Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám, szerda

A társadalmi-gazdasági fejlődés ütemének meggyorsításával (Folytatás az 5. oldalról) Éppen ezt a folyamatot kell vég­rehajtani életünkben. Az új erők áramlását nem lehet mestersége­sen fékezni. De ha az embernek még van ereje, ha még tud teljes gőzzel dolgozni és hasznot hajta­ni, akkor dolgoznia kell és meg kell kapnia támogatásunkat. A káderekkel szemben lenini módon, pártosan kell eljárni - igé­nyesen és érzékenyen! A pártbizottságokban tudatosí­tanunk kell elvtársak, hogy azok­nak a kádereknek, akik a választá­si kampányban jönnek a vezetés­be, nagy lesz a felelősségük. Rendkívül bonyolult munka irányí­tása vár rájuk a gazdasági, szoci­ális és szellemi élet fejlesztésének megvalósítása során a 12. és a to­vábbi ötéves tervidőszakokban. Ennek alapján kell kiválasztanunk és elhelyeznünk a dolgozókat. Mindenkinek jól kell tudnia nem­csak azt, amit el kell végeznie, hanem azt is, hogy miként és hogy a kellő időben tudja realizálni pár­tunk politikáját a gyakorlatban. S most, amikor a káderekről van szó, mondhatom, hogy külö­nösen előtérbe kerül a fegyelem kérdése. Megmaradtak emlékezetemben a moszkvai Proletarszkij városke­rület dolgozóival folytatott találko­zókon elhangzott kívánságok. Ezeket egyszerűen is ki lehet fe­jezni. Lényegük az volt, hogy a párt és a nép közös igyekezeté­vel biztosítva legyen az országban a rend és a világban a béke. Jellemző, hogyan vélekednek er­ről maguk a dolgozók. Remélik, hogy minden téren rend lesz, tár­sadalmunk életének minden sza­kaszán - a termelésben, a városi és helyi gazdálkodásban, a keres­kedelemben, az egészségügyben, a szolgáltatásokban, s főleg az irányítás terén, ahol jelentős mér­tékben elburjánzott a bürokratiz­mus. És természetesen, hogy biz­tosítva legyen a közrend. Ebben rejlik elvtársak, a kérdés helyes értelmezése. A dolgozók maguk is készen állnak arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a rend és fe­gyelem bevezetéséért folytatott küzdelembe. Enélkül ezt a folya­matot nem is lehetne megoldani. A pártszervezetek és minden pártaktíva jelenlegi feladata az, hogy teljes mértékben használja ki a jobb irányába történő változás­hoz a kedvező feltételeket, még­pedig az ország minden dolgozó kollektívájában. Mint mondottam, az emberek aggódnak, hogy szavaink ne térje­nek el tetteinktől. E téren nem lehet szó semmilyen kampányjel- legról. Állandó munka ez, amely sosem ér véget. Végső soron van­nak központi bizottsági és kor­mányhatározataink, amelyekben az áll, hogy azon vezető dolgozók, akik nem képesek biztosítani a fe­gyelmet és a rendet a kollektívák­ban és az egyesülésekben, azok nem lehetnek vezető funkciókban, így tesszük fel a kérdést és így is kell megvalósítani a határoza­tokat. Nyilvánvalóan mindannyian tu­datosítjuk, hogy az utóbbi időben társadalmunk minden rétegében egyre élesebben és hangsúlyo­sabban merülnek fel az erkölcsi és a szociális igazságosság kérdé­sei. Mi a központi bizottságban ezt a sürgetést érezzük. S itt szintén nagyon fontos meglátni a lénye­get, megérteni a nép kívánságát. Nálunk az emberek nagyra ér­tékelik országunknak az élet min­den területén elért sikereit, megér­tik azokat a problémákat, amelyek előrehaladásunk során felmerül­nek, készen állnak részt venni a nehézségek leküzdésében, a szociális-gazdasági fejlesztés problémáinak megoldásában. Egyidejűleg egyre kibékíthetetle- nebbek lesznek - ezt jól látom utazásaim és az emberekkel foly­tatott beszélgetéseim alkalmával- a visszaélésekkel, a törvénysér­tésekkel, a bürokráciával, a gaz- daságtalansággal, a pazarlással, az italozással és más negatív je­lenségekkel szemben. Most harcot hirdettünk az olyan veszélyes és eléggé meggyöke­resedett szociális jelenség ellen, mint amilyen a részegség és az alkoholizmus. Ez az egész párt, az egész nép és állam feladata. Rea­listák vagyunk és tudjuk jól, hosz- szú lesz ez a harc. Csak akkor érhető el siker, ha mindannyian bekapcsolódunk, ha nem fogunk e munkában lazítani, ha határo­zottak leszünk és nem engedjük meg a kompromisszumokat. Nagyon sürgőssé vált, elvtár­sak, az erkölcsi normák megtartá­sa. Ez helyénvaló. Nálunk min­denkire ugyanannak a fegyelem­nek kell vonatkoznia, mindenkire ugyanaz a törvény, mindenkivel szemben ugyanazok a követelmé­nyek érvényesek. Legfőképpen pedig mindannyiunk, minden egyén életszínvonalának az el­végzett munkától, annak mennyi­ségétől és minőségétől kell függ­nie. Az embereket felháborítják a munka nélkül szerzett jövedel­mek, olyannyira, hogy az erre vo­natkozó törvényhozó aktus kidol­gozását követelik. A szovjet emberek határozottan elítélik a szerénytelenség, és a szócséplés megnyilvánulásait. A pártaktívának, a mi kádereink­nek ezt figyelembe kell venniük munkájuk során. Közelebb az em­berekhez, nagyobb bizalmat az embereknek. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rájuk akarjuk eről­tetni magunkat. Az emberek az ilyen vezető dolgozókat nem is szeretik. A szigorú vezetőket, azo­kat, akik fegyelmezettek, igénye­sek, gondosak és akik saját példá­jukkal bizonyítják az állami ügyek­hez való lelkiismeretes viszonyu­kat, az emberek az ilyen vezetőket szeretik. S mindig is támogatják őket. Láthatják, bármilyen kérdést is érintettünk most, melyek előreha­ladásunk meggyorsításával voltak kapcsolatban mozdonyunknak, a mi hatalmas államunknak a mozgását a párt egész tevé­kenységének, kádereink munkájá­nak javításával kell kezdeni. Ez alapvető feltétel, melyet a helyes politika kidolgozásával kell kialakí­tani. Helyes politika nélkül nem lehet biztosítani a párt és a nép egységét. Ennyit elószörre. Má­sodszor pedig: pártunk erejével- és ez nagy - most fel kell emelnünk az egész országot azon új feladatok megoldásához, ame­lyet korunk állított elénk. És ezen a téren a leningrádiak példájára hagyatkozunk. Kívánok önöknek, elvtársak, sok sikert. A humennéi Chemlonban céltudatosan pótolják a lemaradást A szovjet főváros kijevi negyede. A képen a Moszkva folyót átívelő Borogyin-híd. (ČSTK-felvétel) A rendkívüli téli időjárás követ­kezményeként az év elején or­szágszerte gondok jelentkeztek, s több jelentős termelőüzemben veszélybe került a tervteljesítés. A szokatlan hideg sok kelet-szlo­vákiai vállalaton, üzemen kívül ér­zékenyen érintette a kerület egyik fontos vegyipari intézményét, a humennéi Chemlon vállalatot is, melynek árutermelése évenként meghaladja a 2,5 milliárd koronát. A vállalat által gyártott műszá­lak és egyéb termékek fontos alapanyagok, hiányuk más üze­mek termelésére is kedvezőtlenül hatott. Hasonló probléma előtt állt azonban maga a Chemlon is, mi­vel a strážskéi Chemko objektív okok miatt folyamatosan és kellő mennyiségben nem gyártott ciklo- hexanont. A kényszerhelyzet más vállalatokat is érintett. Mit jelentett mindez a Chemlon­ban? Erre a kérdésre a vállalat vezetőségének képviselőivel foly­tatott beszélgetésünk során kap­tunk választ.- Ez év januárjában - a korábbi négy esztendő feladatainak túltel­jesítése után - még derűlátással kezdtük el a tervidőszak utolsó, ötödik éve tervmutatóinak teljesí­tését, s az eredmény sem maradt el - tájékoztatott Ján Záhradník mérnök, gazdasági igazgatóhe­lyettes. - A bruttó termelés tervét 811 ezer koronával, az áruterme­lését 1 millió koronával túlteljesí­tettük. Minden előfeltétel megvolt arra - legalábbis kezdetben -, hogy az első negyedévben az éves tervet több mint 25 százalék­ra teljesítjük. Ám ez a számunkra legfontosabb alapanyag, a ciklohe- xanonból készített kaprolaktám fo­lyamatos szállításától függött. Már januárban 300 tonnával kevesebb nyersanyagot kaptunk a szerző­dött mennyiségnél, de ez még nem veszélyeztette a januári terv teljesítését, mert volt bizonyos nyersanyagtartalékunk. Ez viszont februárban megcsappant, s ennek következtében folyamatosan - február 5-től napi 20, majd 19-től már napi 44 tonnával - csökkente- nünk kellett a termelést. Ez a kényszerű termeléskorlátozás március 12-ig tartott, és nagyon kedvezőtlenül hatott az első ne­gyedévi terv teljesítésére.- Milyen arányú termeléski­esést okozott ez a helyzet?-Az árutermelésben 18 millió 495 ezer koronás lemaradást, a nyereség pedig a tervezettnél 9 millió 126 ezer koronával volt kevesebb. Mondanom sem kell, milyen nehéz helyzetbe kerültünk azáltal, hogy az előirányzottnál 514 tonnával kevesebb műszálat gyártottunk. Természetesen a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi kapacitások felhaszná­lásával, a főigazgatóság segítsé­gével hozzáláttunk a szükséges intézkedések megtételéhez.Válla­latunk vezetősége a szakszerve­zeti szervekkel közösen kidolgoz­ta a legszükségesebb intézkedé­sek tervét, megszervezte a lema­radás rugalmas pótlását. A Slov- chémia főigazgatósága 1 millió korona értékű célprémiumot aján­lott fel a vállalat dolgozói részére, ha az első negyedéves „nyere­ségkiesést“ június 1-ig pótolják. Ezt követően jól átgondolt és a dolgozók körében teljes megér­tésre találó szervezőmunka kez­dődött. Kérem, ne vegyék dicsek­vésnek, ha elmondom, hogy válla­latunk több mint hatezer dolgozója közül egyetlen sem akadt, aki ne vállalta volna a rendkívüli, gyakran megerőltető és a szabadidő rová­sára menő munkát. Mindezek tu­datában vállalhattuk, hogy az áru­termelésben bekövetkezett lema­radást június végéig, a nyereség­hiányt pedig május végéig pótol­juk. Az utóbbit már teljesítettük, így dolgozóink a felajánlott célpré­miumot megkapják. Amikor a lemaradás pótlásában élenjáró kollektívák felől érdeklőd­tem, Ján Záhradník igazgatóhe­lyettes így válaszolt:- Ma még korai erről nyilatkoz­nom. Részben azért, mert vállala­tunk minden dolgozója, kollektívá­ja, kivétel nélkül és pontosan azt teszi, amit kell, amire megbízatást kapott. Jelenleg az a legfonto­sabb, hogy igyekezetben nincs hi­ány, s az eredmények is jelentkez­nek. A nyereséghiányt pótoltuk, s már az árutermelésben is több mint 10 millió koronával csökken­tettük a lemaradást. Felelősségem tudatában kijelenthetem: június végéig a hátralévő, csaknem 8 millió koronás árutermelési hi­ányt is kiegyenlítjük. Ezt követően már tudni fogjuk pontosan, melyik kollektíva és egyén mit végzett. Azt már most is elmondhatom, hogy az 1-es számú részleg kol­lektívája Jozef Cabrak és a 2-es számú Vladimír Ďuriš vezetésé­vel, valamint a Cyril Fedor mérnök vezette üzemrészleg dolgozói és a Ján Cema által irányított 3-as számú részleg kollektívája rendkí­vüli feladatokat teljesít. Külön em­lítést érdemelnek vállalatunk kom­munistái, akiknek példamutatása valóban mozgósítóan hat a többi dolgozóra. Helytállásukról Cyril Fedor elv­társsal, az üzemi pártbizottság alelnökével beszélgettünk, aki el­mondta, hogy mindenekelőtt APRÓHIRDETÉS ÁLLÁS ■ Egészségügyi szakiskola (Stred­ná zdravotnícka škola, Záhradníc­ka 44, Bratislava) felvesz:- takarítónőt teljes foglalkoztatottság­ra, délutáni órákra- fűtőt kokszkazán kezelésére, téli fű­tési idényre Érdeklődni az iskola gazdasági ve­zetőjénél (hospodárka) lehet szemé­lyesen vagy telefonon a 212 028-as számon, 8-as mellék. ÚF-85 ■ A Karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktan­intézet Igazgatósága felvesz- főiskolai végzettségű faipari képesí­tésű tanítót. A tanítási nyelv magyar. Belépés szeptember elsején. Érdeklődni az iskola igazgatóságán lehet írásban vagy személyesen. ÚF-81 ■ Június 1 -én ünnepelték házasság- kötésük 50. évfordulóját Felsőszeliben (Horné Saliby) a legdrágább szülők, Szabó Ferenc és neje, Szabóné Kiss Mária. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak és hosszú, boldog életet kí­vánnak 4 lányuk, 2 fiuk, Mariska férjével, Évi, Margit férjével, Ancsi férjével, Laci feleségével és Tibi, 11 unoká­juk, 2 unokavejük, kis dédunokájuk, Marcelka sokszor csókolja mindenki nevében a dédszülóket. Ú-1568 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KÖSZÖNTŐ ■ Jún. 12-én ünnepli 60. születésnap­ját Nyitracsehiben (Nitrany) a dolgos édesapa, férj, nagyapa és sógor, Németh Lajos. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak, jó erőt, egészséget és hosz- szú, boldog életet kívánnak felesége, lányai, veje, unokája, a kis Marosko a nagyapát sokszor csó­kolja. A gratulációhoz csatlakozik sógora és sógornője Alsóbodokról (Dolné Obdokovce). Ú-1503 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1985. április 26-án elkísérték utolsó útjára az albári (Dolný Bar) temetőbe id. Kovács Istvánt. Köszönjük a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Ú-1562 ■ Fájdalmas gyászunkban ezúton mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, az ismerősöknek, a szom­szédoknak, az efsz vezetőségének, a volt munkatársaknak és a falu lakos­ságának, akik 1985. február 14-én el­kísérték utolsó útjára az izsapi (lžop) temetőbe a szeretett férjet, édesapát és nagyapát, Ta r r Józsefet, akit a halál 62 éves korában váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Köszöne­tét mondunk a sok koszorúért és virá­a megfelelő politikai légkör kialakí­tása, a felelősség növelése terén végeztek és végeznek felbecsül­hetetlen munkát a vállalat kommu­nistái.