Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám, hétfő

A hagyományos és a modern popzene, valamint a jazz széles körű elterjedése révén nap­jaink egyik legfontosabb, legössze­tettebb,. ugyanakkor legkevésbé feltérképezett területei közé tarto­zik. Hatásuk túlmutat a közvetlen zenei és kulturális dimenziókon. Vizsgálatukat történelmi, társada­lomfejlődési, szociológiai, tömeg­lélektani ismeretek nélkül nehéz volna érdemlegesen művelni. Kü­ző irányba viszik a vizsgálatokat. Nagy általánosságban fogalmaz­va: a hazai popzenei publicisztika többet, hangsúlyosabban foglal­kozik a jelenség zenei oldalával, míg a magyarországi tudatosab­ban igyekszik feltárni társadalmi viszonyrendszerét. Magyarorszá­gon, előbbre tartanak a negyvenes és ötvenes évek popzenei kultúrá­jának vizsgálatában, Csehszlová­kiában viszont a popzenei részta­nulmányok átfogó rendszerbe fog­lalására fordítanak nagyobb fi­gyelmet. A kölcsönös megisme­rés, egymás eredményeinek és kutatási módszereinek felhaszná­lása, a már említett célok érdeké­ben, hasznos lenne mindkét or­szág szakemberei és mások szá­mára. Az utolsó, magyarra fordí­tott ilyen jellegű könyv 1963-ban jelent meg (Jan Rýchlik - A jazz világa). Csehre vagý szlovákra fordított magyar popzenei könyv még nem látott napvilágot. A magyar nagyközönség előtt ismeretlenek maradnak olyan ne­Ha zenél a Sziget Lenne miből válogatni KÖNYVEK EGY MŰFAJRÓL lönböző összefüggéseik szükség­szerűen kollektív kutatást, inter­diszciplináris vizsgálati módszere­ket, szakemberek, sőt szakem­bergárdák szoros együttműködé­sét igénylik. A lényegi vonásokat feltáró, folyamatokat megragadó árnyalt popzenei kép kialakítása, valamint a műfaj szélesebb érte­lemben vett kulturális, társadalmi helyzetének felvázolása még vá­rat magára. A célok nagyjából vilá­gosak, elérésük gyakorlati útja ke­vésbé. Helyzetünkből adódóan mi el­sősorban a cseh, a szlovák és a magyarországi kutató- és hely­zetfelmérő munkákat tudjuk figye­lemmel követni. Az utóbbi néhány évben több kitűnő tanulmány szü­letésének lehettünk tanúi. A négy könyv, melyet alább említünk, a termés legjava, az egésznek azonban csak kis része. Maróthy János Zene és ember című zene- tudományi összefoglalásáról első helyen szólnék. Bár témájánál fogva csak mellékesen említi a popzenét és a jazzt, olyan általá­nos megismerési és tájékozódási elveket rögzít, melyek segítségé­vel e terület mozgástörvényei, lé­tezési feltételei, kapcsolódási rendszere világosabbá válhat. Szűkebb területet érintő, de ha­sonló szellemű könyv a legismer­tebb cseh jazz- és popzeneszak­értő, Ľubomír Dorúžka munkája: Popzene - ipar, üzlet, művészet. A szerző által leírt folyamatok es törvényszerűségek zöme, úgy tű­nik fel, általános érvényű. A cseh­szlovák popzenei kutatás eddigi legfigyelemreméltóbb eredménye a háromkötetesre tervezett jazz- és popzenei lexikon első kötete, mely a maga nemében egyedülál­ló mű. Feltétlenül említést érdemel Gonda János európai színvonalú könyve is (Jazz), melyhez hasonló alapos és átfogó jazztörténet ke­vés létezik. A két országban folyó kutatások rendszere között sok a hasonló vonás, egyes sajátos­ságok azonban gyakran különbö­vek, mint Ľubomír Dorúžka, Anto­nín Matzner, Igor Wasserberger, Ivan Poledňák, Josef Kotek, Zbynék Mácha, Petr Dorúžka, Jan Rejžek, míg a cseh és a szlovák érdeklődők közül szinte senki sem hallott Maróthy János, Vitányi Iván, Lévai Júlia, Losonczy Ágnes, Tokaji András, Gonda János, Túri Gábor, Sebők János, Sükösd Mi­hály munkáiról. A helyzet e tekin­tetben továbbra sem nevezhető biztatónak. Valószínű, hogy javu­lása nem elsősorban az irodalom­ban közvetítő szerepet is felvállaló Madách kiadótól függ, elvégre mindkét országban létezik zene­műkiadó (Csehszlovákiában há­rom is). Az első lépés megtétele, a kölcsönös megismerés elindítá­sa ezen a téren is feltétlenül szép, nemes és hasznos cselekedet vol­na. Annál is inkább, mivel a szín­vonal körültekintő válogatással bi­zonyára nem lenne átlagon aluli. Van miből válogatni. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Manhattan Transfer A Manhattan Transfer az egyik nagy New York-i vasútállomás ne­ve. Ezt a nevet vette fel az a vokál- együttes, melyet 1969-ben Tim Hauser, az egyik New York-i hir­detési iroda dolgozója alapított. A négytagú vokálegyüttes másik férfitagja hivatásos színész, Alan Paul; az együttes nótagjai pedig a kenyereslányból énekesnővé lett Laurel Masse és egy régebbi női trió zongoristája, Janis Siegel. Laurel Masse 1979-ben kivált az együttesből, szólóénekes lett, he­lyét a szimpatikus Cheryl Bentyn foglalta el. Színpadi fellépéseiket többek között kimunkáltság korhű és éppen ezért az újdonság erejé­vel ható látványtervezés és kifino­mult, sok munkával kialakított mozgáskultúra jellemezte. Első nagylemezük 1975-ben lá­tott napvilágot; elsősorban a swing korszakának nosztalgikus dalla­maira épült. Ez az első lemez, melynek címe az együttes nevével volt azonos, kirobbanó sikert ara­tott. Ezután minden évben újabb albummal jelentkeztek és egyre nagyobb sikereket arattak. Sike­rük titka egyszerű volt: mindig tud­tak újítani. Ezért például második albumuk, a Coming Out már a né­ger folklór elemeit feldolgozó dalo­kat is tartalmazott, az 1978-ban megjelent harmadik album, a Pas­tiche cimű pedig bő választékot kínált Duke Ellington szerzemé­nyeitől a francia sanzonokig, így jutottak el legújabb albumaikig, melyek már az elektronikus hang­szereket is megszólaltató dzsesszmuzsika dallamainak vo­kális változatait tartalmazzák. A nemrég nálunk is megjelent lemezük, mely az Atlantic lemez- társaság és a Supraphon vállalat közös gondozásában készült, vá­logatást tartalmaz eddigi nagyle­mezeik sikerszámaiból. A swing- korszak dalai közül megtaláljuk a második világháború után ná­lunk is népszerűvé vált Candy cí­mű slowfoxot, a kissé szentimen­tális, de igen dallamos Gloria cimű dalt, a néger spirituálékat idéző A Magyar Területi Színház ko­máromi (Komárno) társulata ápri­lisban mutatta be Kőszeghy F. László Lusta királyság című me­sejátékét, amelynek zenéjét Zsá- kovics László, a Komáromi Művé­szeti Alapiskola zenetanára sze­rezte, a dalbetétek zenei felvételei pedig a Sziget csoport közremű­ködésével készültek. A Sziget csoport nagyfokú érzékenységgel közeledik a gyermeklélekhez, álla­píthatjuk meg. Zenéjük, játékuk, hangszerbemutatóval „fűszere­zett“ műsoraik természetes köz­vetlenségükkel érnek el sikert az óvodások és kisiskolások köré­ben, mindenütt, ahol megfordul az együttes. Működésükről, célkitű­zéseikről Zsákovics Lászlót kér­dezem.- A Sziget csoport minden tagja a művészeti alapiskola tanára. Mi- lyek indítékok nyomán határozták el, hogy együttest alakítanak?- A helyzet kínálta a lehetősé­get. Ahat-nyolc éves gyerekek szá­mára ugyanis kevés tájainkon az olyan zene, amely csak nekik szólna. Tizenéves korig alig befo­lyásolja ilyen műfaj a zenei ízlésü­ket. Ezután pedig a kommersz pop, rock- és diszkózene-döm- ping hatása alá kerülnek. Nem utolsósorban tudatosítottuk azt is, hogy a zene segít megnyerni a gyerekeket a költészetnek. Már az elején, 1982-ben, hazai ma­gyar költők megzenésített gyer­mekverseivel jelentkeztünk. Első­ként Simkó Tibor Ping-pong és Balabán című verseihez szerez­tem zenét. Kezdetben foglalkozta­tott bennünket a dzsessz, végül is, szerencsére, ennél a műfajnál maradtunk. Párhuzamosan első gyerekműsorunkkal elkészítettünk egy, az ifjúságnak, illetve a felnőtt közönségnek szánt műsort Hiszek a versben címmel A csoport tagjai (balról jobbra): Rácz László, Zsákovics László, Stuben- dek István és Domonkos Dezső (Archív-felvétel) Operatőri és a ritmikus, fülbemá­szó dallamú Java-Jive című szer­zeményt. Szerepelnek a lemezen olyan világszámok is, melyeket ré­gebben elsősorban zenekari előa­dásban ismertünk, például a Glenn Miller híres zenekara által népszerűsített Tuxedo Junction vagy a Woody Herman zenekara által sokat játszott Four Brothers cimű szám. Én táncolnék veled... A közelmúltban tánctanfolya­mot láthattunk a Magyar Televízi­óban Én táncolnék veled... cím­mel. A sorozat közvetítésével egyidőben piacra került a fenti cí­mű Bravo-lemez, mely a tánctan­folyam teljes zenei anyagát tartal­mazza, lehetőséget nyújtva az ott­honi gyakorlásra is. A hasonló le­mezek világszerte nagy népszerű­ségnek örvendenek, terjed a tár­sastánc-mozgalom, és ma már egyre gyakrabban kerül sor külön­féle társastánc-versenyekre és -bajnokságokra. Ezeken a verse­nyeken kötelező és szabadon vá­lasztott táncokkal szerepelnek a résztvevők. Nálunk Gustav Brom érdemes művész és Václav Hybš tánczenekarával készültek hasonló jellegű lemezek. A különféle országos és nem­zetközi társastánc-versenyeknek és bajnokságoknak nemzetközileg elfogadott és előírt programjuk van mind a standard, mind a latin­amerikai táncokból. A Bergendy Szalonzenekar lemezen rögzített tánciskolája ezt a nemzetközi programot tartalmazza. Külön ér­dekessége a lemeznek, hogy a felcsendülő számok nem az ef­féle lemezeken megszokott, világ­szerte ismert, sok esetben már örökzölddé vált dallamok, hanem magyar szerzők (többek között Bergendy, Dáni, Döme, Mericske, Gábor) teljesen új szerzeményei. Valamennyien jól oldották meg fel­adatukat, hiszen az általuk kom­ponált egyes standard és latin­amerikai táncok felépítésüket, szerkezetüket, ritmusukat és egyéb jellemző sajátosságaikat tekintve minden szempontból megfelelnek a követelményeknek, s mivel nemcsak zenekari, hanem vokális előadásban is elhangza­nak, érdekes, szellemes szövege­ikkel szórakozást jelentenek azok számára is, akik nem táncolnak, csupán hallgatják a jó ritmusú, dallamos, ötletesen hangszerelt és interpretált számokat. (Az éneke­sek. Könye Enikő, Takács Judit, Vígvári Ágnes, Balogh Ferenc és Mericske Zoltán). Ha itt-ott találkozunk is a leme­zen, különösen a latin-amerikai zenében „kölcsönvett“ motívu­mokkal és szinkópákkal, az egé­szet tekintve: ügyes alkotásokról van szó. Jó ötlet volt a lemezhez mellékelni a 16 tánc szöveges és fényképes leírását, mely mind a csoportok, mind a „szólóban“ tanulók számára megkönnyíti a helyes tánclépések elsajátítását. SÁGI TÓTH TIBOR- Hol, milyen alkalmakkor lép­nek színpadra műsoraikkal?- Pontosítok: színpadra, a szó igazi értelmében, igen ritkán lé­pünk, ugyanis előadásainkkal ép­pen a mind közvetlenebb kapcso­lat megteremtésére törekszünk. A gyerekközönségnek közvetlen közelről, testközelből játszunk. Zsákovics László elém teszi a Sziget csoport krónikáját: szá­mos bejegyzés, köszönet, elisme­rés, munkájukról szóló cikkek, elő­adásaikon készült fényképfelvéte­lek. Iskolákban, a nevelőotthonok­ban adott rendhagyó koncertjeik mögött ott van a négy képzett zenetanár pontos, céltudatos al- kotó-nevelő művészi munkája. Tudunk arról, hogy nevelői hangversenyek más formában ugyan korábban is léteztek az óvodások és kisiskolások számá­ra, hangszerbemutatót is tartottak, de a gyereknek az az igazi él­mény, amikor együtt énekelheti az ismert gyerekverseket a „bácsik­kal“, megérintheti, kézbeveheti a hangszereket, kipróbálhatja azokat...- Készítettünk szlovák nyelvű műsort is, s hogy milyen ered­ménnyel, arról a szovák pedagó­gusok krónikánkba írt véleménye tanúskodik. Ez az együttmüködés a mi részünkről továbbra is lehet­séges. Folyamatosan dolgozunk, kész műsoraink vannak. Sok he­lyen felléptünk. Művelődési tábo­rokban, a polgári ügyek testületé­nek rendezvényein, a csehszlo­vák-szovjet barátsági hónap záró- ünnepségén, a rádió magyar adá­sában ... Apropó: rádió. Ez a kapcsolat félbeszakadt. Úgy tűnik fel, mintha ennek a műfajnak a művelését nem becsülnék eléggé berkeink­ben, holott a tények bizonyítják, nagy szükség van rá. Értékeket teremt, ízlést formál, ami elveink szerint a jövő nemzedéke nevelé­sének szempontjából igazán nem lebecsülendő tett. Ismerve a Szi­get csoport műsorait, jó lenne, ha lemezük jelenhetne meg hazai magyar költők megzenésített ver­seivel. Komáromban a Csehszlovák -Szovjet Barátság Háza a zene­kar patronálója. Segítőkre, igazi otthonra találtak itt. Második mű­soruk, az Évszakok, Simkó Tibor­nak a Tikiriki-takarak című köteté­ből készült megzenésített váloga­tás, s rövidesen elkészül a harma­dik is: Egyszer volt, hol nem volt címmel. KISS PÉNTEK JÓZSEF c o t <c a * 'fő C3 ÚJ SZÚ 1985. VII. 8. LEMEZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents