Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám, csütörtök
Meghitt hangulatban Egy héten át szólt a gitár az Egyetemi Könyvtár udvarán Minden évben nagy érdeklődés előzi meg a bratislavai kulturális nyár eseményeit. Ez természet- szerű, hiszen a koncerttermek és színházak vakációja idején elsősorban e fővárosi rendezvény opera-, operett-, színház- és koncertki nálata jelenti a művészi programot, melynek idegenforgalmi vonzereje sem hanyagolható el. A kulturális nyár műsorában méltó helye van a gitárzenei napoknak. A múlt évben több mint 40 hazai és külföldi művész játékát ismerhettük meg. Az idén nyolc hangversenynek az Egyetemi Könyvtár barokk udvara adott ottNagy élmény volt a perui, jelenleg Franciaországban élő Jesus Castro Balbi játéka is. J. Dow- land, F. Cutting és J. S. Bach művei az ő feldolgozásában hangzottak el. Bach 3. lantszvitjében szinte megőrizte a lanthangzás eredetiségét. Tiszta hangzás, pontos frazeálás, leheletfinom pia- nisszimók, pontos dallamvezetés jellemezte Balbi játékát. M. Cas- telnuovo-Tedesvo ördögi capric- ciójában a virtuóz futamok hibátlan interpretációja és a ráadásként elhangzott perui népdalfeldolgozások magas hőfokú tolmácsolása is Balbi lenyűgöző tehetségéről tanúskodtak. hont. (Izabela Pažítková, a népszerű tévériporternő konferálásá- val és rögtönzött kisinterjúival nagyban hozzájárult a kellemes hangulat kialakításához.) A hét folyamán több zeneszerző-nemzedék muzsikájából kaphattunk izelitót. A századfordulón alkotó, késóromantikus és szecessziós elemeket felhasználó komponisták s a stílusban rájuk támaszkodó, de új színekkel kísérletező 20. századi zeneszerzők művei hangzottak el. Ám alig akadt műsor, amelyikből hiányzott volna Bach egy-egy alkotása. A lengyel Jerzy Nalepka, a lódzi zeneművészeti főiskola tanára volt az első vendégszereplő. J. S. Bach, M. M. Ponce, F. Sor, I. Albéniz és E. Pujol művei előadásában eléggé egyhangúan, stílustalanul hangzottak el. Említést érdemel J. Turina Fandanguillója, melyben a spanyol ritmus és melodika volt hatásos. A. Ivanov- Kramszkoj Keringő\ében a művész felszabadultabb játékának lehettünk tanúi. A második estén Zsapka József, a szlovákiai gitáriskola megalapítója, a Bratislavai Konzervatórium és Zeneművészeti főiskola tanára mutatkozott be feleségével, Dagmar Šebestová-Zsapková fuvolaművésznővel. A gazdag gitár-fuvola irodalom remekei szerepeltek műsorukon (E. G. Báron: Sonata secunda, J. H. Fiocco: Allegro, M. Giuliani: Duettino, M. Castelnuovo: Tedesco-Sonatina, op. 205.). Minden elemében csiszolt, kulturált együttes játékuk, hangszerkezelésük biztonsága és hangszereik szép tónusú hangzása a különböző effektusokban és disszonáns kapcsolatokban is például Š. Rak cseh zeneszerző és gitárművész Giordano Bruno cimű szerzeményében) kellemes, szép zenét eredményezett. Koncertjükön Dušan Martinček szlovák zeneszerző meditatív Elégiáján kívül, bemutatóként hangzott el a szerző két modern hangvételű szóló gitárra irt prelúdiuma, melyekben a ritmus- és akkordikus megoldások érvényesültek a szintén először elhangzott Jó estét, Picasso úr, spanyol melodikájú és ritmusú frappáns kompozíciójával szemben. Játékuk egységes, pontos volt. Először látogatott hazánkba Tokos Zoltán, a fiatal magyarországi gitárművész, aki a budapesti Zeneakadémián Szendrey-Karper László növendéke volt, majd Athénban, a világhírű Costas Cotsi- olisnál folytatott tanulmányokat. Több nemzetközi verseny díjazottja, jelenleg a Liszt Konzervatórium tanára. Előadásában (Barrios: Choros de saudade, E. Sainz de la Maza: Plateyro y Yo, J. S. Bach: Szvit BWV 997, Durkó Zsolt: Szentivánéji álom stb.) a tiszta szó'amvezetés, gyönyörű meleg K tus, biztos formálás, pontosan Ivalált tempók, karakterek érvényesültek. Zsapka József és Jukka Savijoki (gitárral) fellépés előtt. (Könözsi István felvétele) Martin Mysliveček, a prágai Zeneakadémia tanára az idén har- madizben vett részt a koncertsorozaton. Az utóbbi időben intenziven foglalkoztatja a lantjáték (főleg angliai tanulmányútja eredményeként.) Ez érezhető játékán is, amely elmélyültebb, leegyszerűsödött és az egyes művekben az abszolút lényeg feltárására törekszik. Játéka mentes minden virtuózkodástól és „magamutogatástól“. Nagyszerűen érzékeltette ezt S. L. Weiss: Tombeau (Sír) c. műve és A. Tučapský négy monológból álló ciklusa. P. Eben Canto- jában a bolgár ritmus és népdalvilág jelenik meg, míg š. Rak Finn mondája népdalvariáció. Sikeres volt. J. Daurte dzsesszelemekkel átszőtt Sua cosa cimű darabja is. A finn Jukka Savijokit Skandinávia legjobb gitárosai közé sorolják. Bratislavai koncertjén erről sajnos nem győződhetünk meg. S. L. Weiss A-dúr szvitje, Scarlatti szonátái, A. Barrios Julia, Florida Valse c. műve és I. Albéniz darabjai sem technikai, sem zenei felkészültségről nem adtak tanúbizonyságot. Leginkább E. Rautavaara finn kortárs zeneszerző modern Serenádyának előadása sikerült, melyben a hangszer hangzási lehetőségeinek bemutatása került előtérbe. Neil Smith Nagy-Britanniát képviselte. Játékával, szerény megjelenésével örökre bevéste magát a bratislavai publikum emlékezetébe. önmagát felülmúlva muzsikált, tökéletes műélvezetet nyújtott és az elhangzott művek (M. Praetorius: Három tánc, F. Tarrega: Gran Jota, L. Bronwer: Cancion y Danza, J. S. Bach: Szvit, A. Lauro: Variációk egy venezuelai gyermekdalra stb.) gazdag egyéni invencióról, igazi zenei érzékről és rátermettségről tanúskodtak. Gitárhangja bámulatosan szép és hihetetlenül intenzív, dinamikus skálája és technikája elkápráztató. Neil Smith korhű előadásával a gitárzenei hét egyik legkiemelkedőbb előadója volt. A zárókoncert vendége Rey Guerra Kubából érkezett. Medita- tiv, magába forduló, érzelmekben gazdag művészt ismerhettünk meg benne. Nem törekedett látványos, virtuóz előadásra, inkább az egyszerűségre - az egyes frázisok, dallamok részmegoldásaira koncentrált. A mindvégig egyenletesen magas színvonalon játszó művész a klasszikus és mai szerzők alkotásainak (M. Castelnuovo: Tedesco, J. S. Bach: Prelúdium, fúga és allegro, L. Brouwer: Négy etűd, Cancion de Cuna, J. Cardoso: Milonga c. művének) tolmácsolásával megérdemelt ünneplésben részesült. A tartalmas és magas színvonalú gitárzenei napok megrendezéséért a bratislavai Városi Művelődési Ház elismerést érdemel. HORVÁTH KATALIN Tíz tucat Moldova György úf könyvéről Tudom, semmi újat nem mondok, csupán megismétlem az ismert tényt: Moldova György immár hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb (a kettő nem mindig ugyanaz...) kortárs magyar író. S ha folytatni akarjuk a ,,leg“-eket, akkor elmondhatjuk, a legtermékenyebb és legsokoldalúbb is. Riportjai (Tisztelet Komlónak, az Őrség panasza, Rongy és arany, Akit a mozdony füstje megcsapott, Szent tehén, Égi szekér) nemcsak egy-egy tájról, iparágról, munkaterületről szólnak. Arról is, s egyszersmind többről is: mai valóságunkról, életünkről. Ezekkel egy tőről fakadnak, hiszen valóságunk képei - igaz, görbe tükörben láttatva - a Moldova-szatírák is (Az Elátkozott Hivatal, Lakinger Béla zsebcirkáló), amelyek annyiban hasonlítanak a riportjaihoz, hogy kérlelhetetlenül őszinték, szókimondóak, az ,,érted haragszom“ elkötelezettséggel és köz- életiségével pellengérezi ki napjaink megannyi fonákságát. Moldova nevéhez számos regény-remeklés is fűződik: a Negyven prédikátor vagy az Elhúzódó szüzesség a kortárs magyar irodalom kiemelkedő szellemi teljesítményei közé tartozik. Nálunk sem kell őt bemutatni, hiszen könyvei Szlovákiában is kelendőek, olykor még pult alatti áruk is. A Könyvhéten megjelent T/z tucat című könyve felerészt három régebbi kötetének legjobb anyagát, felerészt pedig új írásokat tartalmaz. A szerző írásaira jellemző hangvételben ír e könyvéről: „ Kinek ajánlom ezt a könyvemet? Mindenkinek. Lehet olvasni strandon, vonaton, kórházban hosszú lábadozás közben, hivatali előszobákban, otthon szabad félórákban - ha léteznek még ilyen félórák. Alkalmas továbbá ez a könyv névnapi figyelmességnek, díjnak szavalóversenyre, ajándéknak nyugdíj-búcsúztatóra, megroggyant asztalláb alátámasztására: csak egyetlen célra nem: mellékletnek irodalmi halhatatlanságot igénylő beadványhoz - ahhoz nem írni kell, hanem viselkedni.“ Egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató történeteket olvashatunk a bürokrata hivatalokról, amelyek ambíciókat, merész terveket semmisítenek meg, ígéretes életpályákat törnek derékba (Isten veled, India!), találkozhatunk a kispolgári életeszményt majmoló újgazdagokkal (Az ötödik sípszó), az ügyeskedők különböző típusaival, olyan figurákkal, melyekkel már nekünk is meggyűlt a bajunk. A riportert, az írót nem a nagy nevek, hanem az érdekes emberek érdeklik, akik sorra kitárulkoznak előtte, s mint régi jóbarátnak, úgy mesélik el életüket, tetteiket. Moldova nem írt könyvet, portrét Puskásról (A Puskás-ügy), meg is indokolja, miért nem, de megörökített sok-sok úgynevezett kisembert, akik formálói, jellemző figurái vagy éppenséggel szenvedő hősei voltak a félmúltnak, s nem ritkán még ma is azok. Két önirónikus írásban (Nehéz a riporter élete, Nehéz szatírát írni?) tulajdonképpen ars poeticáját mondja el: megtörtént már, hogy az írás nem látott napvilágot, de szándékosan soha egyetlen adatot sem ferdített el. Vagyis a jó riporter mindig őszinte. A jó szatirikusnak pedig látszólag nincs nehéz dolga: a téma az utcán hever. ,,Csak“ tehetség és közéleti bátorság kell a megírásához. A kötet talán egyetlen szépséghibája, hogy néhány poén, fordulat megismétlődik, ezt gondosabb szerkesztéssel ki lehetett volna küszöbölni. E „szeplő“ ellenére minden bizonnyal mindenkinek élvezetes és tanulságos olvasmányt jelent majd ez a Moldova-kötet is feltéve, ha sikerül megvásárolnia. (szilvássy) öt év feladatairól SZLOVÁKIAI ÉRTEKEZLET A MATEMATIKATANÍTÁSRÓL Társadalmunknak a matematikatanítás eredményei iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődéséről tanúskodik az a tény is, hogy 1973-tól rendszeresen megrendezik a szlovákiai matematikatanítási értekezletet azzal a céllal, hogy értékeljék az elmúlt esztendőkben elért eredményeket a matematikatanítás területén, és felvázolják a legfontosabb tennivalókat a következő öt esztendőre. Erre vállalkozott a harmadik szlovákiai matematikatanítási értekezlet is, amelyet a közelmúltban rendeztek meg Považská Bystricában, mintegy 140 pedagógus, szakfelügyelő és matematikus részvételével. Az értekezlet jelentőségét növelte az a tény, hogy jelen volt Juraj Buša oktatási miniszter is, aki a főbeszámolót tartotta. Beszámolójának első részében elemezte az 1980-ban megtartott második matematikatanítási értekezlet határozatainak teljesítését. Hangsúlyozta: az új program szerinti matematikatanítás kísérleti szakasza sikeresen befejeződött a középiskolákban is, s az alapiskolában az 1984/85-ös iskolai évben megkezdődött az új program szerinti tanítás általános bevezetését követő vizsgálat is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a matematikatanítás koncepcióját nem kell megváltoztatni, csupán apróbb változtatásokra van szükség, amelyekkel kiküszöbölhető a tartalom túlméretezett- sége, ami a tanulók és a pedagógusok túlterheléséhez vezetett. Az előző matematikatanítási értekezlet határozata értelmében az Oktatási Minisztérium irányelveket dolgozott ki matematikai és természettudományi tagozatos osztályok létesítésére; jelenleg minden járásban legalább egy ilyen tagozatos 5. és 6. osztály működik. A résztvevők egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a tagozatos osztályok nagyban hozzájárulnak a matematika és a természettudományok iránt érdeklődő tanulók jobb felkészítéséhez. A korábbi értekezlet határozata alapján indult meg az elmúlt években a ma már közismert kis matematikai olimpia (a MAMO - Malá matematická olympiáda) az alapiskola tanulói számára; ezen az értekezleten határozták el a felmérő tesztek rendszeres központi kiadását és a szakköri füzetek megjelentetését. Ezek és a többi határozat, mint például a felvételi példatárak kiadása a közép- és főiskolai felvételi vizsgára való felkészüléshez, nagyban hozzájárultak az elmúlt öt esztendő matematikatanítása hatékonyságának a növeléséhez. A sikerek mellett az elmúlt öt évben voltak hiányosságok is, főleg a tantervek és a tankönyvek tartalmát tekintve; nem voltunk eléggé következetesek a középiskola három ágának a közelítésére tett intézkedések végrehajtásában sem, az iskolai ellenőrzés és a pedagógusok szakképzettsége sem volt olyan szinten, amilyenen szerettük volna. Ugyanakkor az egyes iskolák és pedagógusok által elért kitűnő eredmények nem kaptak kellő teret a szaksajtóban. A feladatokról szólva a miniszteri beszámoló hangsúlyozta, hogy az alapiskola alsó tagozatában fokozatosan bevezetjük a komplex értékelés alapján kidolgozott új tankönyveket és módszertani segédkönyveket, valamint a feladatlapokat. Szeptembertől már az első és a második osztályokban is ezekből a tankönyvekből tanulnak a tanulók. A 3. és 4. osztályok számára is elkészültek a tankönyvek és kiadásra várnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az új iskolai alapdokumentumok terjedelmükkel és tartalmukkal is jobban lehetővé teszik a kiegyensúlyozott és eredményes oktató-nevelő munkát, nem terhelik túl sem a pedagógust, sem a tanulót. Most folyik az alapiskola felső tagozatában a négyéves vizsgálat eredményeinek a feldolgozása, s ennek alapján sor kerül az új, módosított tantervek, majd a tankönyvek kidolgozására. A középiskolákban (a szlovák tanítási nyelvűekben) folyamatban* van az ideiglenesen bevezetett tantervek és tankönyvek felülvizsgálata az 1. osztályban, majd fokozatosan a többiben is (a magyar tanítási nyelvű középiskolákban az új matematikatanterv alapján készült tankönyveket csak az 1985/86-os iskolai évtől vezetik be). A matematikatanítás terén elért eredményeket jelentősen befolyásolja a pedagógus felkészültsége. A pedagógus felkeltheti a tanuló érdeklődését a tantárgy iránt, de kedvét is szegheti a matematika tanulásától. A miniszter hangsúlyozta, hogy a mai pedagógus nem taníthatja csak azoknak a matematikát, akiknek különös adottságaik vannak e tantárgyhoz és a többinek nem szentel kellő figyelmet. Több kiváló pedagógus eredményei igazolják, hogy a rossz tanulmányi eredmények matematikából elkerülhetők vagy lényegesen javíthatók. Természetesen ez maguktól a tanulóktól is nagyobb igyekezetei, szorgalmat, akaratot és odaadást kiván. Szó volt a beszámolóban a tanárképzés néhány időszerű kérdéséről, az átképzés eredményeiről és fogyatékosságairól, a tanszerellátásról, az iskolai munka ellenőrzése során észlelt hiányosságokról és az elért eredményekről is. Beszámolójának befejező részében a miniszter vázolta a következő évek legfontosabb tennivalóit. Legfőbb feladatként a matematika-tantervek, tankönyvek, módszertani segédkönyvek és taneszközök további tökéletesítését jelölte meg. Felhívta a pedagógusok és az oktatásügyben dolgozók figyelmét a tanulók ismereteiben levő hézagokra, amelyek főleg a közép- és főiskolai felvételi vizsgákon mutatkoznak meg. Nagy jelentőséget tulajdonított a számítástechnikával kapcsolatos ismereteknek és a számítástechnika alkalmazásának az iskolai matematikatanításban és a többi tantárgy tanításában is. A konferencia résztvevői három szekcióban, alapiskolai, gimnáziumi, szakközépiskolai és a szakmunkásképzők szekciójában fejthették ki a véleményüket és tehettek javaslatokat. E tárgyszerű vitának köszönhető, hogy az értekezlet több fontos határozati javaslat elfogadásával ért véget. A határozatok az elkövetkező öt év legfontosabb tennivalóit tartalmazzák az egyes iskolatípusok matematikatanításában. Hogy az értekezleten elhangzott észrevételek, javaslatok minél előbb a gyakorlatot szolgálják, az anyag külön kiadványban a pedagógusok kezébe kerül. Dr. BÁLINT LAJOS kandidátus ÚJ SZÚ 6 1985. VII. 25.