- A vállalatunknál működő 89 pártcsoport és hatvan pártszerve­zet tanácskozásainak napirendjén a szóban forgó vállalati problémák megoldásának, a lehetőségek ki­használásának kérdései szerepel­nek - folytatta a pártbizottság alel­nöke. - Számunkra most nincs fontosabb feladat, mint az, hogy adott szavunkat megtartsuk, ha­táridőre pótoljuk a lemaradást, és így jó hírnevünket is megvédjük. Mi tagadás, jól esett hallani, hogy egy ilyen jelentős vegyipari intézményben, mint a humennéi Chemlon, a dolgozók nem estek kétségbe a rajtuk kívül álló okok­ból bekövetkezett lemaradás mi­att, hanem együttes erővel, céltu­datos munkával a lemaradás mi­előbbi pótlásán fáradoznak. Tegyük hozzá, kiváló eredménnyel. Végezetül szeretném elmonda­ni, hogy a nehéz helyzet ellenére már a következő tervidőszak fel­adataival is foglalkoznak; keresik annak a lehetőségét, hogy a jövő­ben tovább javíthassák termékeik minőségét. Ez a piaci versenyké­pesség feltétele, jó, hogy ezt a vál­lalat dolgozói is így értelmezik. KULIK GELLÉRT Ez a magáé! Szorongunk a fővárosi autó­buszban. Közvetlenül mellettem egy középkorú férfi és egy fiatal, babaarcú, szőke hölgy. Ugyanan­nál a megállónál szállnak le, ahol én. Már le is fékezett az Ikarus, de az ajtó egyelőre nem nyílik, mert ahhoz a közelében állóknak leg­alább néhány centiméterrel beljebb kellene húzódniuk. Ez is megtörté­nik. Igaz, csak annak árán, hogy többeknek a lábára taposnak. Közben az első utasok már le is szálltak. A csinos szőkeség most ,,ér földet". Nem, nem zökkenő nélkül. A mögötte álló, középkorú férfi ugyanis véletlenül rálép a hölgy oldalt teljes hosszában fel­vágott szoknyájának a lépcsőhöz érő aljára, igy a babaarcú szoknya nélkül kerül az utcára. A nagy tu­multusban az elsó pillanatban talán észre sem veszi, hogy leszakadt róla, A férfi fölkapja a földről a piros szoknyát.- Ez a magáé! - nyújtja a baba­arcúnak - aki sikoltva kapja ki kezéből, és fülig pirulva veszi fel, azaz csavarja magára a tépett ru­hadarabot. FÜLÖP IMRE gért, amelyekkel igyekeztek enyhíteni nagy fájdalmunkat. Gyászoló felesége és gyermekei családjukkal Ú-1574 ■ Mély fájdalommal mondunk köszö­netét mindazoknak, akik 1985. május 2-án elkísérték utolsó útjára a dióspa- tonyi (Orechová Potôň) temetőbe a fe­lejthetetlen jó édesanyát, id. Ambrus Istváné Hodossy Zsófiát, aki váratlan hirtelenséggel, 61 éves korában itt hagyott bennünket. Köszö­net a sok-sok virágért, koszorúért és a szívből fakadó, meleg szavakért. Emlékét és szeretetét örökké őrző gyermekei családjukkal Ú-1584 ■ Hálásan köszönjük a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, a nyíriek­nek (Nýrovce) és az utcabelieknek, hogy id. Benyák József temetésén, 1985. június 1-én Zselizen (Želiezovce) részt vettek és együtt éreztek velünk. A gyászoló család Ú-1662 MEGEMLEKEZES ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férj­re, édesapára, nagyapára, testvérre és sógorra, Varga Istvánra (Tomašíkovo), akit a halál 1983. 6. 12-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és sze­rették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, má­sodik évfordulón. Jóságára és szeretetére örökké em­lékező felesége, Valéria, lánya, veje, fia, menye, unokái és az egész ro­konság Ú-1495 DJ SZÓ 6 1985. VI. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents