Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám, szerda

Washington elutasítja az új békekezdeményezést TASZSZ-kommentár a szovjet moratórium-javaslat visszhangjáról (ČSTK) - A Szovjetunió új fontos kezdeményezése, miszerint augusztus 6-tól egyoldalúan beszünteti az összes atomfegyver­kísérletét, a nemzetközi közvélemény és a sajtó figyelmének közép­pontjában áll - írja Jurij Kornyilov, a TASZSZ hírügynökség politikai hírmagyarázója. A visszhangok érthetően eltérőek, attól függően, hogy az egyes tájékoztatási eszközök kinek az érdekeit fejezik ki. Ha azonban rá akarunk mutatni az alapvető dologra, joggal mond­hatjuk, hogy a szovjet kezdeményezést általában olyan rendkívül fontos, konstruktív akcióként értékelik, amelynek célja hozzájárulni az atomfegyvertárak növelésében folyó veszélyes verseny megállí­tásához. A szovjet kezdeményezésre az Egyesült Államok kormánya is reagált, természetesen a maga sajátos washingtoni módján... Minden jel szerint Washington nem is vette magának a fáradsá­got, hogy komolyan áttanulmá­nyozza a szovjet javaslatot. A te­lexgépek alig közölték e javasla­tot, s a kormány képviselője már közzétette szokásos nyilatkozatát, miszerint a szovjet kezdeménye­zés célja ,,a szovjet fölény befa­gyasztása“. George Shulz ameri­kai külügyminiszter megismételte ugyanezeket a koholmányokat és egyenesen kijelentette, hogy Wa­shington nem hirdet moratóriumot, mivel ez állítólag „nem áll az USA érdekében“. Washington ugyan­akkor „leplező manőverbe“ kez­dett és buzgón hirdeti saját „kez­deményezését“, amelynek lénye­ge az, hogy az Egyesült Államok állítólag hajlandó szovjet megfi­gyelőket meghívni a további föld­alatti atomfegyver-kísérletekhez. Ez az állítólagos kezdeményezés azonban azt jelenti, hogy a wa­shingtoni kormány nem az atom­fegyvertárak növelésének megál­lítását javasolja, hanem e fegyver­tárak egyre növekvő mértékének csupán a regisztrálását. Sőt mi több, Washington ezt azzal az állí­tással kíséri, hogy nem az Egye­sült Államok törekszik katonai fö­lényre, hanem a Szovjetunió. Washington kísérlete, hogy kézlegyintéssel intézze el a Szov­Eduard Sevardnadze beszéde ÚJ SZÚ 1985. VII. 31. (Folytatás a 2. oldalról) a másikat az egész világ javát szolgáló széles körű nemzetközi együttműködésre tett erőfeszíté­sekben. És a Szovjetunió erre szólít fel. Vegyük például az államok kö­zötti kereskedelmi, gazdasági, ipari és tudományos-műszaki, va­lamint környezetvédelmi együtt­működést. E téren eddig távolról sem aknáztak ki minden lehetősé­get. A szocialista országok az em­lített területeken síkra szállnak a kapcsolatok kiszélesítéséért és a bevált formák kihasználásáért. Új utakat is megnyitunk, amint er­ről a KGST és az EGK közvetlen munkajellegü kapcsolatainak megteremtésére vonatkozó javas­lat is tanúskodik. Az ilyen együttműködésnek ter­mészetesen egyenjogúnak és va­lóban kölcsönösen előnyösnek kellene lennie. Ideje felszámolni az államközi kapcsolatok meg nem engedhető gyakorlatát, amely különféle szankciókra és embargókra, diszkriminációra, va­lamint a megkötött kereskedelmi szerződések és egyezmények ön­kényes megszegésére épít. Más szóval, eljött az ideje, hogy gondosan áttekintsük az ún, má­sodik kosárba tartozó egész kér­déskomplexumot. Ez a téma Hel­sinki után indokolatlanul valahogy a háttérben maradt. Ezek a kérdé­sek azonban fontosak. Új nézete­ket és politikai megközelitést tesz­nek szükségessé. A Szovjetunió a humanitárius kérdések megoldása, a gazdag kulturális és oktatási kapcsolatok fejlesztése terén kifejtett nemzet­közi együttműködés meggyózódé- ses híve. Az ilyen kapcsolatoknak és cseréknek érthető módon az emberi személyiség szellemi gya­rapítását, a népek kölcsönös meg­értésének és baráti kapcsolatai­nak javítását kell szolgálniuk. Mindezek a kérdések közvetle­nül összefüggenek az ideológiai területtel, amelyen a szocialista államok és a tőkés világ ellentétes álláspontot foglal el. Ebből követ­kezik, hogy az ideológiai ellentéte­ket gondosan el kell választani az államközi kapcsolatoktól. A Szovjetunió joggal jár el így. Országunk azonban senkinek nem engedte meg és nem engedi meg, hogy beavatkozzon belügyei­be. Rendszerünknek, a szocialista demokráciának különféle rágal­mazása továbbra is megfelelő el­lenállásba ütközik. A Szovjetunióban a törvény út­ján és anyagilag egyaránt garan­tálják az összes gazdasági, politi­kai, szociális és kulturális jogokat, valamint az állampolgárok szemé­lyes szabadságjogait. A társada­lom szocialista átalakítása orszá­gunkban régen és örökre meg­szüntette a munkanélküliséget, a nyomort, a lakás nélküli életet és a különféle hátrányos megkülön­böztetést faji vagy nemzetiségi alapon. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy éppen a Szovjetunió hozta létre a példáját az olyan bonyolult probléma megoldásának, mint a nemzetiségi kérdés, minden nemzet és nemzetiség valódi ön- rendelkezése és teljes egyenjogú­sága elvének érvényesítése. Az államok humanitárius együttműködése csak szuvereni­tásuk, törvényeik, közigazgatási szabályaik teljes és következetes tiszteletben tartásával és az egy­más belügyeibe való szigorú be nem avatkozás útján képzelhető el. Az ilyen együttműködésnek, mint embernek a levegőre, szüksége van az enyhülésre, a szilárd biztonsá­gon alapuló nagyfokú bizalomra. Nézetünk szerint az összeurópai találkozó minden résztvevőjének objektíve egyforma érdeke kell, hogy legyen az európai biztonság megszilárdítása és az együttmű­ködés fejlesztése. Politikai akarat kell a sikeres előrehaladáshoz azon az úton, amelyet tíz éve Helsinkiben az államok közös erő­feszítéseivel tűztek ki, tekintet nél­kül nagyságukra, társadalmi rend­szerükre, ideológiai és külpolitikai orientációjukra. Bármely állam külpolitikája el­választhatatlanul összefügg belső életével. Pártunk és államunk nagy erőfeszítéseket tesz a társa­dalmi és a gazdasági fejlődés meggyorsítására, hogy ennek eredményei alapján állandóan emelni lehessen a nép életszínvo­nalát, javítani lehessen a szovjet, nép életét minden területen, és megteremthessük a személyiség harmonikus fejlődésének kedvező feltételeit. E feladatok teljesítése terén vitathatatlanul mérföldkő lesz az SZKP közelgő XXVII. kongresszusa. A Szovjetuniónak, hatalmas ter­veinek megvalósításához, tartós európai és világbékére van szük­sége. Ezt végső soron minden or­szág népe megköveteli kormá­nyától. Végezetül még köszönetét aka­rok mondani finn vendéglátóink­nak a találkozó megszervezéséért és gondos előkészítéséért, a ven­dégszeretetért. Külön ki akarom emelni azt a konstruktív módot, ahogyan Finnország kezdettől fogva hozzájárult az összeurópai folyamat fejlesztéséhez. A finn fő­város neve joggal vált e folyamat szinonimájává. xxx Helsinkiben Mauno Koivisto finn köztársasági elnök fogadta Edu­ard Sevardnadzét. A szovjet kül­ügyminiszter ugyancsak megbe­szélést folytatott finn kollégájával, Paavo Váyrynennel. Bohuslav Chňoupek tegnapi programjának keretében találkozott Várkonyi Péter magyar, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Váyrynen finn külügyminiszterrel. jetunió új békekezdeményezését, csupán egyike a számos példá­nak, amelyek az USA hozzáállá­sát bizonyítják a fegyverkezési hajsza megállításának problémá­jához. Ismeretes, hogy a Szovjetunió már két évvel ezelőtt egyoldalúan kötelezte magát, hogy elsőként nem telepít a világűrben semmi­lyen műholdelháritó fegyvert. Mi­vel válaszolt az Egyesült Átlamok? Nemcsak hogy nem csatlakozott a szovjet kezdeményezéshez, ha­nem ellenkezőleg, lázasan készül a világűr militarizálására, s emel­lett Caspar Weinberger, a Penta­gon főnöke nyíltan kijelenti, hogy „kizárja a lehetőségét“ e veszé­lyes politika feladásának. A Szovjetunió, mint ismeretes, nyomatékosan javasolta és java­solja, hogy a genfi tárgyalások egész időszakára hirdessenek moratóriumot az atom- és űrfegy­verekre. Mivel válaszolt az Egye­sült Államok? Minden eszközzel kitér az elöl, hogy érdemi választ adjon e kezdeményezésre, és folytatja a fegyverkezési hajsza ellenőrizhetetlen fokozását, s emellett újabb és újabb dollár- milliárdokat fordít a háborús elő­készületekre. A hírek szerint a Pentagon költségvetése az 1986-os évre meghaladja a 300 milliárd dollárt, ami rekordössze­get jelent az ország történetében. Látjuk tehát, hogy a szó szoros értelmében minden szovjet javas­lat, ami a háború anyagi előkészí­tésének megállítására irányul, Washington határozott ellenállá­sába ütközik. 