Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám, szerda

Az ok: elvtelenség és az ellenőrzés hiánya Visszaélések a társadalombiztosítás területén Két év múlva másodpercenként hat köbméter víz fog átfolyni a bratislava-vrakuňai szennyviztisztitó berendezésein. A legna­gyobb szlovákiai viztisztitó komplexum kivitelezője a Doprastav vállalat, a technológiai berendezések szerelését a brnói Královo Pole-i Gépgyár dolgozói végzik. A víztároló medencék labirintusát és több kilométernyi csatornahálózatot magába foglaló létesít­mény jelentős mértékben járul majd hozzá a Csallóköz felszíni és talajvizeinek, valamint a Kis-Duna menti növény- és állatvilágnak a védelméhez. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) Erősebb az árnál ÚJ FALU ÉPÜLT A megváltozott, megszépült falu - Balony (Balon) - főutcáján me­gyünk a régi iskola, ma könyvtár és ifjúsági klub felé. A hosszú séta jó alkalom a szemlélődésre: kényel­mes családi házak állnak az út két oldalán, a járművek fekete aszfal­ton közlekednek, a gyalogosok biztonságban lehetnek a széles járdán. Ugyanilyen vonzó és kelle­mes látványt nyújt a többi utca is. A lakásállomány tekintetében a legszembeötlőbb a fejlődés. A régi nádfedeles vályogházakból már csak egy-kettő áll hírmondó­nak a múltból a faluban. A többit elmosta a viz. Az 1965-ös nagy árvíz, amely Balonyt is sújtotta. A szomorú esemény huszadik év­fordulóján emlékestet rendeztek. A könyvtárterem zsúfolásig megtelt. A résztvevők közül sok embernek személyes felnőttkori vagy homályos gyermekkori emlé­kei vannak a természeti csapásról. De olyanok is szép számmal vol­tak közöttük, akik abban az évben vagy azóta születtek. Megrendül­ve hallgatták az ifjúsági szervezet tagjait és a pionírokat, akik az árvízről szóló írásokból adtak elő részleteket. Érdeklődéssel nézték végig a Perleczky házaspár által összegyűjtött és reprodukált fény­képek kiállítását, amelyek az árvíz napjaiban készültek, s azoknak a színes képeknek a vetítését, amelyeket Németh Tibor készített az árvíz sújtotta Balonyról, s a Du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Otthon doku­mentumfilmjét. Ingóságaikat mentő emberek, nőket, öregeket, gyerekeket men­tő teherautók, vizbe roskadt házak a képeken. Szívbemarkoló volt mindezt látni, bár a sebek rég behegedtek. S nem az idő he­gesztette be azokat, hanem a se­gítség, amelyet az ár visszahúzó­dása után kaptak az államtól, az egész társadalomtól. Gyorsan megtanultak újra mosolyogni, ter­vezni, reménykedni az emberek. A segítség az itteni emberek szór- • galmával párosult, s ez az össze­fogás erősebbnek bizonyult az ár­nál, új falut teremtett a régi helyé­re, amely azóta is épül, szépül s minden jel arra vall, hogy ennek a folyamatnak még nincs vége.- Sok családnak az 1965-ös ár­víz után teljesült régi vágya, alkal­ma nyílott, hogy a pénzbeli és anyagi segítségből nagyablakos, fürdőszobás házat építsen magá­nak, ,,parádés" kerítéssel - mon­dotta ünnepi beszédében Vörös Ferenc, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Az események hatottak az em­berek gondolkodásmódjára is. Ezentúl még inkább képesek vol­tak túlnézni saját portáik határán, s meglátni sorsuk összefüggését az ország sorsával. Könnyebbé vált például az embereket mozgó­sítani, ha a Z-akcióban épült va­lami. Vörös Ferenc elmondotta, hogy az árviz utáni években az államtól, fejlesztési alapokra kapott pénzből és lakossági segítséggel több lé­tesítménnyel, középülettel gazda­godott a közel ezer lakosú község. Óvoda, sportpálya épült, több kilo­méternyi járdát építettek és újítot­tak fel, hosszú útszakaszt portala- nítottak, vízvezetéket kapott a fa­lu, s így a fejlődés magasabb szintjére került. Következésképp, már városi értékek iránti igényeket is ki tudnak elégíteni. Szép szám­mal vannak azok a fiatalok, akik már ilyen körülmények között nőt­tek fel. Az árviz évében született és az idén húszéves fiatalokat az édes­anyákkal együtt az ünnepi esten is köszöntötték. Meghatóan szép színfoltja volt ez az ünnepnek, az anyaság megbecsülését és a fia­talság megnyerésének ügyét egy­aránt híven szolgálta. Ennek kapcsán a hnb elnöke elmondotta, hogy a fiatalok példamutatóan tevékenykednek a SZISZ-ben. A napokban saját maguk vakolták be a klubhelyiség falát, ahol egyébként rendszere­sen összejönnek, szórakozni, mű­velődni. Ők dolgoznak legaktívab­ban a polgári ügyek testületében, prózát, verset mondanak, széppé téve igy egy-egy polgári szertar­tást és a nemzeti bizottság ren­dezvényeit. A nemzeti bizottság pedig a kul­turáltabb életmód iránti igény ki­elégítéséhez többek között úgy já­rul hozzá, hogy több ezer kötetes könyvtárat tart fenn, amelynek sok-sok alkalmi és majdnem két­száz állandó látogatója van. Az egyre fokozódó igényeket pedig azután tudják majd kielégíteni, ha átadják a Csilizradvánnyal (Čiliz- ská Radvaň) közösen épülő új mű­velődési házat és szolgáltatóhá­zat. Ezek létesítésében szintén számítanak a lakosság segítségé­re. KOVÁCS ELVIRA „Nyerészkedés, jogtalan gaz­dagodás“ - az utóbbi években ugyancsak gyakran használt fo­galmak azóta váltak széles körben ismertté és alkalmazottá, hogy a CSKP KB Elnöksége és a szö­vetségi kormány megfogalmaztak egy komplex programot a jogtalan gazdagodás megelőzésére, s ha­tékonyabb üldözésére. A legfel­sőbb állami- és pártszervek igye­kezete a társadalom legszélesebb rétegeinek támogatásával találko­zott, hiszen a tolvajok, a sikkasz­tok, az ügyeskedők, a korrumpál­ható ügyintézők, s egyáltalán min­denki, aki a közösből többet mar­kol ki, mint amennyi jog szerint megilleti, valahol a mi személyes, egyéni érdekeinket is súlyosan megsértik, támadják. Saját építő igyekezetünk sérelmét, munkánk semmibe vételét érezzük ilyen ügyek láttán, mert azok, akik becstelenül jutnak az őket nem megillető vagyoni javakhoz, csak a közösből, valamennyiünk mun­kája gyümölcséből vehetnek, s vesznek el. A két évvel ezelőtt elfogadott határozatok, intézkedések nem maradtak eredmény nélkül. Vala­mennyi központi szerv s alárendelt szervezetei intézkedéseket hoztak a nyerészkedés megakadályozá­sára, figyelembe véve tevékeny­ségük feltételeit, s konkrét helyi körülményeiket. Ezeknek az intéz­kedéseknek eredményességére egyelőre inkább csak a felfedezett jogsértésekből következtethetünk. A Szociális és Munkaügyi Minisz­térium a közelmúltban aktivaérte- kezleten értékelte a helyzetet. Nagy Kázmér miniszter beszámo­lójában kitért a társadalombiztosí­tás területén történt jogsértésekre s okaikra is. Az ellenőrzés hiánya, formaliz­mus, a vezető dolgozók érdekte­lensége, következetlensége, elv- telensége - lehetne röviden összegezni a törvénysértéseket elősegítő körülményeket. Ide tar­tozik néhány vezető dolgozó hoz­záállása a nyerészkedés elleni program teljesítéséhez; tartalmat­lan, formális látszatintézkedéseket fogadnak el a központi határoza­tok alapján, melyek nemhogy meggátolnák a jogtalan gazdago­dást, de nincs is közük az ellene folytatott küzdelemhez. Látványos példának nevezhetnénk egy üzemi jogász szakszervezeti értekezle­ten elhangzott beszámolójában tett kijelentését: s a jövőben, hogy gátat vessünk egyesek nye­részkedésének, nem újítjuk fel azok munkaszerződését, akik bé­rük mellett még nyugdíjat is kap­nak.“ Az ilyen intézkedés nem csupán formális, de káros is. Egy­részt bűnözővé nyilvánítja a dol­gozó nyugdíjasokat, másrészt az össztársadalmi igyekezet iránti ér­tetlenségről vagy érdektelenségről tanúskodik, mert - s ez nehezen dönthető el - vagy nem értette meg az állami- és pártszerveink igyekezetét vagy csak egy szám­szerűleg is kimutatható intézke­déssel akarta igazolni saját elköte­lezettségét a határozatok teljesíté­se mellett. A nyugdíjasoknak elvi­tathatatlan joguk van ugyanis arra, hogy az életüknek értelmet, tartal­mat adó munkát folytassák, ma­guk s a társadalom javára. S amennyiben a keresetük meg­haladja az évi 22 ezer koronát, nyugdijuk folyósítását éppen az üzem értesítése alapján állítja le a nyugdíjintézet. Egy építőipari vállalatnál talán ugyanennyire értetlen, s a társa­dalom érdekei iránt érzéketlen emberek dolgoztak felelős beosz­tásokban. Ott ugyan éppen az elő­ző példa ellenkezője történt: alkal­maztak nyugdíjasokat, hogy lehe­tővé tegyék számukra a nyerész­kedést. De, hogy pontosabb le­gyek csak két nyugdíjasról volt szó, a vállalat egykori vezető be­osztású dolgozóiról, valamint ar­ról, hogy éppen a vállalat segítsé­gével vehettek ki a társadalombiz­tosítás kasszájából jogtalanul, több mint kétszázezer koronát. A vállalat ugyanis a fizetésük egy részét a feleségeik, gyermekeik nevére folyósította (holott ezek nem is dolgoztak soha a vállalat­nál), hogy az egykori vezetők fize­tése ne haladja meg az évi hu- szonkétezer koronát, s a nyugdij- hivatal ne állítsa le ezért a nyugdíj folyósítását. Igaz, itt szerepet ját­szott már egy másik tényező is: a „helyi befolyás“, amely Lenin szerint a törvényesség egyik leg­nagyobb ellensége. Szinte önkéntelenül is felmerül a kérdések sorozata: valóban szükség volt rájuk a vállalatnál? Milyen magas lehetett a fizetésük, ha több névre kellett szétosztani? Nem azt folytatták-e amit még az előző beosztásukban gyakorol­tak? - hiszen az ember nem válik egyik napról a másikra becstelen­né csak azért, mert nyugdíjba ment, nem változik meg a társa­dalmi tulajdon iránti viszonya! Ezekre a kérdésekre megbízható válasz csak az ügy végleges lezá­rása után adható. Annyi azonban bizonyos, hogy a bérosztály mun­kájának ellenőrzése a felettes szervek részéről megakadályoz­hatta volna ezeket a jogsérté­seket. Az említett eset sajnos nem tekinthető az egyetlen olyan visz- szaélésnek, még a szociális és munkaügyi minisztérium hatáskö­rén belül sem, amelyet éppen az ellenőrzés hiánya tett lehetővé. Egyes vállalatok alkalmazottai, hogy az adminisztratív munkakör­ben dolgozó nyugdíjasok nyugdí­ját ne rövidítsék, munkásokként tüntetik fel őket. Másutt a valósá­gosnál magasabb átlagfizetés vagy több ledolgozott év kimutatá­sával befolyásolják a megítélt nyugdíj összegét. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozta Nagy Kázmér miniszter, hogy a társadalombizto­sítási szervek részéről fokozot­tabb figyelmet kell szentelni a be­nyújtott nyilvántartási lapok, jelen­tések és okmányok ellenőrzésé­nek. Ez azonban nem mentheti fel a munkáltatók belső ellenőrzését feladataik alól, hiszen a társadalmi tulajdon védelme valamennyiünk alkotmányban rögzített köteles­sége. A vezetők felelősségének, munkájának, a rendszeres s a ha­tékony ellenőrzés viszonyának kérdése számos jogsértés vizsgá­latánál merül fel. Az ellenőrzéssel úgy látszik még mindig hadilábon vagyunk, holott ez nem a bizal­matlanság megnyilvánulása, ha­nem az irányítás szerves része, nélkülözhetetlen eleme - s nem utolsósorban - minden vezető dol­gozó munkaköri kötelessége. Az eddigi tapasztalatok szerint ah­hoz, hogy a jogtalan gazdagodás elleni harcban komolyabb ered­ményeket érjünk el, hogy a kor­mány és a CSKP KB Elnöksége határozatait maradéktalanul telje­síthessük, elsősorban arra van szükség, hogy állampolgári és munkaköri kötelességeit becsüle­tesen, a rutintól, s a formalizmus­tól mentesen érvényesítse min­denki a maga posztján. FEKETE MARIAN APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az érsekújvári (Nové Zámky) Novofructa az idei konzervgyártási idényre 120 tonna eper, 1400 tonna borsó, 350 tonna cseresznye és 300 tonna meggy feldolgozását tervezi. Az eper feldolgozása már javában folyik, s a gépszala­gokon megjelent az első borsó is. Az üzemben 62 diák segít az idénymun­kákban. Felvételünkön (balról) Mária Fabiánová, Emília Suttuová, Zuzana Baloghová és Lýdia Fillová az epret készíti elő a feldolgozásra. (Ivan Lužák felvétele - ČSTK) ■ Mély fájdalommal és megtört szivvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a munkatársak­nak és mindazoknak, akik 1985. május 16-án elkísérték utolsó útjára a komár- nói temetőbe a szeretett férjet, édes­apát, nagyapát, apóst és testvért, Németh Józsefet, akit a halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok vi­rágot, koszorút, amelyekkel igyekeztek enyhíteni fájdalmunkat. Gyászoló felesége, fia, lánya, veje és unokái Ú-1761 ■ Fájó szivvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszéd­nak, az ismerősöknek, a falu lakossá­gának, akik 1985. VI. 1-én elkísérték utolsó útjára a szeretett édesanyát, nagymamát, dédmamát, özv. Papp Ferencné Valábek Ilonát a matúškovói temetőbe. Köszönjük a sok koszorút és virágot, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Szerető lányai, fiai és a gyászoló család Ú-1764 ■ Fájdalomtól megtört szivvel és köny- nyes szemmel mondunk köszönetét a kedves rokonoknak, szomszédok­nak, a falu lakosságának és mindazok­nak, akik 1985. május 8-án elkísérték utolsó útjára az ekeli (Okoličná na Ostrove) temetőbe a drága jó felesé­get, édesanyát, nagymamát és déd- nagymamát, Nagy Istvánné Kacz Jusztinát, akit a halál 74 éves korában rövid, súlyos betegség után ragadott ki sze­rettei köréből. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik koszorúval, sok szép virággal, őszinte részvétnyilváni- tásokkal igyekeztek enyhíteni soha el nem múló fájdalmunkat. Bánatos férje és gyászoló család­ja Ú-1768 ■ Mély fájdalommal mondunk köszö­netét a testvéreknek, rokonoknak, a Lelesi Földműves-szövetkezet veze­tőségének, tagságának, a falusi párt- szervezetnek, a helyi nemzeti bizott­ságnak, a vadászszövetség szerveze­te tagjainak, az alapiskola tanítóinak és diákjainak, a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) kórház belgyógyászati osztály orvosainak és nővéreinek, valamint minden kedves ismerősnek, akik már­cius 5-én elkísérték utolsó útjára a sze­retett férjet, édesapát, nagyapát, apóst, Dobos Imrét a lelesi temetőbe. Gyászoló felesége, gyermekei, unokái és vejei Ú-1769 ■ Mély fájdalommal és megtört szivvel mondunk köszönetét minden rokonnak és ismerősnek, a falu lakosságának, akik 1985. 6. 5-én elkísérték utolsó útjára a tanyi (Tôň) temetőbe a 73 éves korában elhunyt drága férjet, édesapát és nagyapát, Ledeczky Tivadart. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és az őszinte részvétnyilvánítást, ame­lyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. Gyászoló felesége és családja Ú-1770 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a kedves rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, Ama- dékarcsa (Amadeové Kračany) lakos­ságának, akik 1985. június 5-én elkí­sérték utolsó útjára drága halottunkat, özv. Sánka Konstantinát az amadékarcsai temetőbe. Külön kö­szönetét mondunk a búcsúbeszédért, sok virágért és koszorúért, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. A gyászoló család Ú-1772 MEGEMLEKEZES ■ Könnyes szemmel, fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a felejthetetlen, drága jó feleség­re, édesanyára, és nagymamára, Tóth Istvánné Benes Margitra, akinek 1984. július 3-án, 59 éves korá­ban dobbant utolsót drága jó szíve, és megállt dolgos keze. Szenteljenek em­lékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, első évfor­dulón. Emlékét örökké őrző bánatos férje, fiai, menyei és unokája, Róbika. Ú-1727 ■ Fájó szivvel emlékezünk V a I k á r Józsefre (Szelőce - Selice), aki egy évvel ezelőtt, 74 éves korában távozott szerettei köréből. Akik ismer­ték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Gyászoló felesége és a Mentei család Ú-1867 ÚJ sző 6 1985. VII. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents