Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám, kedd
A reakció „trójai falova“ Ú J SZÓ 1985. VII. 2. A — ismert antikommunista r\Z. ideológus, Zbigniew Brzezinski évekkel ezelőtt a következőket irta a szocialista országokról: „Támogatni és értékelni kell azon országokat és vezetőiket, amelyek és akik készen állnak a Moszkvával szembeni autonómiájuk és függetlenségük szilárdítására, bővítésére. Ha a szocialista államok közül bármelyik is megnöveli a Szovjetuniótól való függetlenségének sugarát, azt támogatni kell. És fordítva: ha az ellenkező tendencia érvényesül, az USA-nak korlátoznia kell támogatását.“ Mivel számolt itt a szerző? Kétségkívül különleges szerepet tulajdonított a nacionalizmus ösztönzésének. Eszmei hívei a nacionalizmusban látják a szocialista országok egysége és együttműködése megbontásának, s az egyes országok gyengítésének is egyik fő eszközét. Az olyan teoretikusok, mint A. Seton-Watson, H. Carrere d’En- causse, L. Snyder, G. Schwartz a kelet-európai országok „szovje- tizálásáról“ írnak, ezeket a nemzeteket a „szovjet hegemonizmus és expanzionizmus“ áldozataiként ábrázolják. J. Volgyes amerikai „szovjetológus“ ugyancsak azt hirdeti, hogy ezen országokba a Szovjetunióból exportálták a szocializmust, s hogy ennek „nincs jövője“. Ismeretes, országaink Szovjetunióhoz fűződő és egymás közötti történelmi kötelékeinek meghamisítása állandóan napirenden van a burzsoá történészek és szociológusok munkáiban. Többféle irányban is mérlegelnek: 1. A kommunista és munkáspártok nemzetiségi politikájának elméleti alapjait igyekeznek cáfolni. Azt állítják, hogy e pártok pragmatikus hozzáállást tanúsítanak a nemzetek és nemzetiségi "kisebbségek közötti kapcsolatok megoldása során. 2. Tagadják a nemzetiségi kérdés megoldását a szocialista államokban, le szeretnék járatni a föderáció elvét, szembeállítják a nemzeti és az állami érdekeket. 3. Azt a tézist propagálják, miszerint a nemzetek közötti antagonizmus, a sovinizmus és a nacionalizmus azonos mértékben jellemző a kapitalizmusra és a szocializmusra. 4. A nemzetek közeledésének politikáját azonosítják a nemzetek és nemzetiségek erőszakos asszimilációjával. 5. A kommunista pártoknak a nacionalista tendenciák elleni harcát úgy állítják be, mint a nemzeti sajátosságok felszámolását. 6. Megkérdőjelezik a Szovjetunió külpolitikájának alapelveit, hegemonista szándékokat tulajdonítanak neki, s olyan igyekezetei, amely szerint a nemzetiségi kérdés megoldásában szerzett, állítólag hibás tapasztalatait rá akarja kényszeríteni a szocialista országok nemzeteire. 7. A szocialista építés során szükségszerű figyelembe venni az egyes országok specifikumait, a nemzeti sajátosságokat. E szükségszerűségről azt szeretnék „bebizonyítani“, hogy a kommunista és munkáspártokban törvényszerűen kiváltja a marxista -leninista ideológia általános elveitől történő eltávolodás tendenciáját, s végsősoron a „nemzeti kommunizmus“ létrejöttéhez vezet. A burzsoá ideológusok már nem elégszenek meg a szocialista államok nemzeteinek „hagyományos nacionalizmusával“. Azt a tézist terjesztik, hogy ez összekapcsolódott az új, a „védekező nacionalizmussal“, amelynek az oroszgyűlölet és az antiszovjetiz- mus az alapja. Ezért folytatják például kísérleteiket, hogy kihasználják az afganisztáni eseményeket, mint az egyes európai szocialista országokban a muzulmán kisebbségek közötti nacionalista hangulatok katalizátorát... E teoretikusok szerint a nacionalizmus az ember biológiai lényegéből fakad, tagadják annak osztály- és szociális jellegét. Bizonyítani akarják, hogy a nemzetek közötti konfliktusokat nem a kapitalista társadalmi rendszer hívja életre, hanem azok „örök érvényű sötét emberi ösztönök“. Ezek változtatják a nacionalizmust korunk leghatalmasabb pszichológiai és politikai tényezőjévé, ami az amerikai Snyder professzor apokaliptikus jóslata szerint „az. elkerülhetetlen vég felé sodorja az emberiséget“. Több hasonló beállítottságú követője a nemzetközi kapcsolatokat a fajok, nemzetek és nemzetiségi csoportok közötti harc szférájaként próbálja magyarázni. Ilyen alapállásból indulnak ki a szocialista országok közötti új típusú kapcsolatok magyarázatakor is. Elhallgatják és kiforgatják ezek külpolitikájának osztály- és szociális jellegét, mozgatóerőit. Arnold Toynbee angol burzsoá filozófus és szociológus például azt állítja, hogy a szocialista országok lényegében „olyan nacionalista kommunista rezsimek, amelyekben a nacionalizmus uralkodik a kommunista ideológia felett“, s hogy ,,a világ kommunista részében a nacionalista ellentétek szembetűnőbben nyilvánulnak meg, mint a nem kommunista világban“. Az ilyen állításra bizonyítékot azonban hiába keresnének... Ezek az ideológusok erőszakosan kiragadott tényezők hatására hivatkoznak. Mindenekelőtt a szocialista internacionalizmus elvének, mint a dolgozók ideológiájának az ellentmondásosságát, indokolatlanságát kísérlik meg bizonyítani. Az osztálytartalmát akarják kiküszöbölni (például L. Snyder és A. Fontaine). Mások - M. Merle, W. Reisky-de Dubníc stb. - elutasítják a szocialista országok kölcsönös támogatását, szolidaritását és együttműködését. Szerintük ezeket „a pacifizmus lehetséges variánsainak egyikeként“ kell értelmezni. Egyesek közülük egészen az abszurdumig mennek el azon igyekezetükben, hogy „gondoskodjanak“ a szocialista internacionalizmus gazdagításáról. W. Reys- ky-de Dubnic a következőket írta. a szocialista internacionalizmus a kommunista országokban és pártokban a nemzetközi feszültség forrásává vált.“ (!) A. Ulam viszont a proletár internacionalizmusról állítja, hogy ebben nem nyilvánul meg más, mint „a Szovjetunió nacionalizmusa“, ami alatt Ulam „az orosz politika hagyományos nacionalizmusát“ érti. J. Carral, V. Aspaturian, R. Byrnes, B. Crozier és mások úgy szeretnék ábrázolni az osztályszolidaritást - amelynek kifejezése a szocialista internacionalizmus - mint a „szovjet imperializmust“... Ellenfeleink abbeli igyekezetükben, hogy bomlasszák a szocialista országok kapcsolatainak ideológiai alapjait, gyakran visszatérnek az egyes szocialista országok válságos fejlődésének időszakához, így például az 1956-os magyarországi, vagy az 1968-as csehszlovákiai eseményekhez. Ezekről úgy beszélnek, mint a „nacionalizmus“ mozgalmáról az „internacionalizmus“, ellen. Rágalmazzák a Szovjetuniót, a szocialista országok nemzeti függetlensége védelmezőinek, a „szocializmus barátainak“ szerepében tetszelegnek. Brzezinski a Hídépítés Moszkva elképzelései szerint c. írásában kifejtette, milyen célokat szolgál mindez, s hogyan kell kihasználni: „A kommunizmus most különböző formákat öltött, úgyhogy az Egyesült Álllamok minden kommunista rezsimmel külön folytathat párbeszédet, s így hozzájárulhat a kommunista tábor megosztásához. Kelet-Európában a nacionalizmus, valamint a többpártrendszer növekedésére, a magánkapitalista gazdaság koncepciójának létrejöttére kell támaszkodni.“ A különböző burzsoá ideológiai irányzatok képviselői hamis elméleteikből kikövetkeztetve hangoztatják a Szovjetunió „hegemoniz- musáról“ szóló tételt, hogy állítólag saját korlátlan befolyásának akarja alárendelni az összes szocialista államot. Ez a Nyugaton nagymértékben elterjedt tézis kifejezi az imperializmus védelmezőinek törekvéseit a burzsoá nacionalizmus és az antiszovjetizmus egyesítésére. A „szovjet hegemonizmusról“ szóló verziót szorosan összekapcsolták a polgári propaganda másik tézisével a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak egyenlőtlen jellegéről. Ennek han- goztatói még „bizonyítékot“ is kitaláltak - az úgynevezett korlátozott szuverenitás doktrínáját- amire azonban az országainkban folyó fejlődés is rácáfolt. Ez azonban nem gátolja e propagandistákat abban, hogy előrángassák elcsépelt mítoszaikat. E vádaskodások kidolgozását és terjesztését a hadiipari komplexum különböző elemei irányítják, amelyek felölelik a katonai, diplomáciai, felderítő és propagandaintézményeket, a törvényhozó testületeket, a tudományos kutató- központokat, a tömegtájékoztató eszközök hálózatát és így tovább. A kommunistaellenes központokban a Pentagon által felfedezett „tudományos kutatásokra“ jellemző például az a mesterkedés, amit a Varsói Szerződés és a NATO katonai költségvetéseinek összehasonlításakor a számokkal folytatnak. A céljuk az, hogy az észak-atlanti paktum országaiban felsrófolják a militarista költségvetéseket. Például 1978-ban az USA „lemaradt“ a Szovjetunió mögött jelszó jegyében a NATO Tanácsa meghirdette a katonai kiadások évi három százalékos növelésének hosszú távú programját. S akkor még nem is szóltunk egy egész sor gyanúsan időzített dezinformációs kampányról az ú( fegyverrendszerek jóváhagyatásakor. S ok nyugati személyiség, aki az USA és a Szovjetunió kapcsolatainak normalizálását szorgalmazza, elutasítja a „szovjet fenyegetésről“ szóló mítoszt. Például G. F. Kennan, a princetoni egyetem tiszteletbeli professzora, aki korábban az USA nagykövete volt Moszkvában, kijelentette: „Nem tudok egyetérteni azokkal az érvekkel, amelyeket általában a pánikhangulatok keltésekor használnak. A fő érv az, hogy a szovjet katonai lehetőségek fenyegető gyorsasággal növekednek, - amint nekünk mondják- gyorsabban a védelem szükségleteinél, s ezáltal.az agresszív irányvonal mutatóivá válnak. Mély kétségeim vannak ez ügyben. A szovjet vezetésről, jellegéről, szándékairól, helyzetéről elferdített. homályos és nem reális képet alakítanak ki. Az e tézis alátámasztására használt számok sok tekintetben tendenciózusak, és tévedésekhez vezetnek.“ S ez végsősoron nemcsak a burzsoá szerzők ajkáról elröppenő számokra vonatkozik, hanem a szocialista világ megosztására és gyengítésére irányuló receptjeikre is. OLEG LABAKOV MJH-7 Moszkvába készül Akár egy kisebb kongresz- szusi palotának is beillene az a hatalmas épületkomplexum, amelyben többek között a nemesócsai (Zem. Olča) egységes földműves-szövetkezet irányitó központja is helyet kapott. Az ízlésesen berendezett előcsarnokban a porta felé tartok. Az üvegfal mögött ülő nő már messziről észreveszi bennem az idegent. Elém jön, látja, hogy eligazításra lesz szükségem. Lörincz Pált keresem, mondom, és mivel biztos vagyok benne, hogy most telefonálni fog Lórincz Pál irodájába, szemügyre venném a falusi méretekhez szokatlanul nagynak tűnő előcsarnokot. De nincs időm végignézni, mert a hátam mögött telefonáló (?) portásnő hangja arra késztet, hogy visszaforduljak. „HJH 7-es jelentkezz az egyesnek!“ ... ismételgeti az asszony vagy ötször.- Nem jelentkezik - mondja elnézést kérőn pedig többször is kerestem az utóbbi fél óra alatt. Biztosan a tábla közepén lehet, azért nem hallja az autójában elhelyezett rádióadó-vevő hangját. Eltarthat egy ideig, amíg visszamegy a kocsijához. Az útbaigazítás alapján hamar megtalálom a fiatal növényvédő agronómust. Amikor Lőrincz Pál észrevesz bennünket, kijön a tábla szélére.- Nem hallottam a hívást - szabadkozik de annyi a munka, hogy az ember azt sem tudja, merre menjen. Látom rajta, hogy mindezt nem panasznak szánta, sőt egy kis büszkeség is kiérződik a hangjából. A legfiatalabb vezetők közé tartozik a szövetkezetben, CB-s autóval járja a határt, s mostanában egy re több újságíró keresi fel. Ami igaz, igaz, van mire büszkének lennie! De lehet, mindez csak nekem tűnik így, mert amikor kérdezősködtem felőle, mindenki inkább halk szavú, szerény fiatalembernek jellemezte Lőrincz Pált, aki közben arról a gépről beszél nekem, amelyet éppen az imént sikerült a tábla közepén üzemképessé tenniük. Szívesen elhallgatnám, de mivel jövetelem célja más, kénytelen vagyok arra terelni a szót.- Pali, azt hallottam, te is ott leszel Moszkvában...- Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy részt vehetek a XII. Világifjúsági Találkozón. Először hinni sem akartam.- Mit gondolsz, minek köszönheted ezt?- Szerintem annak, hogy itt a szövetkezetben sikerült egy jó ifjúsági alapszervezetet összehozni, amely az utóbbi két évben valóban szép eredményeket tud felmutatni. Talán a munkahelyemen elért eredményeim is hozzájárultak a kiküldetéshez, no meg az is, hogy elég aktivan dolgozom a SZISZ járási vezetőségében. Persze ezen eddig még ilyen mélyen nem gondolkodtam, mert mihelyt átment rajtam az öröm első hulláma, azon kezdtem törni a fejem, hogyan lehetne a lehető legemlékezetesebbé tenni a Moszkvában töltendő néhány napot.- És mire jutottál?- Mindenekelőtt arra, hogy alaposan fel kell készülnöm az útra. Hogy ne legyenek komolyabb nyelvi problémáim, szótár segítségével felfrissítettem az orosz tudásomat, azonkívül útikönyveket olvasgatok Moszkváról és a Szovjetunióról. Lélekben pedig már készülök azokra a beszámolókra is, amelyeket hazatérésem után a társaimnak fogok tartani.- Említetted, hogy az ifjúsági alapszecvezetetek jó eredményeket ér el az utóbbi időben.- Igen, főleg amióta megalakult az ifjúsági kollektíva a gépesítő részlegen. Ennek tagjai részt vesznek a csúcsmunkákban, kitűnő eredményeket értek el a múlt évi aratásban és az őszi munkák idején is. Bekapcsolódtunk a járási (A szerző felvétele) szocialista munkaversenybe is, és több kitűnő helyezést értünk el. Ezekkel az eredményekkel kivívtuk mind a szövetkezetünk, mind pedig a SZISZ járási bizottsága vezetőinek az elismerését. Ahogy javultak az eredményeink, úgy növekedett a szervezetünknek nyújtott támogatás is, ami nagyszerű feltételeket teremt a további munkánkhoz.- Mit vársz ettől a Világifjúsági Találkozótól?- Szeretnék hozzájárulni a találkozó céljának eléréséhez, a béke és a nemzetek közötti barátság megszilárdításához. Szeretném minél jobban megismerni a világ fiataljainak a problémáit, eredményeit és remélem, hogy szakmai téren is hasznomra válik, hiszen lesznek ott más országokból is fiatal mezőgazdászok, akiktől biztosan sok tapasztalatot szerezhetek a mindennapi munkámhoz. KAMOCSAI IMRE Csehszlovák-szíriai kapcsolatok SOKOLDALÚAK, ALLANDOAN MÉLYÜLNÉK (ČSTK) - Szíria és Csehszlovákia hivatalos kapcsolatai 1947- ben kezdődtek. Damaszkuszban a csehszlovák nagykövetség 1955. márciusában kezdte meg tevékenységét, majd 1958. februárjában Szíria államjogi változásaival és az Egyesült Arab Köztársaság elismerésével kapcsolatban megszakította azt. 1961. szeptemberében Szíria kilépett az Egyesült Arab Köztársaságból, helyreállította önállóságát, és az új kormány az elismerésről szóló hivatalos jegyzéket kért a csehszlovák kormánytól. Csehszlovákia a kormány 1961. október 7-i döntése értelmében elismerte a Szíriái Arab Köztársaság kormányát, s egyúttal megállapodást kötöttek a diplomáciai kapcsolatok nagykövetségi szinten való felvételéről. A csehszlovák-szíriai kapcsolatok sokoldalúak és állandóan mélyülnek. Már több mint három évtizede fejlődnek csaknem minden területen. Ez a fejlődés különösen 1970 óta szemmel látható, amikor az állam élére Hafez Asz- szad elnököt választották. Bővülnek a politikai kapcsolatok, ami kedvező feltételeket teremt a két ország együttműködésének fejlődéséhez az összes többi területen. A kapcsolatok fejlődésének alapja a CSKP-nak és az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (Baath) együttműködése. A két ország pártküldöttségei rendszeresen találkoznak egymással. A CSKP KB küldöttségének legutóbbi damaszkuszi látogatása során, az idén májusban aláírták a két párt együttműködésének fejlesztéséről szóló, az 1984-85-ös időszakra vonatkozó jegyzőkönyvet. A két ország együttműködésének további elmélyítéséhez a feltételeket Ľubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnök 1984 júniusában Szíriában és Abdar Rauf Kasszem szíriai miniszterelnök 1982 szeptemberében Csehszlovákiában tett hivatalos baráti látogatása teremtette meg. Ľubomír Štrougal látogatása során behatóan foglalkoztak a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésével. Megállapították, hogy az elért eredmények ellenére tovább lehet fejleszteni az együttműködést számos területen. A látogatás végén gazdasági együttműködési egyezményt kötöttek, és aláírták a két ország gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködésének fejlesztéséről szóló dokumentumot. A csehszlovák-szíriai kapcsolatok csúcspontját Hafez Asszad 1975. szeptemberi csehszlovákiai és Gustáv Husák 1979. májusi szíriai hivatalos baráti látogatása jelentette. Mindkét látogatás rendkívüli jelentőségű volt a párt- és az államközi kapcsolatok megszilárdítása szempontjából. A kereskedelmi együttmúködés az 1975. szeptember 11 -én Prágában aláírt hosszú távú kereskedelmi egyezmény alapján fejlődik. Szíria a fejlődő országok között Csehszlovákia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Az árucsere-forgalom terjedelme 1984-ben megközelítőleg 200 millió dollár volt. Csehszlovákia aktívan hozzájárul Szíria iparosításához, s a szíriai gazdaság jelentős gép- szállitói közé tartozik. Csehszlovák segítséggel épült az azóta többször bővített homszi kőolajfinomító. Csehszlovákia ezenkívül Szíriába erőművi berendezéseket, cukorgyárakat, sörgyárat, gumiabroncsgyárat, rádióadókat és számos más beruházási egységet szállított.