24 év után Nyerere nem jelölteti magát (ČSTK) - Julius Nyerere tan­zániai elnök ez októberre tervezett választásokra való előkészületek­kel összefüggésben feloszlatta a nemzetgyűlést. A törvényhozók előtt mondott beszédében közölte, nem jelölteti magát az államfői tisztségre, azonban továbbra is a kormányzó Tanzániai Forradal­mi párt élén marad. Felszólította a kormányt, hozzon hatékony in­tézkedéseket a korrupció ellen, s arra figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy az országnak a külföldi adósságokból eredően gazdasági nehézségei lesznek. Julius Nyerere 24 éve áll a ke­let-afrikai ország élén. A fesztivál sikerét senki sem zavarhatja meg Karl-Heinz Hansen, aki 14 évig volt a nyugat­német parlament képviselője, mosolyogva hall­gatta az APN tudósítójának kérdését arra vonat­kozóan, hogy a nyugati hírügynökségek jelenté­sei szerint a VIT-en részt vevő NSZK küldöttség állítólag elégedetlen a felesleges „túlszervezés- sel“ és amiatt, hogy Moszkvában korlátozzák a küldöttek mozgásszabadságát...- Úgy vélem, hogy itt min­dent jól átgondoltak és kitünő­en megszerveztek, s teljes mértékben osztom azt a törek­vést, hogy a fiatalságnak ezt a csodálatos ünnepét semmi se felhózze be. Küldöttségünk 80 százalékát olyan fiúk és lányok alkotják, akik először járnak Moszkvában és - ter­mészetesen - olyan elkoptatott nézetekkel érkeztek ide, ame­lyeket a nyugati tömegtájékoz­tató eszközök sugalltak nekik.- Az ilyen útipoggyásztól nem könnyű megválnj, de a szovjet emberek vendégsze­retete és barátsága, amelyet küldötteink lépten-nyomon érezhettek, mindenkire hatás­sal volt. Még azok a kevesek, akiknél az előítéletek egészen mélyen gyökereznek, sem tud­nak ellenállni az általános lel­kesedésnek az ifjúság csodá­latos ünnepe iránt. Amikor pe­dig azt látják, hogy a találkozó­kon és a vitákon az alapvető probléma, a béke megőrzésé­nek kérdése minden résztve­vőt érdekel, a kis nézetkülön- bözőségek teljesen melléke­sekké válnak. Küldöttségünkben vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy csak az ő véleményük ér vala­mit. Arra a légyre emlékeztet­nek engem, amely - felülve egy ló hátára - zsokénak képzelte magát.- Springerék Die Welt-je az egész világba szétkürtölte, hogy a nyugat-berlini delegá­cióban állítólag van négy sze­mély, aki szimpatizál az ún. Vörös Brigádokkal...- Ez megfelel a reakciós és soviniszta erők stratégiai irányvonalának. Mindenkit, aki kiáll a népek közti barátságért és együttműködésért, és ez a folyamat elképzelhetetlen a kommunisták nélkül, a terro­risták közé sorolják, azok közé, akik a „rossz birodalmát“ tá­mogatják. Elég azonban, ha az ember alaposabban körülnéz, megpróbálja kideríteni az igaz­ságot, s rájön, hogy az állami szintű terrorizmus az USA szü­löttje. Ott nevezik barátaiknak azokat, akik Nicaraguában védtelen nőket és gyermeke­ket gyilkolnak. És igaza volt Thomas Mann-nak, amikor azt állította, hogy a dühöngő anti- kommunizmus nem más, mint fasizmus, csak éppen a „sza­badságról“ szajkózik.- Sok újság azt írja, hogy az NSZK küldöttségén belüli el­lentétek csak azok malmára hajtják a vizet, akik elutasítot­ták a delegáció útjának finan­szírozását.- Ennek a nevetséges szín­játéknak a szereplői jól tennék, ha elgondolkodnának azon, milyen képpel térnek vissza hazájukba az ifjúság e csodá­latos találkozójának minden bi­zonnyal sikeres befejeződése után. Azon is el kell gondolkod­niuk, hogy tettükkel szolgálatot tesznek-e azoknak, akik az enyhülés újabb szakaszának szükségességét éltetik. Meg­győződésem azonban, hogy küldötteink többsége új érvek­kel felfegyverezve tér haza és azzal az elszántsággal, hogy védelmezzék az emberiség legnagyobb kincsét - földünk békéjét. (APN) A Dél-afrikai elnök fenyegetőzik Fokvárosban megöltek egy diákot (ČSTK) - Pieter Botha, a fajül­döző Dél-afrikai Köztársaság el­nöke visszautasította Desmond Tutu Nobel-békedijas anglikán püspök, az apartheid ellenzőinek vezető képviselője felhívását, hogy kezdjenek mielőbbi tárgyalá­sokat a hatóságok terrorjáról. Szovjet-ciprusi pártközi találkozó Botha azzal is fenyegetőzött, hogy ha a szomszédos afrikai or­szágok az ENSZ Biztonsági Taná­csa felhívásának megfelelően tá­mogatják a Dél-afrikai Köztársa­ság elleni gazdasági embargót, akkor kiutasítja az ország területé­ből az ezekből az államokból érke­zett kb. egymillió vendégmunkást. (ČSTK) - Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára Moszk­vában fogadta Ezekiasz Papajo- annut, a Ciprusi Dolgozók Haladó Pártja (AKEL) főtitkárát és Andre- asz Fantiszt, az AKEL főtitkár- helyettesét. A találkozón bírálták az USA és a NATO militarista politikáját, amely a nemzetközi helyzet éleződésének forrása és állást foglaltak az eltérő társadalmi rendszerű országok közti békés együttélés mellett. Borisz Pono­marjov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió elutasítja Ciprus megosztását és úgy véli, meg kel­lene őrizni szuverén, független, területileg egységes létét, szövet­ségi államformáját. Fokváros Guguletu nevű külvá­rosában egy tüntetés feloszlatása során a rendőrség hétfőn lelőtt egy 18 éves diákot. A külváros iskoláinak diákjai hétfőn kezdték meg a tanítás háromnapos boj­kottját, tiltakozásul a rendkívüli ál­lapot bevezetése ellen. A rendkí­vüli állapot július 21-én történt el­rendelése óta a rendőrterror már 20 emberéletet követelt. Peru, Argentína, Brazília és Uruguay részvételével Új csoport erőfeszítései a közép-amerikai rendezésre Somozista ellenforradalmárok nyolc nicaraguai asszonyt gyilkoltak meg (ČSTK) - A nicaraguai nemzet- védelmi minisztérium közölte, el­lenforradalmárok egy csoportja Matagalpa tartományban táma­dást intézett két tehergépkocsi el­len, amelyen túlnyomórészt a san­dinista hadseregben szolgáló fia­ikat meglátogatni készülő anyák utaztak. Az orvlövészek nyolc asz- szonyt megöltek és további 24 személyt megsebesítettek. A CIA zsoldjában álló somozis- ták újabb bűncselekménye hatal­mas felháborodást keltett egész Nicaraguában. Országszerte kü­lönböző megmozdulásokon fejezi ki a lakosság, hogy kész az utolsó csepp véréig is felvenni a harcot a forradalom ellenségeivel. A banditatámadással összefüg­gésben a managuai külügyminisz­térium George Shultz amerikai külügyminiszternél élesen tiltako­zott. A jegyzék megállapítja, a nyolc asszony haláláért teljes mértékben az amerikai kormányt terheli a felelősség. A dokumen­tum felhívja a figyelmet arra, hogy a somozisták barbár akciói köz­vetlen összefüggésben állnak az amerikai kongresszus azon dönté­sével, miszerint további milliókat bocsát az USA az ellenforradalmi csoportok rendelkezésére. Honduras északi részén, San Lorenzo város közelében újabb amerikai katonai bázis építése kö­zeledik a befejezéshez. A Prensa Latina hírügynökség úgy tudja, a „Bulldog“ nevű bázis építési munkálatain mintegy 900 amerikai utász vesz részt. A „Bulldog“ a 14. amerikai katonai támaszpont hondurasi területen. Argentína, Brazília, Peru és Uruguay egyesíteni kívánja diplo­máciai erőfeszítéseit a közép­amerikai válság politikai rendezé­se céljából. Ezt Limában jelentet­ték be az említett államok képvise­lői, akik részt vettek Alan Garcia, az új perui elnök beiktatásán. A négy ország egy olyan újabb politikai csoport létrehozásának lehetőségéről tárgyalt, amely tá­mogatná a Contadora-csoport bé- keerófeszitéseit. Az új szervezet célja az lenne, hogy nyomást gya­koroljon az Egyesült Államokra a nicaraguai kormánnyal folytatott politikai párbeszéd felújítása, illet­ve Nicaragua és Costa Rica konf­liktusának rendezése érdekében. Sergio Ramirez nicaraguai alel­nök üdvözölte az új csoport létre­hozását. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front az év első felében 2900 kormánykatonát tett harcképtelenné - közölte a felke­lők folyóiratának adott nyilatkoza­tában az egyik partizáncsoport pa­rancsnoka.

Next

/
Thumbnails
Contents