Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-16 / 192. szám, péntek

Reális lehetőség a nukleáris fegyverkezés korlátozására Változatlanul az érdeklődés középpontjában Mihail Gorbacsov TASZSZ-nak adott nyilatkozata (ČSTK) - A nemzetközi sajtó változatlanul kiemelt helyen foglal­kozik Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának interjújával, amelyet a TASZSZ hírügynökségnek adott. SZÓFIA - A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár KP lapja kommen­tárjában megállapítja, hogy az új szovjet békekezdeményezés - amelynek Mihail Gorbacsov a TASZSZ-nak adott interjúját is szentelte - nemcsak a legfonto­sabb nemzetközi problémák meg­oldása, hanem a szovjet-amerikai kapcsolatok további fejlődése szempontjából is jelentős. ULÁNBÁTOR - az Ünen mon­gol napilap szerint Mihail Gorba­csov a TASZSZ-nak adott vála­szaival megerősítette, hogy a Szovjetunió szilárdan és kö­vetkezetesen folytatja békepoli­tikáját. Ez a politika reményt éb­reszt az emberekben, hogy lehet­séges a fegyverkezési verseny korlátozása, elsősorban nukleáris téren. Bush agresszív beszéde a japán kapituláció évfordulóján A Hitler-ellenes koalíció tagjai között a Szovjetuniót nem is említette (ČSTK) - San Franciscóban szerdán ,,Béke a Csendes-óceá- non“ néven hivatalos ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy negyven évvel ezelőtt kapi­tulált Japán a második világhábo­rúban. Az ünnepség jellegét hűen kifejezi a hely, ahol tartották: az Enterprise repülógépanyahajó fe­délzetén. Ronald Reagan elnököt, aki még mindig felépülőben van a két mű­tét után, George Bush alelnök képviselte. Néhány semmitmondó mondatot szólt a békéről, s aztán árról beszélt, hogy militarizálni kell a Csendes-óceánt, s mindezt a térség más államaival együttmű­ködésben. Bush szégyenkezés nélkül kijelentette, hogy a Csen­des-óceán békéjét a Szovjetunió veszélyezteti a legnagyobb mér­tékben. Ezért, úgymond, elkerül­hetetlen levonni a történelmi tanul­ságot és gondoskodni a katonai erő növeléséről. Megemlítette, mi­lyen nagy hajóhaddal és mennyi tengerészeti támaszponttal ren­delkezik az Egyesült Államok a Csendes-óceánon. Az amerikai alelnök agresszív beszédében megpróbálta kiforgat­ni a történelmi igazságot. Amikor alaptalanul támadó szándékokkal vádolta a Szovjetuniót, természe­tesen egy szóval sem utalt arra, milyen jelentős részt vállalt és mi­lyen áldozatokat hozott a Szovjet­unió, mig Japán kapitulált. Bush maga is katonai repülő­ként szolgált abban az időben és a japánok lelőtték a gépét. Ennek ellenére ma nem emlékezik, vagy inkább nem akar emlékezni, ho­gyan alakult akkor a háború. Egy szóval sem említette meg, hogy a Szovjetunió teljesítette szövet­ségesi kötelességeit és háborút üzent az imperialista Japánnak. A szovjet hadsereg viselte a távol­keleti katonai hadműveletek leg­nagyobb terhét és leszerelte az egymilliós Kwantung-hadsereget, amire a japán katonai vezetés a legjobban számított. Hozzájárult a béke gyors helyreállításához • a Csendes-óceánon. Az amerikai alelnök végezetül kihagyta a Szovjetuniót a második világ­háborúban harcolt szövetsége­sek sorából és azt mondotta, hogy „Amerikának isten segített túlélni valamennyi ütközetét“. Hasonló beszédet mondott Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter is, miközben ha­dihajók hatalmas flottája tartózko­dott a San Francisco-i öbölben. A második világháború óta nem jött itt össze annyi hadihajó, mint most. VARSÓ - Az egyoldalú szovjet moratórium valamennyi nukleáris kísérletre reális lehetőséget je­lent a nukleáris fegyverkezési verseny korlátozására - írja a Zycie Warszawy. A lap szerint az SZKP KB főtitkára interjújában az amerikai elutasító álláspont okainak elemzésével rámutatott arra, hogy az USA kormányának nem a lázas fegyvekezés korláto­zása a célja, hanem újabb típusú nukleáris fegyverek létrehozása. BUDAPEST - A Népszabad­ság rámutat arra, hogy az ameri­kai kormány állítása, miszerint az atomfegyver-kísérletekre vonat­kozó moratórium megtartása nem ellenőrizhető, a nyugati országok­ban kétségeket kelt. Ezzel össze­függésben a lap emlékeztet arra, hogy az USA már ma korszerű ellenőrző berendezések széles skálájával rendelkezik. Díszszemle Phenjanban (ČSTK) - Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában tegnap katonai dísz­szemle volt Korea felszabadítása 40. évfordulója ünnepségeinek keretében. A dísztribünről Kim Ir Szén, a Koreai Munkapárt KB fő­titkára, államfő, az ország további vezetői és az a szovjet párt- és állami küldöttség is megtekintette a díszszemlét, amelyet Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első helyet­tese vezet. Chile-szerte mind gyakoribbak a Pinochet diktátor lemondását és az emberi jogok helyreállítását követelő megmozdulások. Santiago és más városok utcáin szinte mindennapos a képünkön látható jelenet: a rendőrség vízágyúkkal oszlat fel egy tüntetést. (Telefoto: ČSTK) Az indiai kormány megállapodása asszami nacionalista csoportokkal Ellentmondásos jelentések Ugandából (ČSTK) - Kampalában, Uganda fővárosában az utóbbi napokban nyugtalanságot váltottak ki azok a hírek, miszerint a Nemzeti Ellen­állási Hadsereg (NRA) erői a fő­várostól kb. 50 km-re elfoglaltak három fontos várost. Az ugandai katonai tanács megalapozatlan­nak nevezte ezeket a híreket és jelentős mértékben sikerült helyre­állítania a nyugalmat. A Nemzeti Ellenállási Hadsereg a legjelentősebb azon erők közül, amelyek az utóbbi években har­coltak Milton Obote elnök rezsim- jének megdöntéséért. A múlt hó­nap végén végrehajtott hatalomát­vétel után bonyolult feltételeket szabott az ideiglenes kormányban való részvételére. A héten elmarad­tak az NRA és a katonai tanács tervezett tárgyalásai. Egyes hír- ügynökségek szerint az NRA az ország nyugati részében elfoglalt több várost. Viszont a katonai ta­nács Kampalában azt állította, hogy nem került sor harcokra az ugan­dai hadsereg és az NRA között, s mindkét fél megtartja a hallgató­lagos tűzszünetet. Az NRA Nairobiban közzétett nyilatkozatában megerősítette hajlandóságát, hogy tárgyal a ka­tonai tanáccsal Uganda politikai életében való részvételéről azzal a feltétellel, hogy teljesitik követe­léseit. Ezek egyike, hogy a jelenle­gi államfő, Tito Okelo csak mint a hadsereg egyik képviselője ve­gyen részt a tárgyalásokon, s nem az új államhatalom képvisele­tében. (ČSTK) - Az indiai központi kormány tegnap megállapodást kötött az asszami nacionalista csoportokkal az ebben az indiai államban kialakult válság megol­dásáról - jelentette be tegnap az új-delhi Vörös Erőd bástyájáról a függetlenség napja alkalmából elmondott hagyományos beszé­dében Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök, de nem közölt rész­leteket. Beszédének további részében külpolitikai kérdésekkel foglalko­zott, elsősorban India és a szom­szédos államok viszonyával. Meg­állapította, hogy India a barátság és az együttműködés politikáját folytatja Dél-Ázsiában és rámuta­tott arra a számos indiai kezdemé­nyezésre, amelyet kormánya az utóbbi időben tett annak érdeké­ben, hogy javuljon a politikai lég­,,Fenyegető örökség" - általában ezekkel a szavakkal volt szokás jelölni India belpolitikai helyzetét akkor, ami­kor a meggyilkolt miniszterelnök-asz- szony, Indira Gandhi helyét fia, Rad­zsiv foglalta el a miniszterelnöki székben. Mindenekelőtt két indiai szövetségi államot, északnyugaton Pandzsábot és északkeleten Asszamot tekintették az új kormány képességei próbakö­vének. A két államban kirobbant válságnak voltak közös jegyei: mindkettőben a központi kormány ellen irányuló szer­vezett erőszakról volt szó, mindkét ál­lam az ország egy-egy stratégiailag fontos csücskében fekszik és mindket­tő fontos szerepet játszott az India gyengítésére és haladó nemzetközi szerepének csökkentésére irányuló amerikai tervekben. Az indiai kormány KOMMENTÁRUNK Casablanca csak kudarc ÚJ SZÚ 3 1985. VIII. 16. A mikor a közelmúltban II. Hasszán ma­rokkói uralkodó felvetette, hogy hívják össze az Arab Államok Ligájának rendkívüli csúcstalálkozóját, újra magasra csaptak a hul­lámok az arabközi vizeken, a látszólag már lecsendesedett felszínre törtek ismét az ellen­tétes áramlatok. Nagyon is nyilvánvaló volt a rabati kezdeményezés valódi célja: a februá­ri ammani Husszein-Arafat megállapodás jó­váhagyatása, vagyis lényegében a Camp Da- vid-tipusú különtárgyalások ismételt beindítá­sa. Ez viszont csakis az Egyesült Államoknak kedvezett, mivel lehetőséget ad számára, hogy növelje a térségben politikai befolyását és katonai jelenlétét. Az ammani alku lelkes wa­shingtoni támogatásához csak Egyiptom csat­lakozott, tudva, hogy a Fehér Ház ezt elvárja tőle. A hivatalos Izrael nem volt ilyen jólnevelt, nagyon langyosan reagált a jordán-palesztin politikai szövetségre. Hiszen az országban jelentős befolyással bírnak azok az erők, ame­lyek máig sem emésztették meg az Egyiptom­mal kötött különszerződést, a Sinai-félsziget visszaadását, a Camp David-i megálapodáso- kat kapitulációnak, árulásnak tartják. Tel-Aviv- nak különben sem sürgős a megszállt terüle­tek viszaszolgáltatása, hiszen ő van birtokon belül. A csúcstalálkozót megelőző viták már előre­vetítették a kudarc árnyékát. Szíria, Libanon, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és Algéria eleve elvetette a csúcstalálkozó tervét. Libia, bár alacsony szinten - Marokkóval való újkeletű barátsága alapján-elküldte delegáció­ját Casablancába, amely be is kapcsolódott a tanácskozás előkészítésébe, de a felmerülő elvi ellentétek miatt végül mégsem vett részt a konferencia munkájában. Mi is képezi az arabközi ellentétek alapját? Elsősorban a palesztin kérdés rendezésének módja, a libanoni helyzet megítélése, az arab-izraeli ellenségeskedés megoldásának esz­közei és az iraki-iráni háború. Mig a távolma­radók az 1974-es rabati csúcs állásfoglalása értelmében a PFSZ-t tekintik a palesztin nép egyedüli képviselőjének, a Casablancába uta­zók hajlanak arra, hogy az Arafat vezette El Fattah-frakciót azonosítsák a PFSZ-szel, sőt hajlandók azt is helyeselni, hogy ún. független palesztin politikusok tárgyaljanak - Jordánia képviselőivel közösen - Izraellel a rendezés­ről. Ez azonban az 1982-es Fezi csúcstalálko­zón született átfogó arab rendezési terv felül­vizsgálatát jelentené. A casablancai tanácskozás kimenetele te­hát nem volt meglepetés. Ezt bizonyítja az is, hogy a regionális szervezet egyik hangadója, a szaúdi uralkodó az utolsó pillanatban le­mondta személyes részvételét, s csak a trónö­rökös utazott Marokkóba. Szaddam Husszein iraki elnök is jobbnak látta, ha országa alacso­nyabb szinten képviselteti magát, mégha vé­gül fel is került a napirendre a háború kérdése, amelyet már ötödik éve vív szomszédjával. A casablancai tanácskozás nagyon szolid eredménye három munkabizottság, ponto­sabb közvetítő bizottság létrehozása. Az elsó feladata a jordán-sziriai, a másodiké az iraki -szíriai viszony elsimítása, a harmadiké az iraki-líbiai, illetve a PFSZ-líbiai ellentétek ren­dezése. Szíria és a PFSZ kapcsolatainak megoldását elősegítő bizottság létrehozására nem vállalkozott a konferencia. Ezzel mintegy elismerte illetéktelenségét ennek a meghatá­rozó problémának a megoldására. Hiszen nemcsak Damaszkusz maradt távol a tanács­kozástól, hanem a palesztin szervezetek egy részének képviselői is. A csúcstalálkozó sikertelensége azonban nem a regionális szervezet működőképtelen­ségének, hanem inkább annak bizonyítéka, hogy helytelen bizonyos csoportérdekek ér­vényre juttatása céljából bomlasztani amúgy is labilis egységét, amely utoljára három éve Fezben nyilvánult meg a béketerv elfogadásá­ban. A felemás eredményeket valójában a tá­volmaradók sikereként lehet felfogni. Bebizo­nyosodott álláspontjuk helyessége, hogy egy csúcstalálkozót alaposan elő kell készíteni, mert egy ilyen hevenyészett konferencia csak lejáratja az Arab Államok Ligáját. Az is kitűnt - mégpedig immár sokadszor -, hogy a pa­lesztin kérdés, a libanoni helyzet és az arab -izraeli ellentétek nem oldhatók meg Szíria nélkül. A szíriai katonai erő az egyedüli, amely képes sakkban tartani Izraelt, s Damaszkusz elvhű politikája képes megakadályozni az USA nagyhatalmi terveinek megvalósítását a tér­ségben. C asablanca tehát nem tekinthető a regio­nális szervezet hajótörésének, nem katasztrófa, csak - kudarc. Azoknak az erők­nek a kudarca, amelyek a közös arab ügy védelmébe megpróbálták becsempészni az amerikai érdekek érvényesítését. Megérezte ezt ez a csoport is, hiszen nem is merte javasolni Egyiptom visszafogadását a szerve­zetbe, pedig ez Washington szívügye. S a zá- ródokumemtum rokonszenvéről biztosítja egy ENSZ-védnökség alatt rendezendő nemzet­közi konferencia összehívásának eszméjét valamennyi érdekelt fél, igy a PFSZ, a Szov­jetunió és az USA részvételével is. Pedig egy ilyen értekezlet az, amit Washington nagyon nem akar. Szorgalmazzák viszont a Casablan­cából távolmaradók és a Szovjetunió - ahogy ezt újra megerősítette Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályá­nak vezetője a Moszkovszkije novosztyi heti­lap szerdán megjelent számában. Végered­ményben tehát nem is baj, hogy volt ez a csonka csúcs. Az ide-oda táncolókat talán rádöbbentette, hogy merre kell kilépniük. GÖRFÖL ZSUZSA kör a világnak ebben a térségé­ben. Ugyanakkor azonban határo­zottan figyelmeztette Pakisztánt, hogy álljon el nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló kísérle­teitől. Mint mondotta, ha Pakisztán baráti kapcsolatokat szándékozik fenntartani Indiával, „felül kell vizsgálnia nukleáris politikáját, amely az atombomba megszerzé­sére irányul“. Ami a kormány gazdaságpoliti­káját illeti, Radzsiv Gandhi aláhúz­ta, hogy kormánya kötelességé­nek tartja ragaszkodni a modern India megalapítói, Mahatma Gandhi és Dzsavaharlal Nehru által kitűzött elvekhez. Egyúttal közölte, hogy a kidolgozás alatt álló 7. ötéves tervben bizonyos további korrekciókat hajtanak vég­re a lakosság legszegényebb réte­geinek javára. ismételten hangsúlyozta, hogy számos bizonyítékkal rendelkezik Pakisztán aktiv szerepéről, amely a dél-ázsiai amerikai befolyás bástyája a szikh ter­roristák felforgató tevékenységében. Az amerikai segítségtől függő pakisz­táni katonai rendszer készségesen játssza a felvonulási terület szerepét a szomszédos államokkal,' Indiával és Afganisztánnal szemben, amelyek ké­nyelmetlenek az Egyesült Államok számára. Ha az indiai belső megbékélés kül­földi ellenzői erősek, akkor ugyanaz érvényes a belső kormányellenes erőkre is; a szikh terroristák vallási fanatizmusára, akik még az idén több tucat embert gyilkoltak meg és me­rényleteket terveztek az ország politi­kai vezetői ellen és kiterjedt zavargá­sokat szítottak. A két megállapodás még nem jelent megoldást, csak megteremtheti ennek a feltételét. A kormányra vár még a munka neheze: a legszélsőségesebb terrorista gócok felszámolása. ENSZ-határozat Puerto Ricóról (ČSTK) - Az ENSZ dekolonizá- ciós bizottsága tegnapra virradó éjszaka határozatban erősítette meg a Puerto Rico-i nép önren­delkezésre és függetlenségre való jogát, amelyre az USA rá- kényszerítette az ún. szabadon társult állam újgyarmatosító statú­tumát. A bizottság a határozatban reményét fejezi ki, hogy Puerto Rico népe minden külső akadály és beavatkozás nélkül érvényesít­heti jogát az önállóságra. A Kuba és Venezuela által ki­dolgozott dokumentum ellen csak az USA és Chile szavazott. NATO-manőverek ősszel (ČSTK) - Az idén több mint 100 ezer katona vesz részt az észak­atlanti szövetség Autumn Forge fedőnevű rendszeres őszi had­gyakorlatán. A hadgyakorlat szep­temberben és októberben valósul meg egész Nyugat-Európa terüle­tén és 21 különböző, egymáshoz kapcsolódó katonai manőver fogja alkotni. A NATO brüsszeli főparancs­nokságának közlése szerint Gö­rögország idén nem vesz részt a hadgyakorlaton. Az egyes ma­nővereken viszont részt vesznek francia egységek is, bár Francia- ország hivatalosan nem tagja a szövetség katonai szerveze­tének.

Next

/
Thumbnails
Contents