikai nyári egyetem gesztorai - az SZSZK Kulturális Minisztériuma, az SZSZK Oktatási Minisztériuma, a Szlovákiai írók Szövetsége, a Matica slovenská és az egyetem - arra törekszenek, hogy a résztvevő hallgatók minél szélesebb körűen megismerjék a mai szocialista Szlovákiát és az egész köztársaság életét, minél több objektív információt szerez­zenek az országról, hogy a ben­nük Csehszlovákiáról kialakult kép minél sokrétűbb és igazabblegyen. Ezt a célt szolgálják az immár hagyományos honismereti kirán­dulások (idén e rendezvény négy­napos lesz), a legjobb folklór­együttesek reprezentatív műsorá­nak megtekintése, a Szlovák Nép­művészeti Együttesnek (SĽUK) és a Lúčnicának a mai szlovák kultú­rában betöltött szerepéről szóló (diavetítéses) előadás stb. A felszabadulás 40. évforduló­jának a tiszteletére egy történelmi és kultúrpolitikai szempontból egyaránt fontos előadást is meg­hallgathatnak a résztvevők, mely­nek témája: A felszabadulás és Csehszlovákia kulturális fejlődé­se. KÖVPSDI JÁNOS Egy szovjet enciklopédista Egyre inkább szakosodó ko­runkban ma már szinte lehetetlen­ség egyszerre több tudományág­gal behatóbban kutatási munkákat végezni. Vagyis az enciklopédis- ták kihalóban vannak. A kivételek közé tartozik Zia Buniatov szovjet tudós, akiről most azért szólunk, mert új könyve több százezer pél­dányban azonnal elfogyott, és szinte valamennyi szovjet lap megemlékezik tevékenységéről. Pedig tulajdonképpen nem is a sa­ját munkájáról van szó. Egyszerű­en: lefordította oroszra Abdul-Ka- szim az-Zaharvi, XI. századi azer- bajdzsáni orvos Értekezés a sebé­szetről és az orvosi eszközökről című művét. A siker titka az, hogy kimutatja: az utóbbi években elter­jedt bizonyos gyógyászati mód­szerek már a középkorban isme­retesek voltak. Mi több, a könyvből olyan ajánlásokat is megtudhat az olvasó és a szakorvos, amelyek nemcsak figyelmet érdemelnek, hanem felhasználhatók a jövő ku­tatásai szempontjából. Zia Buniatov egyébként az Azerbajdzsán Tudományos Aka­démia Keletkutató Intézetének igazgatója. Ó dolgozta fel először a szovjet történetírásban Azer­bajdzsán arab hódoltságkori histó­riáját. Ez összefoglaló müvének címe: Az azerbajdzsáni atabekok állama. Buniatov akadémikus azonban nem marad meg „csu­pán“ a gyógyászatnál és a törté­nelemírásnál, hanem például az elemi csapások kutatásaival is foglalkozik. Hatalmas anyagot gyűjtött össze, amelyből kimutatta, hogy több évszázad szeizmikus jelenségei alapján következtetni lehet leendő földmozgásokra. E tekintetben világszerte ismertté vált a neve. A szovjet enciklopédista érdek­lődési köre kiterjed a csillagászat­ra, az irodalomra és a nyelvészeti kutatásokra. Legjobban azonban talán arra a legbüszkébb, hogy egész fiatalon részt vehetett a nagy honvédő háború utolsó szakaszában, s századparancs­nokként olyan hőstetteket hajtott végre, amelyekért megkapta a Szovjetunió Hősének Arany­csillagát. V. I. ÚJ SZÓ 6 1985. VIII. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents