Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-17 / 193. szám, szombat

KIS ______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Augusztus 10-töl 16-ig Szombat: Szaddam Husszein iraki államfő ismét felszólította Iránt, hogy tárgyalásokkal vessenek véget a hábo­rúnak Vasárnap: A Szovjetunió és az NSZK vezetői távirat váltással emlékeztek meg a moszkvai szerződés 15. évfor­dulójáról • Helyhatósági választások kezdődtek Afganisztánban Hétfő: Bécsben összeült az UNIDO közgyűlése • Tudo­mányos konferencia kezdődött Moszkvában a ja­pán militarizmus feletti győzelem tanulságairól és tapasztalatairól Kedd: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az egyol­dalú szovjet atommoratóriumról nyilatkozott a TASZSZ-nak • Tengerjogi konferencia kezdődött Genfben Szerda: Moszkvában sajtóértekezleten ismertették a Szov­jetunió álláspontját a dél-afrikai helyzettel kapcso­latban • ünnepi nagygyűlést tartottak Phenjanban Korea felszabadításának 40. évfordulóján Csütörtök: Pieter Botha dél-afrikai elnök elutasította rendsze­re lényeges megreformálását - Phnomphenben megkezdődött a három indokinai ország külügymi­niszteri konferenciája Péntek: Elnökválasztást tartottak Iránban • Loméban befe­jeződött a regionális afrikai konferencia a bizton­ságról, leszerelésről és fejlesztésről Winnie Mandela, Nelson Mandela polgárjogi harcos felesége lánya és ügyvédje társaságában szerdán elhagyta Johannesburg melletti kényszerlakhelyét és meglátogatta 20 éve bebörtönzött férjét (Telefoto - ČSTK) Tomboló terror Nem telik el nap, hogy a Dél­afrikai Köztársaságból ne érkezne hír a már hetek óta tomboló terror újabb áldozatairól, a sebesültek és letartóztatottak számának növe­kedéséről. A szükségállapot meg­szorításai közepette is folytatja harcát a szlnesbórű lakosság ele­mi jogaiért. A nagyvárosok néger gettóinak utcáin barrikádok emel­kednek, a rendőrség és a tüntetők összecsapásai polgárháborús méreteket öltenek. Hétfőn együtt tüntettek a johan­nesburgi Witwatersrand egyetem fehér és fekete bőrű diákjai. Tilta­koztak a rendkívüli állapot ellen, s azt szorgalmazták, hogy a fo­gyasztók minél szélesebb körben bojkottálják a fehérek tulajdoná­ban levő boltokat. A tiltakozásnak ez a módja is nagyon eredmé­nyesnek bizonyult: Pretoriában 60 százalékkal csökkent a fehér ke­reskedők forgalma. A dél-afrikai apartheid-rezsim nyílt és hallgatólagos támogatói és szimpatizánsai is egyre nyugtala­nabbak az országban kialakult helyzet miatt. A latin-amerikai or­szágok közül Argentina és Brazília után Uruguay is elitélte Pretória politikáját és bejelentette, hogy szigorúan megtartja az ENSZ Pre- tóriával szembeni határozatait. Az apartheid-rezsimmel széles kör­ben kereskedő nyugati fejlett kapi­talista országokban is szaporod­nak a faji megkülönböztetést és terrort elítélő megmozdulások. Washingtonban például ezrek tün­tettek hétfőn, követelve a kor­mánytól dél-afrikai politikája meg­változtatását, hatékony gazdasági szankciók bevezetését. A pretóriai kormány úgy próbál­ta csökkenteni a rá nehezedő kül­ső és belső nyomást, hogy közöl­te, Pieter Botha államfő csütörtö­kön az apertheidot „enyhítő“ re­formintézkedéseket jelent be. A fekete lakosságot képviselő Afri­kai Nemzeti Kongresszust (ANC) és a szomszédos Mozambik is eleve elutasította ezt a manővert azzal, hogy az apartheidot nem megreformálni, hanem megszün­tetni kell. Rámutattak arra, hogy ez csak egy elterelő hadművelet, Pretoria igy próbál időt nyerni, hogy újult erővel indíthasson tá­madást a néger lakosság ellen. A rezsim által tett látszatenged­mények sorába tartozik az is, hogy szerdán meglátogathatta 20 éve bebörtönzött férjét, Nelson Man­delát, az ANC egyik vezetőjét fele­sége, Winnie Mandela. Erre na­gyon ritkán kerül sor, igy annál szembetűnőbb, hogy a kormány éppen a héten gyakorolt ilyen ke­gyet, mindössze egy nappal azt követően, hogy „ismeretlen tette­sek“ felgyújtották Mandela asz- szony házát kényszerlakhelyén, Bradfort városkában. Ezzel a gesztussal összefüggésben lát­tak napvilágot azok a találgatások, hogy a hatóságok esetleg hajlan­dók szabadon bocsátani Nelson Mandelát. Pieter Botha csütörtöki beszéde azonban minden reményt szerte foszlatott. Nem tett semmiféle konkrét reform ígéretet, csak any- nyit mondott, hogy „folytatják az apartheid reformját“. Még a gon­dolatát is elutasította annak, hogy létrehozzák a parlament negyedik házát, amelyben a néger lakosság képviselői kapnának helyet. Kije­lentette, rezsimje nem hajlandó előzetes feltételek nélkül Nelson Mandela szabadon engedésére sem. Vagyis a rezsim csak puszta ígérgetésekre szorítkozik, tovább­ra is a terror eszközeivel akarja megőrizni uralmát. Ebben az eset­ben azonban nincs sok remény arra, hogy a Dél-afrikai Köztársa­ságban belátható időn belül elcsi­tulnának a rezsim és ellenzői sú­lyos összecsapásai. Közvetítési kísérletek • A libanoni belpolitikai helyzet változatlanul feszültségektől ter­hes. Már nemcsak a muzulmán pártok és vallási csoportok követe­lik az államrendszer megreformá­lását, hanem egyes keresztény politikusok is. Szíria továbbra is közvetíteni próbál a drúz Valid Dzsumblatt és a síita Nabih Berri vezette új koalíció, a Nemzeti Egy­ségfront és Amin Gemajel államfő között. Rasid Karami miniszterel­nök rádióbeszédében szintén sik- raszállt az alkotmányreform mel­lett, de az elnök - úgy látszik- egyelőre még nem tudja rászán­ni magát erre a lépésre. Ez ugyan­is a keresztény erők sok évtizedes uralmának súlyos megnyirbálásá­hoz vezetne, és Gemajel. - bár már több ízben óvatosan szólt a reformok szükségességéről- nem tud szembefordulni saját pártjával, nem tud kiállni az orszá­gos érdek meliett a pártérdekkel szemben. Éppen ezért a muzul­mán ellenzék mind gyakrabban követeli az elnök lemondását. Ezek miatt az ellentétek miatt a kabinet már április óta nem tar­tott ülést. A muzulmán miniszterek sorra bojkottálják a tanácskozáso­kat, mivel mindaddig nem hajlan­dók az országos ügyek megvitatá­sára, amíg meg nem oldották a véleményük szerint legfonto­sabb kérdést: a felekezeti állam- rendszer gyökeres megváltozta­tását. Mivel erről egyelőre szó sincs, a héten újabb heves harcok dúltak a fővárost keleti és nyugati szek­torra osztó ún. zöldvonal mentén, és az ellenségeskedés immár be­vett menetrendje szerint ez a hét sem telt el túszszedés és bomba- merénylet nélkül. Az ország déli részén, az ún. biztonsági övezet­ben sorozatos partizánakciókra került sor az izraeli megszállók és kiszolgálóik ellen. Bejrútban szerdán bejelentet­ték, hogy Gemajel elnök tárgyalt ,a parlament síita elnökével a kor­mány munkája felújításának lehe­tőségeiről. Hogy milyen ered­ménnyel, azt egyelőre nem tudni. Mindenképpen reménykeltő len­ne, ha végre összeülne a kabinet, megkezdődne a szembenálló fe­lek párbeszéde. Ez közelebb vinné az országot a megszállás végső felszámolásához is. GÖRFÖL ZSUZSA A szerdai bejrúti bombarobba­nás súlyos károkat okozott. A robbanás következtében tűz­vész tört ki, egy háromemeletes lakóház romba dőlt (Telefoto - ČSTK) Az „ételek kiszélesítése“? Sokszor mosolygunk vagy bosszankodunk azon, mi mindent leírnak a felületes toliforgatók, mi minden elkerüli a szigorú szerkesztők figyelmét is. Azokra a hibákra gondolunk most, amelyek tulajdonképpen értelmieknek minősíthetők, nem is nyel­vieknek. Elkövetőjük sietve, gondatlanul fogalmazta meg monda­nivalóját; ó tudta, mit akar közölni, azzal viszont már nem törődött, hogy az olvasója is azt érti-e a szövegből, amit a szerző mondani szándékozott. Az egyik levelező ezt írja egy vendéglő dolgozóiról szólva: figyelmüket az ételek kiszélesítésére fogják fordítani.“ Van­nak olyan ételek, amelyeket ki lehet szélesíteni, például a hússze­leteket, ha húsverővel jól kiverik őket, hogy nagyobbnak látssza­nak (de ez nemkívánatos művelet). S nyilván nem is erre gondolt a levelező, hanem arra, hogy a megrendelhető ételfajták számát fogják szaporítani. De akkor ezt így kellett volna megfogalmaznia: figyelmüket az ételek választékának bővítésére fogják fordí­tani.“ Igen, a magyar bővíti a választékot, nem kiszélesíti. A szlovák rozšíriť, rozširovať igéknek megfelelőik a szerkesztett- ség szempontjából őket tükröző szélesít, kiszélesít igék is, de ezek használati köre egyrészt egy kicsit szűkebb, mint az említett szlovák igéké, másrészt stilisztikai kérdés, mit szélesíthetünk és mit bővíthetünk a magyarban. Az utat szélesíthetjük, a ruhát - ha szűk - bővíthetjük; a tudásunkat szélesíthetjük is, bővíthetjük is; a mondatot mondatrészekkel csak bővíthetjük. A választékot is bővíteni szokás, nem szélesíteni, hiszen ha jelzővel látjuk el a választék főnevet, nem széles választék-ró\, hanem bő, nagy, gazdag választék-ró\ szoktunk beszélni. A láncszem elég gyakori eszköze a szemléltetésnek, hiszen az összetartozással kapcsolatban jelképként is szoktuk emlegetni. Gyakran mondjuk, ha nincs meg valahol a folytonosság: „Hiány­zik egy láncszem." Ha megtaláljuk a folytonosságot, akkor: „Megvan a hiányzó láncszem.“ S ez a láncszem néha ember, személy is lehet. Ilyenkor azt mondjuk vele kapcsolatban: „ó volt a hiányzó láncszem.“ De ügyelni kell arra, hogy az effajta szemléltetéssel valóban világosabbá, szemléletesebbé tegyük mondanivalónkat, ne pedig zavarossá, mint az a szerző, aki a következő mondatot leírta: „Ha bármelyik láncszem hiányzik, már szakadás következhet be.“ Akár konkrét, akár átvitt értelem­ben használjuk is a láncszem szót, ha egy láncszem hiányzik, már nem bekövetkezhet, hanem be is következett a szakadás... Egy láncszemnek esetleg a meggyengülése esetén tarthatunk még szakadástól. Tehát gondoljuk meg jól, mit írunk le! JAKAB ISTVÁN Semmiből semmi? Ezt a bölcs mondást: Semmiből nem lesz semmi ismerjük. Most azonban nem erről lesz szó, hanem a semmiből semmi kifejezésről, melyet hallani még nem hallottam, de egy kéziratban, sajnos, olvastam. Igy: Semmiből semmi, és már nyakunkon a hóvihar. Az idézett mondat előzménye az, hogy süt a nap, sehol egy felhő. Mit is akarhat jelenteni akkor ez a semmiből semmi? Nyilván azt, amit a szlovák z ničoho nič kifejezés. Csakhogy ezt - mint annyi mást - nem lehet szó szerint lefordítani! Ennek a helyes magyar megfelelője: hirtelen-váratlan, egyszeriben, egyszer csak. Persze másként is kifejezhetjük, ha valami megle­petésszerűen történik. Az adott esetben például így is: Honnan, honnan nem, hóvihar támadt. A magyarul értelmetlen semmiből semmi szókapcsolathoz hasonló hangzású szólás a semmiből nem lesz semmi, ennek a jelentése azonban, mint tudjuk, egészen más, mégpedig az, hogy ahhoz, hogy valami létrejöjjön, az is kell, amiből vagy amivel készítsék. MAYER JUDIT „Kameraman“ A filmművészet, egyik legfiatalabb művészetünk rövid idő alatt hatalmas tábort gyűjtött maga köré. Rajongói már nem puszta élvezői, „nézői“ a filmeknek, hanem mind többen érdeklődnek a filmalkotás szakkérdései, műhelytitkai iránt is. A filmforgatás színes, szemléletes kifejezésekkel gazdagította szókincsünket: gyors vágásokról, ügyes kameraváltásról, kameramozgatásról, ötletes árúszásokról, áffűnósekről például az irodalmi kritikák szövegében is gyakran olvashatunk. A film szakmai nyelvébe azonban sok fölösleges idegen szó is bekerült, amelyek kiküszöbölésére éppen a filmművészet „demokratizálódása“ miatt is gondolnunk kellene. Szüzsé, svenk, geg - ragadjuk ki csak úgy találomra egyik lapunk filmbírálatának szövegéből. Némiképp enyhíti a helyzetet, hogy a bírálatok írói gyakran idézőjeleket használnak - jelezve, hogy maguk is elégedetlenek e szavakkal, magyar szövegben. A címül írt kameraman azonban idózójel nélkül „fut“ a nyelv- használatban. A laikus azt gondolhatná, hogy a filmművészet valamiféle új szakemberéről van itt szó. Pedig nem egészen így van! A szót az Értelmező Szótár nem ismeri, de még az Idegen szavak szótárában is hiába keressük. Angol szótárakhoz kell folyamodnunk, hogy „kilétét“ földerítsük. Az angol értelmező szótárak szerint a cameraman „az a személy, aki a filmfelvevő kamerájával dolgozik“. Az Országh-féle Angol-magyar szótár két jelentését ismeri a szónak: 1. fotoriporter; 2. filmoperatór. Filmoperatőr - ez volna hát a jelentése a rejtélyes szónak. De ha már van jól bevált s elfogadott szavunk egy fogalomra, minek . fölöslegesen idegen szót fölkapni helyette?! SZILÁGYI FERENC ÚJ SZÚ 4 1985. VIII. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents