Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám, szombat
KIS ___ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban június 29-töl július 5-ig Szombat: Milánóban kétnapos heves viták után befejeződött a Közös Piac tagállamainak csúcsértekezlete Vasárnap: Kiszabadultak és Damaszkuszba érkeztek azok az amerikai állampolgárok, akiket egy libanoni síita csoport ejtett túszul a TWA légitársaság repülőgépén Hétfő: Alois Indra vezetésével csehszlovák parlamenti küldöttség utazott négynapos hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába - Nicaragua pozitív választ kapott Costa Ricától a határ menti semleges övezetről szóló tárgyalási felhívására Kedd: Ľubomír Štrougallal az élen Mongóliába utazott a csehszlovák párt- és kormányküldöttség - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Andrej Gro- mikót választotta államfővé, az új külügyminiszter Eduard Sevardnadze lett Szerda: Moszkvában sajtóértekezleten jelentették be, hogy Mihail Gorbacsov az ősszel Genfben találkozik Ronald Reagannel és Párizsban Francois Mitter- rand-dal - Milka Planine jugoszláv kormányfő megkezdte tárgyalásait a szovjet fővárosban - Francesco Cossiga olasz köztársasági elnököt beiktatták tisztségébe Csütörtök: Felipe González spanyol miniszterelnök jelentős változásokat eszközölt kormányában, többek között leváltotta Mórán külügyminisztert és Boyer gazdasági minisztert Péntek: Stockholmban befejeződött az európai bizalom és biztonság erősítését célzó intézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencia 6. fordulója Szovjet-amerikai csúcsra készülve A novemberi szovjet-amerikai csúcstalálkozó szerdai bejelentése azonnal általános figyelmet keltett világszerte. Nem csoda, hiszen a világ már elszokott a két nagyhatalom vezetőinek személyes érintkezésétől. Ezzel kapcsolatban a hírügynökségek is emlékeztetnek rá, hogy az elmúlt négy évtized során Ronald Reagan az egyedüli amerikai elnök, aki nem találkozott a Szovjetunió legfelsőbb képviselőivel. Pedig már második megbízatási időszakát tölti a Fehér Házban... Legutóbb hat éve volt szovjet -amerikai csúcs, s nem akármilyen esemény alkalmából: Leonyid Brezsnyev és James Carter 1979- ben Bécsben aláírta a SALT-2 szerződést a hadászati támadófegyverek korlátozásáról. Azt a szerződést, amelyet az amerikai fél mindmáig nem ratifikált, és amely ellen mostanában Washingtonban heves támadásokat intéznek. Sajnos, már hire sincs a hetvenes évek elején tapasztalt intenzív megbeszéléseknek. Brezsnyev és Nixon akkor egész sor jelentős szerződést irt alá, amelyek a mai napig időszerűek. A SALT-1, továbbá a nukleáris háború elhárításáról, a föld alatti atomfegyver- kísérletek korlátozásáról szóló szerződések mellett született meg az a dokumentum, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapelveit fekteti le. Érdemes belőle idézni. ,,A két fél kötelezi magát, hogy abból a közös meggyőződésből fog kiindulni, miszerint az atomkorszakban a kölcsönös kapcsolatok kizárólagos alapja a békés együttélés“. Vagy egy másik kulcsmondat: ,,A Szovjetunió és az Egyesült Államok ideológiájában és társadalmi rendszerében mutatkozó különbségek nem akadályozzák a normális kapcsolatok fejlesztését a szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvének tiszteletben tartása alapján.“ Nos, mintha Washingtonban az utóbbi években megfeledkeztek volna a fenti alapelvekről, s épp az a visszafogottság nem jellemezte az amerikai vezetést, amelyet Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője szerdai sajtóértekezletén a Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozó sikerét meghatározó körülményként emelt ki. Valóban, visszafogottsággal senki sem „vádolhatja“ az Egyesült Államokat. Közismertek azok a washingtoni lépések, amelyek nyomán rendkívül feszültté vált a nemzetközi helyzet. Az európai rakétatelepitéseket (Pershingek, robotrepülőgépek), a hadászati fegyverkezés folytatását (MX, Midgetman rakéták), az űrfegyverkezéshez vezető lépéseket kell elsősorban megemlíteni, de a válsággócok (Közép-Amerika, Közel- Kelet, Ázsia stb.) kialakulásában játszott amerikai szerepről sem szabad megfeledkezni. A Szovjetunió ezzel szemben konkrét javaslatok egész komplexumát terjesztette elő, elsősorban az atomháborús veszély csökkentesére, és számtalanszor kifejezte -.legutóbb az USA nemzeti ünnepe alkalmából Reagan elnökhöz intézett üdvözlő táviratban -, hogy kész szilárd és konstruktív kapcsolatokat fenntartani az -Egyesült Államokkal. Ki tudja, talán már a novemberi csúcstalálkozó bejelentése'is kedvező hatással lesz a szovjet-amerikai kapcsolatokra, s az ezzel szoros összefüggésben álló nemzetközi helyzetre. Persze, a találkozó önmaga nem hozhat áttörést, ehhez arra van szükség, hogy konkrét lépéseket tegyen az Egyesült Államok is a napirenden szereplő fontos kérdések megoldása felé. Csehszlovák-mongol együttműködés A KGST-országok tavalyi legfelsőbb szintű gazdasági értekezletén, illetve a nemrég megtartott 40. ülésszakon a fejlettebb tagállamok vállalták, hogy segítséget nyújtanak a kevésbé fejlett országoknak gazdasági fejlődésük meggyorsításához. A Ľubomír Štrougal vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség e heti mongóliai látogatása ennek a célnak a jegyében zajlott le. A szövetségi korm&ny elnöke tárgyalásokat folytatott Dumagin Szodnom miniszterelnökkel, fogadta őt Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Nagy Népi Hural Elnökségének elnöke, s ellátogatott több üzembe is. A csehszlovák-mongol gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programja - amelyet a két kormányfő csütörtökön irt alá Ulánbátorban -, magasabb szintre emeli a két ország kapcsolatait, miközben az együttműködés fő területei nem változnak. Csehszlovákia eddig is részt vett a mongol nyersanyagforrások feltárásában, Mongólia bőr- és cipőiparának fejlesztésében. Most azonban a termelési kooperáció és a gyártás- szakosítás kapja a fő hangsúlyt, tehát azok a formák, amelyek jobban figyelembe veszik mindkét ország szükségleteit. így például az említett hosszú távú program keretében Mongólia fog előállítani néhány olyan bőripari cikket, amelyek gyártását Csehszlovákiában megszüntetnék. Ehhez persze szükség van a mongol üzemek olyan korszerűsítésére, hogy az árucikkek megfeleljenek a csehszlovák piaci igényeknek. Szakembereink népes csoportja ezért a helyszínen szervezi a termelést, illetve járul hozzá ahhoz, hogy a mongol munkások elsajátítsák az új technológiákat. A gazdasági kapcsolatok másik fő területe ezután is a nyersanyagok feltárása és feldolgozása, illetve szállítása marad. Ez is példázza, hogy az együttműködés nem egyirányú utca, mert Csehszlovákia ugyan jelentős segítséget nyújt a geológiai kutatásokhoz, kohóüzemek építéséhez stb., de igen fontos nyersanyagot - rezet - kap cserébe, amely nélkül számos ágazat nem tudna termelni. Az ón, a volfrám és más ércek tervezett szállításai ugyancsak elősegítik a csehszlovák népgazdaság intenzifikálását. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés céltudatos elmélyítése tehát Csehszlovákiának és Mongóliának egyaránt érdeke. Ľubomír Štrougal mongóliai látogatása kétségkívül új lehetőségeket teremtett a két ország barátságának és szoros együttműködésének további erősítése és bővítése terén. PAPUCSEK GERGELY Alois Indrát, a CSKP KB Elnökségének tagját, a Szövetségi Gyűlés elnökét és az általa vezetett csehszlovák pariamenti küldöttséget bulgáriai látogatása alkalmával fogadta Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke (Telefoto - ČSTK) Mint, -ként, gyanánt Anyanyelvűnk gazdagsága sokak tudatában egyet jelent a szókincs nagyságával és a szókészleti szinonimjával (rokonértelmű- séggel). A nyelvi rendszer kínálata azonban ennél több. A hangalak kettősségével stílusárnyalatokat tudunk kifejezni. Például: felrepül - fölröpül, egyszer - ,,etyszer“ ,,eccer“ - volt... Válogathatunk a nyelvtani változatok közül is: majd megyek vagy menni fogok; valamivel több ötvennél (rag) vagy valamivel több mint (kötőszó) ötven. Ilyen nyelvtani párhuzamosság elemei a -ként rag és a mint kötőszó az állapothatározó kifejezésében. Mindkettő azt jelöli meg, hogy a szóban forgó személy vagy dolog milyen funkcióban, minőségben szerepel. A -ként visszasugározza az „anyaszóra“ jelentésbeli energiáját, például íróként is jelentőset alkotott. A mint előre jelzi a valóságviszonyt: mint író is jelentőset alkotott. Míg a szótani szinonimák egymásmellettisége ugyanabban a mondatban nagyobb erejű vagy színesebb megjelenítést eredményezhet (zengett, zúgott a vihar; aranyos, bájos gyerek); addig az azonos nyelvtani funkció különböző formájú ismétlése is zavaró, helytelen. Mostanában viszont egyre többen házasítják össze beszédükben a -ként és a mint szóelemtestvéreket. így: ,,Mint tapasztalt, világjáró turistaként szeretnék visszatérni Kubába.“ „A többletkiadás mint fölösleges szükségletként jelentkezik a beruházásban.“ „Tankréd mint vitéz kereszteslovagként jelenik meg a középkori színben.“ Nyilvánvaló a jelentésbeli és a grammatikai összeférhetetlenség. Csak szétválasztva, külön-külön lehetnek részesei az egészséges gondolat létrehozásának (Mint turista vagy turistaként.. mint szükséglet vagy szükségletként..., mint kereszteslovag, vagy kereszteslovagként...) Bár a -ként és a mint felcserélhető egymással az állapothatározó kifejezésében, mindkettőnek megvan az önálló jelentéstani és stilisztikai karaktere. Ezekben a szerepekben már nem mindig helyettesíthetik teljes értékűen egymást, inkább más nyelvtani elemekkel kerülnek rokonságba. A mint-es szerkezetnek hasonlító jelentésárnyalata is van. A vele kifejezett személyt vagy dolgot azonosítjuk azzal a személlyel vagy dologgal, amelynek állapotát megjelöli. Például: „A sértett mint dühödt vad rohant ellenfelére.“ Ez a metaforikus kép mintha élesebb, fölvillanóbb, mint a dühös vadként kapcsolat. A mint + valamilyen főnév állapothatározói szerkezet mellék- mondatból rövidült, de ma már mondatrészértékű, ezért nem teszünk elé vesszőt: ,,Petőfi mint a XIX. század költője hirdette meg művészi programját.“ (Egyszerű, bővített mondat.) Ezt el kell különítenünk a hiányos szerkezetű módhatározói mellékmondattól: „A gyerek, mintegy nyúl, úgy futott.“ (összetett mondat, tehát kell vessző a mint elé.) A gyerek nyúlként futott kifejezés nem a cselekvés módjára utal, hanem inkább a cselekvő állapotára. (Nyúlként, azaz gyáván futott.) A -ként funkciójához közel áll a gyanánt névutóé. A különbséget azonban nem szabad a beszédben szem elől téveszteni. A névszó + gyanánt szerkezet jelentése: „mintha az volna“. Tehát megközelítő azonosításról van szó. Ha valódi állapotot, azaz teljes azonosítást akarunk kifejezni, jobb a gyanánt helyett a -ként ragos szó. (Könyvtárosként dolgozik az iskolában.) A mint és a kénrtehát - bizonyos hasonló funkciójuk ellenére is - két „külön világ“. Milyen okai lehetnek a „Mint gyártóként vagyok jelen a tanácskozáson“ típusú nyelvtani ismétlésnek? A mondat végig nem gondolása, a nem folyamatos ívű, hanem „darabos“ szerkesztés; a túleróltetett nyomatékosítás. Olyan ez a grammatikai kettőzés, mintha valaki a sapkájára még egy kalapot is föltenne. A (nyelvi) megjelenés nem lesz elegánsabb, inkább furcsa, mosolykeltő. Az egyszerűség itt is kifejezőbb. KOLTÓIADÁM Fogalmazzunk körültekintőbben! Egy apróhirdetést olvasok napilapunkban. A hirdető nem takarékoskodott a pénzével: nem szabta szűkre a mondanivalóját. Benne van a hirdetésben, hogy hány éves hány, centi magas; az is, hogy olyan élettársat keres, aki szereti a falut és a kertet. Sőt az is, hogy lehetőleg melyik járásból, tájról várja a jelentkezőket, illetve ezeknek fényképpel bélelt levelét. Csak egy valami nincs benne: az, hogy a hirdető férfi-e, vagy nő, illetve férfi vagy nő jelentkezzen-e élettársnak. Aligha talál párt a hirdető az ilyen apróhirdetés segítségével. Egy hírszerkesztő újfajta gyermekágyat mutat be. Több rendeltetésű bútordarabról van szó: szükség esetén asztallá is át lehet alakítani. A szerkesztő ezt így közli az olvasóval: „Amikor a gyermek már iskolás, asztalt is lehet belőle készíteni.“ Ö - mármint a szerző - tudta, hogy a belőle határozószó az ágyra vonatkozik, csakhogy az ágy szó nem ebben, hanem az előző mondatban fordult elő. Ebben a gyermek szó található meg, tehát az olvasó joggal botránkozhat meg a mondat tartalmán. Ilyenkor nem szabad takarékoskodnunk a hellyel, idővel, szavakkal; meg kell ismételnünk az újabb mondatban is azt a szót, amely kifejezi: miből lehet asztalt készíteni. Tehát a mondat így lett volna félreérthetetlen: „Amikor a gyermek már iskolás, asztalt is lehet az ágyból készíteni.“ Vagy pontosabban: „Amikor a gyermek már iskolás, az ágyat asztallá is át lehet alakítani.“ „Első ízben tartanak sajtónapot az idén a Vietnami Demokratikus Köztársaságban“ - olvastam egy kéziratban. Ebből azt érthettem meg, hogy egy évben több sajtónap is van ott, s most tartják az elsőt. Pedig arról lett volna szó, hogy eddig nem volt egyáltalán, az idén kezdik az ünneplését. Egyszerű szórendi javítással elkerülhető a félreértés: „Az idén tartanak első ízben sajtónapot a Vietnami Demokratikus Köztársaságban.“ JAKAB ISTVÁN ÚJ szí* 4 1985. VII. 6.
