Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-16 / 192. szám, péntek
A rentabilitás növelése - a gazdasági fejlődés objektív követelménye II. írta: František Mišeje, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere új szú 1985. VIII. 16. A rentabilitás színvonalát kedvezőtlenül befolyásolja a nyersanyagok, egyéb anyagok, tüzelőanyagok és energia hasznosításának alacsony színvonala, vagyis a termelés anyagigényessége. Habár tavaly, főképpen az ipari termelésben az anyagigényesség csökkentése egészében véve kedvezőbben alakult, mint ahogy tervezték, azonban ez a szint még mindig túlságosan magas. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a termelés szerkezetének javítását jelenti anyag- és energiafelhasználás szempontjából kevésbé igényes termékek gyártására való áttéréssel. Egyszersmind feltételezi az anyag és az energia fel- használásában a gazdaságosság és a fegyelmezettség növelését, a pazarlás és a veszteség keletkezésének megszüntetését, az anyag- és energiafelhasználás normázásában a rend megteremtését. Abból kell kiindulni, hogy sem a nyersanyag-, sem az energiaforrásokat objektíve lényegesen nem gyarapíthatjuk. Ilyen körülmények között a termelés gyors növelése megalapozásának egyetlen útja az anyag jóval hatékonyabb hasznosítása. Ezzel összefüggésben szükséges lesz, hogy az eddiginél racionálisabban használják fel az összes anyagot, beleszámítva a pótalkatrészeket is, amelyek eddig a készletekben felhasználatlanul hevernek. Az említett összefüggések és a részletes elemzések rávilágítanak arra, hogy nálunk a hatékonyság és a rentabilitás döntő kérdése az elviselhetetlenül nagy anyagigényesség. Mégpedig mind az állóeszközök elégtelen kihasználtsága következtében a leírásokban, mind a termelési egységre eső közvetlen anyag-, tüzelőanyag* és energiafogyasztásban. Ezzel összefüggésben sokszor azzal érvelnek, hogy nem lehetséges csökkenteni az anyag- és energiafogyasztás értékét, mivel ezek árai emelkednek. Az ár tényezőjét - főképpen a Szlovák Szocialista Köztársaságban relatíve nagyobb mennyiségben felhasznált nemes tüzelőanyagokra való tekintettel - valóban nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezeknek a tüzelőanyagoknak és energiának nagyobb mérvű felhasználásával nem egy vállalatnál és ágazatban megváltozott a költségek és a rentabilitás szintje. Azonban a termelés egész költségében a tüzelőanyagok és az energia árának részesedését s hatása kiküszöbölésének lehetőségét tekintve úgy vélem, hogy ez az indoklás nem fogadható el a rentabilitás jelenlegi lemaradásának, s még kevésbé a veszteségek keletkezésének megokolására. A tüzelőanyag- és energiafelhasználás felülvizsgálása rámutatott arra, hogy még mindig sok a nem gazdaságos fogyasztás és csak vontatottan keresik annak útjait, hogy tüzelőanyag- és energiafelhasználás szempontjából kevésbé igényes termékek gyártásának bevezetésével növeljék a hatékonyságot. Egyébként az eltelt évek gyakorlata igazolta, hogy a tüzelőanyag- és energiafogyasztást csökkentettük anélkül, hogy radikálisabb változtatás történt volna a termékek összetételében és innoválásában. A beruházási folyamathoz hasonlóan az anyagok és az energia felhasználásának területére is vonatkozik az a megállapítás, hogy mindeddig kevésbé alkalmazzák a tudomány és a technika eredményeit. Ez is arról tanúskodik, hogy a tudományos-műszaki haladást eddig nem irányították elsődlegesen azokra a feladatokra, amelyek döntő jelentőségűek az intenzifikálás és a rentabilitás szempontjából: vagyis a technológiai folyamatokra és a termékekre, műszaki színvonalukra, használati tulajdonságaikra és minőségükre. Pedig több vállalat alacsony rentabilitásának egyik oka a gyártmányok gyenge minősége. Úgy vélem, itt az ideje, hogy egyes irányító dolgozók álláspontja megváltozzon a termékek minőségének és paramétereinek kérdésében, és ezzel összefüggésben a termékek forgalmában és innoválásában. Főképpen pedig annak tudatosításában, hogy nem a termékek mennyisége és súlya, hanem a minősége révén elégíthetjük ki jobban az igényeket és járulhatunk hozzá nagyobb mértékben a nemzeti jövedelem kialakításához. Helytelen lenne például belenyugodni abba, hogy az ipari tárca vállalatai az árutermelésben csak a termékek húsz százalékát mondhatják első minőségi osztályba tartozónak, ugyanakkor elég sok kifogás hangzik el a ruhák, a cipő, a bútorok és más használati cikkek minőségével, divatosságával és esztétikai színvonalával szemben. Emellett nemegyszer meggyőződünk arról, hogy minőségi értékelésünk nem mindenkor objektív. Ezt támasztja alá a kivitel hatékonyságának kedvezőtlen fejlődése is, valamint azoknak az anyagi eszközöknek a mennyisége, amelyekkel a társadalom pénzforrásaiból pótoljuk következményeit. Csupán az SZSZK központi szervei által irányított gazdaságban az eltelt négy évben ez tizennégymilliárd koronát ért el; ezt döntő részben a szlovák ipari minisztérium vállalatai okozták. Abban, hogy a rentabilitás nem éri el a kívánt szintet, nagy része van a gazdálkodás és a fegyelem elégtelen színvonalának, főképpen a munkaszervezésben, a szerződéses és a fizetési kötelezettségek teljesítésében. Ebből következnek a termelési és az igazgatási önköltségek nemkívánatos kiadásai és a túlnyomórészt felesleges nem produktív költségek. Többségükben szubjektív tényezők okozzák ezeket a fogyatékosságokat és a lehetőségek ki nem használását. Ezek előfordulásának elejét lehetne venni. A gazdaság említett területén négy óv alatt a terven kívüli nem produktív költségek meghaladták az egymilliárd-nyolcszázmillió koronát. Ennyi pénzzel csökkent a nyereség kialakítása és ennek arányában a rentabilitás is. Az SZSZK Ipari Minisztériumának reszortjában ezeknek a kiadásoknak az összege csupán 1984-ben meghaladta a kétszázmillió koronát; ezt döntő részben a Fa- és Bútoripari termelési-gazdasági egység és a Slovakotex termelésigazdasági egység vállalatai okozták. A gazdálkodásban sok kár keletkezik a kötelességek látszólagos formális elhanyagolásából. Ennek következtében veszteségeket okoznak például a termelési berendezések üzemzavarai, az anyagok helytelen raktározása vagy nem kellő védelme, a szankciós intézkedések, a gyenge minőségű termékek gyártása. A javadalmazás elveit is megszegték főképpen ott, ahol rendetlenség uralkodott, gazdaságtalan volt a termelés és nem produktív kiadásokra került sor. Ilyen esetek fordultak elő egyes faipari és építőipari vállalatoknál. Az ilyen helytelen gazdálkodás következményei lényegében eliminálták a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésével elért megtakarításokat. AZ ÖNELSZÁMOLÁSI SZFÉRA KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEI Szándékosan említettem meg csupán néhány döntő kérdést, amelyek megoldása a gazdasági szféra irányító dolgozóitól függött és függ. Ezek fontosságát - főként a jövőbeni célok elérése szempontjából - az a tény sem csökkentheti, hogy az ötéves tervidőszak eltelt éveiben egészében teljesítettük a nyereség kialakításának tervfeladatait. Meg kell mondani, hogy a tervfeladatok a nyereség és a rentabilitás mutatóiban , nem emelték ki az önelszámolási szféra valamennyi lehetőségét és tartalékát. Ezenkívül azok az utak, amelyek révén a nyereség és minősége kialakítását biztosítják, nem voltak mindig összhangban a célokkal és nem lehet őket egyértelműen a gazdasági szubjektumok érdemének minősíteni. Amint azt már említettem, a termelési folyamat teljesítőképességében és főképpen gazdaságosabbá tételében sok lehetőség felhasználatlan maradt. A nyereség és a rentabilitás alakulására közvetlen hatással voltak az állami költségvetés eszközei, mégpedig a külkereskedelemben az árkülönbözet kiegészítésére juttatott dotáción kívül más, többnyire árjellegű, nem beruházási dotáció, úgyszintén az árelőnyben részesítésből terven felüli eszközök stb. Az SZSZK állami költségvetéséből a gazdasági szféra szükségleteire négy év alatt összesen ötvennyolcmilliárd koronát fordítottak, ebből nem beruházási szükségletekre negyvenötmilli- árd koronát. Ugyanakkor ebben az időszakban az egész nyereségképzés csak mintegy negyvenhárom milliárd koronát tett ki. Habár ezek a relációk az egyes reszortokban és ágazatokban eltérők voltak, a fentiekből nyilvánvaló, hogy a gazdaság szükségleteinek a saját eszközökből történő biztosítása - ez következik a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésére irányuló intézkedésekből - mindegyik évben alacsony volt, s számos vállalat és termelési-gazdasági egység egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben járult hozzá a társadalmi erőforrásokhoz. Pedig a sajátos helyzetet és feladatokat, valamint a rendszerbe foglalt árkapcsolatokat tekintve a költség- vetési forrásoktól való nagyobb függőség csupán a mezőgazdasági-élelmiszeripari és az erdő- gazdasági és vízgazdálkodási ágazatokban indokolt. Azonban ezekben sem fogadható el érvként, hogy a nyereség létrehozása és a költségvetési eszközök fel- használása közti arány nem lehet jobb annál, mint amit az utóbbi években elértek. Sokkalta nehezebb azonban megvilágítani azt, hogy a saját szükségletek fedezését a hozraszcsot önellátásból miért nem tudták elérni például a Slov- cepa, a Slovakotex, a Fa- és Bútoripari termelési-gazdasági egységek, az építőiparban pedig főleg a Magasépítő Vállalat és az Ipari Épitővállalat. Még bonyolultabb volt a helyzet a már említett, veszteségesen, valamint az átlagon aluli rentabilitással gazdálkodó vállalatok esetében. Az eddig elmondottakból az alábbi alapvető következtetéseket vonhatjuk le: 1. A Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasága a hetedik ötéves tervidőszakban további jelentős fejlődést tesz meg és eléri az ötéves terv fő céljait. Sok dolgozó- kollektíva - főképpen a kommunisták jó politikai munkájának eredményeképpen - megértette, hogy az eredmények javíthatók, s ezáltal növelhetők a társadalmi és a személyi szükségletek kielégítésének lehetőségei. Sok olyan példa bizonyítja ezt, amikor a tervfeladatok teljesítésén és túlteljesítésén kívül a hatékonyság növelésében is elérték a kívánt haladást. 2. A kedvező eredmények nem takarhatják el a gyenge pontokat és a fogyatékosságokat. Becslésünk szerint a már említett ágazatokban a hatékonyság lehetőségeinek ki nem használása következtében évente mintegy három- ötmilliárd koronát veszítettünk. (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Török Pál és Szkabella János ellenőrzi a még betontéren levő gabona minőségét (A szerző felvétele) Nagy gondot fordítanak a gabona tárolására a gaüona betakarítása a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járásban sikeresen halad. Az idei termés nagy részét a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat Maié Stra- ciny és leszenyei (Lesenice) központjába szállítják a mezőgazdasági vállalatok. A munka szervezetten folyik. Felvásárlás közben beszélgettünk Petényi Valériával, a leszenyei felvásárló központ dolgozójával. Elmondotta, hogy az idei első gabonát a Lukanyényei (Nenince) Efsz-ből vásárolták föl. Török Pál a központ vezetője - akivel szemlét tartottunk - arról tájékoztatott, hogy a gabona nedvességtartalma szerint döntik el, melyik szárítószalagra vagy tárolóba kerül a gabona. Ebben a központban is - főleg kezdetben - elég nagy gondokat okozott a gabona magas nedvességtartalma. Szinte az egész felvásárolt mennyiséget szárítani kellett. A túl nedves gabonát átmeneti ideig a betonozott téren kellett forgatni. A nap sugarai is segítettek szárításában. Szkabella János raktáros is bekapcsolódott a beszélgetésbe. ó még a felkészülést is megemlítette. A raktárakat idejében kitakarították és fertőtlenítették. A berendezéseket jó minőségű munkával gondosan megjavították. Ennek köszönhető, hogy a két nagy teljesítményű szárító folyamatosan üzemképes. A kezelőszemélyzet lelkiismeretesen végzi el a napi karbantartást. Mackó Pál és Ondrej Líška a Bábolna, Nászali János és Július čierny pedig a Kolman szárítóberendezést kezeli. A felvásárlás ideje alatt nagyon sok a munka. A nyugdíjasok is segítenek. Ladislav Treso, Gaál József korát meghazudtoló fürgeséggel végzi a munkáját. Amint a rövid szemle alkalmával is meggyőződtem róla, kora reggeltől késő estig nincs megállás. A gabonát állandóan szállítják a mezőgazdasági vállalatok, és ennek elhelyezése nagy erőfeszítést igényel az átvevóközpont dolgozóitól. Helytállnak, mert mrnél kisebb veszteséggel akarják tárolni a gabonát és további gondozására is nagy figyelmet fordítanak. BOJTOS JÁNOS Nyáron is... AZ ENERGETIKUS SZEMÉVEL Nyilván akadnak, akik úgy vélik, hogy az energiával való takarékoskodás kizárólag téli téma. Ilyenkor, amikor a fűtés szünetel, s a melegvízfogyasztás is lényegesen kisebb, mint a hideg beálltával, sokaknak talán eszükbe sem jut, hogy népgazdaságunknak gondot okoz a villanyáram és a tüzelőanyag biztosítása.- Szerintem még nem vált az embereknek természetes - igényükké az energiával való takarékoskodás. Úgy is mondhatnám, hogy nincs a vérükben - vélekedik Bencs János, a Simonyi (šimo- novce) Egységes Földműves-szövetkezet pártalapszervezetének elnöke, a közös gazdaság energetikusa. Gazdasági tisztségénél fogva nagyon is illetékes annak megállapítására, hogy az energia- takarékoskodásnak minden egyes állampolgár szívügyévé kellene válnia. Gazdag tapasztalatait, magától értetődően, mindenekelőtt közvetlen munkahelyén szerezte, ahol a fogyasztókat havonta ellenőrzik.- A simonyi gazdasági udvar a nagyfogyasztónk - mondja. - Itt van például a borjúnevelde, a tehénistálló, a csirkenevelde. Pontos előírások szabályozzák, hogy melyik órákban melyik fogyasztókat nem szabad használni. Azt is, hogy melyik hónapban mely fogyasztók használata tilos a megadott órákban. A fogyasztás csökkentése érdekében kompenzáltuk a transzformátorokat. Ezáltal kiegyenlítődik a fogyasztás. Ezenkívül 200 darab 100 wattos égőt 60 wattosra cseréltünk fel, és kiiktattunk a használatból bizonyos he- gesztókészülékeket. A racionális intézkedések megtartását szigorúan ellenőrizzük és értékeljük. Az értékelést az az 5 tagú energetikai bizottság végzi, melynek Bencs Jánoson kívül tagja a szövetkezet fógépesítóje, üzemgazdásza, múhelyfónöke és gépesito- je. Bizony fogyatékosságokat is kénytelen megállapítani a bizottság. Egyebek közt azt, hogy a villanyvezetékek elavultak. Ám a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban nincs olyan üzem, amely ezeknek a javítását vállalná.- Pedig a vezetékek több helyen nem felelnek meg az állami normáknak - panaszkodik Bencs elvtárs. - Például a darnyai (Dar- ňa) gazdasági udvarunkon már néhány éve nem tudjuk megjavítani a túz->és balesetveszélyes kinti vezetéket, mivel a járási villanytelep a megrendeléseket visszauta- tísotta azzal, hogy forduljunk más vállalathoz. Közben megtudtuk, hogy erre csak a villanytelep illetékes. Ezért újból kérvényezzük az elavult faoszlopok kicserélését. Tavaly az efsz tervezett évi energiamegtakarítása 900 gigajo- ule volt, de ennél többet, 975 giga- joule-t spóroltak meg. Ezek a számok természetesen nemcsak villanyenergiát jelentenek, hanem tüzelőanyagot, üzemanyagot, benzint is. A számadatok alapján járási viszonylatban is kedvezően értékelik az efsz-t az energiatakarékoskodás terén elért eredményeiért. Bencs János mégis így folytatja:- Mi mégsem lehetünk, s nem is vagyunk elégedettek, hiszen például az ellenőrzések alkalmából mindenképpen találunk meg nem engedett házilag készített elektromos fogyasztókat, melyeknek a használata már csak azért is elítélendő, mert tűz- és balesetveszélyes. Vagyis jócskán vannak még tartalékaink az energiatakarékoskodás terén. Ezzel pártbizottságunk is tisztában van, amely félévenként értékeli a takarékoskodást, s erről az egész tagságot tájékoztatja - mondta végül Bencs János, a pártbizottság elnöke, a szövetkezet energetikusa. FÜLÖP IMRE
